DR. KÓRÓDI MÁRIA
DR. KÓRÓDI MÁRIA
DR. KÓRÓDI MÁRIA, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az önkormányzati választások előtt gyakran hallottuk a Fidesz vezette kormánypártoktól, hogy együttműködő önkormányzatokat szeretnének; olyan önkormányzatokat, amelyek a kormány által meghatározott célokat szolgálják saját településükön. Ezt kicsit finomítva úgy fogalmazták át, hogy újfajta együttműködésre készülnek az önkormányzatokkal, olyanra, amelyben nem egymással szemben állnak a központi és helyi érdekek, hanem egymást segítik.
Tisztelt Képviselőtársaim! Én természetesen most nem akarom ezt az önkormányzati választások előtt lefolytatott vitát itt és most folytatni. Képviselői feladatom azonban az, hogy megvizsgáljam, hogy a lehetséges együttműködést hogyan szolgálják az önök intézkedései, hogy megvizsgáljam, hogy a jobboldal kormánya által benyújtott, önkormányzatokat érintő törvények jó vagy rossz irányba hatnak, jó vagy rossz irányba hoznak változást. Jó az irány, ha együttesen veszik figyelembe a kormány, az önkormányzatok és a településeken élők lehetőségeit és szükségleteit. Rossz az irány, ha szükségtelenül elmélyítik a benyújtott törvények a helyi önkormányzatok és a kormányzat közötti érdekellentéteket, és ha ezzel indokolatlanul új társadalmi feszültségeket keltenek.
A helyi adókról szóló, most tárgyalt törvényjavaslat rossz javaslat; az előttem felszólaló kormánypárti képviselők, de az önkormányzati bizottság előadója is elmondta, és ez igazolja azt is, hogy ez most részünkről nem egy egyszerű ellenzéki álláspont. Azok a kormánypárti képviselők is a javaslat ellen szavaztak az önkormányzati bizottságban, akik gyakorló polgármesterként ismerik az önkormányzatok és az ott élők lehetőségeit. Ellene szavaztak, mert úgy ítélték meg, hogy ez a javaslat az egyébként szegény önkormányzatokat még rosszabb helyzetbe hozza, az egyébként valamivel gazdagabb önkormányzatok számára pedig érdektelen. De azért is ellene szavaztak, mert a bizottság nem ismerhette meg az önkormányzati szövetségek véleményét, ezek beszerzését a kormányzat ugyanis elmulasztotta.
Ma, amikor az államtitkár úr előterjesztette a helyi adókról szóló törvényjavaslatot, egyetlen szóval sem adott magyarázatot azokra a kérdésekre, amelyeket az önkormányzati bizottság kormánypárti és ellenzéki képviselői egyaránt felvetettek. Az államtitkár úr úgy terjesztette elő ezt a javaslatot, mintha egyszerűen egy technikai törvény lenne; nem más, mint egyfajta új adószámítási mód meghatározása. Ez azonban, sajnos, nem így van. E törvénnyel nem egyszerűen egy technikai lehetőséget biztosítanak az önkormányzatoknak, hanem jól láthatóan gazdasági kényszerrel az önkormányzatokat az ingatlanok erőteljes megadóztatása irányába késztetik.
A helyi adóról szóló törvényjavaslat célját a kormány képviselője úgy fogalmazta meg az önkormányzati bizottság előtt, ha tetszik, a főcsapásirány a helyi adók körében az ingatlanokat terhelő adók között rendet vágni. Ma ugyanis az önkormányzatok az ingatlanok után négyféle adót állapíthatnak meg, ha ezt szükségesnek, helyileg indokoltnak és politikailag elfogadhatónak tartják. Kivethetnek építményadót terület-, négyzetméter- vagy értékarányosan, telekadót, kommunális adót és az üdülőépületek után idegenforgalmi adót.
(13.00)
Valóban, a mai rendszer meglehetősen sokszínű, bizonyos vonatkozásaiban zavaros. Elfogadjuk, hogy egyszerűsítésre, ésszerűsítésre az átfogó adóreform keretében sort kell keríteni. Helyes az a célkitűzés is, hogy egyre inkább közeledjünk az Európában szokásos adóztatási formákhoz.
Van azonban a törvényjavaslatnak egy másik felismerhető célja is. Ezt a célt az egyik kormánypárti képviselő fogalmazta meg a bizottság ülésén, amikor azt mondta: "Mivel a munkajövedelmeket és a forgalmi adót viszonylag nehéz követni, és közismerten a fekete- és szürkegazdaság aránya óriási, ezért az ingatlanokkal kapcsolatos adókat jobban lehet kezelni, és azt a téves ösztönzést is megszünteti az adóteher ingatlanokra való terhelésével, hogy a fekete- és szürkejövedelmekből ingatlanokba forgatják a jövedelmeket." Az egyszerűsítésekkel, ésszerűsítésekkel, az európai normákhoz igazodással, a szürke- és feketegazdaság láthatóvá tételével, a vagyonarányos közteherviseléssel mint célkitűzéssel a Szabad Demokraták Szövetsége messzemenően egyetért. De ezt a törvényjavaslatot éppen e célkitűzések megvalósítására alkalmatlannak tartja.
Mert kiket is kellene az önkormányzatoknak az ingatlanok értéke után megadóztatni? A mai magyar lakásállomány zömében nem a feketegazdaságból származó jövedelmekből épült. A falvakban családi és baráti összefogásban, kalákában épültek a házak, a városokban a kispénzű városiak az önkormányzatoktól vették meg kényszerű helyzetükben. Építették és vették meg akkor, amikor jövedelmük, OTP-tartozásaik, közterheik még kiszámíthatóbbak, biztosabban elérhetők és fizethetők voltak. Még ha az elmúlt években javult is a magyar gazdaság helyzete, ki meri biztosan állítani, hogy az emberek túlnyomó részének ma valóban egybeesnek jövedelmi viszonyai annak az ingatlannak az értékével, amelyben laknak. Gyakran még fenntartani is alig bírják, nemhogy újabb terheket elviselni.
Ezt jól tudják az önkormányzatok is. Nem véletlen, hogy az eddigiekben nem nagyon éltek azzal a lehetőséggel, hogy a lakóingatlanokat megadóztassák. Amit adóztattak, az főként az üdülőingatlanok, garázsok, nem lakás céljára szolgáló helyiségek voltak.
Államtitkár úr azt mondta, hogy az önkormányzatoknak a jövőben sem lesz kötelességük éppen ezt a helyi adóformát bevezetni. Mert ha igaz - mert a költségvetést még nem látjuk -, hogy nem emelik az önkormányzatok támogatását, és egyben az is várható, hogy 2000-re megszűnik az idegenforgalmi adó kivetésének lehetősége, a kommunális adót pedig az ingatlanok bérlőire és nem tulajdonosaira lehetne kivetni, akkor jól látható, hogy az önkormányzatok kényszerpályára kerülnek. Különösen azok az önkormányzatok, ahol nincs semmi, ahol vállalkozások hiányában nem lehet iparűzési adót kivetni, akik a szegénységből egy kicsit is csak valamilyen fejlesztéssel mozdulhatnának előre, de fejlesztésre állami támogatást csak akkor kapnak, ha kivetik ezt a helyi adót, és mivel más nincs, csak lakóingatlan, ezért arra. De kényszeríti az önkormányzatokat az a helyzet is, hogy elemi kiadásaikat fedezni tudják, ezért nekik kell az adóprést megszorítani, a kormány pedig széttárhatja a karját, és hivatkozhat arra, hogy bezzeg ő támogatja a családokat, és központilag csökkenti az adókat.
Nehéz elfogadni, hogy ez legyen az együttműködés új formája, sem az önkormányzatoknak, sem a polgároknak. Mert lehet ugyan azt mondani, hogy az önkormányzat ne vesse ki a súlyosabb adóterheket, meg azt is, ha valaki nem bírja az ingatlana után fizetni az adót, költözzön kisebbe. De ma nincsenek sem a polgárok, sem az önkormányzatok abban a helyzetben, hogy valóban kisebb lakásokba költözhessenek. Egyrészt mert nincsenek kisebb szociális lakások, másrészt pedig az igazán szegény területeken nem lehet eladni az ingatlanokat, tehát az embereknek nincs is lehetőségük, hogy feladjanak azzal az ingatlannal, amelynek a terheit nem tudják viselni. S ha már a feketegazdaságból befolyó jövedelmek egy része sem kerül vissza az ingatlanépítések területére, akkor egy idő múlva vajon hol fogunk lakni? Sokkal összetettebb és nehezebb ma Magyarországon a lakáshelyzet annál, hogy ennek felelősségét és még az adóztatásból származó felelősségét is az önkormányzatokra lehetne hárítani.
A politikai nehézségeken és kétségeken túl azért sem tudjuk elfogadni a javaslatot, mert az önkormányzatok számára ez a javaslat ma szinte végrehajthatatlannak látszik. Az új, értékarányos ingatlanadó bevezetése rendkívül nagy költséggel járna, új nyilvántartási rendszer kialakítását igényelné, új szakmai ismereteket feltételezne. Mindezek megteremtésére azonban az önkormányzatoknak nincs pénzük. Nem tudjuk, ahhoz, hogy valóban fel tudjanak egy ilyen feladatra készülni, a szükséges információs rendszert ki tudják alakítani, honnan és milyen anyagi eszközöket biztosít részükre a központi költségvetés. Mert ha ilyet nem biztosít, az azt jelenti, hogy ennek az újfajta adótehernek a bevezetéséhez szükséges pénzt más fontos helyi szükségletektől kell elvonni. Számtalan a megválaszolatlan kérdés, mint ahogy az is megválaszolatlan, hogy végül is mennyi bevétel adódna abból, ha minden társadalmi feszültsége ellenére bevezetnék az önkormányzatok ezt az új adóztatási formát. Mindezek miatt nem támogatható ez a javaslat.
Arra kérjük a kormányt, hogy mint alkalmatlan javaslatot vonja vissza. Gondolja végig, hogy tényleges adóreformhoz milyen feltételek között, milyen finanszírozás mellett tud majd a jövőben hozzákezdeni. Az adóreformot ott kell kezdeni - legalábbis a helyi adók vonatozásában mindenképpen -, hogy másfajta elosztást valósítunk meg a központi költségvetésbe befolyó és a helyben maradó adók között, hogy az emberek számára végre valóban hosszú távon kiszámítható legyen, ha ennyi a jövedelmem és ekkora a vagyonom, akkor összesen mennyi adót kell fizetnem, ebből mennyi megy országos célokra, és mennyit használhat fel a település, ahol élek.
Ha valóban az Európában szokásos utat akarjuk választani és valóban egy újfajta együttműködést akarunk az önkormányzatokkal kialakítani, akkor nem lehet megtenni azt, hogy a központi adókat csak látszólag csökkentjük, a gépjárműadót, az illetéket - tehát azokat az adófajtákat, amelyek az önkormányzatoknál jelentkeznek - jelentősen emeljük, ráadásul rákényszerítjük az önkormányzatokat egy olyan adóztatási formára, amely politikailag vállalhatatlan, szakmailag pedig teljesíthetetlen számukra. Az együttműködés azt jelenti - amit a Fidesz a választási programjában leírt -, hogy lépéseket tesznek a központi és a helyi adók harmonizációjára. Ez a javaslat azonban nem ebbe az irányba hat. Ez a javaslat nem együttműködő javaslat, hiszen az együttműködés azt jelenti, hogy tudjuk, egy országban élünk, és ami árt a településeknek és az ott élőknek, az árt valamennyiünknek. De ha ezt nekem nem hiszik el, higgyék el legalább azoknak a polgármestereknek, akik ma az önök padsoraiban ülnek.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps az SZDSZ és az MSZP soraiban.)
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
