DONÁTH LÁSZLÓ
DONÁTH LÁSZLÓ
DONÁTH LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Én egy-két személyes megjegyzést szeretnék csak mondani. Sajnos nincs több hangom, nem tudok hangosabban beszélni, és erősebben sem. (Zaj.)
Van itt a teremben egy képviselő, Perlaki Jenő, aki nekem osztálytársam volt két éven keresztül. (Zaj a kormánypártok padsoraiban.) Amikor én 1972-ben úgy határoztam, hogy teológiára jelentkezem, az osztályomnak a tudomására is hoztam, és akkor egy különös vita alakult ki; voltak többen, akik meg akartak engem győzni arról - Perlaki Jenő nem tartozott közéjük -, hogy ilyen ostobaságot ne műveljek; de voltak olyanok is, akik ezt jelentették annak a gimnáziumi igazgatónak, aki az édesapámat behívatta, az érettségi évében többször is, hogy megpróbálja rábeszélni, hogy egy tisztességes kommunista fia nem mehet teológiára. (Közbeszólás az MDF padsoraiból: Jobb is lett volna! - Közbeszólás a patkó jobb oldalán: Szégyen! - Derültség.) A helyzet az, hogy nem érzem kötelességemnek, hogy tizenhárom éve meghalt apám emlékét olyan emberek előtt védjem meg, akik a világon se voltak 1956-ban. (Közbeszólás az MSZP padsoraiban: Úgy van! - Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)
(16.00)
Azonban annyit el kell mondanom, hogy édesapám bement a gimnáziumba - Perlaki Jenő erre is emlékezhet, jó kapcsolatban voltunk már akkor is, elmeséltem neki -, és közölte az igazgatóval, hogy a fia szabad ember, azt dönt és azt tesz, amit akar. Csurka István emlékezhet arra, hogy voltak olyanok, akik ezt követően megpróbáltak engem is, de elsősorban az édesapámat denunciálni. Ez nagyon sokáig tartott. Már régen lelkész voltam, amikor még mindig megpróbálták velem vagy általam denunciálni - még Grósz Károly miniszterelnöksége idején is. És amikor megelégelte - már halálos beteg volt, a monori tanácskozást készítette elő - az engem ért miskolci meghurcoltatásokat, akkor, ahogy elmesélte nekem, ingerülten felhívta Aczél Györgyöt, hogy ha gondjuk van, vele intézzék el - kommunisták egymás között, teszem én hozzá némi öniróniával -, és hagyják békén a lelkész fiát. Mire Aczél György közölte, hogy neki már természetesen semmi fölött nincs hatalma cselekedni.
Egy kicsit hasonlatos ez a helyzet; és hadd takarjak le én most mindenkit önök közül, egyedül Perlaki Jenőt ne. Hasonlatos ez a helyzet most is. Önök engem arra kényszerítenek - aki már 1987-ben német nyelven egy dolgozatot írtam és abban több oldalon keresztül értékeltem az akkor illegalitásban tevékenykedő Hit Gyülekezetének a munkáját, és teológiai szempontból komoly fenntartásaim és kritikám is volt, ahogy ez ellenőrizhető bármelyik teológiai közkönyvtárban -, hogy most, tizenvalahány évvel később odaálljak Hack és egykori képviselőtársam, Mészáros István elé, és bocsánatot kérjek azért, ami itt folyik. Pusztán, mert ember vagyok, ha valaki akarja, keresztény ember (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban), aki nem nagyon viseli el, hogy bárkit a legszemélyesebb emberi jogában megsértsenek. (Mozgás és zaj a kormánypárti oldalon. - Révész Máriusz: Csak a katolikusokat lehet!) Nem fogunk egymással szót érteni, uraim!
Nagyon örülnék, ha Turi-Kovács képviselő úr szavának nagyobb hitelt adnának és próbálnának aszerint tájékozódni. Én nem vagyok sem politikus, sem jogász, én lelkész vagyok, aki megpróbálja a világnak egy másik részét az önök számára felvillantani annak reményében, hogy létezik túllépés a gyűlöleten. (Révész Máriusz: És ki keltette a gyűlöletet?!) Ha nem létezik, akkor nem marad semmi más hátra, mint az, hogy ki az erősebb. (Zaj, közbeszólások a kormánypártok soraiban.)
Én nem szeretném azt - s itt be is fejezem ezt a történetet -, ha ebben a kérdésben bárkit, aki itt van ebben a szobában, Csurka Istvántól kezdve egészen Révész Máriuszig a legszemélyesebb ügye (Zaj a kormánypárti oldalon. - Közbekiáltások: Idő! Idő!), a vallási meggyőződése miatt sérelem érhetne. Mert ami ma megesik vele, az holnap megeshetik a másikkal is.
Köszönöm a figyelmüket. (Nagy taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
