ROGÁN ANTAL
ROGÁN ANTAL
ROGÁN ANTAL, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Már az ókor óta ismert az, hogy ha valaki egy fogathajtó versenyen indul, akkor nemcsak a kocsist, de a fogatot és a lovakat is önmaga választja. Így természetesen azt gondolom, ez az örök érvényű igazság ma is hatályban van. A Fidesz-Magyar Polgári Párt képviselőcsoportja természetesnek tekinti, ha a hatalomra törekvő pártok a kormányzati struktúrát a maguk elképzelései, a maguk ízlése szerint alakítják ki.
Ez azonban nem jelenti azt, hogy ne lehetne véleményünk arról az előterjesztésről, amit önök elkészítettek, mind az abban szereplő kormányzati struktúráról, mind pedig értelemszerűen a hatáskörök, az emberek számára fontos témák kormányzati kezelésének a rendjéről, a hatáskörök elosztásáról.
Tisztelt Képviselőtársaim! Én azt gondolom, sok érdekességet hordozhat magában, ha valaki a mai vita jegyzőkönyvét, illetve az önök által előterjesztett javaslatot összeveti az 1998-as hasonló vitával és az abban önök által elfoglalt állásponttal. Én megtettem ezt. Ebből az derült ki, hogy az a két terület, amit annak idején mind az MSZP, mind az SZDSZ képviselői leginkább támadtak, nagyon érdekes módon jelenik meg a mostani előterjesztésben.
Frissítsük fel az emlékezetünket! 1998-ban a Magyar Szocialista Párt és az SZDSZ képviselőcsoportja leginkább a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának létrehozását, valamint a Miniszterelnöki Hivatal valódi kancelláriává történő alakítását bírálta. Sokféle bírálat elhangzott ekkor, volt közöttük konstruktív, és volt közöttük csak legfeljebb kekeckedőnek nevezhető.
Az előttem szóló Lendvai Ildikó képviselő asszony akkor, 1998-ban azt találta mondani, hogy szerinte a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumát úgy kellene hívni, hogy "A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma". E körül az érdemi kérdés körül hosszas vitát folytatott akkoriban a tisztelt Ház. Ugyanúgy a szabad demokraták képviselőcsoportjából is többen felvetették, hogy micsoda erős hatalomkoncentráció alakul ki a Miniszterelnöki Hivatalban. Most megnézve az új előterjesztést, örömmel állapíthatom meg, hogy a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma nemcsak megmarad, de a neve is változatlan; a Miniszterelnöki Hivatal valódi kancellária szerepe megmarad, de ott egy példátlan, minden eddiginél példátlanabb hatalomkoncentráció és területkoncentráció alakul ki. (Demeter Ervin: Így van.) Azt mondhatnám tehát, tisztelt képviselőtársaim, hogy amit önök 1998-ban leginkább bíráltak, azt változatlanul hagyták. (Demeter Ervin: Így van.) Ennyit a következetességről.
De nézzük ezenkívül a kormányzati hatáskörök, illetve az egyes minisztériumok feladatainak pontos elosztását! Ott is érdekességeket vehetünk észre. Azt hiszem, általánosságban nyugodtan előrebocsáthatjuk, hogy egy ilyen törvényjavaslat vitája során az is egyértelműen kiderül, hogy kinek a számára mi igazán fontos. Sajnos az is kiderül, hogy mi az, ami nem fontos.
Abból az előterjesztésből, amit önök elkészítettek, az derül ki, hogy a családok ügye nem annyira szívügye a készülődő új kormányzatnak, a hatalomra készülő pártoknak, mint ahogy a polgári koalíciónak, a polgári kormánynak az volt. Nem az, hiszen különben nem szüntetnék meg a Családügyi Minisztériumot. Most megteszik ezt, beolvasztják az Egészségügyi Minisztériumba. Bizonyára el tud látni olyan feladatokat, amelyek a családokkal összefüggenek, de az a szimbolikus üzenet, az az üzenet, hogy a családok fontosak, innentől kezdve a visszájára fordul.
De nézhetünk más területeket is: a Gazdasági Minisztérium megszűnése, gyakorlatilag megszűnése nagyon érdekes feladatokat vagy nagyon érdekes gondolatokat vet fel. Ha az ember megnézi az előterjesztést, akkor felmerül benne a kérdés, hogy valójában a gazdasági tárca olvad a Közlekedési Minisztériumba, vagy a Közlekedési Minisztérium a Gazdasági Minisztériumba. Az én olvasatom inkább az előbbi. Úgy tűnik, hogy a Közlekedési Minisztériumba önök beolvasztják a Gazdasági Minisztériumot, azaz lényegében, bár nevében Gazdasági Minisztérium alakul, megszüntetik azt. Megszüntetik, a hatásköreit is feldarabolják.
Az elmúlt esztendőkben a gazdasági tárca, amellett, hogy a létrejöttével is szimbolizálta azt, hogy a gazdaságpolitika irányítása a csak fiskális és pénzügyi érdekeket szem előtt tartó Pénzügyminisztériumból egy reálgazdasági folyamatokat felügyelő, irányító Gazdasági Minisztériumba kerül, útjára indított egy nagyon fontos programot, egy nemzeti gazdaságfejlesztési koncepciót, amit sokan, magyar vállalkozók, munkaadók és munkavállalók egyaránt vagy egy évtizede hiányoltak Magyarországon: útnak indította a Széchenyi-tervet. Azt a Széchenyi-tervet, amelynek az egyik legfontosabb eleme - több fontos eleme mellett - például a lakásépítés, a lakásépítések ügye, az otthonteremtés volt. Az otthonteremtés, amelynek felügyelete innentől kezdve a Gazdasági Minisztérium helyett a Belügyminisztériumba kerül át.
Önök ezt azzal indokolják, hogy a Belügyminisztérium az önkormányzatokat segítő, koordináló, felügyelő tárca, és az önkormányzatok azok, amelyek a lakásépítéseket bonyolítják. Hát a magyar családok is igen nagy számban építenek lakásokat - erre azért szeretném felhívni a figyelmüket -, és az ő számukra az otthonteremtésnél több feltételnek kell összejönnie ahhoz, hogy Magyarországon valóban minden család otthonhoz tudjon jutni. Fontos feltétel volt ezen a területen a lakásépítések kamatainak jelentős csökkentése, a lakáshitelek kamatainak jelentős csökkentése, de fontos feltétel volt az is, hogy itt a Gazdasági Minisztérium egy olyan koordináló szerepet tudjon ellátni, amelynek eredményeként nem voltak elviselhetetlen mértékű árdrágulások abban a gazdasági szektorban a lakásépítések területén, ahol viszont egy példátlan gazdasági boomra került sor az elmúlt esztendőkben.
Úgy tűnik, hogy ezt a feladatot önök nem tartják fontosnak. Ugyanúgy, ahogy a Gazdasági Minisztériumban a Széchenyi-terv másik nagyon fontos, gazdaságösztönző szerepét, az idegenforgalmat sem tartják kellően fontosnak: ezt egyfajta reszliként kezelve átteszik a Miniszterelnöki Hivatalba.
Mindez az én véleményem szerint egyértelműen arra utal, hogy a Gazdasági Minisztérium megszüntetése egyik oldalról az önök szempontjából egyfajta elvi kérdésnek is tekinthető - sajnos negatív előjellel -, a másik oldalról viszont annak is az üzenete, hogy az önök számára egy nemzeti gazdaságfejlesztő terv, a Széchenyi-terv léte nem fontos.
Érdekes kérdés még persze - ha már itt tartunk - az is, hogy milyen üzenetet jelent a magyar vállalkozók, az emberek számára az, hogy a gazdaságpolitika irányítását a polgári kormány után az újonnan megalakuló MSZP-SZDSZ-kormányban ismét a pénzügyi tárca veszi át. A pénzügyi tárca, amely már bebizonyította jó néhány esztendőn keresztül, hogy amikor döntéseket kell hoznia, akkor sokkal fontosabbnak tartja a fiskális folyamatokat, a rövid távú pénzügyi szempontokat azoknál a hosszú távú gazdasági elképzeléseknél, amelyek abban a gazdaságfejlesztési koncepcióban, amit Széchenyi-tervnek hívtunk, teret kaptak, teret nyertek, és nem véletlen, hogy a magyar vállalkozók, a munkaadók és a munkavállalók részéről egyaránt nagy örömmel fogadott és a gazdaság lendületét meghozó intézkedéseknek bizonyultak.
(13.50)
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Úgy látom, hogy a Pénzügyminisztérium a gazdaságpolitika centrumává válik a következő kormányban, és ismét a pénzügyi és fiskális szempontok lépnek előtérbe, ezek fogják meghatározni azt, hogy a következő kormányzat Magyarországon a gazdaságpolitikát miként, milyen módon és milyen módszerekkel alakítja majd.
Találhatunk még más nagyon érdekes üzeneteket is ebben a bizonyos törvényjavaslatban. Önök ugye nagyon fontos területként említik azt, hogy végre megalakul - és ezt a magunk részéről mi is csak üdvözölni tudjuk - az informatikai és hírközlési minisztérium; az informatikai és hírközlési minisztérium, amely valóban azt az üzenetet hordozza magában, hogy az információs társadalom fejlesztése a parlamenti pártok mindegyikének egyébként közös ügye. Ne felejtsük el, hogy az elmúlt két esztendőben alakult meg az informatikai kormánybiztosság, a parlament informatikai bizottsága: ezek mindegyike fontos üzenetet jelentett az információs társadalom magyarországi szereplői, résztvevői számára. Ehhez képest az, amikor önök átkeresztelik az informatikai kormánybiztosságot, valójában - ha az ember a hatáskörök pontos elosztását megvizsgálja - nem előrelépést, hanem visszalépést jelent. Mert milyen informatikai minisztérium az, tisztelt képviselőtársaim, amely csak a kormányzati informatikát nem felügyeli? Merthogy az továbbra is a Miniszterelnöki Hivatalban marad.
Azt gondolom, ezek a megvilágított hasonlatok talán elengedőek ahhoz, hogy elgondolkozzunk: valójában mi határozta meg azt, hogy ilyen a kormányzati struktúra, és azon belül ilyen az egyes területek, az egyes hatáskörök elosztása? Én azt gondolom, hogy nem a racionalitás és nem a célszerűség, sokkal inkább az MSZP és az SZDSZ koalíciós osztozkodása volt az, ami eldöntötte, hogy Magyarországon milyen kormányzati struktúra alakuljon ki, és azon belül az egyes területek hova kerüljenek.
Önök osztozkodtak! Osztozkodtak a Gazdasági Minisztériumon, ezért került át onnan az MSZP hatókörébe az otthonteremtés ügye, és ezért került át onnan a Miniszterelnöki Hivatalba - szintén az MSZP hatókörébe - az idegenforgalom ügye. Osztozkodtak, ezért vágták ketté az informatika kormányzati irányítását, ezért került át minden - ami ugyan lényeges és fontos, de nem a kormányzati informatika kiépítéséhez kapcsolódik - az SZDSZ-hez, a kormányzati informatika fejlesztése és kezelése pedig maradt az MSZP-nél. Ez az önök osztozkodási elvének a lényege: az, hogy hogyan osztoznak meg hatáskörökön, és ez alakítja a kormányzati struktúrát, nem pedig a racionalitás és nem a célszerűség.
Tisztelt Képviselőtársaim! Érdemes azon is elgondolkodni természetesen, hogy milyen Miniszterelnöki Hivatal az, amit önök most kialakítanak. Ahogy említettem már egyszer, négy esztendőn keresztül rendszeresen hallhattuk - remélem, itt a vitában még lesz mód arra, hogy ezt majd idézetek formájában is fel tudjuk idézni önöknek -, hogy önök milyen formában és miként bírálták a Miniszterelnöki Hivatal valódi kancelláriává alakítását. Bírálták azért, mert úgymond, kialakul egy kormányzati vízfej, mert kialakul egy hihetetlenül erős, kontrolláló szereppel rendelkező Miniszterelnöki Hivatal.
Ehhez képest mi történik most? A kormánybiztosságok és a politikai államtitkárok száma nő, az SZDSZ egy politikai komisszárt delegálhat a Miniszterelnöki Hivatalba - úgy tűnik, ha a sajtóértesülések igazak, akkor Horn Gábor személyében -, és természetesen egy minden eddiginél nagyobb hatáskörrel rendelkező, minden eddiginél koncentráltabb hatókörökkel bíró Miniszterelnöki Hivatal alakul ki. Egy Miniszterelnöki Hivatal, amelyen belül az államtitkári és a kormánybiztosi garnitúrán keresztül az MSZP megteremti az SZDSZ árnyékkormányát is. Mindezt az adófizetők pénzén keresztül teszi meg.
Azt gondolom, tisztelt hölgyeim és uraim, nyugodtan elmondható, a Miniszterelnöki Hivatalon belül kialakuló kiskormány valójában nem más, mint egy megélhetési kiskabinet (Derültség és taps a Fidesz soraiban.) azon szocialista képviselők számára, akik az MSZP és az SZDSZ koalíciós osztozkodása során kiszorultak a kormányzati pozíciókból. Ők azok, akik aztán különféle mondvacsinált vagy valódi hatásköröket birtokolva államtitkári székbe, államtitkári autóba, irodába és lakásba ülve (Közbeszólások és derültség az MSZP soraiban.) élvezhetik majd az adófizetők kegyeit.
Tisztelt Képviselőtársaim! Ha az ember végignézi mindazt, amit önök itt előterjesztésként elkészítettek, akkor óhatatlanul eszébe jut az, hogy természetesen úgy tűnik, megkezdődött a koalíciós ígéretek, az MSZP-s és SZDSZ-es ígéretek valóra váltása is. Megkezdődött, csak az a kérdés, hogy lesz-e ebben nekünk, lesz-e ebben Magyarország polgárainak köszönet. (Közbeszólások az MSZP soraiból.)
Tudják, amikor végigolvastam ezt az előterjesztést, akkor eszembe jutott egy régi vicc; egy nagyon régi vicc a Kádár-korszakból (Közbeszólások az MSZP soraiból: No!), elmondom most önöknek, hátha ismerték. (Derültség és taps a Fidesz soraiban.) Ez a vicc úgy hangzik, tisztelt képviselőtársaim, hogy Mari néninek a hetvenes években egy magyarországi kis faluban segítségre van szüksége, gyógykezeléshez sürgősen száz dollárra lenne szüksége, és hát kihez tud fordulni: a templomban fordul Szent Antalhoz. Minden nap, minden este imádkozik Szent Antalhoz száz dollárért. Persze ennek a faluban híre megy, és eljut a párttitkár fülébe is, aki kicsit kínosnak érzi, hogy erről beszél a falu, és mit tesz; odamegy egyik este, csendben odalopódzik a templom elé, megvárja Mari nénit. Amikor megérkezik, akkor a kezébe nyom 97 dollárt, amit otthon össze bírt kaparni, és azt találja mondani: kedves Mari néni, itt van 97 dollár, de ne felejtse el, ezt a szocialistáktól, ezt a kommunistáktól kapta. (Zaj.) Mari néni megköszöni szépen, bemegy a templomba, letérdel Szent Antal szobra elé, majd azt találja mondani: kedves Szent Antal, köszönöm a száz dollárt, csak arra kérlek, legközelebb ne ezzel a kommunistával küldd, mert lásd, hármat már ellopott belőle. (Derültség és taps a Fidesz és az MDF soraiban.)
Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, az új kormányzati struktúra felállításával elkezdődött az időszaka annak, hogy mi az, amit visszavesznek önök az elmúlt négy év vívmányaiból. Mert vissza fogják venni ezek szerint a Széchenyi-terv jelentős eredményeit is. Kérem, fontolják meg - most még nem késő.
Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Fidesz és az MDF soraiban.)
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
