BARKÓCZY GELLÉRT (FKGP): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! A rendszerváltás időszakában, majd azt követően egyértelmű volt az állam azon törekvése, amely a büntetőbírói gyakorlatban az enyhébb büntetési tételek kiszabására irányult. Ez a szemlélet abból a téves feltételezésből indult ki, hogy ez az állam lojalitását fejezi ki az állampolgárokkal szemben. Megfeledkeztek azonban arról, ez a szemlélet azzal a veszéllyel is jár, hogy a bűnelkövetők enyhe ítélkezésekre számítanak, ezért a büntetéskiszabás preventív hatása jelentős mértékben csökkent.
Ezzel összefüggésben a Független Kisgazdapárt is előterjesztett egy törvénymódosítást azzal a céllal, hogy e tendencia megakadályozása érdekében emelni kell az egyes bűncselekményekre kiszabott büntetési tételek alsó és felső mértékét. Sajnos az Országgyűlés nem vette napirendre ezt a javaslatot. Az enyhülő bírósági ítélkezési gyakorlatot egyébként statisztikai adatok is egyértelműen bizonyítják, a jogtudomány figyelmét is felkeltette ez a problémakör. Rendkívül figyelemre méltó az az enyhülő ítélkezési gyakorlat... - jogirodalmi megítélések hatására maga a törvényalkotás is beleesett abba a hibába, hogy lehetővé tette az enyhébb felelősségre vonás gyakorlatának kialakulását. Ennek következtében olyan törvénymódosításra került például sor, amely megteremtette a felnőtt korú elkövetők próbára bocsátásának lehetőségét, vagy amely megszüntette az enyhítő rendelkezések alkalmazóhatóságának kivételes jellegét; végül azok a rendelkezések, amelyek lényegesen enyhítettek a különös és többszörösen visszaesők felelősségre vonásával kapcsolatos korábbi szigorú szabályokon. Mindezek hatására szükségszerűen következett be a tendencia, amely a büntetéskiszabás általános enyhülését jelzi.
A hazai és a külföldi közvéleményben is jogos felháborodást váltott ki például az, hogy a több száz milliós kárt okozó bűncselekménnyel vádolt személyt még előzetes letartóztatásba sem helyezték, vagy más esetben rablás bűncselekménye miatt egy év felfüggesztett szabadságvesztést szabott ki a bíróság. Ugyancsak jogos a közvélemény felháborodása azon esetekben is, amikor az enyhe, társadalomra is alig veszélyes cselekmények elkövetőit aránytalanul súlyosan büntetik. Mindezek a tények azt bizonyítják, hogy az ítélkezési gyakorlat enyhülő tendenciája mellett jogilag indokolatlan túlkapások is előfordulnak.
Alapvető társadalmi igény tehát, hogy a különösen súlyos bűncselekmények elkövetőivel szemben a törvény teljes szigorával fel kell lépni, főként akkor, ha azok már visszaesők. A felelősségre vonást illetően a büntetéskiszabás szempontjából különösen súlyos bűncselekménynek kell tekinteni - a cselekmény jogi megítélésétől és a törvényben rögzített büntetési tételektől függetlenül - a brutálisan, az útonálló módon vagy a védekezésre képtelen gyermekek, idősek, betegek és hivatalos személy sérelmére elkövetett erőszakos bűncselekményeket is. Ide sorolhatók például: a nemi erkölcs elleni erőszakos cselekmény, a garázdaság, a rablás, a szándékos testi sértés. Külön kiemelendők a szervezetten elkövetett más jellegű bűncselekmények is. Ezzel összefüggésben ki kell emelni az egyre szaporodó gépkocsilopásokat, betöréses lopásokat és az egyre szervezettebbé váló drogkereskedelmet.
Néhány statisztikai adat az elmúlt évi büntetőügyekből.
A betöréses lopások 15,6 százalékkal - 95 046 bűncselekmény -, a zsebtolvajlások 28,7 százalékkal - 7757 bűncselekmény -, a személygépkocsi-lopások 33,3 százalékkal - 16 168 bűncselekmény -, a közterületeken elkövetett bűncselekmények pedig egy év alatt 9,7 százalékkal növekedtek. Jelentős mértékben elszaporodtak a robbanóanyaggal, illetve a robbanószerrel kapcsolatos bűncselekmények is. Ennek mértéke az úgynevezett bombariadókkal együtt az elmúlt évben 1380 volt, amely a korábbi évekhez viszonyítva 14,7 százalékkal növekedett.
Ugyancsak a közbiztonság romlására utal az a tény is, hogy a nyomozóhatóságok több ezer bűncselekmény elkövetését nem tudták felderíteni. A vagyon elleni bűncselekményekkel okozott kár 30 százalékkal nőtt, és közel 85 milliárd forint volt.
Tisztelt Országgyűlés! Ugyanakkor látni kell azt, hogy önmagában a büntetési tételek megemelése nem járhat eredménnyel. Meg kell változni annak a büntetőjogi politikai szemléletnek, amelynek középpontjában enyhébb büntetések kiszabása áll. A statisztikai adatok ugyanis azt bizonyítják, hogy a bíróságok gyakorlatában a büntetési tételek csaknem minden esetben a törvényben megállapított alsó határhoz közelednek, tehát még az alsó és a felső határ középértékét sem érték el.
A fentiek alapján az előterjesztett javaslatot vitára alkalmasnak ítéljük, és a szükséges módosításokkal elfogadásra ajánlom. Köszönöm, hogy meghallgattak.