DR. CSÁKY ANDRÁS
DR. CSÁKY ANDRÁS
DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Elnök Úr! Tisztelt Ház! A mai napon tartandó, országos nyilvánosság előtt folyó választási nagygyűlés témájaként a bérek és nyugdíjak vásárlóértékének jövőbeli alakulása lett megadva. Nem a helyet és időpontot tévesztettem el, amikor azt mondtam, hogy választási nagygyűlésről van szó, hanem csupán pontosítani szeretném a helyzetet és érzékeltetni mindazok politikai felelősségét - vagy inkább felelőtlenségét -, akik a teljes költségvetés ismerete nélkül, demagóg módon, kizárólag saját politikai céljaikat szem előtt tartva kierőszakolták ezt a vitanapot. (Közbeszólások az ellenzéki oldalról: A Fidesz volt az!) Mondom: kierőszakolták ezt a vitanapot.
Kiválóan érzékeltetik a helyzetet Kristóf Attilának a tegnapi Magyar Nemzetben megjelent sorai: "1990 májusa óta a szocialisták plusz csatolt részeik folyamatosan kampányolnak. Én- és osztálytudatukból következő viselkedésük nem teszi lehetővé, hogy a magyar belpolitikában akár csak néhány hónapra is nyugalom legyen. A velük rokonszenvező médiumok a kollektív agitátor és kollektív propagandista szerepében lépnek fel, mintha a lenini irányelvek egy pillanatra sem mentek volna ki a divatból. A kampány célja a bizonytalanság, a bizalmatlanság újjáélesztése és fenntartása az önkormányzati választásokig. Hatalmon kívül a szocialisták mindig radikálisak. Képletesen szólva: mindig készek meghallani az Aurora ágyúlövését. (Derültség a kormánypárti oldalon.) Ám Téli Palota jelenleg sehol! Az állampolgár pedig úgy érzi, egy kis nyugalom kellene már. Szeretne békét, tisztességet látni maga körül, szeretne normális életet, jó néven venné a huzamos kampánycsendet, és mit ne mondjak, a jó ügyekben való együttműködést. Valószínűnek látszik azonban a szocialisták kongresszusi felfrissülése és a hozzájuk húzó sajtó bravúrjai nyomán, hogy ez a társaság, ez a baloldal együttműködésre, szerénységre és csendre képtelen. A múlt, úgy látszik, lerázhatatlan. A cölöpök stabilan állnak."
Úgy érzem, ennél szemléletesebben nem lehet megfogalmazni a mai vita lényegét, ugyanis megfelelő adatok hiányában - habár miniszterelnök úr néhány adatot ma elmondott - csupán általánosságokban lehet a kérdésről beszélni.
Én elsősorban a nyugdíjak kérdésével szeretnék foglalkozni, és ennek kapcsán nem árt egy kicsit visszatekinteni arra, hogyan jutottunk el idáig.
Naponta találkozunk az érintettek részéről olyan felvetéssel, hogy nem értik, miért jelent olyan nagy problémát a nyugdíjak emelése, amikor évtizedekig becsületesen fizették a járulékot, és most csupán annak visszafizetését kérik. A kérdés felvetése teljesen jogos, úgy gondolom, ebben mindannyian egyetértünk. Páran ülnek még itt a patkóban azok közül, akik tíz évvel ezelőtt megszavazták az akkori egészségügyi miniszter javaslatát, hogy a társadalombiztosítás bevételi többletét hónapokon belül elértéktelenedő kötvényekbe fektessék.
1988 volt az utolsó év, amikor a munkáltatók és munkavállalók által befizetett járulék összege magasabb volt, mint a nyugdíjakra, járulékokra és az egészségügyi ellátásra kifizetett összeg. Azaz éveken, évtizedeken keresztül több járulékot szedett be az állam, mint amit az ellátásra kifizettek. Önök és elődeik azonban ahelyett, hogy a többletet felhalmozva a gondjaikra bízott pénzzel megfelelően gazdálkodtak volna, eocén-programra, nagymarosi gátra, elvtársi kölcsönökre és még ki tudja, mi mindenre fordították azt. Ennek köszönhetően úgy érkeztünk el a rendszerváltozáshoz, hogy egy fillér sem maradt abból a pénzből, amit a mostani nyugdíjasok évtizedeken keresztül tisztességesen befizettek. A mostanra kialakult helyzet egyik alapvető oka ez. Ezt azért ne felejtsük el!
A másik alapvető ok a demográfiai helyzet. Közismert, hogy az 1980-as évek elejétől kezdve a születések száma csökken. A rendszerváltozást követően az összes volt szocialista országban - Magyarország kivételével - a tendencia felgyorsult. Magyarországon 1990-94 között a születések számának csökkenése igen kis mértékű volt, és ezért mind a térség többi országához, mind az országon belül végbement társadalmi, gazdasági megrázkódtatásokhoz viszonyítva inkább stabilnak, kiegyensúlyozottnak volt nevezhető. Ez köszönhető volt annak, hogy az Antall József vezette kormány mindent megtett, amit lehetőségei biztosítottak, annak érdekében, hogy a gyermekes családok anyagi helyzete ne romoljék. E pozitív kép változott meg 1995-ben, majd romlott tovább 1996-ban és '97-ben, és a Központi Statisztikai Hivatal első félévi adatai szerint a tendencia tovább folytatódik.
S itt hadd álljak meg egy pillanatra, a Bokros-csomagra térve. A Bokros-csomag tárgyalásakor annak idején az ellenzék - közte a Magyar Demokrata Fórum - is belátta, hogy szükség van bizonyos lépésekre az ország akkori helyzetében. Zárójelben engedtessék megjegyeznem, nagyon érdekes, hogy amikor ezt fokozatosan a szemünkre hányják, a rendszerváltozást megelőző negyven évről mintha elfeledkeztek volna. (Taps az MDF soraiban.) Ami ellen akkor is tiltakoztunk, az élet utólag igazolta, hogy a családokat sújtó megvonások teljesen indokolatlanok voltak, és nagyon károsan hatottak az egész társadalomra.
Visszatérve a demográfiai helyzetre: látszólag nem ide tartozó kérdésről van szó. Ha azonban a nyugdíjhelyzetről és a múlt évben megszületett nyugdíjtörvény előzményeiről beszélünk, akkor a népességfogyás szorosan ide tartozik, hiszen ha nem következik be változás ezen a téren, néhány éven belül teljesen összeomlik a társadalombiztosítás rendszere, ugyanis nem lesznek járulékfizetők.
(9.50)
Míg 1960-ban 800 ezer, 1990-ben 2 millió 500 ezer, jelenleg pedig több mint 3 millió nyugdíjas jut 3,5 millió járulékfizetőre. Ez az arány felborítja a társadalombiztosítás szolidaritáson alapuló rendszerét, és kihat az egész nemzetgazdaságra.
Tisztelt Képviselőtársaim! Ilyen előzmények után került sor a múlt évben az új nyugdíjrendszerről, a magánnyugdíjpénztárról szóló törvény vitájára és végül elfogadására. Ha valaki veszi a fáradságot, és végigolvassa a törvények vitájáról az elmúlt évben készült több száz oldalnyi jegyzőkönyvet, megbizonyosodhat arról, hogy az akkori ellenzéki, többségükben mostani kormánypártok képviselői rámutattak a törvény számos hibájára. Az alapvető kifogás - az élet ezt igazolta is -, hogy gazdaságilag megalapozatlan volt az előterjesztés. A kirovó-felosztó rendszerből a kötelező járulékok tőkefedezeti rendszerbe való részleges átirányítása által prognosztizált hiány alul volt tervezve, s lényegében megalapozott gazdasági számítások nem álltak rendelkezésre. Igaz, a törvény kimondja, hogy a keletkező hiányt a költségvetésnek kötelezően ki kell pótolnia, ezt azonban az akkori előterjesztők a nemzeti össztermék 1 százalékánál kisebb összegben határozták meg.
A törvény alapján készült a tb múlt évi költségvetése is, mely nullszaldóval számolt, azaz a bevételek és a kiadások nagyságát azonosnak tervezte. Mi ezzel szemben a realitás? A Nyugdíjbiztosítási Alap első félévi egyenlegének hiánya 18,8 milliárd forinttal magasabb, mint 1997. első félévében. A számítások szerint az év végéig 33,8 milliárd forint hiány várható. A magánnyugdíjpénztárba átlépők miatti bevételkiesés év végére várhatóan meghaladja a 35 milliárd forintot. A kintlévőségek behajtásából eredő járulékbevételből mindössze az előirányzat 26 százaléka, a vagyongazdálkodásból származó 22 százaléka teljesült. Összességében tehát a hiány várhatóan eléri a 100 milliárd forintot, s ekkor még csak a tb-költségvetésről beszéltünk.
Azonban sajnálatos módon az állami költségvetést is számos, az előző kormány felelősségi körébe tartozó váratlan kiadás terheli. Elég csak a ma már említett Postabank ügyére, a gázközművagyon alkotmányellenes privatizálására, vagy az ÁPV Rt.-n keresztül örökölt kötelezettségvállalásokra utalni. A néhány tíz milliós "tocsikolásokat" nem is számítva, legalább 250 milliárd forintról van szó. Ilyen hagyaték után furcsán hangzik a választási ígéretek számonkérése alig 90 nappal a koalíciós kormány megalakulását követően és 3 hónappal a költségvetési év zárását megelőzően. Ez utóbbit azért említem, mert amikor az idei költségvetést elfogadták, a nemzeti össztermék 5 százalék körüli növekedéséről beszéltek. Nagyon bízunk benne, hogy ez teljesülni fog, de azért nem szabad figyelmen kívül hagyni a világban folyó eseményeket.
Senki nem számolt, mert nem számolhatott az oroszországi történésekkel. Bár már akkor hallani lehetett arról, hogy valaki birizgálja az amerikai elnök cipzárját, de senki ép ésszel nem gondolta, hogy annak hatása lehet a világgazdasági eseményekre, s akkor még nem beszéltünk a pénzügyi világban az elmúlt hónapokban bekövetkezett változásokról. Aki figyelemmel kíséri a budapesti tőzsde történéseit, érzékelheti a hatásokat. Tehát ilyen előzmények után a tényleges költségvetési adatok ismerete nélkül a nyugdíjasok millióinak kampánycélból történő riogatásával folyik a számonkérés.
A Magyar Demokrata Fórum és a kormány programjában a nyugdíjak vásárlóértékének megőrzését, lehetőségek szerinti emelését tűzte ki célul, valamint a gyermeket nevelő családok helyzetének enyhítését. Ennek együtt kell megvalósulnia, hisz ahogy már a demográfiai helyzet elemzésekor érzékeltettem, a kettő egymással szorosan összefügg. Felelőtlennek tartjuk mindazon megnyilvánulásokat, melyek a különböző társadalmi csoportok egymással szembeni kijátszásával próbálnak politikai tőkét kovácsolni hatalmuk visszaszerzése érdekében.
A már eddig bejelentett gyermektámogatási intézkedések mellett örömmel nyugtáztuk miniszterelnök úr mai adatait, amelyek igazolják azt a várakozást, hogy teljesül a választási programban előirányzott nyugdíjemelés, azaz a nyugdíjak megőrzik vásárlóértéküket, illetve egy olyan differenciálás is bekerül, amely a végleges leszakadásnak kitett alacsony nyugdíjak helyzetét is némiképpen próbálja rendezni. Ennek alapján, ennek megvalósulása alapján ezután nyugodt lelkiismerettel tudunk nyugdíjas honfitársaink elé állni.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
