FÖLDESI ZOLTÁN
FÖLDESI ZOLTÁN
FÖLDESI ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, hogy a munka törvénykönyve vitája a mindenkori magyar parlamentben az ország előtt álló egyik legfontosabb kérdés, hiszen a rendszerváltozás utáni Magyarország egyik lényeges kérdése, hogyan élte meg és hogyan éli meg a mai magyar munkavállaló a mindennapjait a munkahelyén, van-e becsülete, van-e tisztességes bére, mindez hogyan érinti a családját, mindez hogyan érinti a szakmai előmenetelét. Produktív, jó munkaerő-e a magyar munkaerő, vagy csak kényszerből, a család s a maga eltartása miatt dolgozik ma a munkahelyén?
A válasz meglehetősen bonyolult, de mindenképpen árnyalt: árnyalja legújabban, ma már az európai bérek és a magyar bérek közötti különbözőség, az európai teljesítmények és a magyar teljesítmények közötti különbözőség. Az elmúlt tíz-tizenkét évben minden párt és minden kormány ígért ezen a területen, hiszen minden pártprogram első eleme volt, hogy első az ember, első a polgár, első a választó, első a munkavállaló és a munkát adó kis- és középvállalkozó, vagyis a munkaadó. Ki-ki el tudja dönteni ebben az országban a maga környezete és a saját tapasztalatai alapján, hogy milyen is a mai helyzet a munka világában.
Én azt tapasztaltam az elmúlt tizenkét évben, és azt tapasztalom sajnos ma is, hogy az eddig eltelt időszakban jóval többen vannak a rendszerváltás vesztesei között, legalábbis ezt mutatják a tapasztalt folyamatok. Csak keveseknek megy jól ebben az országban, és égbekiáltó különbségek alakultak ki a munkavállalói rétegek között. Az átlagmunkás, a beosztott tisztviselő dolgozó kiszolgáltatott - ez a kifejezés ebben a vitában nagyon sokszor elhangzott, szeretném felhívni a figyelmet erre, mert a másik oldalról én nagyon kevésszer hallottam -, mert valóban úgy van, ahogy erről a miniszter úr is szólt a reflexiójában, ha nem tetszik a munkahelyen ma egy munkavállalónak valami, akkor bizony könnyen megkaphatja, hogy mehet, van helyette másik dolgozó. Tehát bizony a bérezés tekintetében is tapasztalhattuk az elmúlt időszakban, hogy rendkívüli módon kijátsszák a munkáltatók a különböző szabályokat, a társadalombiztosítás és az adózás rendjét. Még településtípusonként is rendkívül eltérő ma Magyarországon a foglalkoztatás és a lehetőségek köre.
Milyen volt az elmúlt évek gyakorlata a munkavállalók érdekvédelmi szervezetei - elsősorban a szakszervezetekre gondolok - helyzete tekintetében? Mi azt tapasztaltuk az elmúlt években, hogy a szakszervezetek folyamatosan háttérbe szorultak, tudatosan kerültek visszaszorításra a munkájukban, megnyirbálták a jogaikat, s az érdekegyeztetés mellőzése alakult ki. A dolgozóknak tapasztalatunk szerint első a megélhetés, a munkahely, ezért elviselik bizony a méltánytalanságot is. Nyilván kihatással voltak ezek a körülmények a szakszervezetek elmúlt évekbeli munkájára, az eredményességre, de még a taglétszám alakulására is, ahogy erről az előbbiekben hallottunk.
De hogy azért az üzemi tanácsokról is hadd mondjak egy helyi példát: Békés megyében, Szarvas városban, ahol élek, és ahol települési képviselő is vagyok, nemrégiben épp egy nagyüzem üzemitanács-elnökét bocsátották el, és bizony nem tudták megvédeni őt sem a jogszabályok, senki más, tehát elég kaotikus viszonyok vannak e területen.
A fenti körülmények tekintetében tehát szólnunk kell arról, miért is van szükség most a munka törvénykönyve módosítására, és miért ebben a formában, mármint hogy mi tizenvalahányan adtuk be ezt a Szocialista Párt képviselőcsoportjából, képviselői önálló indítványként.
Szeretném, kedves, aggódó képviselőtársaink az ellenzéki oldalon, elmondani, hogy talán a most megalakult kormány az első kormány a rendszerváltozás óta, amelyik nem száz nap türelmi időt kért, hanem kényszerben van, amit maga vállalt. Száznapos vállalása van, és csak szeretném figyelmeztetni önöket arra, hogy az önök frakcióvezetői, a túloldalon, épp a kormányprogram vitájában mondták el és nyilatkozták azt a sajtóban, hogy bizony a hűvös leheletüket majd a tarkónkon fogjuk érezni az előttünk álló négy évben, merthogy önök mindent tételesen be fognak velünk tartatni. Nem értem azt az aggódást, amit az önök eddigi hozzászólásaiban tapasztaltam e tekintetben; többek között azért, hogy szeptember elejéig, a száz nap leteltéig a kormányra került pártok a programjukban vállaltakat valóban végre tudják hajtani, ahhoz bizony ilyen technikát is alkalmazni kell, egyébként pedig azt gondolom, hogy ez szakmailag is elő van készítve.
Szeretném azonban részletesebben is értékelni, hogyan is alakult ki mára a helyzet, vagyis azt tapasztaltuk, hogy az első lépéseink között módosítani kell a munka törvénykönyvét. Azt gondoljuk tehát, a parlamenti vitának nemcsak arról kell folynia, hogy mi a jelenlegi munka törvénykönyve módosításnak az oka, hanem arról is, hogy mi vezetett idáig. Ugyanis nem tudjuk, hogy a Fidesz kormányra kerülése előtt meglévő és jól működő szabályok miért és hogyan kerültek ki a munka törvénykönyvéből az elmúlt ciklus idején.
A társadalmi párbeszéd rendszerének szakmai koncepciója: a Gazdasági Minisztérium által még 1998 decemberében készített előterjesztésből egyértelműen kiderült, hogy az akkori kormány leplezetlenül és nyíltan vállalja a munkavállalói érdekképviseletek kiszorítását a döntés-előkészítési folyamatból. A társadalmi párbeszédre vonatkozó gyakorlata tehát, a jelenlegi MSZP-s javaslatokkal szemben, nem szakmai, hanem politikai tartalmú volt. A Fidesz mindvégig sajátos logikával közelítette meg az érdekegyeztetés fogalmát, mikor azt a véleménykérésre vagy a dialógusra redukálta. Teljesen zavaros és kidolgozatlan volt a döntés-előkészítés és a döntéshozatal jogi kapcsolata. Máig nem derült ki, hogy milyen szankció várt, várt volna-e egyáltalán a Fidesz-kormányra és az egyes tárcákra, ha az egyeztetést elmulasztják.
A Fidesz a tájékoztatást mint eszközt az érdekegyeztetés formái közé sorolta, utólag informálva az intézkedéseiről az érintetteket - ebben a gyakorlatban maga a miniszterelnök úr járt elöl. Gyakran jelent meg a formális érdekegyeztetés részeként a konferencia mint műfaj, ilyen esetben a résztvevők köre és az ott elhangzottak további sorsa a nyilvánosság számára elérhetetlen volt, a javaslatok felhasználása pedig esetleges. Gyakran találkoztunk kötetlen beszélgetésekkel is, jóllehet ennek az érdekegyeztetés rendszerében nincs helye, hiszen a beszélgetés műfaja, a rugalmasságánál fogva, nem teszi lehetővé a téma mederben tartását.
A társadalmi párbeszéd intézményrendszerének a lényege az alábbiakban összegezhető: az előző kormány szándéka az volt, hogy a gazdasági-szociális témában folytatott konzultációk és a munka világához közvetlenül kötődő érdekegyeztetés intézményei örökre szétváljanak. Másképpen: a stratégiák kidolgozásában a gazdasági kamarák, a szakmai képviseletek véleményére tartott igényt a kormány, s a taktika, a részletek tartozhattak csupán azokra a fórumokra, ahol a munkavállalói érdekképviseletek vannak jelen.
Összefoglalva megállapítható, hogy az elmúlt négy évben az érdekegyeztetés korábbi gyakorlata szétesett; a szakszervezeti reprezentativitás jelentősége lényegesen degradálódott; az Európai Unió béreinek megközelítésére vonatkozó hosszú távú javaslatok nem zárulhattak megállapodással, mert tárgyalási témaként a kormány napirendre sem tűzte őket; a megállapodások híján való konzultációk, beszélgetések miatt a szakszervezetek a politika perifériájára szorultak.
Végül: a Fidesz-kormány mindvégig az érdekeltek kifárasztására törekedett, és e folyamattal a szakszervezetek kiürítését célozta.
(16.40)
Az előbb elhangzott észrevételekből is azt szűrtem le, hogy a mai ellenzékben süt a gyűlölet a szakszervezetek irányában. Ezzel szemben a munka törvénykönyve, ezzel együtt az érdekegyeztetési folyamatok módosítása azt jelenti számunkra, hogy a választások eredményeként az érdekegyeztetésben lezárult a rombolás időszaka. Az MSZP folyamatosan tisztázza, hogy a szakszervezetek mit értenek a jogbiztonságon, az érdekegyeztetés intézményrendszerének működőképességén, a munka világában jelen lévő konfliktusok kezelésén, a megállapodási kényszeren, a megállapodások be nem tartásának szankcióján, valamint a szakszervezeti függetlenség és elkötelezettség alatt. Ez a tájékozódás nem öncélú és nem egyszeri, több éve folyik. Az összegyűjtött tapasztalatok alapján készültek el ezek a módosító javaslatok.
Azzal a váddal kapcsolatban pedig, amit már a bizottsági ülésen is és a mai vitában is hallottunk önöktől, hogy a szakszervezeteknek kedvezményezünk ezzel a törvénnyel, szeretném elmondani, hogy a néhány munka törvénykönyvi módosításból mindössze öt pont foglalkozik a szakszervezeti tisztségviseléssel és a szervezetekkel foglalkozó kedvezményekkel. Ilyen például a munkavállalóval munkaviszonyban álló minden három fő után járó havi két óra munkaidő-kedvezmény, ilyen a munkaidő-kedvezmények legfeljebb felének pénzbeni megváltási lehetősége, a szakszervezeti tagdíj kérelemre történő kötelező levonása és a munkavállaló által megnevezett érdekképviselet számára történő átutalása; a tagdíjnak a bérfizetés esedékességekor történő levonása; az évenként egy alkalommal a munkavállalók nevét és a levont tagdíj mértékét tartalmazó jegyzéknek a érdekképviselet rendelkezésére való bocsátása.
A munka törvénykönyvét szerintünk elsősorban a munkavállalók érdekében szükséges módosítani. Álláspontunk szerint a munkavállalók helyzetét egyértelműen javítja például a végkielégítés eddigi meghatározott mértékének háromhavi átlagkereset összegével való emelkedése, valamint az - ezt külön szeretném kiemelni -, hogy a heti két pihenőnap közül az egyiknek vasárnapra kell esni.
Végül engedje meg, elnök úr, hogy elmondjam, egy nagyon fontos törvényjavaslatról van szó, nem teheti meg a Magyar Országgyűlés, hogy nem támogatja ezt a kezdeményezést, még akkor is, ha ezt a formát választottuk.
Köszönöm, hogy meghallgattak. Kérem a támogatásukat, és köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti oldalon.)
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
