DR. VÁRNAI LÁSZLÓ
DR. VÁRNAI LÁSZLÓ
DR. VÁRNAI LÁSZLÓ (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az igazságszolgáltatási reformcsomag fontos láncszeme a büntetőeljárásról szóló T/5013. számú törvényjavaslat. E törvényjavaslat fontosságát jelzi az a megkülönböztető figyelem, ami a Házban, a szakmai és széles közvéleményben kíséri a törvényalkotás folyamatát.
Mi az oka annak, hogy a parlamenti ciklus befejezéséhez közeledve szakmai törvény képes ilyen fokozott érdeklődést kiváltani. A teljesség igénye nélkül néhány okot próbálok megjelölni. A széles társadalmi közvéleményt azért érdekli, mert egyre sürgetőbben eredményeket vár a bűnözés elleni harcban, mivel az állampolgárokban nő a bűnözéstől való félelem, mindennapi komfortérzetét rontja az igazságszolgáltatás lassúsága. Ezért fokozott elvárás mutatkozik a gyors és hatékony bűnüldözésre, igazságszolgáltatásra, a sértettek emberi jogainak védelmére. Kétségtelenül jelentkezik igény a társadalom egy részében a keményebb, elriasztóbb ítéletek meghozatalára, a halálbüntetés visszaállítására, de az igazi elvárás az igazságszolgáltatással szemben, hogy a bűnöző nagy bizonyossággal számoljon azzal, hogy a bűncselekmény elkövetéséért megbüntetik, mégpedig az elkövetéstől számított relatív rövid időn belül. A büntetés biztossága és gyorsasága fontosabb, mint az elhúzódó eljárásban esetleges súlyosabb büntetés kiszabása.
A választókerületemben élők is a bűnözés fenyegető jelenségét saját tapasztalatuk alapján ítélik meg. Kiskőrös központi választókerület abban a Bács-Kiskun megyében van, ahol a 100 ezer lakosra jutó, ismertté vált bűncselekmények száma 1997-ben 4395 volt, ami megfelel a megyék súlyozott átlagának. A tanyás területekre sajnos régóta jellemző élet és erőszakos vagyon elleni bűncselekmények mellett az olajszőkítés és a borhamisítás is Bács megyei specialitásként indult el. A mai napig több szervezett jellegű bűncselekmény, adócsalás, jövedéki visszaélés tisztázatlan. Ezek az ügyek nem tartoznak azon ügyek közé, ahol a bíróságok egy éven belül ítéletet hoztak, hanem már 3-5 éve folynak, mérgezik a közvéleményt, és szítják az ellenérzést az igazságszolgáltatással szemben.
Sajnos az eljárások időtartama az elmúlt néhány évben még az elmúlt évtizedekhez viszonyítva is növekedett, s figyelemmel a bűnözés állandó megújulására, változó szerkezetére, a bizonyítás nehézségeire, félő, hogy további romlás is bekövetkezhet, míg a változásokra megfelelő válaszokat adó korszerű eljárási törvény nem születik meg.
A törvényjavaslat sok vitát váltott ki szakmai körökben, a javaslattal kapcsolatban hosszú időn keresztül komoly és általános ellenállás volt. Az elutasítás érvei között leggyakrabban az szerepelt, hogy a bűnözés tetőzése idején nincs értelme egy új törvény bevezetésének, melynél biztonsággal jósolható, hogy az újjal járó veszteségek különösen nagyok lesznek. Az idő előrehaladtával - szakmai egyeztetés eredményeként - a javaslat folyamatosan finomodott, és világosan érzékelhető, hogy az általános ellenállás megszűnt, sőt további célszerű és a szűk keresztmetszeteket feloldó javaslatok beépítésével nemcsak a törvényhozók, hanem a jogalkalmazók szakmai körei is egyetérthetnek abban, hogy a megszületendő törvény jó és progresszív törvény lesz, és évtizedekre fogja meghatározni a magyar igazságszolgáltatás helyzetét.
A benyújtott törvényjavaslat hivatott felváltani a jelenleg hatályos, többször módosított 1973. évi I. törvényt, amely kétségkívül magán viseli születésének körülményeit és az akkori kor büntetőpolitikai szellemiségének jegyeit. E jegyek elhagyása eljárási rendszerünkből nemcsak azért fontos, mert közel egy évtized eltelt a rendszerváltás óta, hanem azért is, mert a jelenleg hatályos eljárási törvényben megjelenő túlbizonyítás felesleges, s rendkívüli módon lassítja az igazságszolgáltatás munkáját.
A jelenleg hatályos törvény a büntetőeljárást két fő szakaszra osztja, nyomozati és bírói szakaszra, gyakorlatilag azokat irracionálisan egyenértékűnek tekinti. A bizonyítás ezáltal megkettőződik, kifárasztva ezzel az eljárás valamennyi szereplőjét. E rendszer a szocializmus viszonyai között vélhetően azért jött létre ebben a formában, hogy kisebbítse a bíró jelentőségét, és túlhatalmat adjon a nyomozóhatóság kezébe, ami az állam büntető elveinek megvalósításában engedelmesebb eszköz volt. A beterjesztett törvényjavaslat feloldja a nyomozás és tárgyalás egyenjogúságának elvét, a nyomozást a tárgyalás előkészítő szakaszának tekinti. Ezzel természetesen újragondolja a nyomozószervek, a rendőrség és - bizonyos más törvények által meghatározott körben - a határőrség, a vám- és pénzügyőrség, valamint az ügyészség feladatát is, igyekszik megteremteni annak lehetőségét, hogy a nyomozás során szerzett adatok, bizonyítékok jobban hasznosíthatók legyenek a tárgyalási szakaszban.
A törvényjavaslat az elvárásoknak megfelelően a sértettek emberi jogaira is kiemelt figyelmet fordít, a büntetőeljárásba bevont személyek, terheltek emberi jogai védelmével párhuzamosan. Rendkívül érzékeny egyensúlyi helyzetet kíván biztosítani a törvénytervezet, hiszen egyrészt igyekszik megfelelni az európai konvencióknak, másrészt választ kíván adni arra a közvélekedésre is, mely a sértettek emberi jogainak védelmét sokszor okkal hiányolta az eddigi büntetőeljárásokban.
Amint bevezetőmben már említettem, a szakmai körök - az általános ellenérzésektől a tervezet alapelveinek elfogadásáig eljutva - arra törekszenek, hogy a törvénytervezet szűk keresztmetszeteit igyekeznek tágítani. Egyik ilyen szűk keresztmetszet az eljárás folyamatában a nyomozási bíró feladatkörének meghatározása. Felszólalásában Hack Péter képviselőtársam is kitért e kérdésre, amikor úgy fogalmazott: európai követelményekkel csak az az igazságszolgáltatás kerülhet harmóniába, ahol az alapjogok korlátozásának bírói kontrollja is megjelenik. Ezzel az elvvel sokan egyetértünk, de Hack képviselőtársam azt is mondta, ő sem ragaszkodik feltétlenül ahhoz a megoldáshoz, ami a tervezetben szerepel, tehát véleménye szerint kontroll megjelenhet nemcsak az elrendelő, hanem jogorvoslati helyzetben is.
Kiemelt figyelemmel tanulmányoztam a legfőbb ügyész úr alkotmányügyi bizottsághoz írt levelét, és konzultálva szakemberekkel, magam is támogatom azt a véleményt, hogy vissza kellene térni a koncepciót meghatározó kormányhatározatban foglaltakra, nevezetesen arra, hogy a nyomozási bíró feladata a kényszerítő intézkedések elrendelése és kivételesen az előbizonyítás lefolytatása. Abban az esetben, ha a motozásról, házkutatásról, zár alá vételről, lefoglalásról nem bíró dönt, akkor a nyomozási bíró a jogorvoslatot bírálja el. E körben foganatosítandó intézkedések elrendelése a nyomozás során ügyészi jogosultság legyen, és a jogorvoslatot lássa el a nyomozási bíró. Az ügyész és a nyomozási bíró feladatának és hatáskörének megfelelő szétválasztása alapvetően meghatározhatja azt, hogy a megalkotandó törvény a gyakorlatban hogyan lesz alkalmazható.
(Az elnöki széket dr. Kávássy Sándor, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
A gyakorlat oldaláról úgy tűnik, hogy a büntetőeljárás legszűkebb keresztmetszete lehet a nyomozási bíró, így a nyomozások elhúzódása a bírói szakból a nyomozási szakba kerülne át. A tervezet többezres nagyságrendű ügyet rakna a nyomozási bíróra, viszont ha csak a jogorvoslat hárulna rá, a fent idézett esetekben valószínűleg jelentősen csökkenne a munkaterhe, és sok esetben nem terjesztenének elő jogorvoslati kérelmet az eljárási cselekményekkel szemben.
(18.00)
Az előterjesztőnek tisztelettel megfontolásra ajánlanám e kérdés újragondolását.
Nem okoz osztatlan szakmai támogatást a törvénytervezet bírói hatáskörökre vonatkozó része. Megértve a törvényalkotó azon szándékát, hogy bizonyos kiemelt súlyú vagy politikai jelentőségű bűncselekménycsoportot már elsőfokon a megyei bírósági hatáskörébe helyez, egyúttal megfogalmazódik az a gondolat, hogy egyes bűncselekmények kiragadása néhol önkényes, nem kellően átgondolt, a gyakorlati oldaláról nézve pedig kifejezetten káros.
Nézzük az ezt a megközelítést alátámasztó érveket! Magyarországon az 1945 utáni jogfejlődésben számos ellentmondással, időnként elméleti megalapozás nélkül, de kialakult az a jogelv, hogy az általános hatáskörű, elsőfokú bíróság a helyi bíróság; ennek többé-kevésbé kiépültek szervezeti és személyi feltételei is. Ezen az elven csak rendkívül nyomós okok miatt indokolt gyökeresen változtatni. Álláspontom szerint minden szempontból az a helyes, ha az állampolgárok törvényes bírája a lakóhelyéhez legközelebb eső bíró. Ez az elv, ennek következetes végigvitele segíti a jogérvényesítést és a döntések kiszámíthatóságát is.
Hosszú évek tapasztalata cáfolja azt a kimondatlanul is létező véleményt, hogy a felsőbb igazságszolgáltató szervek általában gyorsabb és alaposabb szakmai munkára képesek, nem vitatva azt a tényt, hogy egyes bonyolult szakmai és jogi megítélésű bűncselekménycsoportokat az arra szakosodott megyei, illetve fővárosi bíróságokon szükséges már elsőfokon is tárgyalni.
Az előterjesztő által rendelkezésünkre bocsátott ügyforgalmi statisztikák azt támasztják alá, hogy a megyei székhelyű városi bíróságokon halmozódott fel kezelhetetlen mennyiségű ügy, a székhelyektől távol eső bíróságok általában képesek voltak időszerűen tevékenykedni.
A törvénytervezet 16. §-a, ami a megyei bíróság hatáskörébe tartozó bűncselekményeket sorolja fel, bizonyos szempontból kétségtelenül logikusnak tűnik, de számtalan ellentmondást, ötletszerűséget tartalmaz. Vegyük például az e szakasz g) pontjában felsorolt bűncselekményhalmazt! Például nemzetközi jogi kötelezettség megszegésének bűntette - Btk. 261/E § -, ami a politikai helyzet függvényében vagy van, vagy nincs. A Jugoszláviával szemben fennállt pénzügyi és gazdasági zárlat idején e bűncselekmény sűrűn előfordult a kiskunhalasi városi bíróságon, az ügyérkezések közel húsz százalékát tette ki, hiszen e térséghez tartozó határátkelőhelyeken, illetve környékükön követték el azokat. A bűncselekmény mind jogi szabályozásában, mind tényállásában teljesen egyszerű. A hatásköri szabályozás csak e bűncselekményre vonatkozó része az adott helyzetben alkalmas lehet a megyei bíróság munkájának megzavarására.
Átgondolatlan hatásköri szabályozás további példája az embercsempészés vétségének megyei bírósági hatáskörbe vonása. E bűncselekményeket jelenleg már a határőrség nyomozza, többségük bíróság elé állítással vagy megrovással zárul.
Nehezen érthető az előterjesztő álláspontja a vagyon elleni bűncselekményekkel kapcsolatban. E körben a súlyosabbnak minősülő eseteket akarja a tervezet magasabb fórum elé utalni. Hosszú évek tapasztalata, hogy a vagyon elleni bűncselekmények bonyolultsága nem az absztrakt társadalmi veszélyesség mentén alakul, ez mindig csak a konkrét elkövetési módszer alapján dönthető el.
A tervezet megyei bírói hatáskörbe utalja például a Btk. 321. § (3) bekezdés a)-tól c) pontig terjedő rablás bűntettet. A rendelkezés ellentmondásos voltát az alábbi történeti tényállással tudnám modellezni: ha terhelt a sértettől kés használatával rabol el kétmillió forint alatti összeget, akkor a bűncselekményt a tervezet szerint is a helyi bíróság bírálja el, ha azonban a terhelt bármilyen lőfegyvert szerez, és azzal csak tíz forintot sikerül rabolnia, úgy az ügyről már a megyei bíróság határoz.
Itt kell még megemlíteni, hogy a vagyon elleni bűncselekmények elkövetési értéke számos esetben a terhelt szándékától függetlenül alakult. Jó példája ennek az az évekkel korábbi eset, amikor a halasi posta kirablója tízmillió forintot tartalmazó zsákot vitt magával. A véletlenen múlott, hogy nem olyan zsákot ragadott fel, amelyben az összeg lényegesen kisebb volt.
A fenti példákból következően is megismétlem: egyetértek azzal a törekvéssel, hogy a megyei bíróság hatásköre a valóban speciális ismereteket igénylő ügyekre terjedjen ki. Ide tartozónak kell lennie az élet elleni bűncselekményeknek, a gazdasági bűncselekményeknek, a közlekedési bűncselekményeknek és a fiatalkorúak bűnügyeinek. Ez utóbbi változtatással megszűnne a székhelyi városi bíróságok indokolatlan kiemelt illetékessége.
A javasolt megoldás számos gyakorlati előnnyel járna: nem szakadnának el egymástól a nyomozóhatósági, ügyészi és bírói jogkörök, a döntések a büntetőeljárás során egy szinten születnének meg. E változtatás esetén nem állna elő az a fenyegető helyzet, hogy a nagy mennyiségű, megyei bíróságon hozott elsőfokú határozatot a nagyon távol levő, jelenleg még nem teljes számban felállított táblabíróság csak késve tudná elbírálni, és ekkor a táblabíróságon halmozódnának az ügyek.
(A jegyzői széket Póda Jenő foglalja el.)
Tisztelt Képviselőtársaim! A törvénytervezet elfogadásával szándékaim szerint igen fontos eszköz kerül az igazságszolgáltatás kezébe, az eddigi gyakorlathoz képest jelentős változtatásokkal. Én sem osztom azokat az aggályokat, hogy a jogalkalmazók nem lesznek képesek alkalmazni az új eljárási szabályokat, mert már most, a törvény tárgyalása időszakában több tanácskozáson vettem részt rendőrségi, ügyészségi, bírósági munkatársak társaságában, akik ismerik a változások főbb irányelveit, érzik az egyes helyeken az ellentmondásokat, és korrekt szakmai véleményükkel természetesen segíteni kívánják, hogy a törvény minél jobb legyen.
Egyet kell azonban értenem azokkal a képviselőtársaimmal, akik hangsúlyozták felszólalásaikban, hogy az elméleti felkészülés nem elegendő a törvény hatályba léptetéséhez, tehát 1999. január 1-je túl korán van, hiszen a kész törvényt értelmezni kell, a végrehajtási utasításokat meg kell alkotni, a feltételrendszert ki, illetve át kell alakítani.
A szervezett bűnözés elleni sokkal hatékonyabb fellépés érdekében a tanúvédelemmel kapcsolatos fontos és jó szabályozást azonban a lehető leghamarabb - ha úgy tetszik, kiemelve az eljárási törvényből - hatályba kell léptetni, de a teljes, új eljárási törvény hatályba léptetését a személyi és tárgyi feltételek megteremtésével együtt az új század hajnalán, 2000. január 1-jével javaslom megtenni. Ha így döntene a Ház, ennek nemcsak gyakorlati haszna lenne, hanem jogtörténeti jelentősége is, hiszen pontosan száz évvel az 1896. évi XXXIII. számú perrendtartási törvény hatályba léptetése után kezdenének működni az új büntetési eljárási szabályok.
Köszönöm figyelmüket. (Taps.)
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
