GÖNDÖR ISTVÁN
GÖNDÖR ISTVÁN
GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Én is ugrálni fogok, ezért időnként olyan lesz, mintha félbeszakítanám a mondanivalómat, de nem akarok elmondani olyan dolgokat, amelyeket előttem már sokan elmondtak.
Elsőként abba kapaszkodnék bele, hogy a jelenlegi kormány már többször elkövette azt a jogalkotási formulát, hogy egy törvényjavaslatban több törvényt módosít. Azért hivatkozom erre, mert itt szeretnék visszanyúlni ahhoz a gondolathoz, amit Lezsák képviselő úr már a bizottsági véleményében is megfogalmazott, és szeretném oldani azt a feszültséget vagy problémát, ami itt látszólagos. Elismerve mindazt, ami itt mint nyelv fontos - a nyelvünk megóvása vagy a nyelvünk fejlődése -, azt az alkotmányos jogot is, hogy az információszabadság kérdése hogyan érvényesüljön, a magyar állampolgárok hogyan jussanak az információkhoz, éppen ezért és hivatkoznék arra, ami a törvényjavaslat általános indoklásában van. Mit is mondott a Magyar Professzorok Világtanácsa? Azt, hogy a reklámok területén határozza meg a nyelvi követelményeket, és ennek a bekezdésnek az utolsó mondata az, hogy nem lenne kívánatos egy kirekesztő célzatú nyelvtörvény.
Nekem ez a gondom, és ezt látom a bizottsági vita óta, és ezt látom itt a parlamenti vitában is. Van egy cél, amivel feltehetően mindannyian egyetértünk, csak a hogyannal, a mikénttel nem értünk egyet.
(20.30)
Ezt merem mondani azért, mert úgy vettem észre, hogy Dán János képviselőtársam is, nem nyelvbotlásként, de használta a kifejezést, hogy törvényt alkot a Ház a magyar nyelvről, holott az államtitkár úr és mindannyian azt mondjuk, hogy nem nyelvtörvényt alkotunk. Tehát ha azt tette volna az igazságügy-miniszter asszony, hogy benyújt egy törvényjavaslatot, amelyben módosítjuk a gazdasági reklámokról szóló törvényt, a belkereskedelmi törvényt és amit még kívánatos, akkor ez a gyanú fel se merülhet bennünk.
Azért adok én ennek ilyen nagy hangsúlyt, tisztelt államtitkár úr, mert én azt gondolom, hogy amikor törvényt alkotunk, akkor arra is figyelnünk kell - ahogy a vitában korábban tényleg elhangzott -, hogy ezt a határon túl valaki felhasználhatja-e esetleg olyan célra, amire mi nagyon nem szeretnénk, pont azért, mert őket a beltartalom nyilván nem érdekli, hanem az, hogy mi van ebben a címben.
Innen hadd lépjek egy másik, nagyon nagy lépéssel oda, hogy tényleg ki viseli ennek a költséghatásait - ezt érintette Hegedűs képviselő úr is. És innen van a konfliktus, hogy az oktatás, a tudomány területén dolgozó kollégáink nálunk is azt mondják, hogy igen. Mi, akik gazdasági oldalról közelítjük ezt, azt mondjuk, nem mindegy, hogy mibe kerül, mert ezt a fogyasztónak meg kell fizetnie. Tehát ezért vannak további kifogásaink ezzel a törvényjavaslattal szemben, és éppen emiatt fogunk mi magunk is módosító javaslatokat benyújtani a hatályba léptetéssel kapcsolatban.
Ugyanitt a feladatokat illetően: azt gondolom - és itt hadd hivatkozzam Takács Imrére és sokakra, akik konkrét példákat mondtak, csak a Körútról -, tessék végiggondolni, hogy mit fog tenni a jegyző vagy a jegyző alárendeltségében lévő apparátus annak érdekében, hogy megállapítsa, kinek kell az üzleti feliratát megváltoztatni, másképp kialakítani vagy egyáltalán plusz szövegeket hozzátenni. Éppen ezért érdekes a számomra, hogy a törvényjavaslat 1. §-ában szó is esik arról, hogy ideértve a szlogeneket is. Tessék ezt végiggondolni! Ahogy körülnézek, mindenki tudja ezt. Magyarországon egy időben jellemző volt, hogy n számú szövetbolt vagy n számú cipőbolt volt. Ma pedig mindenki arra törekszik, hogy valami kicsi plusszal megkülönböztesse magát a szomszédtól, a másik utcában lévő vállalkozástól vagy kereskedőtől. Ezek beletartoznak ebbe, államtitkár úr, hogy jelmondat, szlogen vagy üzletnév. Én szándékosan egyetlenegyet sem fogok felsorolni, mert nem akarok itt reklámot csinálni, de úgy gondolom, ezeknek a cseréje gond.
A másik, amiről még úgy érzem, beszélni kellene: bennem kétely merül fel, hogy milyen eljárási rend lesz akkor, amikor valaki azt mondja, hogy most következik az a bizonyos szakasz, amikor a Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézete következik. Ennek van-e olyan hatálya, ami halasztó? Tehát amíg ők nem mondanak véleményt, addig marad a régi felirat? (Dr. Hende Csaba: Szakhatóságnak hívják!) Jó, szakhatóság, de ő nem szakhatóság! A Tudományos Akadémia ilyen szempontból... (Dr. Hende Csaba: Most az.) Jó, szóval én azt gondolom, hogy ezt konkrétabbá kellene tenni.
A másik, amit még szeretnék megfogalmazni: államtitkár úr, a Közlekedési Főfelügyeletnek a feladata valami egészen más. Azt gondolom, hogy egy olyan céget - hadd nevezzem őket cégnek -, amelyiknek műszaki, biztonsági és egyéb feladatai vannak, ezzel felruházni felesleges lenne. Tehát összességében azt kérem és azért vagyok szkeptikus... És itt hadd hivatkozzam vissza, nem bántó szándékkal - körülbelül ugyanilyen közegben ültünk itt -, Lezsák képviselő úr is azt mondta, hogy bizony hihetetlenül magyartalan megfogalmazás van egy törvényben, és ő tett ígéretet arra, hogy a bizottság korrigálja ezt. Én nem nyújtottam be a kapcsolódó módosító indítványt, eltettem nyugdíjas éveimre - úgy maradt a törvényben!
Szóval emiatt vagyok én szkeptikus, hogy van-e esélyünk arra, hogy a hatpárti egyeztetés során tényleg a gazdasági reklámokról, az üzletek nevéről vagy közérdekű közleményekről és feliratokról lesz szó, nem pedig egy úgynevezett, idézőjelbe tett "nyelvtörvényről."
Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
