FILLÓ PÁL
FILLÓ PÁL
FILLÓ PÁL (MSZP), a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Miniszter Úr! Miniszter Urak! Tisztelt Államtitkár Urak! Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Nagy öröm számomra, hogy egy olyan törvénytervezet előadója, előterjesztője lehetek, amely az elmúlt időszakban minden egyes módosítás kapcsán igen komoly belpolitikai viharok forrása volt.
Azok a képviselőtársaim, akik az előző ciklusban is itt ültek az Országgyűlés padsoraiban, nagyon jól tudják, hogy a legutóbbi módosítás során a munkavállalói érdekképviseletek igen sok embert megmozgatva még demonstrációt is szerveztek a munka törvénykönyvének legutóbbi módosításával szemben, és sokan - bár azóta többen megfogalmazták azt a bírálatot, hogy ez a kifejezés egy kicsit erős, de - cselédtörvénynek is megfogalmazták a legutóbbi módosításokat.
Mi, parlamenti képviselők, itt a tisztelt Házban akkor is elmondtuk, hogy abban az esetben, ha a Magyar Szocialista Pártnak lehetősége lesz arra, hogy kormányzati pozícióhoz jusson, akkor az egyik első olyan törvény lesz, amelyet módosítani kívánunk, és vissza fogjuk állítani azokat a munkavállalói jogokat, amelyeket az előző kormány elvett a munkavállalóktól.
Ez a törvénytervezet tulajdonképpen, amelyet a képviselőtársaimmal együtt benyújtottunk, azt a célt szolgálja, hogy helyreállítsa azt a megbomlott egyensúlyt, amelyet véleményünk szerint a legutóbbi módosítás a munka törvénykönyvében véghezvitt. Hiszen gondoljuk végig, tisztelt képviselőtársaim, milyen helyzetben van most Magyarországon az egyszerű munkavállaló. Vajon a törvényben előírt jogoknak, jogosítványoknak az egyén hogyan tud a munkahelyeken érvényt szerezni? Vajon nyugodt szívvel elmondhatjuk-e azt, hogy az a munkás, aki dolgozik akárhol, bármelyik cégnél az országban, élni tud a jogaival? Nemet mer-e mondani időnként a munkáltatójának vagy a cég tulajdonosának anélkül, hogy mindez ne veszélyeztesse azt, hogy elveszíti a munkahelyét, ne veszélyeztesse azt a pozíciót, amit el tudott érni?
Úgy gondolom, hogy a magyar munkavállalók sajnálatos módon nagyon kiszolgáltatott helyzetben vannak. Nekünk, politikával foglalkozó embereknek, mindenképpen oda kell figyelnünk a magyar munkavállalók helyzetére, hiszen a munkaadók vonatkozásában legtöbbször igen komoly szervezet, jogi háttér és anyagiak állnak rendelkezésre, hogy az érdekeket érvényesíteni tudják.
Azt is tudjuk, hogy sajnálatos módon nem lehet elmondani, hogy manapság a munkaidőnek lenne tisztességesen kezdete és vége.
A munkavállalókat rendszeresen kényszerítik arra, hogy túlmunkát végezzenek, és sajnálatos módon a törvény a legutóbbi módosítás alapján bizony lehetővé teszi vagy tette azt is, hogy mindezért cserébe ne kapjanak még anyagi támogatást sem, pluszjövedelmet sem. Mi ezt elfogadhatatlannak tartjuk.
Képviselőtársaim! Hadd mondjam el, hogy a jelenlegi, még hatályban lévő törvényi szabályozást miért tartjuk elengedhetetlenül fontosnak, hogy megváltoztassuk. Elsősorban azért, mert úgy gondoljuk, hogy tarthatatlan és igazságtalan az, ha a munkavállalók munkaszerződés módosítása nélkül a cég két vagy több telephelye között korlátlanul átcsoportosíthatók, magyarán, ha Záhonyból Szentgotthárdra küldözheti a munkáltató a munkavállalókat szabad döntése alapján anélkül, hogy ebben meg kellene állapodni. Vagy kérdezem a képviselőtársaimat, hogyan védi a törvény a munkavállalók érdekét, ha a törvényes munkaidőt folyamatosan és lényegesen meghaladó napi munkaidőben történő foglalkoztatásért nem jár többletdíjazás. Vagy kérdezem, hogy hogyan szolgálja a családok érdekét az, ha a szülők a heti két pihenőnapjukon korlátlanul és tervezhetetlenül munkára vezényelhetők.
Végül az is egy fontos kérdés, hogy vajon hogyan szolgálja a munkavállaló, a munkaerő megújulását, pihenését az, ha a rendkívüli munkavégzés után a pihenőidőt csak hetek vagy hónapok múltán köteles kiadni a munkáltató.
Úgy gondolom, hogy ezek azok a jelenlegi törvényi szabályozások, amelyeket feltétlenül módosítanunk kell, mert megbomlott az egyensúly, mert úgy érezzük, hogy a kiszolgáltatottság csak tovább nőtt, és ezen mindenképpen változtatni kell.
Mi helyre szeretnénk állítani a munka becsületét. Mi úgy gondoljuk, hogy a tisztességesen elvégzett munkáért tisztességes bér jár. Mi úgy gondoljuk, hogy a pihenőidőben, szabadidőben elvégzett pluszmunkáért pluszdíjazás kell hogy megillesse a munkavállalókat a jövőben.
Mindez véleményünk szerint nem jár azzal, hogy versenyhátrányt jelentene a munkáltatók számára, hiszen, igen tisztelt képviselőtársaim, az elmúlt időszakban jó néhány informális fórumon is találkoztunk a munkaadók képviselőivel, komoly nagy létszámú munkáltatókkal is, akik elmondták, hogy az ő alapvető érdekük is az, hogy egy hosszú távú és kiszámítható jogi helyzet jöjjön létre, és a tisztességesen foglalkoztatók kerüljenek versenyelőnybe azokkal szemben, akik tisztességtelen módon, a törvényi kiskapukat is igénybe véve próbálnak pluszjövedelemhez jutni úgy, hogy a munkavállalókat fokozottan dolgoztatják többletpénz, többletjövedelem kifizetése nélkül.
Igen tisztelt Képviselőtársaim! Fontos szólnom arról, hogy vissza kívánjuk állítani a munkahelyeken azokat a szakszervezeti jogosítványokat, amelyeket az előző módosításkor elvettek a munkavállalói érdekképviseletektől. Engedjék meg, hogy egy kicsit politizáljak is, hiszen Magyarországon az utóbbi időszakban, sőt azt mondhatnám, hogy a rendszerváltás óta sajnálatosan állandó politikai viták forrása a szakszervezetek egyáltalán léte, vagy nemléte, hogy legitimek vagy nem legitimek, és még mondhatnám - a képviselőtársaim ismerik az ekörül kialakult politikai vitákat. Általában hogy ki mit mond a szakszervezetekről, azt döntően a politikai hovatartozás határozta meg az elmúlt időszakban.
(14.10)
Mi, szocialista képviselők úgy gondoljuk, hogy ahhoz, hogy az országban hosszú távú munkabéke jöhessen létre, az szükséges, hogy folyamatos párbeszéd legyen a munkavállalók érdek-képviseleti szervei, a szakszervezetek és a munkáltatók között a munkahelyeken középszinten, ágazati szinten, és kormányzati eszközökkel arra törekszünk, hogy országos szinten is az érdekegyeztetésnek egy normális, jól működő, együttműködő fóruma jöhessen létre.
Mi abban vagyunk érdekeltek - és meggyőződésem szerint minden magyar munkavállaló és minden magyar munkáltató is abban érdekelt -, hogy érdemi párbeszéd során alakuljanak ki a munkavégzés feltételei, és hogy ezek a feltételek olyanok legyenek, amelyek tisztességes jövedelmet biztosítanak a munkaadók számára, és tisztességes bérjövedelmet biztosítanak a munkavállalók számára is.
Tehát mi nem azért kívánjuk visszaadni a szakszervezeti jogosítványokat, mert a szakszervezetek vagy egy részük legalábbis kinyilvánította, hogy a baloldalt támogatja például a legutóbbi parlamenti választásokon. Mi azért kívánjuk visszaadni ezeket a jogosítványokat, mert úgy gondoljuk, hogy a békéhez, a normális működéshez a többoldalú egyeztetés szükséges, és ehhez az kell, hogy működőképes szakszervezetek legyenek Magyarországon az üzemekben, a munkahelyeken, mert egyéni harcokat nem igazán lehet sikeresen vívni. A munkavállalók sajnos egyedi módon nem tudják a saját érdekeiket megvédeni. Ez bebizonyosodott nagyon sok esetben.
Hozzá kell fűznöm, hogy ezeket a jogosítványokat vissza fogjuk adni. Ezt mi nemcsak a választáskor mondtuk, hanem jóval a választások előtt is. Volt kormánypárti képviselőtársaim is megerősíthetik, hogy mi ezt több mint egy évvel ezelőtt mondtuk, amikor még nem lehetett tudni, hogy a szakszervezetek majd hogyan döntenek, melyik politikai oldalt javasolják támogatni a tagjaik számára. Tehát nem lehetett akkor még ezt tudni, hogy milyen döntés születik, úgyhogy szó nincs itt semmiféle ilyen szintű együttműködésről vagy a választási támogatás visszaadásáról a szakszervezeteknek. Itt arról van szó, hogy igenis működőképes szakszervezetek kellenek nemcsak Magyarországon, hanem a világon mindenhol, hölgyeim és uraim, mert másképp ez a dolog nem működik.
Néhány szót szeretnék szólni magának a törvénytervezetnek azokról a részeiről, amelyek az egyszerű embereket, a munkavállalókat érintik, igen tisztelt képviselőtársaim. Kezdeném azzal, úgy gondoljuk, hogy amennyiben a munkavállalónak olyan változás következik be a munkaviszonyában, hogy a munkahely és a lakóhely között naponta többórás utazást kell igénybe vennie, akkor igenis erről az utazásról és ennek a költségtérítéséről meg kell hogy állapodjon a munkáltatójával, és ez a munkaszerződés módosításával kell hogy együtt járjon. Igen, a munkáltatónak ilyen esetben meg kell fizetnie az utazási költségeket, vagy az egészet, vagy egy részét, de erről meg kell állapodni a munkaadóval.
Úgy gondoljuk, hogy az átirányítás vonatkozásában is illik szigorítani a javaslatot, hiszen az, ami most hatályban van, hosszú távon tarthatatlan. Meggyőződésünk szerint az átirányítás teljes időtartamára a ténylegesen végzett munka alapján kell hogy megillesse a dolgozót a jövedelem, de az nem lehet, hogy kevesebb legyen mindez az eredeti munkakörében elért jövedelménél, átlagkereseténél. Ugyancsak fontosnak tartjuk, hogy amennyiben valaki a saját munkakörén túl más feladatokat is ellát, tehát más munkakörbe tartozó feladatokat is ellát, akkor ezért a jövőben többletdíjazást kapjon.
Nagyon fontos eleme a törvényjavaslatnak az, hogy az úgynevezett védett korban, a nyugdíjkorhatárt megelőző öt évet betöltött korú munkavállaló esetében egy fokozottabb védelmet léptessünk életbe. Ez annyit jelent, hogy a jövőben, ha a munkáltató fel kíván mondani az ebben az életkorban lévő munkavállalónak, akkor plusz három havi végkielégítéssel nőnek a munkáltató terhei. Úgy gondoljuk, hogy ez egy nagyon fontos lépés, hiszen meg kell védenünk azokat a munkavállalókat, akik közel járnak már a nyugdíjkorhatárhoz. Valamennyien tudjuk, hogy milyen súlyos problémát, milyen komoly gondot okoznak az országban a korosztályhoz kapcsolódó elhelyezkedési nehézségek. Nem akarok itt kitérni a 45 év feletti munkavállalók problémáira; ez egy külön történet lesz, ebben a javaslatban most ezzel nem tudtunk foglalkozni, de egy kis eleme azért megjelent, amit az előbb említettem, ez pedig a védett korban lévők plusz végkielégítésének kifizetésére vonatkozó szabály.
Végezetül, igen tisztelt képviselőtársaim, talán a legnagyobb vita az előző módosításnál és most is a médiában, a sajtóban a pihenőnap, a pihenőidő szabályozása körül alakult ki. Mi most konkrétan kimondjuk - és ez az általános szabály, szeretném hangsúlyozni -, hogy a munkavállalót hetenként két pihenőnap illeti meg, és ezek közül az egyiknek vasárnapra kell esnie. Ez az általános szabály. Természetesen vannak ez alól kivételek, de az általános munkarendben foglalkoztatott helyekre ezek a kivételek nem igazak, illetve beléptettünk egy olyan szabályt, amely eddig is azért gyakorlat volt - ezt szeretném elmondani -, legalábbis a tisztességes munkáltatók többségénél, hogy olyan esetben, ha a munkavállalót mégis vasárnapi munkavégzésre kötelezik, akkor ha azon a héten ki tudják adni a pót pihenőidőt valamelyik másik napon, a hét valamelyik másik napján, akkor 50 százalékos pótdíjat kelljen fizetni a vasárnapi munkavégzésért. Ha azon az adott tárgyhéten nem tudják kiadni a pihenőnapot, akkor pedig legalább százszázalékos pótdíjat kelljen fizetni. Hiszen a vasárnap alapvetően a családoké kell hogy legyen, igen tisztelt képviselőtársaim, és mi úgy gondoljuk, hogy a családokról nemcsak beszélni kell, hanem azért, hogy a családok együtt tudjanak lenni, tenni is kell. Ez egy kis lépés ugyan, de úgy gondoljuk, hogy nagyon fontos lépés, hogy a családok a vasárnapjukat együtt tudják tölteni.
Ugyanakkor szeretném hangsúlyozni, hogy mindez nem fog együtt járni a bevásárlóközpontok és egyéb vásárlási lehetőségek szűkítésével, hiszen ott eddig is az esetek döntő többségében pluszpénzért foglalkoztatták a munkavállalókat, tehát ez nem fog ott különösebb terheket jelenteni. Jó lenne persze, és én nagyon örülnék annak, ha a családok inkább sportolni vagy a jó levegőre mennének vasárnap, és nem a bevásárlóközpontokba, de el kell ismernem, hogy én is megfordultam már a családommal vasárnap bevásárlóközpontban. Erre is igen komoly igény van, és az üzlet fogja azt eldönteni, hogy hosszú távon Magyarországon ez a szabályozás hogy fog működni. Természetesen ha az Európai Unióhoz csatlakozunk, úgy gondolom, hogy akkor majd újra végig kell gondolni ennek az egész kérdéskörnek a szabályozását.
Igen tisztelt Képviselőtársaim! Sok munkahelyen volt komoly vita a tekintetben, hogy mikor kell a munkavállalók számára délutános, illetve éjszakai pótlékot fizetni. Mi ezt a kérdést a törvényben szeretnénk korrekt módon rendezni. Meghatározzuk, hosszú idő után bekerül a munka törvénykönyvébe az éjszakai, illetve a délutáni műszaknak a pontos megfogalmazása, és a jövőben, amennyiben a munkavállaló akár egy vagy két órát is dolgozik ebben az időszakban, akkor arra az egy vagy két órára is megilleti őt a délutános, illetve éjszakai pótlék.
Igen tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy befejezésül idézzek egy mondatot a legutóbbi parlamenti vitából, ami végigkísérte aztán az egész, igen éles és sokszor személyeskedő vitát is itt, az ország Házában.
(14.20)
Széchenyi Hitel című művében írja: "A jól elrendelt munka a nemzeti gazdaság talpköve." Igen, tisztelt képviselőtársaim, valóban így van, a jól elrendelt munka a nemzeti gazdaság talpköve. Mi azon leszünk, hogy Széchenyi mondata a gyakorlatban is valósággá váljék, hogy a magyar munkavállalók ugyanolyan jogokat és kedvezményeket élvezhessenek, mint Európában bármelyik munkavállaló. Mi abban vagyunk érdekeltek, hogy a magyar munkások, munkavállalók bére elinduljon, és előbb vagy utóbb utolérje az európai béreket. Mi abban vagyunk érdekeltek, hogy a magyar munkavállalók is ugyanolyan polgárai legyenek az országnak, mint amilyen boldog polgári középosztályt képzelt el az előző kormány az ország többsége számára. Mi úgy gondoljuk, hogy ebbe a bizonyos polgári középbe a tisztességes munkát végző magyar munkásemberek is bele kell hogy tartozzanak. Tehát szeretnénk ezen az úton végigmenni, szeretnénk tisztességes és jól működő érdekegyeztetést a munkahelyeken, ágazati szinten és országos szinten egyaránt.
Nagyon bízom abban, hogy ha ezt a javaslatot elfogadja a tisztelt Ház, akkor előrelépünk. Előrelépünk több tekintetben, hiszen a munkavállaló kiszolgáltatottsága csökkenni fog. Nem oldunk meg ezzel persze minden kérdést - ez még a következő évek feladata lesz, hogy tételesen minden problémát meg tudjunk oldani -, de előre tudunk lépni. És úgy tudunk előrelépni, igen tisztelt képviselőtársaim, hogy ez a tisztességesen gondolkodó munkáltatókat sem hozza hátrányos versenyhelyzetbe, tehát azt hiszem, az egyensúly helyreáll a munka világában. Mi azon leszünk, hogy a következő négy esztendőben ez az egyensúly egyre erősebb legyen, és a munka világát érintő döntésekbe érdemi beleszólása legyen a szakszervezeteknek és a munkaadóknak egyaránt.
Kérem a tisztelt képviselőtársaimat, hogy a törvényjavaslatot vitassák meg és fogadják el.
Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
