DR. LATORCAI JÁNOS
DR. LATORCAI JÁNOS
DR. LATORCAI JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Köztársasági Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Nem vitatható, hogy minden kormánynak joga és lehetősége működési struktúrájának az alkotmány keretei közötti saját meghatározása és alakítása. E jogosítvány alkalmazása során azonban célszerű figyelembe venni az adott időszak körülményeit, annak kiemelt célkitűzéseit, tehát mindazokat a feladatokat, amelyek teljesítését előbb a választási, majd annak sikere után a kormányprogram meghatároz.
Nyilvánvaló, hogy egy adott kor követelményei, kiemelt feladatai, a világ, s benne az ország, így hazánk, a hazánkat körülvevő szűkebb és tágabb környezet, Magyarország a társadalmi-gazdasági fejlődésének hatására folytonosan változik. A rendszerváltozás és az ezzel egyidejűleg szükségszerűen végrehajtott gazdasági, tulajdon- és struktúraváltozás, struktúraváltás határozta meg annak idején az Antall-kormány legfontosabb feladatait: a demokratikus intézményrendszer létrehozását, működési szabályainak és feltételeinek megteremtését, a gazdaság sokszor keserves következményekkel együttjáró átalakítását. Egy átmeneti időszak intézményrendszere az átmenetet elősegítő vagy biztosító jogi normákat és a generális célt, ebben az esetben a polgári demokráciát, a magántulajdonon alapuló piaci feltételek teljesítésére alkalmas gazdaságot egy pillanatig sem szem elől tévesztő, annak előmozdítását, megvalósítását mindenkor biztosító gondolkodásmódot igényelt.
Ilyen körülmények között, mint már hallhattuk Rogán képviselőtársam előterjesztésében is, elfogadható volt, hogy a rendszerváltozás első időszakában a gazdaságirányítás centruma a költségvetés és ezen keresztül lényegében az ország gazdasági stabilitásáért felelős Pénzügyminisztérium volt. A szocialista tervgazdálkodásból a piacgazdaságba való átmenet során, súlyosbítva a nyolcvanas évek második felében fejtetőre állított tulajdonlással - mint már említettem -, elfogadható volt, de már akkor sem volt üdvös, hogy a Pénzügyminisztériumban összpontosuló kézi vezérlés és a fiskális szemlélet érvényesülése valósuljon meg. Ennek a rendszernek voltak kényszerhelyzet szülte eredményei, ezt meg kell említeni, természetesen voltak veszélyei, voltak káros hatásai is. Ez az időszak azonban, tisztelt képviselőtársaim, elmúlt. A történelem továbbvitte a világot, Európát és természetesen hazánkat is.
1998-ban megtettük az első lépést annak érdekében, hogy a Pénzügyminisztériumból a gazdaságirányítás központja a Gazdasági Minisztériumba mint későbbiekben lehetséges csúcsminisztériumba kerüljön át. 2002 azonban már nem 1989, nem 1994, de nem is 1998. Ma már mások a feltételek, mások a célok, és - úgy gondolom, valamennyien egyetértünk ezzel - mások a feladatok is. Magyarország egy átmeneti kor nehézségeivel, társadalmi-gazdasági anomáliákkal terhelt országból Európa egyik legdinamikusabban fejlődő, társadalmilag-gazdaságilag stabil országgá vált, amelynek uniós felvétele, nyugodtan mondhatjuk, hogy eldöntött kérdésnek látszik.
Az elmúlt néhány év, napjaink és a közeljövő központi feladata, kulcskérdése a gazdaságfejlesztés, hiszen - ebben úgy hiszem, valamennyien egyetértünk - csak a gazdaság termelheti ki azokat a forrásokat, amelyek nélkül egészséges szemléletű társadalompolitikai célokat nem lehet zászlóra tűzni. A gazdaság továbbra is dinamikus fejlődése szükséges az ország polgárainak jólétéhez, az uniós csatlakozás előnyeinek kihasználásához, egyáltalán Magyarország, a magyar nép jövőjéhez. A gazdaságpolitika középpontjában jelenleg a fejlesztés áll, és ennek így is kell maradnia. Ez mindnyájunk közös és legalapvetőbb érdeke.
(Az elnöki széket dr. Wekler Ferenc, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
Tisztelt Képviselőtársaim! Óvnék mindenkit a cél és az eszköz felcserélésétől. Úgy hiszem, nem szabad ebbe a zsákutcába tévedni, még akkor sem, ha a kettő között nyilvánvalóan kölcsönhatás érvényesül. A cél a gazdasági fejlődés, ennek alapvető eleme és eszköze a fejlesztési politika, melynek letéteményese a következő időszakban is a fejlesztési eszközöket koordináló Gazdasági Minisztérium kell hogy legyen. Ebből a szempontból - hangsúlyozom, ebből a szempontból - a gazdasági és a közlekedési tárcák összevonása, ha nem is örömteli kezdeményezés, de egy lehetséges, valódi gazdasági csúcsminisztérium megteremtése érdekében elfogadható megoldás is lehetne. Lehetne! Lehetne, de sajnos nem az. Nem az, mert ennek az előterjesztésnek a második szakaszából már a valóság derül ki. A gazdaság szempontjából ugyanis olyan rendkívül fontos területek kerülnek ki az új minisztérium struktúrájából, azaz kerülnek át más tárcák hatáskörébe, amelyek nélkül gazdasági csúcsminisztériumról nem beszélhetünk. Ebből a szempontból a lakáspolitika, a lakásgazdálkodás, maga az építésügy átkerülése a Belügyminisztériumba nem azért aggályos elsősorban, mert ez a terület nem önkormányzati és különösen nem rendészeti kérdés, hanem azért, mert ez a terület a gazdaság egyik legdinamikusabban fejlődő része kell hogy legyen a jövőben, ha a társadalompolitikai célokat meg szeretnénk valósítani.
(14.40)
Márpedig, ha nem a Gazdasági Minisztérium felügyeletében működik, vélhetően mindez nehezen lesz megvalósítható. Mi lesz ebben az esetben az építő- és az építőanyag-iparral, milyen szempontok szerint határozzák meg ezen ágazatok iparpolitikáját, és ki fogja majd ezt az iparpolitikát meghatározni? A kormány, vagy valamelyik tárca, és melyik tárca előterjesztésében? De úgy gondolom, ugyanezen aggályok megfogalmazhatók az idegenforgalom esetében is, aminek fejlődési dinamikája, úgy hiszem, senki által nem kérdőjelezhető meg, de amely - ez a fejlődés legalábbis - kormányzati támogatás nélkül vélhetőleg nem tartható meg.
A kérdés az, hogy ebben az esetben hogyan lesz majd kézben tartható a Széchenyi-terv, hogyan biztosítható majd annak a gazdaság fejlődését legoptimálisabban, legjobban szolgáló arányoknak a szabályozása?
Úgy gondolom, még egy kérdés van, amit most célszerű megemlítenem, ami hasonló súlyú kérdés: a vízügy, a vízgazdálkodás környezetvédelmi tárcához való áttelepítése. Nemcsak arról van itt szó, amit Rogán képviselőtársam és Balsai István frakcióvezető úr is már említett, hogy 154 év eltelte után megszűnik gróf Széchenyi István tárcájának önállósága, hanem arról is, hogy az új feltételrendszerben, hogyan lesz majd megoldható 4600 kilométer árvízvédelmi töltéssel védett mintegy három, három és fél millió ember élete és vagyonának biztonsága. Csak reménykedem, hogy az átállás nehézségei nem fognak tovább gyűrűzni a háttérintézményekre, és hogy ez alatt az idő alatt rendkívüli esőzések, árvízhelyzet nem alakul ki, és ebből eredően vészhelyzettel nem kell majd szembenéznünk.
Tisztelt Képviselőtársaim! Az előzőekből következően ez a javaslat megítélésünk szerint nem szolgálja a gazdaság érdekeit. Tisztelettel javasoljuk annak újragondolását. Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps a Fidesz és az MDF padsoraiban.)
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
