DR. CSAPODY MIKLÓS
DR. CSAPODY MIKLÓS
DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Sajnos, megint minden idekerült, ami sokunknak a magyar nyelv vagy a magyar nyelv védelme, vagy a nyelvhasználat szóösszetétel kapcsán eszünkbe jut, és elfedi előlünk talán, de remélhetőleg mégsem egészen azt, amit valóban pontosan tartalmaz a törvényjavaslat, nevezetesen, hogy a magyar nyelv - reklám és a többi - használatáról szóló törvényről van szó. Én erről szeretnék beszélni.
A magyar nyelv használatáról szóló törvényjavaslatot - és ezt külön is szeretném hangsúlyozni - mint a nyelvi környezetünk védelmére irányuló kezdeményezést, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportja természetesen üdvözli. Hogyne üdvözölné, hogyne támogatná, hiszen azt a magáénak is tekinti. Erről a helyről pedig az egész ország, sőt a teljes, határokon innen és túli nyilvánosság előtt is szeretném megköszönni a javaslat alapelveinek megfogalmazását a magyar nyelvtudomány képviselőinek és a nyelvvédőknek is.
"Az a tény, hogy anyanyelvem magyar, és magyarul beszélek, gondolkozom, írok, életem legnagyobb eseménye, melyhez nincs fogható." Kosztolányi Dezső vallomása azonban nemcsak a költő érzelmes tanúságtétele. Megállapítása a rejtett lélektani törvényszerűségek felismeréséből fakad, a szociológia és a mindennapi élet tapasztalati tényein alapszik, hiszen nemcsak nekünk, magyaroknak, de minden egyes embernek élete legnagyobb eseménye, az eszmélethez és a tudatos léthez vezető első útja az anyanyelv maga; akkor is, ha nem mindenki érzi ezt meg, avagy nem képes így meg is fogalmazni, hiszen úgymond szakszerűen a lélegzetvételt is csak a fizika és az orvosi tudományok tudják leírni. Az pedig már különleges magyar tradíció, hogy nemzeti nyelvünk, amint a törvényjavaslat bevezetője mondja, idézem: "a magyar nemzet egyik legfontosabb alkotása, élő közege, amely a magyar kultúra és tudomány legfőbb hordozója, és hogy ez a közös alkotás mit jelent nemzeti önazonosságunk megőrzésében".
"A nemzet nyelvében él." - írta Déry Tibor. - Ha nem akarjuk, hogy kardjába dőljön, fegyelmezzük. Ne csak gazdaságunkat, de eszméletünket is. A nyelv az egyetlen szellemi tényező, amelynek anyagi és gyakorlati ereje és szerepe is van, ezért hatalmas, ezért esendő. A nyelv adománya nélkül nem lehet sem kereskedni, sem országot igazgatni, de aki hibásan beszéli, írja, az a szellem és anyag csodálatos csereforgalma révén hibásan is gondolkodik." Igen, hiszen nekünk a nyelv jelenti a közös otthont és a szellemi hazát, jelenti a kultúrát és a hagyományt, jelenti a kommunikáció rendszerét, jelenti számunkra a mindent, a fohász és a viták nyelvét, az irodalmat és az életet. De jelenti és hordozza természetesen az információt is.
Az alkotmányból más viták idején magam korábban a Magyar Köztársaság nemzeti jelképeiről szóló 76. §-t idéztem többször is, hiába persze, azt javasolva, hogy nemzeti zászlónk foglalja magába az ország címerét is, mint említettem, sajnos egyelőre hiába. Most a magyar nyelv kereskedelmi használatának szabályozását közelebbről, annak védelmezését, a nyelvi környezet védelmezéséről szóló törvényjavaslat vitájában az alkotmány 61. §-ára kell utalnunk, mely szerint: a Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a szabad véleménynyilvánításra, továbbá arra, hogy - és ez nem látszik, mert dőlt betűvel írtam, tehát felolvasom, de nagy hangsúllyal - a közérdekű adatokat megismerje, illetőleg terjessze. A gazdasági reklámok, az üzletek feliratai és az úgynevezett közérdekű közlemények pedig, lévén, hogy ezek teljes köre valamit közölni akar a nyilvánossággal, ha tetszik, a vásárlókkal, igen, értelemszerűen közérdekű adatok hordozóinak tekintendők.
Ezért mondja a javaslat, hogy az alkotmány 61. §-ában biztosított információszabadság tényleges gyakorlásának is elemi feltétele, hogy a Magyar Köztársaság állampolgárainak lehetőségük legyen a hozzájuk címzett, közérdeklődésre számot tartó közlemények magyar nyelven való befogadására. Miután pedig a magyar lakosságnak sajnos ma még mindig valóban csak 12 százaléka beszél idegen nyelveket, nyilvánvalóan gazdasági érdek is, hogy a reklám- és tájékoztató feliratok és táblák magyarul is olvashatóak legyenek.
A törvényjavaslat lényege egyszerű és világos. A "Shopping center" tíz négyzetméternyi út menti táblája mellé ki kell tenni a "Bevásárlóközpont" tíz négyzetméternyi út menti tábláját is. Nem kicserélni kell az idegen nyelvű feliratot a magyarral, hanem kiegészíteni vele. A többi sem részletkérdés persze, a reklámhordozókról és egyéb közlemények esetében követendő eljárásról, vagy a határidőkről szóló részei a törvényjavaslatnak fontosak, ugyanezt az elvet követik. A javaslat tehát nem tiltó, hanem kiegészítő célzatú.
Ki kell emelni, és lehet, hogy immár tényleg feleslegesen, hogy a törvénytervezet nem tiltja meg a nem magyar kifejezések, táblák és a többi, használatát, hanem egyszerűen azt mondja ki, hogy az idegen nyelvű szövegek, szövegrészek akkor használhatók, ha ugyanott azok magyar nyelvű megfelelője is olvasható vagy hallható, legalább azonos terjedelemben. A javaslat a nyelvi követelmények bevezetésével óhatatlanul együttjáró költségek csökkentése érdekében pedig méltányosan állapítja meg az alkalmazási, átmeneti idő mértékét is, reklámoknál a hatálybalépést követő 120 nap után, feliratoknál pedig egy év elteltével téve kötelezővé a cserét és a kiegészítést.
(19.50)
Nagy kérdés: mi minősül idegen szónak vagy kifejezésnek? Minden, a magyar nyelvben meg nem gyökeredzett nem magyar szó és szóösszetétel. Ezeknek a feliratoknak, sőt fogalmaknak, szavaknak és szókapcsolatoknak mára már az élő beszédben is özönvízszerű méreteket öltött, sőt lassan már néha elmocsarasító használata pedig nemcsak a sokszor teljes joggal szidott globalizációnak a következménye, de a külföld kritikátlan és kivagyi majmolásának, a csiricsáré tudálékosságnak, sőt a kényelmességnek is. Pedig ugye, mondta Déry, "aki magyar anyanyelvét hibásan beszéli, írja, az hibásan is gondolkodik" - nem mintha a Shopping Centert, mondjuk, összetéveszthetné a Magyar Nemzeti Múzeummal. Ellenpélda: a "reklám" szó már nem idegen szó, igaz, jobb, ha helyette mégis inkább hirdetést mondunk, de ez nem a törvényjavaslat témaköre.
Fontos kérdése viszont a tervezetnek a zárórendelkezés, az, hogy a javaslatban meghatározott követelmények természetesen nem érintik a nemzeti és etnikai kisebbségek nyelvét és nyelvhasználatát. Azért mondom, hogy természetesen és magától értetődően nem, hogy tudniillik a tervezet nem érinti a Magyarországon élő, nem magyar anyanyelvű honfitársaink nyelvhasználati jogait, mert először is nem is érintheti, ilyen elgondolása az előterjesztőnek nem volt és nem is lehetett, másodszor pedig a tervezet alapállása - mint szokták mondani -, filozófiája nem a tiltásra, hanem a védelemre épül.
Az már jellegzetes, méltányos és igazságos magyar hagyományt tükröz, hogy éppen a felvidéki magyarok egyik jelképessé vált gondolatát idézzem, önmagunkért és nem mások ellen irányul. Feleslegesnek tartanám tehát, ha lesütött szemmel kezdenénk el magyarázgatni bárkinek is, hogy nem valamiféle nyelvtörvényről van szó, miként sajnos szűkebb környezetünkben többfelé is, hol nacionalista, sőt nyíltan magyarellenes szándékoktól fűtve, hol pedig keletre, ravaszul megcsavarva, körmönfont módon, európai mezbe öltöztetve a valódi rejtett szándékot.
Tisztelt Képviselőtársaim! Ez a törvény nem nyelvtörvény, hanem az elviselhetőbbnél és szükségesebbnél, az indokolhatónál és a természetesnél erősebb idegen nyelvi hatások ellen irányul. Mi ugyanis nem a mások nyelvét akarjuk tiltani, sőt büntetni, mint néhol mások, nem ezt gondoljuk helyesnek, tisztességesnek és európainak, hanem a magunkét védelmezni, ismét csak másokhoz, de a tőlünk nyugatabbra élő nemzetekhez hasonlóan. Volt már róla szó, hogy igaz, némely hasonló nyugat-európai törvénynél sokkalta enyhébben.
Tisztelt Országgyűlés! Mondandómat azzal szeretném befejezni, amivel a tervezet kezdődik: "A ma élő nemzedékek közös felelőssége a nyelvi környezet épségének megtartása és az utódokra való átörökítése, a nyelv egészséges alkalmazkodóképességének fenntartása." Megvallom: azt, hogy mit jelent a nyelvi környezet épsége, csupán nagyon is viszonylagos fogalomnak, inkább csak a folyamatos változások állapotleírásának tudom tekinteni. A nyelvet romboló és lelket szikkasztó, gondolatot szegényítő és elkényelmesítő pusztításnak a csökkentését, a korlátozását, azt a bizonyos nyelvi környezetvédelmet azonban mindnyájunk közös felelősségének tartom, ezért kérem mindnyájuktól a törvényjavaslat jó szándékú korrigálását, módosítását, ha szükségesnek látják, illetve ezt követően a törvényjavaslat támogatását.
Köszönöm, hogy meghallgattak. Elnök úr, köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiból.)
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
