IFJ. HEGEDŰS LORÁNT
IFJ. HEGEDŰS LORÁNT
IFJ. HEGEDŰS LORÁNT (MIÉP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! "Isteni bája a szép Hellasnak, római nagyság,/ Francia csín és német erő s heve Hesperiának,/ És lengyel lágyság! titeket szép nyelvem irígyel./ S tí neki semmit nem irigyeltek? Nyelve Homérnak/ S Virgilnek, ha találtok-e mást Európa határin,/ Mely szent lantotokat ily híven zengve követné?/ Dörg ő s nem csikorog; fut, ha kell, mint férfi fut a cél/ Nem tört pályáján: de szaladva, szökelve, sikamva./ Lángol keble, ajakán mély bánat leble sohajtoz,/ S mint te, olasz s lengyel, hévvel nyögdelli szerelmét. -/ Hull a lánc, közelít az idő, s mi közöttetek állunk."
Kazinczynak a magyar nyelvet az európai nyelvek sorában méltató szavai a leghitelesebben támasztják alá a világirodalomban a legkifejezőbb erővel s legnagyobb szókinccsel rendelkező nyelvként számon tartott magyar nyelv védelmének szükségességét. Azonban az előttünk fekvő törvényjavaslat inkább az igazságügyi tárca által benyújtott több, úgynevezett nemzeti retorikával, de kevesebb gyakorlati hatással járó előterjesztések sorába illeszkedik. Már a törvényjavaslat általános indoklásának első bekezdésében megtudhatják azok, akiknek a szeme felcsillant a törvényjavaslat címét olvasva, hogy most végre a magyar nyelv hatékony, törvénnyel garantált védelmét mint alkotmányos feladatát hivatalos nyelve vonatkozásában fogja ellátni a Magyar Köztársaság, hogy nem lenne kívánatos egy kirekesztő célzatú úgynevezett nyelvtörvény.
Vajon kinek vagy éppen kiknek akar megfelelni a kormány ezzel a korlátolt és legalábbis az elhitetni kívánt törvényalkotói látszatszándékkal is némileg ellentétben álló kijelentéssel? Ha egy bekezdéssel lejjebb nemkívánatos idegen nyelvi hatásokról szól a javaslat, akkor tisztelettel és alázattal kérdezem: nem kirekeszteni kell ezeket a nemkívánatos idegen nyelvi hatásokat? Nem kell mindent elkövetni annak érdekében, hogy a lehető legmesszebb tartsuk ezeket a magyar közélet, a társadalmi élet egészétől?
Az előterjesztés egyértelműen "a kecske is jóllakjon s a káposzta is megmaradjon" esetét hivatott szolgálni, a gazdasági és pénzügyi körök jóindulatának megtartását - ha egyáltalán van ilyen -, és a választópolgárok bizalmának megszerzését: lám, mi megvédünk titeket a multinacionális cégek és leágazásaik agresszív nyomulásának külső kellemetlen körülményeitől. Ennek érdekében egy sajátos kétnyelvűséget javasol az előterjesztő, legyen szó gazdasági reklámokról, üzletfeliratokról vagy akár közérdekű közlemények közzétételéről.
Ez a javaslat az eddigi törvényhozási munka során a legékesebb bizonyítéka népi íróink, így Németh László látása igazságának: a magyar bennszülötté vált saját hazájában. A kisebbségi sors valóságának ugyanis nem lehet egyértelműbb jele, mint az, hogy a Magyar Köztársaság kormánya védekezik akkor, amikor alapvető alkotmányos kötelezettségének kellene megfelelnie, s itt csak annyit mert kitűzni eleve megvalósítandó célként, hogy egy kis komfortérzetet biztosítson az istenadta népnek, ha már kénytelen az ő szavazataira szorulni a következő évben. Ne riadjon meg annyira a mi magyar polgárunk, ha szertenéz s nem leli honját a hazában, adjunk neki némi támpontot, hogy merje hinni, ez az ő hazája is. Hiszen ismerjük a vitatott eredetű fideszes vagy talán éppen MSZP-s píár-jelmondatot: "Magyarország mindenkié".
Hát úgy is néz ki, tehetjük hozzá mi, akik szentül hisszük, hogy Magyarország a magyaroké. Igen, mi nem szégyelljük kimondani, hogy ki akarjuk rekeszteni az ártalmas idegen hatásokat, többek között a nyelvhasználat területén is. Szerintünk ugyanis erre van valós társadalmi igény, és a javaslat fájdalomcsillapító injekcióként vagy éppen morfiumos kábításként tükrözi legfeljebb mindezt, s nem azt, amit a magyar joggal elvár egy népének mindenestül felelős kormányzattól.
Érthetetlen számunkra, hogy ilyenkor miért nem számítanak a jól bevált eurokonform megoldások, hogy csak a francia példát említsem, bár nemrégiben kormánypárti képviselőtársam más példákat is felsorolt. Vagy talán amit szabad Jupiternek, nem szabad a kisökörnek?
A MIÉP eurokonform megoldást kíván s fog megvalósítani kormányra kerülését követően, egységes törvényi szabályozást, erőteljes szankcionálási feltételekkel, a magyar élet minden területére kiterjedő módon. Dsida Jenő szavaival: "Itt nincs alku, itt nincs semmi de". Ugyanakkor szükségesnek tartjuk leszögezni, hogy a MIÉP is tiszteletben tartja a magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségeknek az alkotmány és a kisebbségi törvény által biztosított jogait, így az általunk megvalósítani kívánt leendő magyar nyelvtörvény is biztosítani fogja a magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségeknek a hatályos szabályozás által garantált legszélesebb körű szabad nyelvhasználatát. Ennek a nyelvtörvénynek a döntő célja kell hogy legyen a globális kultúrszennyáradat visszaszorítása, mert a nyelvvédelemnek az egész tömegtájékoztatásra, a kulturális és szellemi életre ki kell terjednie. Nincs még egy nép ugyanis Európában, mely annyit vesztett volna a Bibó István által jellegzetesen kelet-európai jelenségként értékelt nyelvi háborúban, mint a magyar a XX. században. Azóta kiderült: nyelvi háborúk zajlanak Nyugaton is, bár tagadhatatlan, hogy messze jobb feltételek mellett, mint a Kárpátokban.
Egy azonban bizonyos: nincs semmi okunk a nagyvonalúságra, s nemzetidegen, de legalábbis idegenmajmoló gondolkodásra vall azt állítani, amit úgymond magyar nyelvészek írtak alá még 1997-ben, hogy nem lenne helyes adminisztratív eszközökkel harcolni a nyelvérzékünket mindenkor sértő újítások ellen. Persze mi tagadás, azt már megszoktuk, hogy ha valami nemes nemzeti célért küzdeni kell, akkor a hivatásos janicsárrá tenyésztett értelmiség az, amely elsőként meghátrál, és szakmai álérdekre hivatkozva elkezd fanyalogni, miként az idézett nyilatkozat, demokratikus folyamatként tüntetve fel a szabályozás teljes hiányából fakadó kaotikus állapotot.
(20.00)
Nem is lenne érdemes rájuk több szót vesztegetni édes anyanyelvünkből, ha a törvényjavaslat nem azokra bízná az állásfoglalás kialakítását arról, hogy mi az, ami már meghonosodott idegen nyelvű kifejezés s amelyre így nem vonatkozik a magyar nyelvű kiegészítés követelménye, akik a már fent idézett, a magyar nyelv védelmében mindennémű törvényi szabályozás ellen tiltakozó nyilatkozatot aláírták. A teljesség kedvéért elmondanám, kikről van szó - a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézetéről és munkatársairól -: Bánréti Zoltán, a nyelvtudomány kandidátusa, tudományos főmunkatárs, egyetemi docens; Kálmán László, a nyelvtudomány kandidátusa, tudományos főmunkatárs, egyetemi docens, Széchenyi-díjas professzor, ELTE MTA elméleti szakcsoport és dr. Komlósy András, a nyelvtudomány kandidátusa, tudományos főmunkatárs, egyetemi docens. Kinyilvánítottan ellenérdekeltekre bízni a törvény minimális nyelvvédelmi tartalommal bíró részének végrehajtását és gyakorlati alkalmazását vagy súlyos tévedés, vagy éppen szélhámosság. Ha ugyanis a fent említett urak minden idegen nyelvű kifejezést meghonosodottnak nyilvánítanak, ami az általuk aláírt nyilatkozat szerint nem elképzelhetetlen, akkor szabad a vásár, a legkisebb maga elé tűzött célt sem éri el az előterjesztő, ha javaslata ebben a formában kerül elfogadásra.
Érthetetlen az általános indoklás azon része is, mely a hazánkba irányuló megnövekedett turistaforgalmat is döntő tényezőnek veszi a kompromisszumos előterjesztés szükségességének alátámasztására. Nem hisszük, hogy a külföldi turista rosszabbul érezné magát Magyarországon, ha nem tömhetnék fejét általa megérthető nyelven elhangzó vagy leírt reklámokkal, mert több mint gyanítható, hogy nem ezért látogat Magyarországra. Álságos magyarázatnak tartjuk a hatályba léptetést követő átmeneti időszakra vonatkozó indoklást is a felmerülő költségek csökkentésére, és döbbenten hallom, hogy a kormánypárti képviselők az átmeneti időszakot még növelni is kívánják. A szabályozás által érintettek döntő többségének ugyanis - miután elég hasznot fölöztek le itt Magyarországon az adófizetőktől, és vitték ki külföldre, a multinacionális vállalatok - bőséges anyagi fedezet áll rendelkezésre ahhoz, hogy az előírásoknak akár azonnali hatállyal is megfeleljen.
Mit mondhatunk mindezek után? Illyés Gyula szavait idézhetjük. "Fölmagasodni/ nem bírhatsz. De lobogsz még,/ szél-kaszabolta magyar nyelv, lángjaidat/ kígyóként a talaj szintjén iramítva - sziszegvén/ néha a kíntól,/ többször a béna dühtől, megalázott./ Elhagytak szellemeid./ Újra a fű közt, a/ gazban, az aljban./ Mint évszázadokon át a behúzott/ vállú parasztok közt. A ne szólj szám, nem/ fáj fejem aggjai közt. A/ nádkúpban remegő lányok közt, mialatt/ átrobogott a tatár. A/ szíjra fűzött gyerekek közt, amidőn csak/ néma ajak-mozgás mímelte a szót,/ mert hangot sem tűr a török, mert/ arcba csap ostor -:/ most mutatod meg,/ most igazán - nekem is, mire vagy jó,/ most a pedigréd: a címered, hajszálgyökerednek/ kőharapó erejét."
Ebben a kőharapó erőben bízva kell sajnálattal közölnöm, hogy a Magyar Igazság és Élet Pártja parlamenti képviselőcsoportja az indokolatlannak tartott önmérséklet miatt ezt a javaslatot ebben a formában támogatni nem tudja.
Köszönöm. (Taps a MIÉP soraiból.)
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
