VÁRHEGYI ATTILA, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának államtitkára: Köszönöm a szót, tisztelt elnök úr. Tisztelt Elnök Asszony! Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Noha természetesen személyes véleményem van mindarról, ami ebben a kérdésben, a Hit Gyülekezete ügyében az elmúlt hetekben, hónapokban a nyilvánosság előtt elhangzott és megjelent, azt gondolom, az a helyes álláspont, amelyet legutóbb az interpellációra adandó válaszban is elmondtam a tisztelt Háznak, és amelyet a bizottság előtt is elmondtam: a rendszerváltozás egyik nagy eredménye az volt, hogy a szabad vallásgyakorlás jogát alkotmányosan garantálta Magyarország valamennyi polgárának.
Éppen ezért, és a már idézett jogszabályokból fakadóan, kormányzati szempontból a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma részéről nincs módom, nincs lehetőségem és nem is akarom minősíteni az elhangzottakat, sem pedig ezeket a történteket.
Arra szeretnék választ adni - egyébként az elnök asszonytól el is hangzott -, hogy azon vagyunk, hogy a történelmi egyházakkal és sok más egyházzal lefolytatott előzetes egyeztetés után az elkészült törvényalkotási koncepciót mihamarabb, a bizottság véleményezését követően, a kormány elé terjeszthessük, és azt követően a tisztelt Háznak megvitatásra és elfogadásra ajánljuk. Valóban szeretnénk kitérni azokra a részekre, amelyek minél alacsonyabbra szorítják a visszaélések lehetőségének a számát, gyakoriságát, mert ezek valójában nem szolgálják azt a célt, amely egyébként az egyházak működése szempontjából hihetetlenül fontos a társadalomnak.
A kormány az elmúlt másfél éves egyházpolitikája során arra törekedett, elsősorban a történelmi egyházakkal megkötött szerződései, a járadékszerződések, az ingatlanrendezési megállapodások alapján, hogy immár ne az legyen a kérdés ebben az országban, hogy miért kell együttműködnie államnak és egyháznak, hanem az legyen a kérdés, hogy hogyan működjön együtt ebben az országban a magyar állam és az egyházak a megkötött szerződések alapján azért, hogy mind a szociálpolitikai, mind az oktatási, mind a kulturális és más közszolgáltatásokat a lehető legjobban a polgárok, a szolgáltatást igénybe vevők javára végezhessenek el, mindamellett szabadon gyakorolhassák azt a hitéleti tevékenységüket, amely miatt az egyházak létrejöttek, és amit szabadon ebben az országban a polgárok magukénak vallhatnak, saját döntésük alapján.
Ebben és ennek a teljes mértékű biztosításában kérem a továbbiakban is mind a bizottság, mind a képviselő úr, mind pedig a tisztelt Ház közreműködését.
Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.)