CSIZMÁR GÁBOR
CSIZMÁR GÁBOR
CSIZMÁR GÁBOR (MSZP), a napirendi pont előadója: Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Az elmúlt év novemberének elején nyújtottuk be a T/3482. számú javaslatunkat a lakások és helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló, '93. évi LXXVIII. törvény - egyszerűbben: a lakástörvény - módosítására vonatkozóan.
A lakástörvény 8. §-ának (1) bekezdése a kényszerbérletek megszüntetését, a kényszerbérlők elhelyezését cserelakás felajánlásával vagy pénzbeli térítéssel önkormányzati hatáskörbe utalta 1996. december 31-ei határidővel. E törvényi kötelezettségeknek az önkormányzatok többsége az elmúlt hároméves időszak alatt nem tett eleget, nem tudott eleget tenni. A fővárosban csaknem 1800 kényszerbérlet megközelítőleg felét sikerült három év alatt felszámolni. Országosan jelenleg - egy legutóbbi kormányzati felmérés alapján - 1250 rendezetlen ügy van, Budapesten ebből 896 megoldatlan kényszerbérlet van.
(20.50)
Választókerületem önkormányzata, az újpesti önkormányzat az elmúlt évben felkért arra, hogy kezdeményezzem a törvény módosítását, de úgy gondolom, hogy egyéni képviselői körzetben megválasztott képviselőtársaim hasonló észrevételekkel vagy kezdeményezésekkel találkozhattak, és úgy tudom, hogy a tisztelt Ház elnöke is kapott a kényszerbérlőktől, a kényszerbérbeadóktól olyan javaslatokat, hogy az Országgyűlés foglalkozzon a törvénynek a kényszerbérletekre vonatkozó részével, annak módosításával.
Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa az elmúlt év novemberében számos konkrét ügy kapcsán összefoglaló jelentést készített és juttatott el az Országgyűlés alkotmányügyi bizottságához, ebből néhány pici részletet szeretnék az önök figyelmébe ajánlani. Az országgyűlési biztos megfogalmazza, hogy:
"A kényszerbérletek fennállása és felszámolásuk várható elhúzódása a jogszabályi hiányosságok miatt valamennyi érintett alkotmányos jogait sérti. A kérdés végleges rendezéséig a kényszerbérbeadók oldalán a tulajdonhoz való jog, valamint a piacgazdaságnak és a gazdasági verseny szabadságának az alkotmányos elvei csorbulnak. A kényszerbérlőknek a diszkriminációmentes eljáráshoz és a jogbiztonsághoz való jogát, valamint a szociális biztonsághoz való jogát sérti az önkormányzat esetleges nehéz gazdasági helyzete és a lakástörvény által előírt vételi joggal keletkezett, lakáshiány miatt elhúzódó kihelyezési eljárás.
Az önkormányzati szuverenitáshoz hozzátartozik, hogy a gazdasági helyzetét figyelembe véve hozza meg rendeleteit, döntéseit. Az azonban diszkriminatív - mondja az országgyűlési biztos -, ha az utca egyik oldalán mások a lakásügyi szabályok, mint a másik oldalán, mert arra egy másik budapesti kerületi rendelet vonatkozik.
A törvény csupán a kényszerbérletek felszámolásának ajánlásáig jutott el, mert az adott társadalmi viszonyok között annak sem feltételeit nem biztosította, sem a végrehajtásának elmulasztása esetén alkalmazandó szankciót nem rendezte."
Idáig az idézet az országgyűlési biztos jelentéséből, és még figyelmükbe ajánlanám, hogy az állampolgári jogok országgyűlési biztosa ajánlásokat is megfogalmazott, többek között arra vonatkozóan, hogy a kényszerbérletek felszámolására vonatkozó szakaszokat - ha lehetséges - az Országgyűlés egészítse ki olyan részletszabályokkal, amelyek lehetővé teszik a nehéz gazdasági helyzetben lévő önkormányzatok számára is az esetleges bérbeadási célú lakásvásárlást, illetve, hogy rendezze a törvényi határidőre fel nem számolt kényszerbérletekre vonatkozó további eljárást.
Anélkül, hogy további idézetekkel terhelném önöket az országgyűlési biztos összefoglaló jelentéséből, azt gondolom, sokan tapasztaljuk, hogy elég bonyolult problémáról van szó. Amikor mi a törvényjavaslat benyújtásán gondolkodtunk, akkor lényegileg négy problémacsoporttal kellett megbirkóznunk; mi ezzel a kétparagrafusos törvénymódosítási javaslattal ebből kettőt vállaltunk, kettőt nem.
Az első probléma a kényszerbérlet definíciójának kérdése a lakástörvényben. Hosszas megfontolás után arra az elhatározásra jutottunk, hogy nem javítaná a jogbiztonságot, ha a kényszerbérlet definíciójához most az Országgyűlés hozzányúlna akkor, amikor nagyjából 50 százalékban a kényszerbérletek felszámolása már megtörtént; bár szeretném hozzátenni, hogy a nagyon pongyola, szerencsétlen definíció miatt számos visszaélésre is lehetőséget ad a törvény, amit kényszerűségből most már, azt hiszem, csak tudomásul tudunk venni, de nem vállalható, hogy a definícióban most menet közben változtatásokat eszközöljünk.
A másik a kényszerbérletek megszüntetésének határidejére vonatkozó problémák. Mint ismeretes, a lakástörvény 1996. december 31-ben jelölte meg a kényszerbérletek felszámolásának határidejét, és mint a bevezetőben említettem, ezt az önkormányzatok nagyon nagy része nem tudta teljesíteni. Csak emlékeztetném rá a jelenlévőket: mi november 20-án nyújtottuk be a törvényjavaslatot, amelyet az illetékes önkormányzati bizottság november 28-án már tárgysorozatba is vett; december 3-án a tisztelt Ház a sürgősséget is elfogadta, sőt mi több, december végén a rendkívüli ülésre is benyújtottunk 81 támogató aláírással egy javaslatot, amelyet a házbizottság elutasított. Ezt csak azért mondtam el emlékeztetőül, mert a határidő lejárta előtt lett volna módja az Országgyűlésnek arra, hogy módosítsa a törvényben lévő '96. december 31-ei határidőt, lett volna nemcsak módja, hanem kötelessége is, hiszen a sürgősségi elfogadás után úgy gondolom, hogy a Háznak ezt napirendre kellett volna tűznie.
Most, két és fél hónappal a határidő lejárta után, természetesen már más optikája van egy olyan javaslatnak, amely a határidő kitolásáról szól, ami arról szól, hogy 1998. december 31-éig javasoljuk megállapítani a törvényi határidőt, mert úgy látjuk, hogy a jelenlegi önkormányzatok eddig a határidőig - az eddigi gyakorlati tapasztalatból adódóan - képesek lesznek teljesíteni ebbéli törvényi kötelezettségüket. Természetszerűleg ehhez rásegítő mechanizmusokra is szükség lesz, erre rövid időn belül vissza is térek.
A harmadik problémakör úgy fogalmazható meg, hogy a kényszerbérlet megszűnéséig terjedő időben milyen lakbér legyen érvényes a lakásra. Úgy gondolom - és egy kicsit itt a határidőre vissza kell térnem -, hogy senkinek sem érdeke a jelenlegi helyzet konzerválása, sem a kényszerbérlők, sem a kényszerbérbeadók, sem az önkormányzatok, sem a kormány, sem az Országgyűlés nem lehet abban érdekelt, hogy törvényen kívüli helyzetben legyenek családok ezrei. Úgy gondolom, hogy van felelősségünk nekünk is, a kormányzatnak is, az önkormányzatoknak is abban, hogy ne törvénysértő állapot legyen tartósan az országban, hanem sikeresen meg tudjuk oldani közösen ezt a nem egyszerű problémát.
A megoldásig terjedően ugyanakkor valamifajta védettséget kellene kapniuk a kényszerbérlőknek, hiszen nem tehetnek róla, hogy egy olyan helyzetbe kerültek, hogy másnak a lakásában kell lakniuk. Egy történelem által gyártott helyzet az, amivel most szembe kell nézni, és nagyon sok idős polgártársunk lakik ilyen lakásban; képtelen kifizetni azokat a megállapított lakbéreket, amelyeket hol önkormányzati rendelet, hol a spontán piaci viszonyok eredményeznek.
Ezért javasoltuk mi a meglehetősen vitatható 2. §-ban a lakbérek limitálását - rossz szövegezéssel "lakáshasználati díjjal", de a lakbérre gondoltunk természetesen - az önkormányzati lakbér kétszeresében. Bizonyára vitatható ez a javaslatunk, de kérem, hogy a szándékot értsék meg jelen lévő képviselőtársaim; ha lenne ennél szakszerűbb, a más jogszabályokkal jobban illeszkedő megoldás, amely a bérlőket és a bérbeadókat is megfelelő módon védi, arra mi nyitottak lennénk.
Van tapasztalat például a főváros XI. kerületében, Molnár Gyula képviselőtársam választókerületében, ahol sikerült olyan technikát találni, hogy ne fizessen többet az önkormányzati lakbér kétszeresénél a bérlő, de ugyanakkor a bérbeadó a piaci lakbért megkaphassa, a kettő közötti különbséget pedig az önkormányzat finanszírozza. Ezáltal tulajdonképpen az önkormányzat érdekelt is abban, hogy minél gyorsabban megoldja a problémát, hiszen mindaddig, amíg megoldatlan a kényszerbérlet ügye, addig számára ez pénzügyi teherrel, kiadással jár.
Tehát ilyen típusú módosító indítványokra is nyitottak vagyunk - mondhatom ezt előterjesztőtársaim nevében is -, kérem, hogy azt a szándékot értsék meg ebben a 2. §-ra vonatkozó javaslatunkban, hogy valamifajta védettséget szeretnénk a kényszerbérlőknek biztosítani.
Az utolsó problémakör pedig az önkormányzatok érdekeltté tétele a kényszerbérletek megszüntetésében. Való igaz, hogy számos önkormányzatnak lett volna lehetősége például a lakásprivatizációból befolyt pénzből vagy más vagyongazdálkodási műveletekből esetleg teljességgel megoldani a kényszerbérletek problémáját. Sajnálatos, hogy a korábbi döntésből hiányzott az az érdekeltség, ami efelé vitte volna a települési önkormányzatokat, és meggyőződéssel mondom, hogy a legjobb szándékkal is előfordulhat az önkormányzatoknál, hogy mégsem tudták - vagyoni okokból, pénzügyi, költségvetési okokból - ezt a problémát megoldani.
(21.00)
Ezért egyfelől költségvetési pénzügyi támogatásra, másrészt pedig a szabályozásban a kitolt határidőig egyfajta olyan érdekeltségi mechanizmusra lenne szükség, hogy az önkormányzatok minél előbb próbáljanak megoldást találni a saját eszközrendszerükkel arra, hogy a kényszerbérleteket felszámolják. Az önkormányzatokkal meg a társadalmi szervezetekkel való konzultáció alapján az a tapasztalatunk, hogy a '98. december 31-éig szóló határidő-módosítási javaslatunk reálisnak tűnik, például az önkormányzat én választókerületemben is eddig az időig tervezetten meg tudja valósítani a törvényi kötelezettségét.
Befejezésül figyelmükbe ajánlom, hogy az Alkotmánybíróság számos határozatának indoklása kifejti: a jogállamiság alapvető követelménye a jogbiztonság, a jogbiztonság alkotmányos követelménye ugyanakkor megköveteli a kiszámíthatóságot, az előreláthatóságot, azt, hogy az érintettek a szabályozás végső időpontjával biztonsággal számolhassanak - ezeket az alkotmányos követelményeket elsődlegesen a jogalkotásnak kell érvényre juttatnia. A határidő törvényi módosítása nélkül megítélésünk szerint az érintett állampolgárok jogbizonytalansága tovább növekszik, fokozódnak a feszültségek és a kényszerbérlők amúgy is kiszolgáltatott helyzete.
Kérem ezért a tisztelt Országgyűlést, hogy előterjesztésünket vitassa meg, és módosító indítványokkal pontosítsa. Bízom abban, hogy néhány héten belül a törvénymódosítás eredményeként jogtisztább helyzet alakulhat ki a kényszerbérletek területén, mint a jelenlegi mulasztásos törvénysértéses állapot. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
