DR. CSÚCS LÁSZLÓ
DR. CSÚCS LÁSZLÓ
DR. CSÚCS LÁSZLÓ, az FKGP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A helyi adórendszer javasolt módosítása érzékenyen érintheti a lakosságot, a vállalkozókat és a települési önkormányzatokat egyaránt. A lehetséges változás jelentősnek mondható még akkor is, ha tudjuk, hogy a települési önkormányzatoknak a helyi adók kivetéséből származó bevétele ma még hozzávetőlegesen is mindössze 120 milliárd forint. A központi bevételekhez képest ez valóban elenyészőnek mondható. Tendenciájában azonban a helyi adók növekvő bevételi forrást jelentenek az önkormányzatok gazdálkodásában; a helyi gazdaság- és adópolitika alakításában pedig már ma is kitüntetett jelentőségűek. Például gondoljunk csak arra, hogy a Fővárosi Önkormányzat immár közel 50 milliárd forint bevételt jelentő iparűzési adójával hány ezer vállalkozót űzött ki a fővárosból a közeli településekre.
Ahhoz, hogy a pénzügyi kormányzat által előterjesztett javaslatot tárgyilagosan, annak előnyeivel és hátrányaival együtt tudjuk értékelni, úgy gondolom, indokolt röviden áttekinteni a helyi adórendszer kiépítésének indokát, az ilyenfajta adóztatás célját és módját.
A rendszerváltozással megszűntek a központi akarat végrehajtói, a tanácsi apparátusok és azzal együtt a központilag vezérelt tanácsi adók, helyükbe az önkormányzatok és az európai gyakorlatot is követő helyi adók léptek. Ez utóbbiak legfőbb sajátossága, hogy a települési önkormányzatok alkotmányos jogává vált az, hogy az adótörvény által megszabott keretek között élnek-e a helyi adóztatás lehetőségével avagy sem, és ha bevezetik az egyik vagy másik helyi adót, akkor azt milyen súllyal, kedvezményekkel és mentességekkel együtt alkalmazzák. Mindez egy előremutató, mondhatni, jó értelemben vett liberális - hangsúlyozom: liberális - adófilozófiára épülő pénzügyi eszközrendszer.
A központi direktívák mennyisége minimális, lényegében csak a helyi adóztatás peremfeltételeit határozzák meg, azt is csak azért, hogy az adóhalmozódás, azaz a központi adókkal való frontális ütközés ne következzen be, és az esetleges túladóztatás veszélyét is korlátozza törvény.
A helyi adópolitika kialakításának lehetősége és egyben felelőssége az adókat működtető önkormányzatokra hárul. Ha ezzel a lehetőséggel jól sáfárkodnak, a településükön tarthatják a már működő vállalkozásokat, továbbá a kedvező adózási kilátások ismeretében újabb vállalkozások létrejöttét is segíthetik. Mindez persze olyan lehetőség, amely komoly szakmai és politikai felkészültséget tételez fel az önkormányzati szakapparátusokról csakúgy, mint a képviselő-testületekről; már csak azért is, mert egy elhibázott helyi adópolitika úgy tehet tönkre vállalkozásokat, hogy azzal súlyos foglalkoztatási gondok keletkeznek az adott városban vagy községben.
A helyi adóztatás lehetőségét azonban két - mondhatni, külső - tényező döntő módon meghatározza: az egyik a gazdaság állapota, a másik a központi adók súlya.
Örvendetes az állandósulni látszó gazdasági növekedés, amely mindenképpen segíti a helyi adóztatást. Ellenben a helyi adók működtetésének nyolc évére visszatekintve az egyértelműen megállapítható, hogy a folytonosan növekvő központi adók és adó jellegű kötelezettségek minimálisra szorították vissza a helyi adók kívánatos működtetését. Az önkormányzatok szinte feloldhatatlan konfliktushelyzetbe sodródtak azáltal, hogy feladataik folyamatosan növekednek, az ahhoz rendelt központi források viszont reálértékben folyamatosan csökkennek, csökkentek, legalábbis eddig. Ezért szinte rákényszerültek arra, hogy a túlsúlyos központi adók mellett működtessék a helyi adók egyik vagy másik változatát. Ez tekinthető az egy rókáról két bőr lehúzása kísérletének, ami teljes képtelenség. És mindezek ellenére a helyi adók mégis működnek, mert a pénzügyi kényszer nagy úr.
Ebből a szorító helyzetből belátható időn belül ki kell lépni, mégpedig a kormányprogram szellemében, miszerint a kormány fokozatosan csökkenti az adó- és járulékterheket; kívánatos ennek teljesítése.
A javasolt módosítás legnagyobb jelentőségű eleme a vagyoni típusú adók, azaz az úgynevezett építmény- és telekadó részbeni felülvizsgálata. A változás leglényegesebb pontja, hogy a forgalmi értékekre figyelemmel kalkulált úgynevezett számított érték szerint is adóztathatnak az önkormányzatok. Megjegyzem, nem új szisztémáról van szó, hiszen a ma még hatályos törvény alapján az úgynevezett korrigált forgalmi érték szerint is adóztathatók az említett ingatlanok tulajdonosai.
Ellenben lényegi, valahol a helyi adórendszer koncepcióját érintő változás az, hogy az említett liberális adófilozófiát egy nem igazán szerencsés, a tanácsi adókra emlékeztető szellem kezdi átszőni. Jövőre ugyanis, ha az önkormányzatok a vagyoni típusú adókat a számított érték alapján kívánják működtetni, akkor már csak a központi direktívák meglehetősen bürokratikus és szigorú paraméterei között tehetik azt meg. Ez az új, központilag előírt módszer erősen köti az önkormányzatok kezét és mozgásterét, a feladat végrehajtása pedig olyan szakapparátust tételez fel, amellyel a kistelepülések jellemzően nem rendelkeznek, és olyan adóztatási jártasságot igényel a képviselő-testületektől, amellyel azok jellemzően csak a nagyobb városokban vagy a fővárosban rendelkeznek. Ez pedig annyit jelent, hogy egy korszerűbbnek mondott értékarányos adóztatási szisztéma alkalmazásának személyi háttere nem megnyugtató, ezért a rendszer széles körű alkalmazására aligha lehet számítani. Ez legalább annyira megnyugtató, mint amennyire nyugtalanító.
Az érték alapú adóztatás esetleges alkalmazása konfliktust eredményezhet az adóhatóságként eljáró önkormányzat és a település lakossága között - nem szerencsés. Mindez következik a törvényjavaslatban meghatározott számított érték alkalmazásának szigorú előírásaiból, ami a magas értékhatárok ismeretében esetenként súlyos aránytalanságokhoz, az átlagjövedelmekkel nem számoló túladóztatáshoz vezethet. Gondoljunk csak arra, hogy például Budapest IX. kerületében egy átlagosnál is alig nagyobb, nemrég épült 70 négyzetméter körüli összkomfortos lakás adója akár 60-70 ezer forint lehet évente, és e tekintetben a tulajdonosnak vigaszt az sem jelent, hogy a módosítással nem érintett alapterület után számított négyzetméterenkénti 900 forintos adó is hasonló nagyságrendet jelent.
A forgalmi értékhatárok tekintetében leginkább az úgynevezett alsó értékhatár aggályos. Így például egy baranyai kistelepülésen egy mezőgazdasági rendeltetésű épület alsó forgalmi értéke nem lehet kevesebb 10 ezer forintnál. Ez vonatkozik az ottani kis boltokra, üzletekre, műhelyekre s a többi. A kistermelők, a kisvállalkozók támogatásához már csak ez hiányzott. Mondhatják erre persze azt is, hogy az önkormányzat nem köteles adóztatni, pláne az adómaximumot alkalmazni, és ez igaz is úgy általában. Ellenben a fővárosi tapasztalat nem ezt igazolja, mert például a Fővárosi Önkormányzat kivetési jogkörébe tartozó iparűzési adót, gépjárműadót hagyományosan csúcsra járatják, azaz minden esetben a törvény adta maximummal működteti a szóban forgó adókat, avagy sújtja a lakosságot és a vállalkozókat.
Ha ez országos gyakorlattá válik a vagyoni típusú adók esetében, akkor az veszélybe sodorhatja elsősorban azokat az időskorúakat, akik egy élet munkájával teremtették meg otthonukat, amit a törvény immár vagyonnak minősít, és most már olyan adóztatási lehetőséget kínál az önkormányzatoknak, amelynek megfizetésére szerény nyugdíjuk nem elégséges. Ennek folytatásába, azaz a meg nem fizetett adók következményeibe, az esetleges végrehajtás keserveibe belegondolni is rossz.
(12.50)
Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy figyelmükbe ajánljam, a vagyon nagysága és a folyó jövedelem között közvetlen összefüggés nincsen. Az előbbi példából is következik, hogy sok idős ember rendelkezhet relatíve nagyobb értékű ingatlannal, ami mögött a folyó jövedelem gyakorta a napi vegetálást szolgálja, vagy még azt sem. Persze mondhatja a törvényalkotó, hogy könnyűszerrel feloldható ez az ellentmondás, hisz az önkormányzat bármilyen kedvezményt és mentességet jogosult rendeletében megállapítani, vagy az Art. alapján az arra rászoruló méltányosság alkalmazását is kérheti, kellő alázattal.
Ellenben ne feledjük, hogy az adót bevezető önkormányzat kontraérdekelt az adócsökkentésben, hiszen kényszerhelyzetben van már azzal is, hogy választópolgárait helyben is megadóztatja, miközben a túlméretezett központi adók zsebeiket jobbára már kiürítették. Ugyanakkor az adóbevételről sem mondhat le az önkormányzat a növekvő helyi feladatok és a már említett központi források folyamatos apadása miatt. Súlyos ellentmondás, amit fel kell oldani, például úgy, ha maga az adótörvény garantálja legalább az időskorúak kedvezményezését az őket leginkább veszélyeztető építményadó tekintetében.
Meglehetősen visszás az is, hogy a javaslat szerint megszűnik az építési tilalom alatt álló ingatlanok adómentessége. Köztudott, hogy a tilalom olyan nagyfokú korlátozást jelent a tulajdonos érdemleges rendelkezési jogában és vagyonában, amit az 50 százalékos adókedvezmény nem kompenzál.
Ugyancsak erőteljesen kifogásolható, hogy a javaslat 2000-re megszüntetni javasolja az üdülőépületek utáni idegenforgalmi adót. Tekintve, hogy az az üdülőterületek önkormányzatának ma is biztos és könnyen kezelhető bevételi forrását jelenti, amihez ráadásul minden beszedett adóforinthoz a költségvetés további 2 forintot biztosít, célszerű a ma hatályos szabályok változatlan meghagyása. A javaslat indokolatlanul korlátozza az önkormányzatokat az őket ma megillető döntés szabadságában, amire már többször utaltam a liberális szellemiség jegyében.
Végezetül, de a teljesség igénye nélkül jelzem, úgy tűnik, hogy a vagyoni típusú adók javasolt módosítása egy olyan országos kísérletre ad lehetőséget, ami - ha a fenntartások ellenére viszonylag széles körben mégis elterjed - megalapozhatja egy új típusú központi adó működtetését az ingatlanokra kiterjesztve. Ez pedig gondolatnak is rossz, hogy adóval netán kísérletezünk, már csak azért is, mert jól tudjuk, hogy az ingatlantulajdonosok megadóztatása nem azonos a vagyonadóztatással, noha a vagyonarányos közteherviselés alkotmányos előírás, aminek rendezése mind a mai napig nem történt meg, de egy vagyonadórendszer kiépítése nyilván az egész adóstruktúra gyökeres átalakítását igényelné. Az ingatlanadó a vagyonadónak legfeljebb csak egy része, amit ha túlzottan és egyoldalúan állítunk az adók rendszerébe, akkor az újabb igazságtalanságok és aránytalanságok hordozója lehet. Ezzel persze azt nem vitatom, hogy az üres telkek, és csakis az üres telkek adóztatása sem adópolitikai, sem gazdasági szempontból nem kifogásolható.
A jelzett koncepcionális és gyakorlati, főként a végrehajtást érintő gondok miatt az előterjesztés az önkormányzati és a költségvetési bizottságban éles vitát váltott ki, mint hallottuk. Az ott is elhangzott szakmai érvekre figyelemmel a Független Kisgazdapárt frakciója fontolóra veszi, hogy támogatja-e avagy elveti a helyi adókról szóló törvény javasolt módosítását. Végső döntésünket a jobbító szándékú módosító javaslataink sikerétől függően hozzuk meg.
Egyúttal engedjék meg, hogy röviden áttérjek a gépjárműadó tervezett módosításnak értékelésére. A módosítást alapvetően három tényező indokolja az előterjesztő szerint. Az egyik az Európai Unióhoz való csatlakozásból fakadó jogharmonizációs kötelezettség és annak keretén belül bizonyos adótétel-emelés, főként a nehéz tehergépjárművek kategóriáját érintően, a másik cél az adóbevételek reálértékének megőrzése, és harmadsorban pedig (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.) bizonyos jogalkalmazási tapasztalatok hasznosítása. A felsorolt indokok többnyire akceptálhatók, a harmonizációs törekvés viszont egy hosszabb távú (Az elnök ismét jelez.) feladatot jelent.
Időszűkében röviden csak azt szeretném mondani, túlzottnak tartjuk a központi szabályozók, adók túlhajtott mértéke miatt az 50 százalékos emelést, ezért a magunk részéről javasoljuk fontolóra venni (Az elnök ismét jelzi a felszólalási idő leteltét.) az adótétel alsó határának felülvizsgálatát. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
