DR. SÜMEGHY CSABA
DR. SÜMEGHY CSABA
DR. SÜMEGHY CSABA (Fidesz): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! A jelenleg zajló vita alapján egyértelmű, hogy nemcsak egyes rétegeket érintő kérdéseket tűzött a parlament napirendjére. Látható, hogy a gazdaság egészétől, a gazdasági folyamatok alakulásától a tárgyalt téma nem választható el, és itt is igaz az az alapvető mondás, hogy minden a gazdaságra vezethető vissza. A gazdaságra vezethető vissza, mert egy jól működő gazdaság mellett már csak a kormány felelősségérzetén és előrelátásán múlik, hogy az egyes társadalmi rétegek milyen helyzetbe kerülnek. Vannak azonban helyzetek, amikor egy kormány a pillanatnyi megoldást illetően nagyon nehéz helyzetben van, és alapvető feladatát - legalábbis ami annak döntő részét illeti -, a társadalomról való gondoskodást csak a közeli jövőben tudja megvalósítani.
Azt hiszem, egyetértenek velem képviselőtársaim abban, hogy jelenleg is ez a helyzet áll fenn. Az elmúlt években mutatkozó és a makroszámokból kétségtelenül kimutatható gazdasági fejlődés mély ellentéteket hordozott magában. Egyre nagyobbá vált a létminimum alatt élő, elszegényedett népesség, romlott a nyugdíjasok helyzete, sokszor reménytelen lett a fiatalság jövőről alkotott nézete. Ezt az éles, antagonisztikus ellentmondást egyik percről a másikra feloldani nem lehet. Különösen nem lehet számon kérni az éppen hogy kormányra került új politikától azoknak, akik ezt a helyzetet előidézték. Számon kérni mindig csak annak a rétegnek van joga, amely a méltánytalan hátrányokat elszenvedte.
A megtartott miniszterelnöki expozéból mindenki számára kitűnhet, hogy a kormány tisztában van a jelenlegi helyzettel, felelősségével és a megoldás szükségszerűségével. Az intézkedéseket azonban gazdaságpolitikailag is megalapozottan csak úgy lehet meghozni, ha a társadalom gazdasági teljesítőképessége nő, és a fenyegető külföldi válsággócok a magyar gazdaságnak nem lesznek visszavetői. Mondom ezt annál is inkább, mert a magyar gazdaság önmagában képtelen a globális világgazdasági folyamatokkal szembe menetelni, ehhez stabil, hosszú távon is kiszámítható gazdasági társakra is szükség van. Tehát egy olyan komplex kérdéssel állunk szemben, ami tulajdonképpen a külső ráhatások figyelmen kívül hagyása mellett az egész kormányzati szerep kérdéskörre való ráhangolását kívánja.
Ha a bérek és nyugdíjak reálértékéről, állandóságáról beszélünk, jut-e eszébe valakinek az, hogy a bérből és fizetésből élők teljesen másképp élnek meg folyamatokat, mint a nyugdíjasok, és elgondolkozik-e valaki azon, hogy mindkét rétegen belül is olyan szóródások vannak, amely az egyik résznek nyugodt megélhetést, a másiknak sokszor nélkülözést ad osztályrészül. Átgondolták-e képviselőtársaim azt, hogy a bérből és fizetésből élőket sokszor irritálja a nyugdíjak néhány réteg számára magasnak tűnő emelése, ugyanakkor a szerényebb nyugdíjasrétegek örömmel vennék, ha az Érdekegyeztető Tanácsban a munkavállalók részére megállapított éves bérnövekmények vagy az azt meghaladó mérték az ő nyugdíjemelésüket jelentené. Nem szabad a társadalom különböző rétegei és csoportjai között fennálló ellentéteket élezni, ezért az összes kormányzati intézkedésnek a mindkét társadalmi réteg számára elfogadható, lehető legjobb megoldást kell megtalálnia.
A kiindulópont azonban mindkét esetben az életkörülmények és az életérzés javítása, amely nyilvánvalóan nem azonos két fogalom, és akkor már eljutottunk az alapvető kérdéshez, az inflációhoz. Meggyőződésem, az infláció az, amely most már több mint tíz éve egyformán befolyásolta és befolyásolja a magyar állampolgárok életkörülményeit és életérzéseit.
(Az elnöki széket dr. Szili Katalin, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)
alelnöke foglalja el.)
Mielőtt erről szólnék, egy kis kitérővel szeretném elmondani, hogy Magyarországon az évtized elején a GDP-ből a társadalmi jövedelmekre fordított hányad 34-35 százalék volt, amely meghaladta a fejlett gazdaságú országokét - ami 30 százalék -, jelenleg azonban elmarad attól. A kormányzati szerepvállalás csökkenése az elmúlt években azt eredményezte, hogy a társadalmi jövedelmekre fordított összeg reálértéke a kilencvenes évtized eddig eltelt éveiben évről évre csökkent. Ezen belül az elmúlt évben a csökkenés néhány tételnél - például a nyugdíjaknál - megszűnt. Az idei év eddigi időszakában a pénzbeni társadalmi jövedelmek valamennyi nagy tétele reálértékben számolva is nőtt. Ugyanakkor a nemzetgazdaságban vannak olyan ágazatok, ahol a nettó keresetek növekedése nem érte el a fogyasztói áremelkedés mértékét. Ilyen volt a fa-, a papír-, a nyomdaipar, valamint a textíliát, ruházati és bőrtermékeket gyártó ágazat.
Tisztelt Ház! Azért kellett példaként felhoznom a fogyasztói árszínvonal alatti nominálkereseteket, hogy egyértelműen kitűnjön, a reálbérek és reálnyugdíjak stabilizálása egyáltalán nem egyszerű dolog, sőt ha hozzátesszük, hogy a nyugdíjasok jelentős hányadának nyugdíjreálértéke is lényegesen kevesebb az inflációnál, (Sic!) akkor levonhatjuk azt a következtetést, hogy a megoldás igen bonyolult gazdaságpolitikai folyamat. Magyarországon jelenleg 3 millió 186 ezer nyugdíjast tartanak nyilván, nyugdíjra és nyugdíjszerű ellátásra ez évben várhatóan 1000 milliárd forint körül folyósítanak. Ezzel szemben a foglalkoztatottak száma mindössze 3 millió 639 ezer fő. Az ismertetett adatokat, felsorolásokat nem az ellentétek, hanem a megoldási lehetőségek miatt kellett tennem.
A helyzetkép felvázolása után szeretnék néhány összefoglaló megállapítást tenni, ami - megítélésem szerint - a megoldást nagyban elősegítené:
1. A bérből és fizetésből élők minimálbérét célszerű az infláció mértékéhez igazítani, és az Érdekegyeztető Tanácsban vagy a munkaadók és munkavállalók közötti bértárgyalásokon biztosítani kell a növekvő reálbérek megteremtésének lehetőségét. Hogy az elhatározott politikai szándék kellő súllyal érvényesülhessen, el kell gondolkozni azon, hogy az Érdekegyeztető Tanácsban eddig ajánlás jelleggel hozott éves bérnövekményeket milyen formában lehet kormányrendelettel kötelezővé tenni.
2. A nyugdíjaknál az éves nyugdíjemelést szintén az inflációhoz igazítottan, összhangban az aktív dolgozók bérnövekedésével kell évről évre megállapítani, és ezen belül az általam említett és leszakadt rétegek, kisnyugdíjasok - nem az olyanokról beszélek, amilyenekre pár képviselőtársam célzott, vagyis nem a belvárosi bányászokról, hanem a tényleges kisnyugdíjasokról - helyzetének javítását is indokolt rendezni, mint ahogy azt a miniszterelnök úr is felvázolta. A folyamatban lévő különböző adókedvezményekkel nemcsak a családok helyzetét, de közvetetten a nyugdíjasok életérzését is javítani lehet, nem beszélve arról, hogy a nyugdíjas vállalkozók tb-járulékának eltörlése közvetlenül is kedvezően hat 103 ezer vállalkozó nyugdíjasra.
3. A nyugdíjaskedvezmények fenntartása a kormány elemi politikai érdeke, és megvizsgálandó, hogy a jelenlegi kedvezmények növelésére milyen lehetőségek vannak, amit a kormány által előterjesztett törvénykezési gyakorlatban indokolt megvalósítani. Gondolok itt a különböző tb- és gyógyszertámogatásokra, gyógykezelésekre, gyógyászati intézményekre és így tovább.
4. Indokolt felülvizsgálni a nyugdíjasok üdülési kedvezményeit. Itt azonban szeretném megjegyezni, hogy ez nemcsak kormányzati elhatározás kérdése, abban legalább olyan szerepet kell kapniuk az üdültetést ellátó különböző intézményeknek, alapítványoknak.
Említettem, hogy úgy a ténylegesen dolgozó, mint a nyugdíjasrétegek életkörülményeit és életérzését egyformán javítani szándékozik a kormányzat. A magyar társadalom számára az életérzést nagyban javítják a már részben meghozott, részben folyamatban lévő intézkedések, amelyekből most csak a bűnüldözéssel, büntetéssel, valamint az állampolgári biztonságérzet javításával kapcsolatban hozott kormányhatározatokra gondolok, amelyeket nemsokára a tisztelt Ház is tárgyalni fog.
(11.10)
A fenti feladatok megoldására, nyilvánvaló, csak olyan államigazgatási és közéleti szereplők alkalmasak, akik az adófizetők pénzét nem pazarolják, megszüntetik a privatizációs és bankkonszolidációs botrányokat, és a társadalom minden rétegével párbeszédet folytatva egyértelműen gondoskodnak az állampolgárokról. Úgy gondolom, hogy ez a mai koalíciós kormány egy olyan kormány, amely ezeket a feladatokat megoldja, és a jövőben is maradéktalanul meg fogja oldani.
Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
