BAUER TAMÁS
BAUER TAMÁS
BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Magam is Hack Péter és Kóródi Mária képviselőtársaim, frakciótársaim 1. és 2. pont alatt szereplő módosító indítványai mellett szeretnék érvelni, miként ezt Tóth András képviselő úr is tette.
Mit tartalmaz ez a javaslat?
(17.50)
Ez a módosító javaslat - szemben az ügyrendi bizottság által benyújtott, az ügyrendi bizottság kormánypárti plusz MIÉP-es többsége által elfogadott, a szocialista és szabad demokrata tagok által nem elfogadott javaslatával, amely javaslat a korábbi, Házszabályban szereplő tizenöt főről tíz főre kívánja csökkenteni a frakcióalakítás létszámban kifejezett küszöbét - visszaállítaná azt a tizenöt fős küszöböt, amely az alkotmánybírósági döntésig hatályos Házszabályba egy 1994. őszi konszenzusos parlamenti döntéssel bekerült.
Milyen érvek szólnak Hack Péter és Kóródi Mária javaslata mellett? A legfontosabb érv, tisztelt Országgyűlés - és házszabályi kérdésben, azt hiszem, a kiemelkedően legfontosabb érv az -, hogy a tizenöt fős létszámhatár mellett 1994-től egészen 1998-ig konszenzus volt az Országgyűlésben. Márpedig alkotmány- és Házszabály-ügyekben - hiszen a Házszabály nem más mint, az Országgyűlés belső alkotmánya - nincs fontosabb szempont, mint a konszenzus. Alkotmányozni, Házszabályt alkotni maximális konszenzussal kell. Nemcsak azért, mert az alkotmány tartalmazza a kétharmados szabályt, hanem azért is, mert a minél nagyobb konszenzussal elfogadott szabálynak van meg az a tekintélye, amely arra készteti a politikai élet szereplőit, hogy a szabályt magukra nézve elfogadják és jó lelkiismerettel betartsák.
Amikor a Magyar Országgyűlés 1994-ben egy akkor ötpárti egyetértéssel - mert a Kisgazdapárt volt az egyetlen pártfrakció, amely nem fogadta el azt a Házszabályt - módosította a Házszabályt egy hosszú tárgyalássorozat után, ahol a tárgyalásban ugyanolyan módon vett részt az akkor legnagyobb, mint az akkor legkisebb pártfrakció, akkor közösen döntött a tizenöt főre való emelés mellett. Nem tudok róla, hogy a Kisgazdapárt emiatt ne szavazta volna meg akkor a Házszabály-módosítást, tehát nyugodtan állíthatjuk, hogy egy konszenzus az, ami mellett a Hack-Kóródi-féle javaslat ki szeretne tartani, fent szeretné tartani ezt a konszenzusos küszöböt. Szeretném hangsúlyozni, ez önmagában véve is egy nagyon kemény érv amellett, hogy egy ilyen típusú Házszabályt fogadjon el az Országgyűlés, és nagyon-nagyon megalapozott, erős érvekkel kellett volna az ügyrendi bizottság kormánypárti-MIÉP-es többségének előállnia ahhoz, hogy meggyőzzön bennünket arról, hogy miért kellene ezt a tizenöt fős küszöböt tíz főre leszállítani.
De nemcsak erről van szó. Nemcsak azért a tizenöt fős küszöb a helyes, mert 1994-ben ebben egyetértés volt, hanem azért is a tizenöt fős küszöb a helyes, amiért ebben 1994. őszén egyetértés volt. Miért volt ebben egyetértés? Egyrészt azért - és erről Hack Péter képviselő úr az általános vitában meggyőzően szólt -, mert ez a küszöb közel áll az Országgyűlés állandó bizottságainak számához. Mint tudjuk, a Házszabály előírja azt, hogy minden bizottságban minden képviselőcsoportnak képviselettel kell rendelkezni, és ha egy tízfős vagy uram bocsá' hat-hét fős frakció jogot kap arra, hogy minden bizottságban képviseltesse magát, miközben nem is tudom, tizenhét állandó bizottság van vagy több is, akkor a bizottságokban való részvétel illuzórikussá válik. Márpedig a bizottsági részvételt komolyan kell venni. Valamennyien, akik bizottságokba járunk, tudjuk, hogy a kis frakcióknak jelenleg is milyen nehézséget okoz, hogy képviselőik a bizottsági üléseken jelen legyenek, pedig nem tíz vagy hat-hét fő ma a határ. Teljesen logikus érv az, hogy amikor ennyi állandó bizottság van, és sajnos az állandó bizottságok száma - különböző, itt nem ismertetendő szempontok miatt - állandóan emelkedik, mármint ciklusról, ciklusra, akkor bizony nem helyes leszállítani a frakciók létszámküszöbét.
A másik, talán még ennél is fontosabb érv az Országgyűlés elaprózódásának megakadályozása. Ez is egy közös szempont. Ha nem lenne ez a szempont, akkor nem is lenne küszöb. Azért van küszöb, hogy ne aprózódjék el az Országgyűlés, ne nyerjenek egészen kevés képviselőből álló kis csoportosulások, adott esetben egy kétfős csoportosulás, olyan jogokat az Országgyűlés működésében, mint a száznál is több képviselőből álló csoportosulások. Ez technikailag is és tartalmilag is ártana az Országgyűlés népképviseleti szerepének. Ez az oka annak, hogy már az első Házszabály megalkotásakor bevezettek az akkori Országgyűlés tagjai egy tízfős minimumot, és ez a tízfős minimum szükségesnek is bizonyult az első, '90-94-es Országgyűlés későbbi fejlődésében, amikor két akkor kormánypárti képviselőcsoport, a Magyar Demokrata Fórum és Független Kisgazdapárt képviselőcsoportja a kormányzással együtt járó konfliktusok nyomán bomlásnak indult.
Tehát ennek a küszöbnek, az elaprózódással szemben alkalmazott intézkedésnek, szeretném hangsúlyozni, két funkciója van. Az egyik funkciója, hogy az Országgyűlés megalakulásakor ne legyen túl sok frakció az Országgyűlésben; és ha csak ezt a szempontot vennék figyelembe, akkor még volna is némi logika abban, hogy a létszámküszöböt az ötszázalékos határhoz kössük.
De van egy másik szempont is, a későbbi elaprózódás megakadályozása vagy legalábbis a későbbi elaprózódással szembeni ellenösztönző működtetése, hogy az országgyűlési képviselőket megóvják attól, hogy túl könnyen adják a fejüket arra, hogy kilépjenek a frakciójukból, és új frakciókat próbáljanak létrehozni. Ebből a szempontból figyelmeztető mind a '90-94-es, mind a '94-98-as ciklus. Azok a konfliktusok, amelyek a '90-94-es ciklusban az akkori kormánykoalíció két nagy pártjában, a '94-98-as ciklusban pedig az akkori ellenzék két pártjában, a Magyar Demokrata Fórumban és a Kereszténydemokrata Néppárt egykori frakciójában megfigyelhetők voltak, azt mutatták, hogy bizony működnek ilyen erők, működnek olyan konfliktusok az országgyűlési képviselőcsoportokban, amelyek egyfajta elaprózódáshoz vezetnek. Ez nem kívánatos, ismételten hangsúlyozom, a politikai megfontolások miatt sem és az Országgyűlés technikája, működésének technikai szempontjai miatt sem.
Szeretném hangsúlyozni, a '94-es Házszabály-módosításkor egyetértés volt az akkor a parlamentben képviselt frakciók között, hogy ezek fontos szempontok, és ezek a szempontok játszottak szerepet abban, hogy közös megegyezéssel tízről tizenötre emelték a parlamenti küszöböt. Azok a frakciók - a Fidesz, a Független Kisgazdapárt, a Magyar Demokrata Fórum frakciója -, amelyek az ügyrendi bizottságban a csökkentés mellett vannak, '94-ben még érdekes módon támogatták ezt az emelést. Azt kell tehát mondanunk, hogy kemény érvek, komolyan veendő súlyos érvek szólnak amellett, hogy kitartson az Országgyűlés a tizenöt fős parlamenti küszöb mellett és nem ismerünk komoly tartalmi érveket a tíz főre való csökkentés mellett, legalábbis eddig a vitában ilyeneket nem ismerünk meg.
Miután fontos valamennyiünk számára, hogy a Házszabálynak ezt a helyét helyreállítsuk, nagyon kérem a kormánykoalíció képviselőit, hogy fontolják meg alaposan Hack Péter és Kóródi Mária módosító javaslatát.
(18.00)
Aki végighallgatta most Tóth András szocialista párti képviselő úr felszólalását, annak számára világossá kellett válnia, hogy noha a szocialista frakció nem ezt tartja az ideális megoldásnak, de nyilvánvalóan kész arra, hogy amennyiben ezt a módosító javaslatot a kormánypárti oldal elfogadja, akkor hozzájárulását adja a Házszabály eme, az alkotmánybírósági döntés nyomán keletkezett hézaga betöméséhez, és az Országgyűlés eleget tehet alkotmányos feladatának.
Fontolják meg tehát, nagyon kérem, Hack Péter és Kóródi Mária módosító javaslatának elfogadását, és akkor még karácsony előtt lehet az Országgyűlésnek ezen a helyen működőképes Házszabálya.
Köszönöm szépen.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
