DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES
DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES
DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES (Fidesz): Értem. Megelőzés II.: a Kádár-rendszer többször felmérte az ország lakáshelyzetét, és rendszeresen megújította az alattvalók lakásigényléseit. Az előterjesztők között is többen vannak olyanok, akiknek emlékezniük kell a tanácsokhoz benyújtható lakásigénylési rendszerre, a programokra, a pontszámokra, a pluszpontokra, a sorolásra. Hazug ígérgetés volt ez a módszer a lakáshoz jutáshoz.
1983-ban a VII. kerületi tanácsnál volt alkalmam, részben kényszerből, együtt dolgozni Csiha Judittal, Németh Péter tanácselnökkel, Székely Gábor pénzügyi osztályvezető úrral - közben jó barátok lettünk, ezért urazom -, Kustos Lajos tanácselnök-helyettessel. A VII. kerületben tervezte az állampárt a nagy budapesti tömbrehabilitációt, és a Kustos-apuka el is kezdte az úgynevezett 15-ös tömb építését, sőt az egyetlen ez a tömb, ami majdnem elkészült. Kétségtelen, hogy 30-40 év alatt lakáshoz jutottak sokan az igénylők közül, de éppen a lakáskiutalás rendszere tette lehetetlenné a megoldások egyik kívánatos elemét, a lakásmobilizációt. A lakásmobilitás hiánya mindmáig kifejti egészségtelen hatását a lakáspolitikára, a városokban és az egész országban.
Megelőzés III.: miután az elit elvtársak megtalálták annak a módját, hogy a lakások és épületek legjavát kimazsolázva a tanácsi bérlakások elidegenítése során saját maguknak kiprivatizálják a legjobb lakásokat, részben a civil szervezetek nyomására kénytelenek voltak hozzájárulni, hogy ezzel a törvénnyel a pórnép is élhessen, sőt felismerték, hogy rendszerük egyik nyilvánvaló és esetleg nagyobb tömegek számára is felismerhető zsákutcája valahová vezető főutca lehet. Azok, akik ideológiájukban ördögtől valónak minősítették a magántulajdont, ráerőltették a tanácsi lakásokat azokra az emberekre, akik nem voltak felkészülve és felkészítve a tulajdonosi jogok gyakorlására. Mitől lettek volna? A pártállam társasházat ígért az embereknek, társasházi törvénnyel, egészen visszanyúltak 1924-ig. A bérlők csapdába estek: megvették a lakott lakásaikat, úgy gondolták, a küszöbtől az ablakpárkányig, de átverőik megvetették velük a több évtizedes elmaradt épületfelújítások költségeit, Budapesten több mint 400 milliárd forintnyi elmaradást.
Ennyit vázlatosan a történeti okokról, és most nézzük az országgyűlési határozat szövegszerű megfogalmazásait, bizonyítandó annak üres tartalmatlanságát és ellentmondásait.
"Az Országgyűlés felkéri a kormányt, vizsgálja meg..." Most? Most tetszenek felkérni? A kormányprogram közzététele és elfogadása után? Mi került a Medgyessy-programba a hajléktalanságról? Ezek szerint valami megalapozatlan elképzelés, mondhatni, sületlenség, mert a kormányt most kérjük fel arra, hogy ugyan már, kezdjen ismerkedni a hajléktalanság problémájával, tájékozódjon.
Tisztelt Képviselőtársaim! Szomorú, ha akár egyetlen olyan országgyűlési képviselő ül itt a tisztelt Házban, aki nem ismeri a szegénységet, annak valós okait, folyamatait, fázisait. De lehet, hogy van ilyen; nekik és a kormánynak ajánlom, fizessen elő például a Flaszter című újságra, nagyon okos dolgokat lehet belőle megtudni. A kormányfő néha lassítson, amikor jön le a Stromfeld Aurél úton, az Alkotás úton, és vegye meg néha a Fedél Nélkül hajléktalanlapot, ebből is megtudja, hogy mi az oka, hogyan élnek ezek az emberek. De vegyünk egy Soros Alapítvánnyal és József Attila Alapítvánnyal támogatott kiadványt, az Esélyt, szíveskedjenek forgatni ezt a kiváló szaklapot, ebből a társadalom- és szociálpolitikai folyóiratból sok minden megtudható.
Menjünk vissza oda, olvassák és tanulmányozzák azt a fél vagy egész könyvtárnyi irodalmat, ami a témában született! Emlékeztetem önöket az első regényre, ami erről szólt, Konrád György írta A látogatót, biztos hallottak a kedves szocialista képviselőtársaim erről a könyvről, mert ha nem hallottak volna, csodálom, vagy talán a kommunista elődeik, akik betiltották ezt a könyvet, annyira jól betiltották, hogy nem került az önök kezébe. Kérem szépen, tele vagyunk CD-n lévő tanulmányokkal, százszámra.
Az 1.A. pont szerint azt kell vizsgálni, hogy a családok milyen körét veszélyezteti a hajléktalanná válás veszélye. Forduljunk szakemberhez; idézem a szakembert. (Olvassa.) A '90-es években a lakásfenntartás problémái a társadalom széles rétegét érintették. Igen, a fiatalokat, az időseket, az elváltakat, a csonka családokat és az egyedülállókat egyaránt. Ennek oka, hogy a rendszerváltás után fokozatosan leépültek az energiaárakba beépített támogatások, a munkanélküliség számos háztartásban jelentős jövedelemkiesést okozott. Ezek a nehézségek eltérő mértékben érintették a különböző háztartástípusokat és lakástípusokat. Éles a választóvonal a város és a falvak között. A lakásfenntartás költségeinek emelkedése legsúlyosabban a lakótelepen élőket érintette, ide költöztették azokat a bizonyos embereket, akiknek a lakásigényléséről már beszéltem a tanácsi korszakot idézve. Egyrészt azért, mert a lakótelepi lakás a legolcsóbb lakástípus, így magához vonzza a rosszabb anyagi körülmények között élőket, másrészt viszont ebben a lakástípusban a legmagasabbak a rezsiköltségek.
A csapdahelyzet adott, kérem szépen. A támogatott háztartások vizsgálata alapján a lakásfenntartási nehézségekkel küzdő családok két csoportba sorolhatók. Az egyik csoportot azok a háztartások képezik, amelyeknek a lakásfenntartás a legfőbb problémája, míg a másikba azok tartoznak, amelyeknek a rászorultsága számos egyéb területen is jelentkezik.
Vizsgálja meg a kormány, mondja az országgyűlési határozat tervezete, a B. pont, vizsgálja meg a kormány, a hatályos jogi szabályozás és az állami, önkormányzati, illetve a civil intézményhálózat milyen módon és mértékben tud hozzájárulni a családok hajléktalanná válásának megelőzéséhez. Ez az igény olyan általános és olyan parttalan, hogy végrehajtani biztos nem lehet. Bízzanak meg az önkormányzatokban, kérdezzék meg tőlük, mert az önkormányzatok egyébként folyamatosan jelzik ezt. De akkor ebben az esetben esetleg Lamperth Mónika belügyminiszter asszonnyal kellene egyeztetni, aki, mint tudjuk, 2006-ig az önkormányzati reformon dolgozik, nem ér rá ilyesmire.
C. pont: azt írják benne, hogy a családok hajléktalanná válása közvetlen és közvetett költséget eredményez. Kérem szépen, nem eredményez, hanem okoz. Minden önkormányzatnál megvannak ezek az adatok.
A 3. pont sem akármi: az alacsony bérű szociális bérlakáshoz jutás lehetőségét vizsgáltatná a kormány. Vissza akarják hozni a tanácsilakás-igénylés rendszerét, aminek embertelen értelmetlenségéről már szóltam. Lehet, hogy a VII. kerületi polgármesterre bízzák majd, Csiha tanácselnök asszony után szabadon - lelkiismeretlen lépés.
Hasonlóképpen jót tenne az előterjesztők vezéregyéniségének, ha nem tenne ilyen nyilatkozatot: "Nem tudjuk, hogy hol állunk. Nem ismerjük pontosan a társadalmi helyzetet." - sajnálom, Kósáné dr. Kovács Magda. Hol vannak a szakszervezeti tapasztalatai? Nem ismeri a helyzetet. A szocialista képviselőnő sajnálja, hogy a döntések decentralizáltak, és az önkormányzatok, illetve a bíróságok kezében vannak. Kérdezem, képviselő asszony: jogállamban hol kellene lenni ezeknek a döntéseknek? Hol legyenek másutt?
(22.00)
Szerinte a jogállamiság szégyene, hogy nem is mindig a bíróságok, hanem esetleg a jegyzők kezében is lehet döntés, például a kilakoltatás esetében. A magyar jegyzői kar helyett kikérem az önkormányzati jegyzők szakmai és lelkiismeretes munkájának ilyen típusú ócsárolását! De jön már a felkérés: a jelen határozatban foglaltak megvalósulásáig az egyes eljárásokban az önkormányzatok juttassák érvényre a gyermekek jogait. Ezek szerint '97 óta mind ez eddig megsértették az önkormányzatok ezt a törvényt? Egy országgyűlési határozat ne sejtessen ilyet! Az előterjesztők egyetlen példát sem hoztak, hogy az elmúlt öt évben ez megtörtént volna.
Végezetül egyetlen elfogadható mondatot idézek a tervezetből, és ez az indokolás első mondata: "Az országgyűlési határozat időszerűségét a hajléktalanság veszélyének növekedése indokolja." Így igaz, nő a veszély - mert a szocialisták és a szabad demokraták kerültek kormányra. Mit ír róluk a közéjük tartozó, tehát őket jól ismerő Ferge Zsuzsa? Idézem: A második kormány 1994 és '98 első két évében a Bokros-csomaggal nagyon jelentős szociális jog szűkítése következett be. Az állami kiadások radikális csökkentését - szerinte - az államcsőddel fenyegető helyzet okozta, de a csökkentés módjának azonban ideológiai mögöttesei voltak. Azt írja a tudósnő, ha a Bokros-csomagot csak a gazdasági csőd kivédése motiválta volna, akkor egy sor szociális megszorító intézkedést lehetett volna átmenetiként vagy ellentételezéssel megoldani. Ténylegesen azonban a megszorító intézkedések mögött a minimális állam koncepcióját valló, erős neoliberális ideológiai töltés volt.
És ha ez még egyszer visszajön, akkor valamennyien kikerülünk az utcára vagy kimegyünk utcára. A határozat értéktelen, rideg, kegyetlen érzésvilága miatt elutasítandó, és az ijesztő kísérletezése miatt pedig azt javaslom az előterjesztőknek, hogy jobban tennék, ha visszavonnák.
Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
