SZALAY GÁBOR
SZALAY GÁBOR
SZALAY GÁBOR (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Nem vonható kétségbe, hogy erőteljes elégedetlenség kísérte a tagok részéről a kamarák eddigi működését. Aki volt vállalkozói fórumokon, gyűléseken, számtalanszor hallhatta azt az éles kritikát, amit a tagok nyilvánítottak a kamarák felé, akik értékelésük szerint csak a tagdíj beszedésében szorgoskodnak, és ezzel szemben nem mutatnak igazán teljesítményt, nem mutatnak igazán szolgáltatásokat a tagjaik felé.
De ha az ember részt vett a gazdasági bizottság ülésein, ahová a különféle gazdasági kamarák vezetői hivatalosak voltak az elmúlt négy évben, ugyancsak sok panaszt hallhatott a részükről a minisztériumok irányába, a kamarák pedig arra panaszkodtak, hogy a minisztériumok nem igazán hajlamosak megválni a saját jogosítványaiktól, nem hajlamosak leadni a jogosítványokat, azokat a jogosítványokat, amelyeket a törvény átadásra megfogalmazott, és amelyre a törvény kötelezte volna a minisztériumokat, hogy átadják a kamaráknak. Így tehát a kamarák nem is igazán tudhattak működni. Hosszú évek harca volt - igazi harc volt ez -, míg a kamarák elérték, hogy megkapják azokat a jogosítványokat, amelyekkel végül talpra állva elkezdhették a működésüket. Ennek eredményeként az utóbbi időben már elmondható, hogy a kamarák végre működhetnek, megfelelő infrastruktúrájuk van, megkapták a jogosítványukat, és most már elkezdhettek működni a tagságuk érdekében, a tagságuk részére.
Most már az egyéni vállalkozók nyilvántartása, az engedélyezési rendszer, az egyablakos ügyintézés, a taxisengedélyek kiadása, az állami pályázati rendszerben a véleményezés, utazásszervező cégek hatósági nyilvántartása, nagykereskedelmi cégek nyilvántartása és a többi - nem kívánom felsorolni azt, hogy a kamarák mikkel foglalkoznak. Tehát úgy tűnik, hogy hosszú évek vajúdása után talpára állt a rendszer, és megvan a remény arra, hogy a kötelező tagság nemcsak kötelező tagdíjbefizetést jelent, de megfelelő szolgáltatások végzését is ellenértékként a kamarák részéről.
Ilyen helyzetben kaptuk ezt a képviselői önálló módosító indítványt, pontosabban országgyűlési határozattervezet-indítványt négy képviselő aláírásával, mely országgyűlési határozati javaslat a gazdasági kamarákra vonatkozó törvényi szabályozás felülvizsgálatáról szól, és azt javasolja, a kormány az elmúlt évek tapasztalatainak birtokában vizsgálja meg, hogy a kamarák hogy váltották be a hozzájuk fűzött reményeket, indokolt-e a kötelező kamarai tagság fenntartása többek között.
Azt hiszem, itt elérkeztünk a dolog lényegéhez, mert ez a képviselői határozati javaslat legneuralgikusabb kérdése. Azt hiszem, bármennyire erőteljes is a tagok részéről megnyilvánuló kritika a kamarákkal szemben, nem igazán a kötelező tagság az, amit a tagok sérelmeznek, sokkal inkább a kötelező tagdíjfizetés. Azt gondolom, hogy a kötelező tagságnak sok előnye van; ez a kötelező regisztrációt is magába foglalja, és a kötelező regisztrációtól, úgy gondolom, kár lenne megszabadítanunk magunkat. Azt azonban valóban meg kellene vizsgálni, hogy ez a kötelező tagdíjfizetés nem lenne-e enyhíthető, nem lenne-e enyhíthető például a legkisebb tagdíjat befizetők körében a legalsó tagdíjfizetési kategóriában, mondjuk, úgy az 5 millió forint korrigált nettó árbevételig, amikor is a vállalkozókat mentesíteni lehetne a tagdíjfizetési kötelezettség alól, legfeljebb megalakuláskor egy egyszeri 1000 forintos regisztrációs díjat kellene csak befizetni ezeknek az alsó kategóriába tartozó vállalkozóknak.
Meg lehetne vizsgálni a felső határ célszerű leszállítását is, meg lehetne vizsgálni azt például, hogy valamifajta keresztfinanszírozás lehetőségét nem lehetne-e megvalósítani, amikor a kamarák, a kamarai tagdíj - mármint a felsőbb kategóriába tartozó tagoktól beszedhető kamarai tagdíj meghatározott részét - szakmai szövetségeknek, illetve munkaadó szervezeteknek utalják át. Tehát lehet és lehetne itt sok mindent megvizsgálni, és én reménykedem és bízom abban, hogy ez a határozati javaslat tulajdonképpen jó szándékú vizsgálatot javasol, és nem prejudikálja a végeredményt, mert az tulajdonképpen az egész kamarai rendszert dugába döntené. Hiszen könnyű belátni, hogy amint eltörölnénk a kötelező tagságot, akkor pont azok a nagyvállalkozók, akik a tagdíjbefizetések zömét jelentik, válnának meg elsősorban a kamarai tagságtól, és akkor valóban a kamarák tulajdonképpen igen-igen gyorsan képtelenek lennének a legminimálisabb feladatoknak is eleget tenni.
Tehát azt gondolom, hogy van alapja és van jogosultsága ennek a képviselői javaslatnak, és jóhiszeműen próbálom értékelni az ebben megfogalmazott javaslatokat és kérdéseket. Azonban nem hallgathatom el, hogy óriási meglepetéssel és óriási csalódással vettem kézbe a költségvetés vaskos első kötetét, amely ugyan nem a mostani témánk, de mivel van kamarai vonatkozása is, megemlíteném, hogy miközben például a képviselői határozati javaslat finoman kérdésként fogalmazza meg, hogy a kormány vizsgálja meg, van-e lehetőségük a gazdajegyzőknek a megyei földművelési és vidékfejlesztési hivatalok felügyelete alá helyezésére, addig a költségvetési javaslat egyetlen ügyes mozdulattal ezt már megszüntetni kívánja.
Tehát egyrészt adva van számunkra a képviselői javaslat, hogy mit vizsgáljon a kormány, másrészt a kormány a költségvetési javaslatban már mindezt hatályon kívül is kívánja helyezni, mindenféle vizsgálódás nélkül. Az ember nehezen tudja minősíteni ezt a - fait accompli - kész tények politikáját, amikor is a kormány egyszerűen cselekszik, és majd azután nyilván fog valami magyarázatot adni, és talán a képviselői határozati javaslatra is fog valamit mondani, de ezt mind azok után, hogy mondjuk, a költségvetési törvénnyel már hatálytalanítottunk lényeges kamarai jogosítványokat. Úgyhogy azt gondolom, elmondható, hogy az ilyenfajta törvénykezés nem tisztességes, mert az ilyenfajta törvénykezés kész tények elé kívánja állítani a kamarákat, azokat a kamarákat, amelyek egyébként partnerek lennének abban, hogy a saját tevékenységük vizsgálatában segítsék a kormányt, de az ilyenfajta megmozdulás őket is értetlenséggel tölti el.
(4.20)
Itt van a három kamara közösen megfogalmazott levele, amit az Országgyűlés gazdasági bizottsága részére írtak, és ebben a három kamara vezetője azt fogalmazza meg, hogy szívesen részt vennének a H/206. számon benyújtott országgyűlési határozattervezet tárgyalásában, a szükséges felülvizsgálatok elvégzésében, mindebben szívesen részt vennének, úgy ítélik meg azonban, hogy a költségvetési törvénytervezetben szereplő kamarai törvényt módosító javaslatok kész helyzet elé állítják őket - ezek idő előttiek.
Én tehát azt gondolom, hogy ennek a határozati javaslatnak az őszintesége legalábbis megkérdőjelezhető a költségvetési törvény olvasata után. Azt szeretném kérni a határozati javaslatot előterjesztő képviselőtársaktól, hogy próbáljanak oda hatni, hogy a kormány elfogadja majd azokat a költségvetéshez beterjesztésre kerülő módosító javaslatokat, amelyekkel a költségvetésből ezeket a pontokat kivenni szándékozik az ellenzék, vagyis nem kész tények elé kívánná állítani a kamarai törvény tapasztalatainak megvizsgálását, hanem valóban azt szeretnénk elérni, hogy komoly vizsgálat folyjon, és ne a kész tények után kerüljünk abba a helyzetbe, hogy értékeljük, mi volt a múlt és mi is történt velünk.
Köszönöm szépen. (Szórványos taps az MSZP padsoraiban.)
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
