DR. JUHÁSZNÉ LÉVAI KATALIN
DR. JUHÁSZNÉ LÉVAI KATALIN
DR. JUHÁSZNÉ LÉVAI KATALIN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Lehet, hogy néhányan a másik oldalon idegesek lesznek, de mégis azt kell mondanom, hogy nemrég a munka ünnepéhez kapcsolódóan olvastam egy cikket egy munkajogásztól, aki jó néhány kérdést felvetett a munkavállalók helyzetéről Magyarországon, és mint szakember megfogalmazott néhány olyan elvárást a törvényhozók felé, a mindenkori kormányzat felé, ami, azt gondolom, nagyon elgondolkodtató.
Azt is fölvetette a május 1-je közeledtén, hogy vajon mikor érjük el azt Magyarországon, hogy a munkából, bérből, fizetésből élők örömükben meg tudnak feledkezni majd arról, hogy a munkavégzésnek milyen nehézségei vannak, és felszabadultan tudják ünnepelni május 1-jét. És akkor, amikor olvastam ezt az írást, eszembe jutott, hogy önök, akik most ott a másik oldalon oly harcosan védik a munkavállalók érdekeit, megajándékozták őket 2001. május 1-je alkalmából a munka törvénykönyvének azzal a módosításával, ami az európai uniós hivatkozással számos olyan munkavállaló-ellenes módosítást tartalmazott, ami bizony megkeserítette és ma is megkeseríti a munkavállalók életét Magyarországon.
Ez az elmúlt négy év tehát nemhogy könnyebbséget hozott volna a munkavállalók számára, hanem az önök jóvoltából rontotta a helyzetüket. Ezért kell most arról beszélnünk, hogy a száz nap programjában legalább állítsuk helyre azt a négy évvel ezelőtti kiindulópontot, ahonnan egyébként Európához csatlakozva javíthatjuk a munkavállalók helyzetét. Sokan járunk és tapasztaljuk a munkavállalók körében, hogy bizony sokan vannak közülük olyanok, akik mindennap összeszorult torokkal mennek be a munkahelyükre, mások éveken át tartó és a családjuk életét is megroppantó munkaügyi vitákba keverednek, míg megint mások - féltve a munkahelyüket - eltűrik azt a sok jogtalanságot, ami előfordulhat, és azért fordulhat elő, mert egyébként nincs érdekvédelem, nincs hathatós érdekképviselet, mert ennek a negálására törekedtek az elmúlt négy évben.
Sokan - tudjuk - vannak olyanok, akik a minimálbért sem kapják meg, nincsenek bejelentve a társadalombiztosításnál, és sokan vannak közülük olyanok, különösen azok, akik a kereskedelemben dolgoznak, akik - önöktől - a munka törvénykönyvének módosítása után, az EU-csatlakozás küszöbén elvesztették az egyik pihenőnapjukat.
Lehetne sorolni még a sérelmeket. Úgy vélem, teljesen jogos az az elvárás a munkavállalók és az érdekképviseletek részéről, hogy a kormány, a törvényhozás kellő szociális érzékenységgel - természetesen ehhez megfelelően kell ismerni a munka világát - segítse a megbomlott egyensúlyt helyreállítani. Úgy gondolom, hogy teljesen természetes az, hogy ehhez kell egyfajta szociális érzékenység és együttműködési szándék a szociális partnerekkel. Igen, mi valódi párbeszédet akarunk megvalósítani a szociális partnerekkel. És a szándék mellett, azt gondolom, azt is ismernünk kell, hogy hová tart Európa, ahová mi csatlakozni akarunk.
Ezért tartottuk fontosnak képviselőtársaimmal, hogy a kormányzás első száz napjában fogjunk hozzá, és minél hamarabb módosítsuk a munka törvénykönyvét, elsősorban annak is a munkavállalók pozícióit helyreállító pontjait. Javaslataink összhangban vannak a kormányprogramunkkal és a választási ígéreteinkkel és az európai uniós irányelvekkel is. Azt gondolom, hogy valamennyiünk számára fontos, hogy az Európai Unió ne fogadjon bennünket csökkentett bizalommal, hogy ne féljenek attól, hogy az olcsó munkabéreink és a laza jogkövetésünk fellazítja a régóta megharcolt és szilárdnak hitt szociális dimenziót.
Hiába minden erőlködés az előző kormány részéről, hogy bizonygassa, hogy az előző módosítás az európai szabályokhoz igazodott, szerintem épp ellenkezőleg. Sokszor estek abba a hibába, hogy vizet prédikáltak és bort ittak. Csak egy hazai példát szeretnék említeni. Hajdú-Bihar megyében négy évvel ezelőtt kezdeményezték a szakszervezetek és a munkaadói szervezetek egy megyei gazdasági érdekegyeztető tanács létrehozását. Az önök képviselőtársa, fideszes képviselőtársa, aki kormányon volt még nemrég, a megyei közgyűlés elnöke négy év után, a választásokat követően jutott el addig, hogy egyáltalán írásban válaszra méltassa a szakszervezeteket és a munkaadók szervezeteit. Ennyit a szociális párbeszéd készségéről az önök részéről.
Azt gondolom, hogy a jelenleg is hatályos törvények tehát kedvezőtlenül hatnak a munkavállalókra és érdekképviseleteikre; ha csak azt említem meg, hogy módosító javaslataikkal el akarták lehetetleníteni a szakszervezetek működését, hogy az ötezer kereskedelemben dolgozótól elvették az egy pihenőnapjukat, vagy hogy a leltárhiány megtérítésére vonatkozó szabályoknál eleve feltételezték a munkavállaló tisztességtelenségét.
Mindezek alapján, bírva a munkavállalók és a munkavállalói érdekképviseletek bizalmát és a hosszú távra gondolkodó munkaadói szervezetek támogatását is, nyújtottuk be a javaslatainkat. A javaslataink lényege az érdekképviseleteket illetően: önálló indítványunk nyomán bővülni fognak a szakszervezetek jogosítványai, köztük a véleményezési jogkör, nő a munkaidő-kedvezmény mértéke, megerősödik a kollektív szerződés intézménye. Azt gondolom, még egyszer: nem újabb jogosítványokról beszélünk, csak a korábban már meglevő jogok helyreállításáról, és nem a pozíciók erősítéséről, habár az is ráférne a hazai érdekképviseletekre.
(17.00)
(A jegyzői széket dr. Világosi Gábor és Vincze László foglalja el.)
A tapasztalatok azt mutatják, hogy az érdemi párbeszéd hozzájárul a társadalmi és gazdasági helyzet hosszú távú stabilitásához. Azt mondjuk tehát, hogy a munkavállalói érdekképviseletek jogainak helyreállítása nem csupán egy kormányzati gesztus lesz, hanem fontos társadalmi és gazdasági érdek.
Természetesen, amit most teszünk, az csak egy kármentés. A munka törvénykönyvének az érdekegyeztetés szervezeti rendszerére és jogosultságára vonatkozó szabályozása ezzel sem lesz teljes. Ezért nyilván nem tehetünk arról le, hogy az elkövetkezendő négy év kormányzati munkája során átgondoljuk egy nagyobb formátumú munka törvénykönyve módosítását is ebből a szempontból.
Tisztelt Ház! Ahogyan látható, úgy erősítjük a munkavállalók pozícióját, hogy eközben a munkaadók versenyképességét sem veszélyeztetjük. Arra törekszünk, hogy az új kormánnyal új szemlélet, európai léptékű szemléletváltás következzen be a munka világában. Úgy tekintünk a magyar munkavállalókra, mint az ország legfontosabb erőforrására, és ennek védelméért, megújításáért, fejlesztéséért, jó közérzetéért felelősséget érzünk és vállalunk. Ezért kérem önöket is a másik oldalon, támogassák módosító javaslatainkat.
Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.)
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
