DR. FRAJNA IMRE
DR. FRAJNA IMRE
DR. FRAJNA IMRE (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Immáron nyolcadik éve heves viták kísérik a nyugdíjemelés kérdését, de egy évet leszámítva, viták ide, viták oda, mindig csökkent a nyugdíjak értéke. Most emelkedni fog, már a második évben, ennek ellenére úgy látszik, az ellenzéki képviselők vitakészsége nem csökkent, hanem emelkedett.
Indokolt is egyébként, hogy emelkedjen végre a nyugdíjak vásárlóértéke, hiszen a gazdasági átalakulás terheit többek közt ők viselték. Nem csak a kormány szándékán múlik egyébként, hogy mely rétegek viselik a gazdasági átalakítás terheit, de jelentős befolyása van rá. Nos, az előző kormány regnálása alatt kétszer annyit csökkent a nyugdíjak értéke, mint a '90-94 közötti időszakban, ami körülbelül jelezte, hogy kormányon mekkora fontosságot tulajdonított az előző kormány a nyugdíjasoknak.
Hogyan jutottunk el idáig, a mai napig? A hosszas viták között meg lett határozva az úgynevezett "együtt sírunk, együtt nevetünk" elve, de ebből mégis valahogy minden évben az lett az eredmény, hogy a nyugdíjasok valahogy rosszabbul jártak, még a nettó átlagbérekhez viszonyítva is. Fogalmazhatnánk úgy is, ahogy egyébként a népi mondásban megfogalmazták, hogy a nyugdíjasok sírtak, a szocialisták nevettek. (Taps, derültség a kormánypártok soraiban.)
Az igazi csapást egyébként a Bokros-csomag jelentette a nyugdíjasok számára és velük együtt a gyermekes családok részére. Mint említettem az elején, a gazdasági átalakulás terheinek szétrakása között meglátható egy kormány preferenciája: ez a két fő támadáspontja volt.
A harmadik fő támadáspont az egészségügy volt ebben a lépésben, ami szintén a nyugdíjasok ellen jelentett egy jelentős támadást. Ugye, itt mindenki tudja, az egészségügyi ellátások igénybe vevői 60 százalékban a 65 év fölötti idősek, azaz minden olyan intézkedés, amely ebből a rendszerből pénzt von el, a nyugdíjasokon csattan azonnal.
A következő lépés - miután ez valószínűleg nem volt elegendő - az előző kormány alatt maga a nyugdíjreform volt. A nyugdíjreform egy érdekes történet volt. Ha valaki eltette az egykori pártprogramokat - az SZDSZ erre kérte az embereket, a szocialisták nem -, ennek a megoldású nyugdíjreformnak, amire Európában nincs példa, nem találta bennük nyomát sem. Mindkét pártprogram többé-kevésbé az egyébként szakmai és politikai konszenzusban kialakult nyugdíjreform-koncepcióra támaszkodott, sőt ezt találtuk a szocialista és szabaddemokrata kormány programjában is. Ennek ellenére előkerült egy nyugdíjreform. Annak a reformnak a vitájában elmondtunk egy érzékelhető példát, de most megismétlem, merthogy megérkezett az érzékelhető példában említett számla is.
Arról szól a nyugdíjreform, hogy tételezzünk fel egy kétkeresős családot, aki nincs túl jó anyagi helyzetben, de ismervén a helyzetét, szeretne idős korára takarékoskodni, ezért a pénzéből félretesz idős korára bankbetétbe. De mivel ez a pénz hiányzik egyébként a napi megélhetéséből, megélhetésének forrására hitelt vesz fel. Miután mindannyian tudjuk, hogy a hitelek kamatai magasabbak, mint a betéteké, s ráadásul vissza is kell fizetni a tőkét is, mindenki kiszámolhatta, hogy ez a család nem biztonságot fog érezni öreg korára, hanem igen hamar csődbe fog menni. Nos, a számla első részlete megérkezett.
A nyugdíjreform eredményeképpen 80 milliárd forint jó esetben az a teher, amit ki kell fizetni az állami költségvetésnek. Ez egyébként nem biztos szám; ha hihetünk a Pénztárfelügyelet felmérésének, ami a múlt heti Népszabadságban olvasható, ennél jóval nagyobb hiányra is lehet számítani.
Ezt a reformot természetesen valahogyan le kellett tuszkolni az érdekképviseletek torkán. Ennek köszönhető az az elígérkezés, amit stabil, biztos és kiszámítható nyugdíjemelésként hallunk az ellenzék szájából. Hogy mit jelent ez a stabil, biztos és kiszámítható nyugdíjemelés? Ez magyarra lefordítva azt jelenti, hogy egy egyszeri nagyobb arányú emelés után a nyugdíjasoknak reménye sem lenne arra, hogy a nyugdíjuk vásárlóértéke folyamatosan emelkedjen. Ráadásul azok az érdekképviseletek, amelyek most a kormányt törvénysértéssel vádolják, egy ennél jóval alacsonyabb összegről szóló megállapodást írtak alá az Érdekegyeztető Tanácsban. Azok az érdekképviseletek, amelyek most 20 százalékos nyugdíjemelést követelnek igen nagy hangon, aláírtak egy olyan megállapodást, amely 14 százalékos nyugdíjemelést irányzott volna elő az idősek részére. Erről mind a mai napig nem esett szó.
Mint ahogy a miniszterelnök úr elmondta, és ebben a frakció teljes támogatását élvezi, a polgári kormány és a mögötte álló parlamenti frakciók úgy gondolják, hogy a gazdasági növekedés előnyeit egyformán kell mindenkinek képviselnie. Azok a feladatok, amelyeket a Bokros-csomag kárainak helyrehozása ró a kormányra, nem engedik meg azt, hogy egyes rétegeket kifejezetten preferáljunk mások kárára - a család teljes egészének kell ezt megtennünk.
(8.50)
Egyébként ritkán esik szó arról - amikor a 20 százalékos összeg emelése folyik -, hogy ez a nyugdíjemelés valójában mennyit is ér. Voltak már ennél nagyobb mértékű nyugdíjemelések is, csak éppen jóval nagyobb infláció kapcsán. Természetesen az elígérkezés az előző kormány részéről az infláció mértékére nem vonatkozott. Márpedig a Fidesz számára az infláció leszorítása az egyik legfontosabb gazdaságpolitikai prioritás, amelynek egyébként első számú nyertesei a nyugdíjasok is lehetnek. Az a tapasztalat ugyanis, hogy az inflációs emelkedéseknek legkiszolgáltatottabb rétegként a nyugdíjasok vannak kitéve. Ők azok, akik a legkevésbé képesek az inflációs emelkedéseket kompenzálni.
Ugyanilyen fontosnak tartjuk a bérterhek csökkentését is, hiszen egy növekvő gazdaságból meg lehet alapozni azt, hogy megszűnjön az az állapot, hogy a nyugdíjak vásárlóértéke csökken, és egy polgári kormány működése alatt folyamatos növekedéssel nézzenek szembe a nyugdíjasok.
Külön figyelmet fordítunk arra, hogy a nyugdíjasok fogyasztási szerkezete ráadásul más szerkezetű, mint általában az infláció. Az alacsony jövedelmű időseknél az energia- és közműszámlák, valamint a gyógyszerszámlák sokkal nagyobb hányadot tesznek ki, mint egyébként a lakosságnál általában, azaz az általános inflációs kulcs a nyugdíjasok kapcsán csak bizonyos megszorításokkal használható. Mint egyébként a sajtóhírekből értesülhettek, részben az energiaárak kapcsán a kormányban folyik egy szakértői munka, és folyik egy szakértői munka a gyógyszerárak kapcsán is annak eredményeképpen, hogy januárban a nyugdíjasokat ne gyógyszerársokk fogadja a patikákban, sőt azok a gyógyszerek, amelyek jellemzően idős betegek kezelésére szolgálnak, az átlagosnál nagyobb mértékű támogatásban részesüljenek.
Visszatérvén arra, hogy mennyit is ér a 20 százalékos emelés, a képviselőtársaimmal megosztanék egy szintén afrikai jellegű mondást. Ez egy, a Burundi Köztársaságban szokásos vicces népi mondás, amely úgy hangzik, hogy nem tudtok akkora béremelést kiharcolni, amekkorát én nem tudnék elinflálni. (Taps a Fidesz padsoraiból.) Azt kell mondanom, hogy a polgári kormány nem e burundi népszokás szerint óhajt tevékenykedni. Azaz, miután az infláció leszorításával nő a nyugdíjak vásárlóértéke, a százalékos mértékről való vita igazából a nyugdíjasok szempontjából felesleges. Ebből a szempontból ezért nem igaz az az érv, amit lehet hallani, miszerint amit most nem adunk meg számszerű emelésben, azt a nyugdíjasok örökre elvesztik. Azt vesztik el a nyugdíjasok, amit vásárlóérték-emelésben nem adnánk el. Márpedig - mint a kormányfő szájából hallhatták - szinte minden nyugdíjas számára növekszik a nyugdíja vásárlóértéke, olyan nyugdíjas pedig nem lesz, akinek a nyugdíja értéke csökkenne.
Összefoglalva még egyszer: az a stabil és kiszámítható törvény, amit az ellenzéki urak és hölgyek emlegetnek, ráadásul egy olyan stabil, kiszámítható törvény, amely soha még egy évnél tovább nem volt hatályban. A nyugdíjemelés szabályait folyamatosan változtatgatta az előző kormány, úgyhogy ezt mint kőbe vésett szabályt számon kérni egy következő kormányon, azt gondolom, nem méltányos.
A Fidesz-Magyar Polgári Párt frakciója támogatja a kormányt abban, hogy minden nyugdíjas számára biztosítja a nyugdíj értékállóságát, és a differenciálás mértékét úgy valósítja meg, hogy a legnagyobb vesztesek kapják a legnagyobb mértékű emelést. Támogatjuk ennek kapcsán a kormány azon gazdaságpolitikáját, amelynek első számú prioritása az infláció leszorítása, mert ez a nyugdíjasok számára is egy alapvető érték. Támogatjuk azokat a kormányzati törekvéseket is, amelyek a nyugdíjasokat a leginkább sújtó kiadások, az energiaárak és a gyógyszerárak kapcsán történő változásokat támogatják.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
