KÓSÁNÉ DR. KOVÁCS MAGDA
KÓSÁNÉ DR. KOVÁCS MAGDA
KÓSÁNÉ DR. KOVÁCS MAGDA (MSZP), a napirendi pont előadója: Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Azt hiszem, nem kell különösebben indokolni, hogy a hajléktalanság a velünk élő történelemnek egy olyan drámai, új társadalmi jelensége, amely megrázza a közvéleményt, megrázza a hétköznapi embereket, és természetesen figyelmeztető jel a politika számára is. Tudjuk, hogy több tízezer hajléktalan emberrel élünk együtt, és azt is tudjuk, hogy a hajléktalanságot, általában a nyomorúságot vonzzák a nagyvárosok, vonzza maga a szociális ellátás, és vonzza az a tény, hogy a városokban, különösen a nagyvárosokban a társadalom szélére szorult emberek könnyebben tudnak vegetálni, mint a kistelepüléseken vagy a falvakban.
Nem lehet vitás, hogy a hajléktalan embertársaink iránt felelősséggel tartozunk, és őket életben kell tartanunk. De tudnunk kell azt is, hogy a hajléktalan életforma nagyon könnyen rögzül, és a társadalomba való visszavezetése azoknak, akik esetleg már hosszú évek óta élnek hajlék nélkül, nagyon nehéz. Nehéz az életforma rögzülése miatt, de nehéz azért is, mert a közvélekedés stigmatizál, és a kitaszítottság végletessé, véglegessé válik. Ezért határozati javaslatunk megpróbál a hatékony változtatás irányába elmozdulni, és az egyetlen igazán eredményes megoldás a megelőzés lehet csupán. A határozati javaslatunkban a kormánytól a hajléktalanság megelőzését segítő intézkedések megtételét kérjük.
Először is azt kérjük, hogy legyen egy olyan vizsgálat, szülessen egy olyan szociális térkép, amelyből kiderül, hogy kik azok, akik elindultak a hajléktalanná válás társadalmi lejtőjén, kik azok, akiket leginkább fenyeget a fedél elvesztése. Sok mindent tudunk, de még több mindent nem tudunk. Tudjuk azt, hogy az első hajléktalanok egy összeomlott régi nagyipar kárvallottjai voltak, akik kiszorultak a munkásszállásokról, és egy remélt öregkori elemi biztonság helyett az utca lett az otthonuk. Ők, azt hiszem, ma már a társadalom szélére sodródtak, és azok közé tartoznak, akikről azt mondtam, hogy a kizáródás, a hajléktalansággal járó kisodródás rögzülhet. De a kör természetesen ennél sokkal szélesebb, hiszen hajléktalanná válhatnak a családi tragédiák, válások kárvallottjai, hajléktalanság veszélyezteti azokat a kereső szegényeket, akiknek a jövedelme nem elég ahhoz, hogy a bérleményük, lakásuk költségeit fizessék, hogy a közüzemi díjakat fizessék, és ha abból kell választaniuk, hogy esznek, gyógyszert vesznek vagy közüzemi díjat fizetnek, akkor a közköltségek fizetését halasztják el. De hajléktalanná válhatnak az ellentmondásos és néha kegyetlen jogi szabályozás áldozatai is.
Számomra múlhatatlan szégyen, hogy az előző ciklus emberi jogi bizottsága nem támogatta meg az állampolgári jogok országgyűlési biztosát egy olyan konkrét válság ügyében, amelyben az emberi jogi bizottság segítségét kérte, és ezzel az akkor talán még megoldható válsággal néhány héttel ezelőtt újsághírként már úgy találkoztunk, hogy a XII. kerületben kilakoltattak egy családot, a család pedig nem hajlandó elhagyni azt a bérleményt, amelynek a lakhatóvá tételére több millió forintot fordítottak. És végül hajléktalanná válhatnak azok a szegények, akik vidéken megélni nem tudnak, megélhetést a városokban vagy Budapesten keresnek, és ahhoz, hogy a városokban vagy Budapesten munkát vállalhassanak, előfordul, hogy jogcím nélküliként laknak valahol, gyakran egy odúban, amelyből jegyzői döntéssel vagy bírósági végzéssel bármikor kilakoltathatók.
Természetesen pontosabbat és többet kellene tudnunk arról, hogy a megelőzés, a profilaxis eredményes legyen, és azt kérjük a kormánytól, hogy a családok hajléktalanságának veszélyeiről átfogó képet készítsen, mint ahogy azt is kérjük, hogy mérje fel a hajléktalanná válás társadalmi következményeit. Ebből kettőt biztosan ismerünk, hiszen többször hangsúlyoztam, hogy a hajléktalanná válás munkavégző embereket, munkából élő családfők családjait is fenyegeti.
(20.40)
Viszont az biztos, hogy ha valaki vagy valakik, egy család elveszítik a fedelet a fejük fölül és az utcára kerülnek, akkor rövidesen elveszítik a munkájukat is. Tehát a hajléktalanná válás egyben munkahelyvesztést is jelent, és jelentheti a család szétesését, hiszen a hajléktalan családok gyermekei nagyon nagy százalékban kerülnek állami gondozásba.
Azt kérjük a kormánytól, hogy próbálja meghatározni azoknak a lépéseknek a körét, amelyek egy sajátos társadalmi összefogást tudnak gerjeszteni, kiépíteni a hajléktalanság megelőzésére. Ehhez minden bizonnyal szükség van szociáliskonfliktus-oldó szakmai munkára, de szükség van szemléletváltoztatásra is, hiszen - többedszer ismétlem - a közvélekedés nagyon gyakran stigmatizál. Biztosak vagyunk abban, hogy jogi és jogszabályi változtatásokra is szükség van, ennek a körét azonban a kormány szakembereinek kell áttekinteni, mint ahogy a kormánynak kell felmérnie azt is, hogy a hajléktalanság megelőzése milyen költségvetési forrásokat igényel, és fel kell tenni magunknak azt a kérdést is, hogy mi mibe kerül. Mert a hajléktalanság sincs ingyen, a hajléktalanná válás is költségvetési ráfordításokat kíván, és a hajléktalanná vált családok, a családokból kiemelt gyermekek állami gondozása pedig döbbenetesen nagy költségvetési ráfordítást kíván. Ebből megint nem a stigmatizálás a lehetséges társadalmi megoldás, hanem a mérlegelés, a gyermekek érdekének és a családok érdekének a védelme.
Szeretnénk, ha ez az országgyűlési határozat segítené az érintettek együttműködését, hiszen az államnak, a kormánynak, az önkormányzatoknak, a civil szervezeteknek, a pénzintézeteknek és az érintett állampolgároknak érteniük kell egymást ahhoz, hogy a hajléktalanságot meg lehessen előzni, és az együttműködés módszereit pedig szakembereknek kell kidolgozni. Azt gondolom, hogy a szeptember 30-ai határidő lehetőséget ad arra, hogy a következő télnek már úgy induljunk neki, hogy reményünk legyen arra, hogy kevesebb hajléktalan kerül az utcára és kevesebb gyermek állami gondozásba.
Elnök asszony, köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
