KUNCZE GÁBOR
KUNCZE GÁBOR
KUNCZE GÁBOR (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A mai politikai vitanapon egy valóban fontos kérdésről ejtünk szót. Fontos kérdésről, hiszen a bérek, a nyugdíjak jövőbeni alakulása vagy vásárlóerejének növekedése mindenkit érintő kérdés, ráadásul ebben az ügyben nagyon nagyok a várakozások. Nagyok a várakozások azért, tisztelt képviselőtársaim, mert volt egy választási kampány, és ebben a kampányban különböző ígéretek hangzottak el. Az a párt, amelyik végül a választások győztese lett, mindenkinek ígért valamilyen pozitívumot; hiába hívtuk fel a figyelmet arra, hogy minden ígéret nem teljesíthető, ezzel együtt valójában erről szólt a kampány. Ez az oka annak, hogy most mindenki jelentős várakozásokkal tekint az új kormány cselekedetei elé, és természetesen minden intézkedését le akarja fordítani a saját életére, mert neki azt ígérték, hogy jobb lesz annál, amit korábban várhatott.
Ugyanakkor azonban az is világos kell hogy legyen, hogy mindezen ígéretek együttesen nem teljesíthetőek. Teljesíthetőek oly módon, ha valahonnan jövedelmeket csoportosítunk át valahová, és teljesíthetőek oly módon, ha valahol növeljük a terhelést, miközben esetleg másutt csökkentjük. Csakhogy ebben az esetben, tisztelt képviselőtársaim, valójában a vitának arról kell folynia, hogy kik a kormányzati politika nyertesei, és kik ennek a politikának a vesztesei.
Erről most azért tudunk nehezen vitatkozni, mert ahogy az itt ma már el is hangzott, nem állnak rendelkezésünkre azok a törvényjavaslatok, amelyekből előttünk ez a kép kirajzolódhatna. Abban egyetértek kormánypárti, ellenzéki felszólalókkal egyaránt, hogy a gazdaság helyzete ma stabilnak tekinthető, jó; bár rögtön hozzá kell tennem, hogy vékony ez az egyensúly, mindnyájunk érdeke, hogy vigyázzunk rá. Ehhez képest persze nem látjuk még egészében azt a gazdaságpolitikát sem, amelyet a kormány '99-ben követni kíván.
A miniszterelnök úr előadásában egyfajta gazdaságpolitikáról hallottunk, de a tőle megszokott retorikai bravúrok sorozatával sikerült kizárólag a pozitívumokról beszélnie, ugyanakkor viszont nem beszélt arról, hogy végül is ki fizeti a révészt. Hiszen egészében kellene látnunk azt, hogy ha valahol csökkennek a terhek, ha csökken a költségvetés hiánya is egyúttal, ahogy a kormány gazdaságpolitikája megfogalmazza, és nőnek a támogatások, akkor mindez együtt azt kell hogy jelentse - még az ötszázalékos gazdasági növekedés elképzelése mellett is -, hogy a költségvetés szigorának valahol be kell lépnie.
Helyesen vitatkozunk ma bérekről, nyugdíjakról, de én azért szeretném látni, hogy például hogyan alakul majd az önkormányzatok támogatása; szeretném látni, hogy például hogyan alakul majd a rendészeti szervek támogatása, hiszen ott is jelentős ígéretek hangzottak el; szeretném majd látni, hogy azok a jelentős ígéretek, amelyek elhangzottak az egészségügyben végrehajtandó béremeléssel kapcsolatban - többszörösére emeljük a béreket -, hogyan valósulhatnának meg - szerintem ugyanis nem tudnak -; szeretném látni, hogy az oktatásban elhangzott ígéretekkel kapcsolatban vajon mi lesz realizálható, mert ahhoz, hogy erről az egészről vitatkozni tudjunk, természetesen mindezeket egyben kell látnunk.
Tisztelt Képviselőtársaim! Abban feltehetően egyetértünk, hogy dacára a végre megindult - '97-ben már megindult, '98-ban kiteljesedő - gazdasági növekedésnek, többletforrások oszthatóak el, de ha fenn akarjuk tartani ezt a növekedést, akkor abban is egyet kell hogy értsünk, hogy ezek a források szűkösen állnak rendelkezésünkre. Ebben a helyzetben viszont azt hiszem, nem vitatható, hogy a támogatásokat elsősorban a rászorulók irányába kell átcsoportosítani.
Ehhez képest szeretnék néhány, a miniszterelnök úr által hivatkozott akcióra visszatérve arról beszélni, hogy jelenleg pontosan ennek az ellenkezője történik. A miniszterelnök úr elmondta, hogy a tandíj eltörlésével szélesre nyitották az egyetemek, főiskolák kapuit azok előtt, akik oda korábban nem juthattak be. Ez, tisztelt képviselőtársaim, egyszerűen nem igaz! A helyzet ugyanis valójában az, hogy azok, akik egyébként olyan családokból jöttek, ahol jelentősen alacsony jövedelemmel rendelkeztek, nem kellett hogy tandíjat fizessenek.
(9.30)
Mint ahogy nem kellett tandíjat fizetniük azoknak sem, akik egy bizonyos tanulmányi eredmény fölött teljesítettek. Következésképpen a rossz anyagi helyzetben lévő, de szorgalmas, jól tanuló gyerekeknek tandíjat fizetniük nem kellett. Most nem kell azoknak sem, akik jó anyagi körülmények között élnek, ezzel szemben viszont nem szorgalmasak, nem tanulnak. Nem hiszem, hogy ez a rászorulók támogatását jelentené. (Taps a bal oldalon.)
Nem jelenti persze a rászorulók támogatását a kibontakozó családi támogatási rendszer sem. Nem kifogásoljuk persze, hogy a gyermeket nevelő családok részesüljenek nagyobb támogatásban. Na de, tisztelt képviselőtársaim: azok is, akiknek a jövedelmi helyzete olyan, hogy észre sem fogják venni ezeket a támogatásokat, vagy inkább azok, akiknek a jövedelmi helyzete viszont olyan, hogy minden fillérre szükségük van ahhoz, hogy annak a gyermeknek az életesélyeit valamilyen módon tartani vagy lehetőség szerint növelni is tudják? Az a támogatási rendszer, ami most kialakult, többletforrásokat oszt szét olyan helyekre, ahova nem kellene, és ezzel forrásokat von el olyan helyekről, ahová pedig ezeket oda kellene adni. Ha a családi pótlék helyett az adórendszeren keresztül adunk támogatásokat, akkor azok számára, akiknek a jövedelme olyan alacsony, hogy minimális adófizetés mellett nem tudják igénybe venni ezeket a támogatásokat, valójában semmit nem adtunk, hanem elvontunk tőlük. Tisztelt képviselőtársaim, ez sem a rászorulókat támogatja!
Az szja-törvény és -adótábla nincs benyújtva; bár a pénzügyminiszter úr többször tett már kísérletet, de a kormányülésen még nem járt sikerrel. Az eddig megismert táblák alapján úgy tűnik, hogy a személyi jövedelemadó-terhelés az alacsony jövedelműek esetében egyértelműen növekedni fog, a magasabb jövedelműek esetében csökkenni fog. Megint arról van szó, hogy a rászorulóknál - nyilván, ahol alacsonyabb a jövedelem, ott rászorulnak - nő a terhelés. Megint nem oda tesszük a szűkösen rendelkezésre álló forrásokat, ahova szükséges.
Nem kerülhetem meg én sem, tisztelt képviselőtársaim, hogy a nyugdíjak kérdéséről beszéljek. A jelenlegi szabályozás - szemben a miniszterelnök úr állításával, hogy a kormány törvényt adott a nyugdíjasoknak, pénzt nem - 1992 óta van érvényben. A szabályozás lényege az, hogy valahogyan a nettó bérnövekedéshez kössük a nyugdíjak növekedését. Ebben voltak korrekciók korábban, mert lehet az előző évhez és az adott évhez is viszonyítani, de egy biztos, hogy a szabályozás '92 óta érvényes. Amikor emelkedik az infláció, akkor a szabályozás szerint rosszabbul járnak a nyugdíjasok, amikor csökken az infláció, akkor jobban járnak. Ezt a hátrányos helyzetet, amit a növekvő infláció mellett kell elszenvedniük, nyerik vissza egy csökkenő infláció mellett.
Tisztelt Képviselőtársaim! Vita folyik a stabilizációs intézkedésekről, amelyek elkerülhetetlenek voltak az 1992 után folytatott gazdaságpolitika következményeként. Szemmel láthatóan a mai kormánypártok a stabilizációs csomag semmilyen elemével nem képesek azonosulni, miközben az akkori válság megoldására egyébként semmilyen javaslattal nem rendelkeztek. Ha nem vállalnak semmilyen közösséget azzal a programmal, ezt meg lehet tenni, ebben az esetben azonban semmilyen közük nincs a végre megindult és ma már fenntartható gazdasági növekedéshez, aminek egyébként a többleteit most valamilyen technikával, valamilyen módon el akarják osztani.
Ennek a stabilizációs programnak a következményei alól valóban senki nem tudta magát kivonni, sem a nyugdíjasok, sem a közalkalmazottak, sem a köztisztviselők, általában a bérből és fizetésből élők sem. De éppen ennek a következménye, hogy végre fenntartható módon indult meg a gazdasági növekedés; ahogy említettem, ennek a többleteit osztja most valamilyen módon szét a kormányzat. Persze azt is említettem, benyújtott javaslatok hiányában egészen pontosan nem látni, hogy mi fog történni, de úgy tűnik, az ígéretek egy része betartásának árát valójában a rászorulókkal és a nyugdíjasokkal kívánják megfizettetni. Ezt, tisztelt képviselőtársaim, lehet, de ki kell mondani és egyúttal vállalni kell majd a következményeit is! (Taps az ellenzéki képviselők padsoraiban.)
Tisztelt Képviselőtársaim! Említettem: a nyugdíjak 1992 óta érvényes szabályozással rendelkeznek. A miniszterelnök úr említette az 1994-es nyugdíjemelést, mint egy felháborító példát - ezt nem egészen értem, hiszen 1994-ben még a Boross-kormány határozott a nyugdíjemelés mértékéről. A '94-ben megalakult kormányzat pedig az akkori törvényi előírásoknak megfelelően január 1-jétől visszamenőleg fölemelte a nyugdíjat az akkori nettó béremelkedés növekedésének mértékéig.
Nem említette a miniszterelnök úr - én viszont emlékszem rá -, hogy amikor az idén kiderült, hogy a tavalyi nettó bérnövekedés következményeként 21 százalékos nyugdíjemelést kell végrehajtani, vagyis 7-8 százalékos mértékű növekedésre van szükség az előző évben eldöntötthöz képest, akkor fideszes képviselőtársam, jelesül Szájer József frakcióvezető úr közölte, hogy ez nem elegendő, ők még plusz 2 százalékot szeretnének adni a nyugdíjasoknak nyugdíjemelés címén.
Ez persze a választási kampányban történt, én ezt elismerem, tisztelt képviselőtársaim, hiszen most a Fidesz, kormányon már, a törvényi előíráshoz képest mínusz 7 százalékos nyugdíjemelést javasol. Én olyan rendszert, olyan szabályozást elfogadni nem tudok, ahol a nyugdíjak, ezáltal a nyugdíjasok jövőjét a Fidesz parlamenti pozíciója határozza meg. Ennél kiszámíthatóbb szabályozásra van szükség. (Taps az ellenzéki képviselők padsoraiban.)
Tisztelt Képviselőtársaim! Olyan körülmények között folytatunk politikai vitát, amikor a kormányzat valódi szándékai fedettek, hiszen nem nyújtotta be azokat a törvényeket, amelyekből ezek kirajzolódnának. Nem nyújtotta be, mert az önkormányzati választási kampány előtt nem kívánja valódi szándékait megismertetni a választópolgárokkal. (Taps az ellenzéki képviselők padsoraiban.)
Természetesen ilyen körülmények között én azt gondolom, nem tehetünk mást, mint a választópolgárok bölcsességében bízva várjuk az önkormányzati választásokon megszülető döntést. Ez azonban semmilyen módon nem befolyásolja azt - és nem is befolyásolhatja -, hogy a vonatkozó törvényeket a nyugdíjak esetében végre kell hajtani.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az ellenzéki képviselők padsoraiban.)
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
