DR. OROSZ ISTVÁN
DR. OROSZ ISTVÁN
DR. OROSZ ISTVÁN (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Néhány nap híján csaknem száz esztendeje, hogy 1898. március 21-én megalakult a Magyar Tudományos Akadémia szótári bizottsága, amely azt a célt tűzte maga elé, hogy elkészítteti a magyar nyelv nagyszótárát. Ez a célkitűzés nem volt egyedülálló Európában, hiszen a XIX. század második felében nemcsak a nagy európai nemzetek alkották meg nyelvük nagyszótárát, de a körülöttünk élő kisebbek is. Már 1854-ben elkészült a Grimm testvérek Deutsches Wörterbuchjának első kötete, de 1880-ban például a horvát akadémiai szótár is.
Az európai nyelvek, köztük a magyar nyelv nagyszótára elkészítésének ügye a XIX. század második felében aligha választható el a pozitivizmus uralmától a tudományosságban. Ez az időszak a nagy forrásbázisok kialakításának korszaka. Csak sajnálni lehet, hogy a magyar nagyszótár sem akkor, sem azóta nem készült el. A százéves huzavona és elmaradás azonban nem adhat felmentést számunkra, hogy ami a XIX. század második felében nem készült el, az soha ne szülessék meg.
Néhány nappal ezelőtt megtisztelő meghívást kaptam az MTA Nyelvtudományi Intézetének tudományos ülésére, ahol az Akadémia elnöke és más jeles közéleti személyiségek jelenlétében vita folyt a száz éve vajúdó magyar akadémiai nagyszótár jövőjéről. Az előadók, B. Lőrinczy Éva és Gerschner Károly jajkiáltásnak is nevezhető előadása arról szólt, hogy ha most sem történik előrelépés, talán soha nem valósul meg a magyar nyelv nagyszótára. Ahogy mondották: "A sok biztató, jó törekvés ellenére félünk a döntések lelkesedést romboló elhúzódásától, a halaszthatatlan operatív folyamatok indításának nehézségeitől. Félünk attól, hogy el ne szaladjon tőlünk a kíméletlenül és visszahozhatatlanul rohanó idő, az a sokat emlegetett 'most', amely talán utoljára hordozza magában a nagyszótár megvalósításának lehetőségét".
Az előadók a nagyszótár ügyében erkölcsi támogatást kértek szervezetektől, magánszemélyektől, íróktól, művészektől, tudósoktól, tanároktól, újságíróktól és politikusoktól, mindenkitől, aki úgy érzi, hogy köze van e nagy nemzeti vállalkozáshoz. Magam nem tudok másként segíteni, mint azáltal, hogy a parlament fórumán is felhívom képviselőtársaim, de talán az egész érdeklődő közvélemény figyelmét arra, hogy a száz év óta húzódó ügy nem is nagy anyagi támogatással megoldható lenne. A szótár ügye ugyanis az elvek és a szerkesztés szabályait tekintve tisztázódott. Kihasználva az elektronikus adathordozókat, mintegy 17 millió szövegszó és a korábbi évtizedekben gyűjtött 6 millió cédula vár arra, hogy nagyszótárrá rendeződjék.
A szótárra az Európába tartó magyarságnak mindenképpen szüksége lenne. Nemcsak azért, mert az európai nagy és kis népeknek már van ilyen, hanem magyarságunk megőrzése érdekében is. A Kárpát-medencében és a Kárpátokon kívül élő, egyre csökkenő létszámú magyarság nyelve is egyre romlik és porlad. A kisebbségben élő nemzetrészek asszimilálódásának első fázisa az, amelyben bizonyos kifejezések és szavak már nem magyarul jelennek meg a beszédben. A nagyszótár védelmet és oltalmat jelenthet a nyelvromlás ellen.
Az az összeg, amiből tíz-tizenöt kutató tíz-tizenkét év alatt be tudná fejezni a nagyszótárt, a költségvetés számára elhanyagolható összeg, inkább alatta, mint felette van az egymilliárd forintnak. Nem hiszem, hogy a Magyar Köztársaság olyan szegény ország lenne, hogy a nagyszótárra fordítandó összeget kellene mindenáron megtakarítania.
Hadd zárjam felszólalásomat azzal a reménnyel, hogy a következő parlament - bármilyen összetételű is lesz - az első költségvetési tárgyalás során nem fog megfeledkezni arról, hogy révbe juttassa a magyar nyelv akadémiai szótárának immár száz éve hánykolódó hajóját.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.)
(19.50)
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
