LEZSÁK SÁNDOR
LEZSÁK SÁNDOR
LEZSÁK SÁNDOR (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Bocsássanak meg, de én nem leszek ilyen szakszerű, mint Font Sándor képviselőtársam. Ugyanis bevallom, némi aggodalommal vettem kézbe ezt a törvényjavaslatot, mert eszembe jutott az a tavalyi kampányvita, amelynek keretében néhány újság híradása szerint egymilliárd forintot követelt a mai nagyobbik kormánypárt az ellenzéktől állítólagos szabadalomsértés miatt. Mint emlékeznek, a “Magyarország mindannyiunké” jelmondat használatáért követeltek úgy egymilliárd forintot a szocialisták, hogy valójában szabadalmi oltalom alatt állt volna ez a mondat. Hátha - villant át az agyamon az incselkedő gondolat - most ezzel a törvényjavaslattal készülnek kabátot varrni a gombhoz, és netán százmilliós perekkel való fenyegetések révén akarják szűkíteni az ellenzék szókincsét, mert szavak, mondatok, kifejezések lesznek lefoglalva kizárólag a kormányzat számára. Nem árt óvatosnak lenni, ezért nagyon figyelmesen olvastam át ezt az előterjesztést.
Egyébként, amit elmondtam, az nemcsak tréfa. A tavalyi milliárdos fenyegetés több igazságügyi fórumot is megjárt, és akkoriban további különös szabadalmi ügyletekről lehetett hallani. Erdélyből érkezettek mondták azt el, hogy egy román cég szabadalmi oltalom alá vétette a kürtőskalács receptjét, s ezt követően minden piaci árusnak le kell fizetnie a sápot a szabadalom tulajdonosának, ha kürtőskalácsot akar árulni; ami mellesleg nem is a szabadalmaztatók találmánya, mint ahogyan a magyar nyelv bizonyos szavai és mondatai sem a tavalyi használati monopóliumot követelők fáradsága révén jöttek létre.
A törvényjavaslatot jobban átlapozva természetesen megnyugodtam. Meggyőződhettem, hogy a szabadalmi jog terén tavaly járatlannak bizonyuló politikusok szerencsére kimaradtak ennek az aktuális törvénynek az előkészítési folyamatából. Már az 1. § tartalma megnyugtatott, ugyanis csak az új feltalálói tevékenységen alapuló és iparilag alkalmazható találmány helyezhető szabadalmi oltalom alá. Nem lehet majd lefoglalni sem szavakat, sem mondatokat kizárólagos használat céljára, hiszen ezek a szavak és kifejezések nem ipari termékek; de nem lehet e törvény alapján sem a gulyásleves, sem a krumplis tészta széles körben már ismert és használatos receptjét szabadalmaztatni, mert ezek szintén korántsem új termékek.
Egy nagyon lényeges dologra azonban nem kaptam választ, s emiatt álltam föl ebben a vitában: ez pedig a törvény anyagi következménye. Minden műszaki életben járatos ismerősöm, amikor a véleményét kérdeztem erről a törvényjavaslatról, azt kérdezte először, hogy ennek a törvénynek a hatására mennyivel drágulnak meg a szabadalmi oltalommal járó kiadások. Remélem, hogy erre előbb-utóbb egyértelmű választ kapunk az előterjesztőtől. Amúgy példátlanul gazdag indoklás fűződik ehhez az előterjesztéshez, a 41 oldalas törvényjavaslathoz ugyanis 88 oldalnyi indoklás társul. Az indoklásban vannak arra utalások, hogy fordítási költségek, uniós szakértői díjak felmerülése, eleve a több országra történő bejelentés miatt várhatóan növekednek a díjak, de ezek mértékéről semmi konkrétabbat nem lehetett megtudni. Ezt lényeges hiányosságnak érzem, hiszen bármilyen szakszerű is egy törvény, bármennyire alkalmazkodik is az uniós jogszabályokhoz, ha hatására túl sokan kiszorulnak a szabadalmazók köréből egyszerűen csak az anyagi követelmények hiánya miatt, akkor ennek a törvényjavaslatnak az elfogadása bizony erősen kétséges.
Sok-sok példát tudok magam is arra mondani, hogy filléres devizagondok és a korabeli pártállam kicsinyessége, torz szemlélete miatt hány magyar találmány nem itthon hasznosul. A hetvenes évek végén Mezei András indító gondolataival még országos vita is kerekedett: “Ilyen gazdagok vagyunk?” címmel, amelyikben konkrét esetek tucatjait sorolták fel a vitában részt vevők, hogy hány hazai találmány haszna sikkadt el a vállalatvezetők garasoskodása, ostobasága vagy egyszerűen az irigysége miatt. Ismeretes, hogy a Kádár-kori szocialista pártállam idején találmányaik hasznosítása érdekében tudósaink közül sokan vagy külföldre távoztak, vagy vállalták azt, hogy itthon maradnak, de akkor elfelejtődik a találmányuk. Lényegében csak azok szereztek valamicske elismerést, akik találmányuk szabadalmi eljárásába mint feltalálókat bevonták feletteseiket, s ennek hatására nagy nehezen megmozdult a korrupciós, bürokrata pártállami gépezet is.
Nem hivatkozom mindössze csak két példára. Az egyik a bűvös kocka esete, amelynek sem a gyártására, sem a forgalmazására nem sikerült megnyerni az akkori állampárti vállalatvezetőket, s ennek a tudatlansággal vagy ostobasággal vegyes irigységnek az ország látta a kárát sok-sok milliárd forint erejéig. Nem csengett le még ma sem ez a találmány, mert minden nemzedéknek újra meg kell tanulnia e kocka révén a térlátás képességét.
Hasonlóan évente sok milliárd forintnyi bevételtől fosztották meg az országot a Budapesti Rádiótechnikai Gyár kisstílű vezetői, akik a nálunk feltalált flopi termelésétől és forgalmazásától zárkóztak el. Csak gondoljunk bele, hogy a világon legalább egymilliárd számítógép flopiszükségletét Magyarország termelhette volna meg, ha ezt nem akadályozzák meg a gyár élére kinevezett pártbürokraták! A feltalálónak még azt is megtiltották, hogy bármilyen kapcsolatot teremtsen a találmány hírének hallatára idesereglő világcégek képviselőivel. Ha más indokot nem találtak ki annak érdekében, hogy csuklóztassák a feltalálókat, mindig jól jött a devizahiány indoka. A gyár nem fizette be a szabadalom fenntartásának költségeit, és az ország a következő évtizedben tíz- és netán százmilliárdoktól esett el.
Az említett példák azt érzékeltetik, hogy a szakmában járatlan vezetők számára még a csekély szabadalmi díj is elviselhetetlenül soknak tűnik, és ennek az ország látja a kárát. Ezért is nagyon fontos lenne arra választ kapnunk, amit, ismétlem, sem a törvényjavaslat indoklása, sem pedig az előterjesztés mint fontos információt nem tartalmazott, hogy milyen nagyságú díjemelkedés várható ennek a törvénynek az elfogadását követően.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
