POKORNI ZOLTÁN
POKORNI ZOLTÁN
POKORNI ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! A törvénnyel kapcsolatban egy kérdésről szeretnék beszélni, ez pedig a gazdasági reklám és az oktatási intézmények kapcsolata.
A Fidesz-frakció meggyőződése, hogy a javaslatnak a gyermek- és fiatalkorúakra vonatkozó reklám tilalmát tartalmazó részét, az 5. § (3) bekezdését egy új paragrafussal kell kiegészíteni. Ez azt tartalmazza, hogy amennyiben a törvény másként nem rendelkezik, tilos gazdasági reklámtevékenységet folytatni a közoktatási intézmények területén.
Valamennyien átéltük azt az elmúlt néhány évben, hogy megsokasodtak és szinte meghatározóvá váltak azok a reklámok, amelyek a fiatalokat szólítják meg, célozzák meg. Ezt ez a javaslat érthető módon korlátozza néhány területen - helyes módon -, azonban nem tér ki egy nagyon fontos területre, egy közintézményre, a közoktatási intézményeken belüli reklámtevékenységre.
Az oktatási intézmény jogi értelemben természetesen szolgáltatás. A szülők dönthetik el, hogy a tankötelezettségnek mily módon tesznek eleget, a gyereküket érintő, de általuk, az ő részvételükkel végrehajtandó tankötelezettségnek mi módon tesznek eleget. Azt azonban tudjuk, hogy a valóságban a gyerekek 98 százalékát érintően ezt az iskolában teljesítik, és igen kevés a magántanulók száma. Így tehát a napi valós életben az iskola nemcsak egyszerű igénybe vehető szolgáltatás, amit eldönt a szülő, hogy vállalja-e ilyen formában, ahogyan van, vagy sem, hanem egy olyasfajta jog és kötelezettség teljesítésének a helye, ami minden állampolgárra vonatkozik - ez pedig a tankötelezettség. Bizonyos értelemben a szülők nagy része mint egyfajta hatóságra is néz az intézményre; az itt folyó reklámozás e tekintetben is aggályos. Hogy ezt helyesen teszik-e vagy sem, az egy más kérdés, de tudnunk kell, hogy a valóságban ez így van.
Éppen ezért azt gondoljuk, hogy a közoktatási intézményekben tiltanunk kell a gazdasági reklámtevékenységet. Ez nyilván igaz a törvény fő szabályát tekintve, itt is az alkohol, dohány, gyógyszer és egyéb érzékeny termékekre, azonban itt egy általános tilalmat is ki kell mondanunk.
Javaslatunk szerint ezt az általános tilalmat a 14 év alatti gyermekeket oktató általános iskolákra kell generálisan megfogalmazni; a törvény további rendelkezéseiben a középiskolákra részletszabályokat javaslunk megállapítani. A részletszabályok nem túl bonyolultak, három kategóriát, három típust kívánunk felállítani.
Az első, amit a középiskolában is tilos reklámozni, ezek: csokoládé, édesség, üdítő, szórakoztatóipari termékek, kozmetikai termékek csoportja. A második, amit szabad, sőt kívánatos is valamilyen módon hirdetni és reklámozni, ezek nyilván a taneszközök, a szépirodalmi könyvek, illetve a színházi és a komolyzenei rendezvények. A harmadik kategória, ami az intézményvezető mérlegelési köre, ő döntse el, hogy reklámozását az adott intézményben, a konkrét intézményben támogatja-e vagy pedig tiltja. Ezek a könnyűzenei rendezvények, utazások világa. Nagyon nehéz ugyanis eldönteni, hogy ezek mely esetben reklámok, mely esetben tartoznak a közoktatási intézményhez. Gondoljunk egy gimnáziumi osztályra, az intézmény dekorációjához, a diákok által megválasztott díszítéshez. De ezt nekik kell mérlegelni, teszem azt, annak a fényében is, hogy az adott iskolába járó gyerekek szülei vajon képesek-e egy adott tanulmányi kirándulást kifizetni, és ily módon van-e értelme ilyesfajta kirándulásokra szóló reklámokat megjelentetni ezekben az intézményekben. Nagyon nehéz itt pontos határt húzni, de ezt a fogalmat, ezt a közbülső kategóriát fel tudjuk és szerintünk fel is kell állítani.
Még három kérdést kell szabályozni szerintünk, ebből kettőt e törvény keretében, a harmadikat pedig a közoktatási törvény felülvizsgálata körében. Tehát e háromba tartozik elsőként a szponzorálási szabályok korlátozása a közintézményekben, második a vásárlói klubok, a harmadik pedig a tankönyszponzorolásnak a kérdése.
Nézzük az elsőt! Azt gondoljuk, hogy látszatra egyszerű szponzorolásról, termékek ingyenes átadásáról van szó akkor, amikor csokoládékat, dezodorokat és nem tudom, milyen kozmetikai termékeket osztogatnak adott esetben osztályfőnöki óra keretében gyártó cégek. Én azt gondolom, hogy jó dolog, ha bizonyos cégek támogatnak oktatási intézményeket vagy más közintézményeket.
(21.20)
Bizonyos tekintetben azonban az én szememben majdnem mindegy, hogy melyik kozmetikai gyár hypójától tiszta a középiskola vagy az általános iskola WC-je. Ha valamelyik gyár fontosnak tartja, hogy ő ezt ingyen adományozta, tüntesse föl és tegye közhírré, de ne legyen módja a márkanévvel közvetlenül megszólítani a gyermekeket. Tehát ha szponzorálni, támogatni akar egy kozmetikai gyár egy közintézményt, akkor ezt tegye meg oly módon, hogy magával a gazdasági igazgatóval van kapcsolatban, és ne olyan formában, hogy az osztályfőnöki órán dezodorokat, serdülő lányoknak betéteket és tamponokat osztogatnak, mert ez nem a szponzorálás, hanem a gazdasági beetetés, egy nem elfogadható reklámtevékenység formája, ami az iskolák jelentős részében a mai nap is gyakorlat.
Tőlem több kiló kakaóport adhat ingyen a Nestlé gyár bármelyik magyar közoktatási intézménynek, de ne legyen arra módja, hogy termékeit közvetlenül, a márkanév feltüntetésével és elfogadtatásával, bevezetésével eljuttatja ezekhez a gyermekekhez. Ez látszatra ajándék, látszatra adomány, de valójában nem más, mint a jogi értelemben és a valóságban is korlátozottan döntésképes gyermekeken keresztül a szülők pénztárcájának megszólítása. Ezt tegyék az utcán, a televízióban, a rádióban, ahol megfizetik ennek az árát, de ne tehessék a közoktatási intézményekben, mert még egyszer hangsúlyozom, oda kötelesek vagyunk járatni gyermekünket; legalábbis a valóságban.
A második ilyen kérdés a vásárlói klubok vagy tanulmányi versenyeknek álcázott vásárlói klubok tilalma. Nem ritka. A legegyszerűbb formája ennek az a megoldás, hogy az igazgató engedélyével kikerül egy plakát a folyosóra: egyél sok ilyen és ilyen csokoládét, és akkor ingyen számítógépet kap az iskolád! Vagy vegyél részt az ilyen és ilyen gyár vásárlói versenyén, kiegészítve még valamilyen, pontosabban nem körvonalazott és az esetek többségében sajnos be nem teljesülő tanulmányi versenyek indításával, és akkor ilyen és ilyen értékes utazást nyerhet az osztályod vagy lehetőséget maga az iskola.
Ennek a legextrémebb formája az, ahol kifejezetten egy saját ifjúsági szervezet lát el ilyesfajta gazdasági reklámtevékenységet. Valamennyien ismerjük a Magyar Televízió Űrgammák című sorozatára létrejött Xénialáz Egyesületnek ezt a fajta tevékenységét is. Ennek az egyesületnek van egy dicséretes, a gyerekeket szervező, kulturális életbe bevonó tevékenysége, ugyanakkor van egy szerintem szabályozandó és tilalmazandó tevékenysége is, kifejezetten termékek bevezetésére, üdítőitalok reklámozására, a Pólus Center fiatalok körében történő népszerűsítésére vonatkozó oldala is.
E tevékenység korlátozása, tilalmazása alól a diákjogok vagy a gyermeki jogok semmilyen formában nem mentesítenek. Ezekkel nem lehet visszaélni és ilyen módon gazdasági előnyre szert tenni azoknak a cégeknek, akik ezt a fajta, ifjúsági szervezetnek álcázott gazdasági reklámtevékenységet folytató céget kérik föl termékeik bevezetésére, ahogyan erre ma igen szép számban van példa.
A harmadik pont a tankönyvek szponzorálása, amire külön ki kell térni, de meggyőződésünk, hogy nem e törvény keretében, hanem a közoktatási törvény felülvizsgálatának keretében, de a téma fontossága miatt szeretnénk erre fölhívni a figyelmet. Számos európai ország küzd ezzel a problémával: a cégek által gyártott vagy szponzorált ingyentankönyvek problémájával. Hadd említsem Franciaország példáját, ahol az energiaiparban két jelentős, önmagában is erős lobby áll szemben, és bizony a szénlobby által szponzorált tankönyvek az üvegházhatás borzalmas és az emberiséget sírba döntő veszélyeire hívják fel a figyelmet, ugyanakkor az atomlobby... Elnézést, fordítva. Az atomlobby nyilván az üvegházhatásról cikkezik vagy ír könyvet, a szénlobby pedig a felezési idő szörnyű és beláthatatlan távlataira hívja fel a serdületlen fiatalok figyelmét.
Nem lenne jó, hogyha ezt a kérdést gazdasági pozíciók döntenék el, és nem pedig valóban felelős tudósok, illetve pedagógiai szakemberek vitája, mert valószínűleg nehéz itt egyértelmű igazságot hirdetni. Ezek a tankönyvek leginkább ebben hibásak, hogy egyértelmű igazságot és felelősséget állítanak föl az amúgy sokrétű és nehezen eldönthető vitában.
Ezekben a kérdésekben fölvetődik az a kérdés, mindaz, amiről eddig beszéltünk, hogy jó-e ezeket törvényben szabályozni, vagy pedig bízzuk mindezt a reklámozó cégek önszabályzó tevékenységére. Ezt a kérdést vetette föl a Magyar Reklámkamara azon az összejövetelén, amit ez év januárjában folytatott, ahol az iskolai reklámtevékenységről kérte ki gyakorló iskolaigazgatók, illetve ezzel foglalkozó kutatók és ezt folytató cégek képviselőinek álláspontját. És lehet, hogy gazdasági reklámtevékenységben az önszabályozás hosszú távon kívánatos és hasznos dolog, de úgy látszik, ma jóval nagyobb ennek a piacnak a csábítása, mert jól jelzi e kísérlet gyenge voltát, hogy a reklámozó cégek - az a négy nagy cég, zömében édesipari, illetve kozmetikai termékeket előállító cégek - nem tették tiszteletüket ezen a tanácskozáson. Ott ültek az iskolaigazgatók, a kutatók, a Közgadaság-tudományi Egyetem kutatói, csak éppen az érintettek - akiknek az önszabályozást el kéne végezniük, magukra korlátokat kéne fölállítaniuk -, ők nem voltak hajlandók ebben részt venni.
Éppen ezért azt gondoljuk, hogy mindaddig, amíg ez a helyzet nem változik, és amíg multinacionális cégek sokszor úgy néznek a fiatalokra, mint egyfajta vadnyugati szűz területre, amit mindenféle gátlás nélkül meg lehet szólítani és be lehet cserkészni, addig ezt nekünk felelősségünk a törvény erejénél fogva korlátok közé szorítani, és még egyszer mondom, az általános iskolában teljes egészében tiltani, a középiskolákban pedig az általunk javasolt három módon elkülönítve. Ez lett volna a mondandóm lényege.
Két részletre szeretnék még kitérni, azzal az ígérettel, hogy ezt itt elmondva, a részletes vitában emellett hosszabban nem kívánunk érvelni.
Az általános reklámkorlátokat felsoroló 4. § (4) bekezdését javasoljuk kiegészíteni azzal a korláttal, hogy a termékekre vonatkozó "környezetbarát" megjegyzés vagy "bio-", illetve "öko-" előszavak használata tilalmazott legyen, illetve csak egy erre hivatott testület - a tudományos tények megvizsgálása alapján - nyújtson erre engedélyt, ugyanis ez elterjedt az elmúlt négy-öt évben. Ezen problémák fontosságát nyilván valamennyi polgár kezdi érezni, hogy milyen fontos a természetbarát technológiák elterjesztése, milyen fontos - különösen a vegyiparban - az ilyesfajta termékek támogatása, nyakra-főre elterjedt ezek reklámcélú használata és az ezekkel a kifejezésekkel való visszaélés. Éppen e gondolat fontossága miatt tartjuk fontosnak - ahogy egyébként ez a nemzetközi gyakorlat alapján Svájcban is működik -, hogy ezeket, tehát a "környezetbarát termék" megnevezést, illetve az "öko-" és "bio-" előtagok reklámban való alkalmazását csak kellően megalapozott tények birtokában lehessen használni. Erre indít minket az is, hogy a Nemzetközi Kereskedelmi Kamara - az ICC rövidítésű kamara - ezzel kapcsolatos alapelvei is ennek felelnek meg, ahogyan a Gazdasági Versenyhivatalban lefolyt próbaperek is ezt támasztják alá.
A második ilyen kiegészítő megjegyzés pedig a javaslat 18. § (3) bekezdésére vonatkozik. Ez a fogyasztók érdekvédelmét ellátó szervezetek pozícióját kívánja megerősíteni. Ugyanis ebben a pontban, a törvény 18. §-ában a fogyasztók érdekvédelmét ellátó szervezetekről rendelkezik a törvény, és úgy fogalmaz, hogy ezek a szervezetek az államigazgatási eljárásban kaphatnak ügyféli pozíciót. Ezeket a szervezeteket polgárok, egyesületek azért alkották meg, hozták létre, hogy a Gazdasági Versenyhivatallal a bíróság előtt folyó eljárásban perindítási képviseleti jogot kapjanak, hogy a fogyasztók igen széles körét képviselhessék. Azoknak érthető módon nincs módjuk minden egyes ügyben eljárni. Ez a mostani, az előttünk lévő javaslatban szereplő szabályozás a mai állapothoz képest is szűkíti e fogyasztóvédelmi egyesületek képviseleti jogát.
(21.30)
Éppen ezért javasoljuk, hogy nemcsak az államigazgatási eljárásban, hanem a bíróságok, a Gazdasági Versenyhivatal előtt folyó eljárásokban is legyen ügyféli, perindítási, képviseleti jogosultságuk ezeknek az egyesületeknek, ezeknek a fogyasztóvédelmi szervezeteknek.
Ezt kívántam elmondani erről a törvényjavaslatról. Tehát mondandónk lényege, nem megismételve, csak összefoglalva: a gazdasági reklámot a közoktatási intézményekben igen jelentősen korlátozni, az általános iskolában tiltani szükséges; feltételhez kell kötni a "környezetbarát" jelző megjelenését a reklámokban, illetve a termékek csomagolásán, és ki kell bővíteni a fogyasztóvédelemmel foglalkozó egyesületek ügyféli, perindítási, képviseleti jogosultságát, a javaslatban szereplő ponthoz képest ezt szélesíteni szükséges.
Köszönöm figyelmüket.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
