DR. NAGY SÁNDOR
DR. NAGY SÁNDOR
DR. NAGY SÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Nekem az a benyomásom, hogy most több szempontból egy méltatlan vita résztvevői vagyunk a Magyar Országgyűlésben. Méltatlan ez a vita azért, mert a miniszterelnök úr beszámolójából láthatóan, kitetszően sokkal jobban informált, mint az ellenzék. Ez persze érthető, hiszen ha a miniszterelnök nem tudja, hogy a kormány miről döntött, az nagy baj.
Hozzáteszem, az sem előnye egy Országgyűlésnek, ha az ellenzék nem tudja, hogy a kormány miről döntött, hiszen ezeket az úgynevezett találgatásokat meg lehetne előzni. Van erre egy roppant egyszerű módszer: be kellett volna nyújtani azokat a törvényeket, amelyekből az ellenzék is tudhatná, hogy hogyan alakul az adórendszer, hogyan alakulnak a nyugdíjak, hogyan alakulnak a költségvetés fő számai. Akkor nem lenne találgatás, nem lenne félreértés. De láthatóan az informáltság ezen is túlmegy, hiszen ezekből a számokból - amelyek egy része így első hallásra, őszintén megmondom, nehezen volt követhető - azt is tudja a miniszterelnök úr, hogy az ellenzék mit gondol részletekbe menően egy-egy család jövedelméről, közterheiről, béreinek alakulásáról. E tekintetben feltehetően jobban informált, mint maguk az ellenzéki képviselők. Ez nem rossz teljesítmény.
De azt gondolom, ez a vita méltatlan azért is - és semmit nem von le belőle az, hogy korábban is megéltünk ilyet a Magyar Országgyűlésben -, mert a vita arról folyik, hogy a kormány érthetetlenül és elfogadhatatlanul meg akarja rövidíteni a nyugdíjasokat, még egyszer mondom, nem először és - sajnos, úgy tűnik - nem utoljára. Ha valaki végigtekinti a magyar nyugdíjemelés történetét, akkor láthatja, hogy lényegében 1971 óta beszélhetünk rendszeres nyugdíjemelésről. Ettől az időponttól napjainkig 44 kormányrendelet szabályozta évről évre az általános nyugdíjemelés, a különféle kompenzálásokon és egyéb megfontolásokon alapuló nyugdíjemelés mértékét.
Azért is megemlítem, hogy ez a vita méltatlan, mert az elmúlt nyolc évben a parlamenti vita is hátteréül szolgált a mindenkori kormánydöntéseknek, és függetlenül a helyzettől, függetlenül a mindenkori kormányzatok szándékaitól, a nyugdíjasok és a politikai döntéshozók viszonyát nagyon sokszor megterhelte. Megterhelte, mert azt az érzetet keltette, hogy a nyugdíj adomány, nem pedig járandóság, azt az érzetet keltette, hogy az egyedüli megfontolás e tekintetben az államháztartás várható helyzetének alakulása, a központi költségvetés kiadásainak alakulása, esetleg bizonyos szociálpolitikai megfontolás.
Ez természetesen nem mond ellent annak, hogy ilyen megfontolások léteznek, ezt nem vitatom. Éppen ebből fakadóan alakult ki Magyarországon az a helyzet, hogy ha valaki végigtekinti a nyugdíjemelések történetét, láthatja, hogy az általános nyugdíjemelési mértékre vonatkozó szabályok mindig kiegészültek bizonyos más szabályokkal; lásd az emelés legalacsonyabb mértéke, vagy a mértékek legmagasabb emelése. Ha mindehhez hozzávesszük, hogy a nyugdíjak mindenkori színvonalára a nyugdíjemelésen túl igen jelentős hatással voltak és vannak a mindenkori nyugdíj-megállapítási szabályok, akkor tulajdonképpen a két legfontosabb okát kapjuk annak, hogy egy-egy nyugdíjas jelenlegi nyugdíja hogyan is alakult.
Mindezeket a szempontokat is figyelembe véve, és a nyugdíjak színvonalának alakulását vizsgálva azt tapasztaljuk, hogy a bérek reálértékének alakulásához, illetve a nyugdíjak átlagának alakulásához képest relatíve az alacsonyabb és ezen belül is a legalacsonyabb nyugdíjak vesztettek a legkevesebbet az értékükből. Félreértés ne essék, ezek nagyon alacsony nyugdíjak. Nem arról van szó, hogy ezek jó színvonalú nyugdíjak, de ez a következtetés adódik a vizsgálatból. Más oldalról pedig az a következtetés adódik, hogy a legrosszabb helyzetben - megint csak viszonylagosan - az 1991 és '95 között megállapított nyugdíjjal rendelkezők vannak. Ez az akkori nyugdíj-megállapítási szabályokkal függ össze, tudniillik azzal, hogy a nyugdíj-megállapítás alapjául szolgáló kereseteknél a degresszív számítási módok szempontjából mennyit fogadott be a nyugdíjrendszer. Magyarra fordítva: minél magasabb keresetből relatíve kevesebbet fogadott be a nyugdíj-megállapítás alapjául; illetőleg összefügg azzal, hogy ezekben az években az úgynevezett irányadó időszak, tehát a nyugdíj-megállapítás alapjául szolgáló megelőző keresetek színvonalát milyen módon valorizálta a törvény.
Nagyon jelentős változást hozott a nyugdíjemelési szisztémában az, hogy Magyarországon '91-92-től lényegében a keresetek alakulásához van kötve a nyugdíjemelés. Ez az oka annak, hogy tulajdonképpen miközben világos, hogy a nyugdíjak vesztettek vásárlóértékükből, de azt is mondhatjuk, hogy lényegét tekintve nem szakadtak el a keresetek mozgásától.
(9.00)
A helyzet persze ennél bonyolultabb, árnyaltabb, erről majd később más képviselőtársaim részletesebben is szólnak.
Még egyszer szeretném hangsúlyozni, természetesen ez nem von le semmit abból, hogy a nyugdíjak általában alacsonyak és nagyon is alacsonyak Magyarországon. Mindezt tudva és mérlegelve, továbbá a demográfiai szempontokat is figyelembe véve az elmúlt ciklusban két fontos döntés született. Az egyik a nyugdíjkorhatár felemelése, a másik pedig a nyugdíjreform. A nyugdíjrendszer finanszírozhatósága, a nyugdíjba vonulók és a nyugdíjban lévők biztonsága, továbbá a nyugdíjrendszeren belüli anomáliák fokozatos kiküszöbölhetősége érdekében mindkét döntés elkerülhetetlen volt.
És itt érkezünk el egy olyan ponthoz, amely a megelőző években is alapvető viták tárgyát képezte. Az a beállítás ugyanis, hogy a nyugdíjreform a megelőző kormány egyik pillanatról a másik pillanatra kitalált ötletét jelentette, és ehhez képest szavazógépként viselkedett a két kormánypárti frakció, egyszerűen nem felel meg az igazságnak. Nagyon göröngyös út vezetett a nyugdíjreformig, nagyon sok szabály, nagyon sok mérték, nagyon sok fontos részlet változott az eredeti elképzelésekhez képest. Ez ezért lényeges, mert nagyon sok képviselő úgy szavazott a nyugdíjreformra, hogy annak sarkalatos pontja volt az, hogy nem fizettethetjük meg az átállás, a nyugdíjreformmal kapcsolatos átmenet költségeit a már nyugdíjban lévőkkel. (Taps az ellenzék padsoraiban.)
Sokan nem szavaztak volna erre a nyugdíjreformra, miniszterelnök úr, ha ezt a garanciát akkor nem kapjuk meg. És ha ezt a garanciát én le akarom fordítani magyarra, akkor ez arról szól, hogy '98-ban nem változhatott a nyugdíjemelési szisztéma, azaz a megelőző év nettó keresetnövekedésének megfelelően lehetett csak emelni; '99-ben nem változtathatta a törvény a szisztémát, azaz az előző év nettó keresetnövekedésével kellett emelni a nyugdíjakat a mi felfogásunk szerint; és 2000-től 2001-ig is egy csillapított, első mértékrendszerében 70-30 százalékos keresetnövekedést és inflációt, majd pedig 50-50 százalékban a keresetnövekedést és inflációt figyelembe vevő, úgynevezett svájci indexálást irányzott elő ez a csomag.
Ha tehát most a kormány megrövidíti a nyugdíjasokat, akkor nem egyszerűen csak elveszi tőlük azt a pénzt, amit ez a törvénycsomag előirányzott, hanem oktalanul beleszól egy koncepció belső logikájába. E nélkül a szabályrendszer nélkül ugyanis nem ugyanez lett volna ez a nyugdíjrendszer, ezt szeretném a leghatározottabban leszögezni. Ezért számunkra ez teljes mértékben elfogadhatatlan, és azt kell mondom, gazdaságilag indokolatlan - erre még egy mondat erejéig majd visszatérek -, szakmailag tarthatatlan, politikailag etikátlan, egyébként pedig azt gondolom, hogy amorális. Hiszen a nyugdíjasok - ezt határozottan ki merem jelenti, kérdezzék meg őket - nem hallották a Fidesz választási kampányában, hogy kevesebb nyugdíjemelést fognak kapni, mint amit a törvény előirányoz. Ha bebizonyítják, hogy ezt a nyugdíjasok is így tudják és így szavaztak a Fidesz jelöltjeire, akkor természetesen visszavonom ezt az állításomat.
Ami a gazdasági indokoltságot illeti: én azt gondolom, és a tisztelt kormánynak érdemes lenne ezt tisztázni, hogy mikor megalapozottabbak az állításai: akkor-e, amikor arra hivatkoznak, hogy a magyar gazdaság tulajdonképpen jó állapotban van, jó a teljesítőképessége, még egy oroszországi válság sem tudja megrengetni, hiszen ez az ország már nem az az ország, ide nyugodtan jöhetnek a befektetők, itt magas növekedéssel számolunk, csökken az infláció, nőnek a reáljövedelmek - ami csupa jó dolog, és egyet is értek, hogy valóban ilyen állapotban van a magyar gazdaság. De ha ilyen állapotban van a magyar gazdaság, akkor hogyan lehet szembeállítani ezzel a ténnyel azt, hogy azt a stabilizációs csomagot, amely nélkül nem lenne ilyen állapotban a gazdaság, állandóan súlyosan elítélő szavakkal minősítik? (Taps az ellenzék padsoraiban.) Hogyan lehet ugyanarról a dologról egyszerre két ilyen elképesztően ellentétes állítást megtenni?!
Tisztelt Képviselőtársak! Nagy tanítónk, Murphy tétele szerint... (Dr. Kövér László: Leninre gondoltál? - Derültség. - Közbeszólás az MDF soraiból: Marx?) Egy pici türelmet kérek, és utána kérem majd, hogy nevessenek... "Nagy tanítónk, Murphy tétele szerint a választási ígéretek minimuma a választás után azonnal maximummá változik. Jól példázza ezt a koalíció magatartása a nyugdíjak emelése ügyében. Annál inkább visszatetszőbb ez a magatartás, mert azt a nyugdíjemelést vitatják, amelyet ellenzéki korukban maguk is buzgón támogattak. Mindenesetre most halogató taktikát folytatnak, amikor a nyugdíjasok törvényes járandóságát meg kívánják nyirbálni." Nos, az csak érzéki csalódás, hogy ezek az én szavaim lennének; Selmeczi Gabriellától idéztem (Taps és derültség az ellenzék padsoraiban.), aki ezt 1994. VII. hó 15-én mondta el abban a vitában, ahol a Fidesz súlyosan kifogásolta, hogy az akkor hivatalba lépő kormány pénzügyminisztere, Békesi László nyilvános vitát folytatott a tekintetben, hogy nem lehet fölemelni a nyugdíjakat olyan mértékben, mint ahogy azt a törvényes emelés előirányozza.
Szeretném emlékeztetni tisztelt kormánypárti képviselőtársaimat arra, hogy én személy szerint akkor is vitattam ennek az eljárásnak a létjogosultságát, van erkölcsi alapom most is vitatni, és van erkölcsi alapja azoknak a szocialista képviselőknek, akik az akkori kormány felfogásához képest igenis azt mondták, tűrhetetlen, hogy egy hivatalba lépő kormány egyszerűen az előzetesen kiszámítható nyugdíjemelésbe belelépve akarja a saját gazdaságpolitikai céljait és más területeken tett ígéreteit megvalósítani. (Nagy taps az MSZP padsoraiban. - Közbeszólások az MSZP soraiból: Így van!)
Közben azért szeretnék arra is utalni - csak nagyon finoman, mert láthatóan ez el szokta kerülni a kormánypárti képviselők figyelmét -, hogy egy hajszálnyit más volt akkor a gazdasági helyzet. Egy picit. 1994-ben éppen csak a fizetésképtelenség határára sodródott Magyarország, azzal a 4 milliárd dollár folyó fizetésimérleg-hiánnyal, azzal a hihetetlen adósságteherrel - de erről nem akarok előadást tartani, hiszen... (Dr. Balsai István: Csak beszélj nyugodtan!) Igen, beszélek nyugodtan, nem zavarnak a közbeszólásaik. Mindenesetre ezzel csak azt szeretném mondani, hogy végül is még akkor, abban a helyzetben sem tette meg a szocialista képviselőcsoport, hogy ezt a szabályt megváltoztatta volna. Éppen ezért most sem támogatjuk, nem látjuk a gazdasági indokát.
Látjuk persze, hogy a kormánynak vannak ígéretei, amelyeket úgy akar finanszírozni, hogy az egyik csoporttól elvesz, a másik csoportnak odaad. Az a felfogás, miniszterelnök úr, amiről itt ön beszélt, úgy tünteti fel a nyugdíjasokat, mintha ők nem lennének a család részei. (Dr. Balsai István: Fordítva! Nem figyeltél!) Azok a számpéldák, azok az állítások a különböző jövedelmekre nézve úgy tűnnek, mintha nem lennének egyedül élő nyugdíjasok, ők nem is lennének emberek (Felzúdulás a kormánypártok soraiban.), mintha nem lennének egy gyerekkel rendelkező családok, és egyáltalán ez a számpélda egyszerűen nem adja vissza a magyar családszerkezet és a magyar lakosság tényleges létfeltételeinek lényegét.
Éppen ezért a Szocialista Párt nem támogatja ezt az elgondolást. (Dr. Balsai István: Ezt tudtuk!) Határozottan igényli, hogy a jelenleg hatályos törvénynek megfelelően történjen meg 1999-re a nyugdíjemelés, ne rövidítsék meg a nyugdíjasokat mintegy 7 százalékos nyugdíjmértékkel, ami - csak az átlagnyugdíj szintjén is - megközelíti a havi kétezer forint veszteséget. És ha önök differenciált nyugdíjemelésben gondolkodnak, akkor ajánlom szíves figyelmükbe: tanulmányozzák a nyugdíjak belső arányainak helyzetét, kialakulásának okait, mert önmagában, ránézésre az a körülmény, hogy egy nyugdíj alacsony vagy nem alacsony, nem ugyanazt jelenti szolgálati időben, járulékfizetésben, a nyugdíj-megállapítás időpontjában és számos más esetben. (Dr. Kövér László: A boltban ugyanazt veheti!)
És nem fogadható el ez a bizonyos differenciált nyugdíjemelés azért sem, mert a hozzá fűződő bizonyos képzetekkel kapcsolatban - és erről hallhattunk már megjegyzéseket egy más párt képviselőitől; úgynevezett magas nyugdíjak, "elvtársi nyugdíjak", mondta valaki - szeretném megmondani, hogy a 30-35 ezer forintos nyugdíjak egy jelentős része bányászoknak, kohászoknak a nyugdíja, akik három műszakban (Szabó Lukács: Pártműszakban!), nehéz fizikai munkát végeztek, és úgy tűnik, hogy ezeket a nyugdíjakat, ezeket a nyugdíjasokat önök nem sorolják a "polgári" jelzővel illethető emberek vagy nyugdíjasok körébe. Nem akarják elismerni, hogy nagyon nehéz munkával megkeresett jövedelem áll mögötte, hosszú szolgálati idő, magas járulékfizetés. Tőlük és mindenki mástól, aki az átlag alatt van, el akarnak venni - ezt mi nem támogatjuk.
Kérjük, hogy emeljük a nyugdíjakat a törvénynek megfelelően, kérjük, hogy dolgozzanak ki programot, nyugdíjszakmai szempontból elfogadható programot az alacsony nyugdíjak bizonyos részeinek egy több éven keresztüli korrekciójára, és ennek keretében az özvegyinyugdíj-rendszerben is a kiegészítés mértékének fokozatos emelésére. Ez a Szocialista Párt javaslata és várakozása a kormány politikájával szemben.
Köszönöm szépen a figyelmet. (Nagy taps az ellenzék padsoraiban. - Dr. Orbán Viktor, az üléstermet elhagyva: Jó munkát az uraknak!)
(9.10)
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
