DR. KELEMEN ANDRÁS
DR. KELEMEN ANDRÁS
DR. KELEMEN ANDRÁS (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Köztudott, hogy elkészült az Európai Bizottság 2002. évi jelentése Magyarország előrehaladásáról a csatlakozás felé. Az éves jelentés és a stratégiai dokumentum megnyitja az utat az Unióba való belépésünkhöz. Lehetett arról is értesülni, hogy elkészült a szomszédos államokban élő magyarokról szóló törvény kormányzati módosítójavaslat-csomagja. Az azonban még egyelőre nem hír, bár tény, hogy elkészült és az Európa Tanács jogi bizottsága elé került a többször átdolgozott raportőri jelentés erről a törvényünkről. Ennek szövege továbbra is torz képet fest a helyzetről, így nem tesz összehasonlítást a különböző államok hasonló intézkedései között, hanem csak a mi törvényünkkel foglalkozik. Úgy tünteti fel, mintha mindegyik szomszédunk ellenezné. A határozati javaslatában szerepel, hogy pusztán a nemzet fogalmának szerepeltetésével törvényünk lebegteti az államhatárok kérdését.
A magyar politika számára, tisztelt Ház, keserves tanulság, ha belső vitáinkat nemzetközi térre visszük ki, az általában nem segíti a kérdések megoldását. Külföldön nem a nagy testvér él, aki döntőbíró gyermetegen kezelt ügyeinkben. A Nyugat nem igazságot tesz, hanem biztonságát keresi, érthető módon. A korábbi baloldali ellenzéknek az a vádja, hogy a hétből előbb csak egy, majd két szomszédos ország vezetői azért ellenzik e törvényünket, mert nem lett előre egyeztetve velük, termékeny talajra hullott, és most az új kormány előtt áll a feladat, hogy egyezzék meg a szomszédokkal, azokkal is, akiknek sok évtizedes politikája a magyar kisebbség beolvasztását szolgálta, akik számára a határon túl élők valóban túlélők csupán. Ha pedig most intézkedéseket teszünk a magyarság szülőföldjén való megőrzésének segítésére, azt az ellenséges érzelmű politikusok nagy igyekezettel próbálják jogtalan előnynek, diszkriminációnak minősíteni. Így keveredik össze a két fogalom: asszimiláció és antidiszkrimináció. Ez azt jelenti, hogy a tettes kiált rendőrért.
Ez a küzdelmünk egyébként része annak, amit egyúttal minden európai nemzeti kisebbség életlehetőségéért folytatunk. El kell érnünk ugyanis, hogy az EBESZ, az ENSZ és az Európa Tanács után az Európai Unió is fejlesszen ki hatékony eljárásokat a kisebbségek védelmére, mert tudjuk, hogy az Európai Parlament e tárgyban hozott határozatai nem kötelező jellegűek, ezért nem is hatékonyak. A kisebbségvédelem nem része az acquis-nak sem. Elgondolkoztató azoknak az erőfeszítéseknek a kudarca is, amelyek az alapvető jogok chartájába egy kisebbségi tárgyú bekezdés beillesztését igényelték. Éppen ezért legutóbb a konvent második munkacsoportjának tagjaként magam is javaslatot tettem e tárgykörben. Arra hivatkoztam, hogy ellentmondás van az Európai Unió gyakorlata - mely szerint elvárja a kisebbségi jogok védelmét a felvételre jelentkező országoktól - és aközött, hogy e téren nincs törvényes alapja az intézkedéseknek.
Ha a bővítés újabb köre után is fennmarad ez a kettős mérce, akkor az ellentétben lesz a diszkriminációnak a chartában foglalt tilalmával. Ez az a pont, ahol emberi jogi törekvéseink egybeesnek a nemzet legfontosabb érdekeivel. Ezt hangoztatta egyébként Mádl Ferenc köztársasági elnök úr is október 22-i beszédében Európa döntéshozóinak színe előtt. Hivatkozott arra, hogy a felvételre készülő országok számára a koppenhágai ismérvek magukban foglalják a kisebbségi jogok elismerését. Hangsúlyozta, hogy a kisebbségek kollektív jogainak biztosítására megfelelő eszközöket kell találni.
Azonban, tisztelt Ház, addig is el kell végeznünk a ránk háruló feladatokat. Biztosítanunk kell a szomszédságban élő magyar közösségek fennmaradását. Mindenekelőtt a rájuk vonatkozó törvény módosításakor fontos, hogy azt két pillérén újra megtámogassuk. Az egyik a lelki pillér - ezért nem csökkenthető a magyar igazolvány szerepe -, a másik az anyagi segítség, olyan kötelezettségvállalás, amely biztosítja a törvény végrehajtását és nem teszi ki azt ismétlődő költségvetési vitáknak.
Tisztelt Ház! Sokszor felemlegettük már Csengey Dénes jelszavát: Európába, de mindahányan. Ebbe pedig bele kell értenünk szomszédságban élő testvéreinket is. Ahogy felelősek vagyunk az itthoni leszakadókért, úgy felelünk azokért a hozzátartozóinkért is, akik a határon túlról tekintenek reánk.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki oldalon.)
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
