DR. RASKÓ GYÖRGY
DR. RASKÓ GYÖRGY
DR. RASKÓ GYÖRGY (MDNP): Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Nagyon sok minden elhangzott már, amit én sem szeretnék megismételni, de azt hiszem, végül is a mai nap leglényegesebb eredménye az lehet, hogy ország-világ előtt, városi lakosok előtt megismertethetjük azokat a problémákat, amelyek a termelőket - és nemcsak az egyéni kistermelőket vagy őstermelőket, de társas vállalkozásokban dolgozókat is - jelen pillanatban nyomasztják.
Azt hiszem, hogy a törvényjavaslat megért volna sokkal részletesebb vitát, ezt jóval előbb kellett volna beterjeszteni. Úgy érezzük, hogy az idő megint bennünket igazolt, a Magyar Demokrata Néppárt február 3-án nyújtotta be módosító javaslatait a társadalombiztosítás terheinek enyhítésével és az adózással kapcsolatosan. Ezek a javaslatok - nagy örömünkre - döntő részben megjelennek a kormány által előterjesztett javaslatokban. Ezt mindenképpen üdvözöljük, de azt hiszem, talán nem kellett volna megvárni a demonstrációkat; a kormány maga is tisztában volt azzal, hogy egyik esetben sem igazán szerencsés módon fogalmazta meg a törvényjavaslatát, és főleg nem fűzött hozzá megfelelő tájékoztatást. Egészen biztos, hogy kormánypárti képviselőtársaim is a vidéket járva tapasztalhatták azt az értetlenséget és sokszor tájékozatlanságból adódó, fölösleges aggodalmat, amit a két korábbi törvény elfogadása a termelők körében kiváltott.
Csak mellesleg jegyzem meg, hogy talán ha a kormány 1994-ben - amikor a falugazdász mozgalmat majdnem fölszámolta, és később is csak nagy nehézséggel sikerült a falugazdászok egy részét az Agrárkamara keretein belül megmenteni - ezt a mozgalmat erősítette volna, és ma több ezer olyan agrárszakember segítené a mezőgazdasági termelést információátadással, törvénymagyarázattal, piaci ismeretek továbbításával, biztos, hogy a demonstrációban részt vevők jelentős hányada már inkább a földjével foglalkozott volna, mintsem az útelzárásokkal. Tanulság ebből az, hogy ezt a - most már gazdajegyzőnek nevezett - hálózatot bővíteni kell, a kormány is belátja: az Európai Unióhoz való csatlakozásunk mindenképpen igényli azt, hogy ezen a területen jelentős erősítés történjen.
Rátérve a két törvényjavaslatra, illetve a törvénymódosításokra: Akar László egy kijelentésével szeretném kezdeni. Ez az, hogy a cél az volt, hogy a közteherviselés javuljon, tehát mások is minél szélesebben részt vegyenek ebben, valamint a tb-alapok deficitjének csökkentése érdekében volt szükséges mindkét módosítás, illetve mindkét törvény. Azt hiszem, hogy a közteherviselés értelmezése is megérne egy külön vitát. Én csak annyit említek itt, hogy sajnálatos módon a kormánypárti képviselők részéről - és sajnos, éppen Medgyessy Péter miniszter úr szájából is - többször elhangzott, hogy az árbevétel 2 millió forint, 4 millió forint, 3 millió forint; és sokszor az árbevétel helyett jövedelem hangzott el. Szeretném hangsúlyozni, hogy városi lakosok meglepődve hallhatták azt, hogy valakinek van 3 millió forint jövedelme és adómentességet akar. Valójában ez árbevétel volt. Arra, hogy milyen alacsony ennek az árbevételnek a jövedelemtartalma - ami miatt a gazdák nagy része jogosan elégedetlenkedik és vonult föl traktorával utakra -, éppen a mai Népszava is hoz belőle néhány adatot.
Az Agrárgazdasági Kutató Intézet legújabb számításai a következőket bizonyítják: (Felolvassa.) "A kisüzemi növénytermelők és állattartók jövedelmi viszonyait elemző legfrissebb adatok szerint a részfoglalkozású, jövedelem-kiegészítésre törekvő kisgazdaságokban a bruttó jövedelmek drasztikus mértékben csökkentek. Két éve a tejtermelés 8 forint 26 fillér hasznot hozott literenként, ma alig pár fillért. A pecsenyecsirke-tartás veszteségessé vált a kisüzemi termelők körében is. A vágósertés esetében a sertéshízlalók a korábbi, két évvel ezelőtti kilogrammonkénti 32 forintos bruttó jövedelem helyett ma néhány forinttal kell hogy megelégedjenek." Ezt azért tartom fontosnak hangsúlyozottan elmondani, mert ezek jelzik azt, hogy a kényszervállalkozó főfoglalkozású mezőgazdasági termelők és a részfoglalkozású, nyugdíjuk kiegészítésére termeléssel foglalkozók jövedelmei bizony sokkal alacsonyabbak annál, mint amit egyesek gondolnak.
Ha a Termelőszövetkezetek Országos Szövetsége, a MOSZ az Érdekegyeztető Tanácsban állandóan azzal érvel, hogy a mezőgazdaságban a minimálbért alacsonyabb szinten lehet csak meghatározni, mint az iparban, mert még ennek a minimálbérnek a fedezetét is alig tudják kitermelni a szövetkezetek vagy akár más társas vállalkozások; egy rosszul fölszerelt, sokszor nem megfelelő minőséget előállító kistermelő esetében, aki esetleg takarmányt kénytelen vásárolni, tápot vásárol, ott valószínűleg még alacsonyabb a valódi jövedelemtartalma ennek a tevékenységnek; maximum a személyes hozzájárulása az, ami esetleg megmarad számára, de az nem jövedelem, mint hangsúlyoztam.
Azt hiszem, hogy a közteherviselésben a magyar gazdák igenis részt vesznek. Már azáltal is részt vesznek, hogy nem mennek el munkanélküli segélyért, nem ők azok, akik szociális segélyért sorban állnak, nem ők azok, akik táppénzt vesznek igénybe. Tehát az olyan terhek, olyan kiadások, amelyek a központi költségvetést akár a tb vonatkozásában érintik, ebben a körben sokkal kisebbek, és ez önmagában véve is hozzájárulás a közteherviseléshez. Ezért tartottuk helyesnek a Magyar Demokrata Néppárt február 3-án átadott módosító indítványai között szereplő azon javaslatot, hogy a főfoglalkozású kistermelők, tehát az árutermelő főfoglalkozású mezőgazdasági vállalkozók, akik után senki nem fizet tb-járulékot és egyéb más hozzájárulást, köthessenek szerződését a Munkaerő-piaci Alapot kezelő intézményekkel, és egy meghatározott ideig, amíg meg nem erősödnek, amíg többé-kevésbé életképessé nem válik vállalkozásuk, a Munkaerő-piaci Alap vállalja át a terhek fizetését vagy teljes egészében vagy valamilyen mértékben.
(12.00)
Volt más képviselőtársunk részéről is ilyen módosító indítvány, sajnos a kormány nem fogadta el. Márpedig úgy gondoljuk, hogy a mintegy 95 milliárd forintot tartalmazó Munkaerő-piaci Alapból a mezőgazdasági termelők támogatására is néhány milliárdot minden további nélkül lehetne fordítani.
Egyben egyetértek azokkal a törekvésekkel is, amelyek termelőszövetkezeti körből indultak; bizony ott is a terhek egy részének az átvállalása igenis méltányos, bár hozzáteszem, hogy végre meg kellene határozni - és nem ezen vita és ezen törvényjavaslatok kapcsán - a szövetkezeteknek a szociális tevékenységét, olyan funkcióját, amely igenis az állam, az állampolgárok részéről megértést igényel, és ennek a megértésnek a gyakorlati megjelenése valamilyen adókedvezmény vagy pedig közvetlen támogatás kell hogy legyen. Azt hiszem, ez ugyanúgy elfogadható.
Glattfelder Béla képviselőtársam nagyon helyesen hívta fel a figyelmet arra - és itt egy másik módosításra utalok, ez a nyilvántartással kapcsolatos -, hogy a végső javaslat szerint nyilvántartásra kötelezett az az őstermelő, aki egyrészt kiváltja az őstermelői igazolványát, árutermelő; és ezért kisüzemének a vagyoni, illetve pontosabban az eszközállományáról - istálló, mezőgazdasági gépek, földterület - adatszolgáltatást kell adnia.
Nyugat-Európában ezt nem törvény írja elő kötelező módon, hanem helyesen - ahogy Glattfelder Béla említette - ösztönző módon fizet az ottani statisztikai hivatal, tartományok fizetnek érte, mezőgazdasági minisztérium, hogy ilyen adatszolgáltatás reprezentatív módon történjen. És akik részt vesznek ebben az adatszolgáltatásban, azok például adókedvezményben részesülnek. Németországban 2000 márka évi adójóváírás van abban az esetben, ha a mezőgazdasági egyéni vállalkozó, családi farm magára vállalja az adatszolgáltatással járó többletterheket, akár adminisztratív, akár egyéb terheket.
Azt hiszem, ez a helyes megoldás, az ösztönzés, nem pedig a kényszerítés. Egészen biztos vagyok benne, hogy néhány ezer árutermelő családi farm pontos megfigyelése egy évtizeden keresztül adna annyi tapasztalatot, hogy a piaci zavarok elhárításához vagy egyéb más piacszabályozási problémának a megoldásához ezek az információk tökéletesen elegendők lennének.
A Magyar Demokrata Néppárt meg fogja szavazni ezt a két módosítócsomagot. Úgy gondoljuk, hogy az agrárprogram, a nemzeti agrárprogram keretében azokra a kérdésekre, amelyeket ez a két módosítás nem is oldhat meg, természetesen mindenképpen vissza kell térni. Kell egy világos jövőkép, hogy mit, milyen agrárpolitikát, milyen birtokpolitikát és milyen támogatáspolitikát kíván a magyar kormány, és ennek a politikának végre tartósnak kellene lennie. Tehát legalább három-öt évre előre igenis jogos az a követelmény egy olyan ágazatban, ahol nagy a kockázat, alacsony a jövedelmezőség, hogy ott előre kiszámítható fejlesztéseket lehessen megvalósítani, legalábbis ez a jogos törekvés, azt hiszem, elfogadható a társadalom egésze oldaláról; és különösen a kormánynak kellene ezen a területen előbbre lépnie.
A törvénymódosító-csomag másik része egyéb egyéni vállalkozókkal és általában az egyéni vállalkozókkal kapcsolatos. Azt hiszem, nagyon helyes az, hogy az egyéni vállalkozók járulékfizetési kötelezettségei újra egy korláthoz kapcsolódnak.
A Magyar Demokrata Néppárt üdvözli, hogy a korlátlanságból 99 ezer forintra ez visszajött, ami reálértékben jelentős pluszkedvezmény az egyéni vállalkozók számára, tehát 99 ezer forint a felső határ. Ugyanakkor Csépe Béla képviselőtársamnak igaza van, hogy a járulék alapja a tényleges jövedelem legyen - ezt az Alkotmánybíróság is megállapította -, és teljesen mindegy, hogy az a 100 százalék vagy az 50 százalék. Ha a 100 százalék vélelmezése alkotmányellenes, akkor az 50 százalék vélelmezése ugyanúgy alkotmányellenes. Azt hiszem, ezzel a módosító javaslattal lesz még a későbbiekben probléma.
A Magyar Demokrata Néppárt szerint ez a két módosítás, mint mondottuk, megért volna egy jóval részletesebb vitát, de tekintettel a határidőre, tehát április 1-jére, úgy gondoljuk, hogy mindkét módosítócsomag megszavazása helyes és indokolt, és egyben jó figyelmeztetés a kormány számára, hogy bármilyen, az átlagosnál nagyobb horderejű indítványait - akár a tb- és általában a járulékfizetés terén, akár más gazdaságpolitikai intézkedéseknél, adópolitikánál - sokkal alaposabban elő kell készíteni, komolyabb hatásvizsgálat szükséges hozzá, és az is, hogy ne legyen ez a szégyen, hogy rá egy hónapra, két hónapra szinte gyökeresen kell mindent módosítani.
Azt hiszem, ez jó figyelmeztetés arra, hogy 1998-ra, noha a választások éve lesz, mégis sokkal megfontoltabban, komolyabban készüljön föl elképzeléseivel a kormány a gazdaságpolitikai és társadalompolitikai intézkedéseinek minden részét illetően.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
