FONT SÁNDOR
FONT SÁNDOR
FONT SÁNDOR (MDF): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A benyújtott törvényjavaslat igyekszik átvenni az EU-ban használatos vámjogszabályt mint a közösségi jogot. Nagy általánosságban megfelel az uniós elvárásoknak, azonban mindazokat a kérdéseket, amelyek nem egyértelműen szabályozottak az 1995. évi C. törvényben, változatlanul hagyja.
A korábbi és a mostani tervezet szubjektív cselekedeteket enged meg a vámhatóságnak. Az eljáró vagy a vizsgáló szabad akaratából határozza meg a munka ütemét, a követendő eljárást és az ügyféllel szembeni magatartást. Véleményünk szerint ez nem megengedhető, könnyen vezethet korrupcióhoz.
A kormány az előterjesztéssel nem hazudtolja meg saját magát, mert egyetlen olyan szakasz sincs a tervezetben, amely a magyar érdekeket képviselné, változatlanul nem foglal állást és nem határozza meg a közreműködők státusát és azok jogait vagy kötelezettségeit, nem rendelkezik az átmeneti időben az ügynökségek, illetve a vámudvarok 2004. május 1-jétől való kötelező átalakulásáról. Nem határozza meg, hogy melyikből lesz vámudvar I-es vagy vámudvar II-es. Nem rendelkezik a jelenlegi ügynökségek és a vám közötti szerződésekről, ami a tevékenységi engedélyek gyakorlását jelenti, azonban a vállalkozók és a vám- és pénzügyőrség, valamint a vámhivatalok üzemeltetését biztosító magáncégek között polgári jogi szerződés van, aminek a lejárta nem 2004. május 1., hanem sok esetben 2006, de mindenképpen eltérő időpont 2004. május 1-jétől. A vállalkozások és a vám közötti szerződések határidő előtti felbontása - miután az határozott időre kötött - komoly fizetési kötelezettségeket és elmaradt hasznot jelenthet, ami pedig pereket fog majd eredményezni.
A tervezet nem rendelkezik a szolgálati helyek fenntartásának költségeiről, illetve azt a magánszférára hárítja.
(19.40)
Alapvető hibákat tartalmaz a tervezet, mint például a 11. § a határátkelőhelyek üzemeltetőire vonatkozóan. A 11. § kötelezi a határátkelőhelyek üzemeltetőjét arra, hogy a vám- és pénzügyőrség részére köteles megadni mindent, és gondoskodni az alkalmazottak munkakörülményeinek biztosításáról a szolgálat ellátására. Ez érthetetlen, és a jogalkotó fogalomzavarban szenved, mert a határátkelő határon és nem határon, de mindenhol a Magyar Köztársaság tulajdona. Ezeken a területeken magáncégek esetleg külön engedéllyel területet bérelhetnek, de tulajdonuk ugyanakkor nem lehet.
A jelenlegi gyakorlatot akarja folytatni a jogalkotó, azaz vállalkozásokkal akarja biztosítani a vám- és pénzügyőrség munkájához szükséges számítástechnikai berendezéseket és az irodák berendezéseit. Jelenleg ez egy ingyenes eszközátadás, ami az áfatörvény és adótörvények kijátszását jelenti. Számtalan esetben vizsgálta az APEH ezeket, és az eszközöket átadókkal szemben eljárást kezdeményeztek.
Komoly szakmai hibákat tartalmaz a 19. §, mert a tranzitegyezményben meghatározott okmányokat nem tartalmazza, nem foglalkozik például a számlanyilatkozat lehetőségével és annak formáival, preferenciális országokból származó áruknál a konzuli igazolással, az okmányok kitöltését a vámhatóság hatáskörébe utalja, mint például az EU-I. okmányt, amit szintén nem említ. Ha a származási szabályok szabályozását végrehajtási utasításra bízza, akkor miért kell félmunkát végezni ebben az esetben is?
A 22. §-ban az átmeneti megőrzési raktározás szabályozása nem megfelelő, mert ebből kizárja a vámudvarokat üzemeltetőket. A fuvarozóknak és a szállítmányozóknak ritkán van átmeneti megőrzési raktára, arról nem is beszélve, hogy a jogszabály a címzett, a vámudvar tulajdonosa, telephelye szerint illetékes vámhivatal hatáskörébe utalja az átmeneti raktár engedélyezését. Ha valamilyen okmányhiány miatt, mondjuk, a nagylaki vámhivatal átmeneti raktározást rendel el szombathelyi illetőségű cégtulajdonnal kapcsolatban, akkor e szerint a szabályozás szerint ezt nem rendelheti el. Az illetékesség, az elrendelő vámhivatal és az ügyfél területileg illetékes vámhivatala ugyanis ez esetben nem azonos.
A 44. §-ban az előterjesztés komoly visszalépést jelent a mai szabályozással szemben, mert a garancia összegét a mai 80 százalékról 100 százalékra emeli. Ezzel az intézkedéssel tönkreteszi a vállalkozásokat és a szállítmányozókat. Emiatt a magyar kereskedelemben részt vevőket arra inspirálja majd, hogy a vámkezeléseket ne a magyar vámhivataloknál végeztesse el, ahonnan a magyar állam a bevétel 25 százalékát visszakaphatja az Uniótól, hanem az első EU-s határon végezze azt el. Az alacsonyabb szinten való megállapításra az EU-vámkódex 192. cikk 1. pont utolsó mondta egyébként lehetőséget adna. Sajnálatos, hogy ezzel az előterjesztő nem akar élni.
A 45. §-ban a vámbiztosítékok felsorolásánál nem veszi figyelembe a jogalkotó a Magyar Nemzeti Bank idevonatkozó utasítását, amely meghatározza a garancia és a fedezetek okmányos variációit. Ismételten előkerül a vámhivatalnál letétbe helyezett pénz, azaz a vámbiztosíték-letét. Erre vonatkozóan csak annyit, hogy a kormányzat mulasztásos törvénysértésben van, mert a vámszámlára vonatkozó rendeletet határidőre nem hajtotta végre, azt nem vezette be 2003. július 1. napjáig, amire egyébként a törvény kötelezte volna.
Itt tárgyalja garanciaként a biztosítóktól adott szerződést, ami egy fordítási hiba lehet, mert az nem szerződés, hanem kötelezvény, a kettő között óriási különbség van, főleg, ha peres ügyről lesz majd szó.
A 46. § a pénzügyőrség kezelésében levő központi vámletétszámla fogalmát és rendeltetését újra visszahozza. A 243/2002. számú kormányrendelet bevezette a letétek elévülését, és azt a letétet adónak nem adja vissza, azaz államosítja a saját tulajdonát, az addigi vállalkozói tulajdont. A vámletétszámlákat a korábbi MSZP-kormány az 1995. évi CXXI. törvény 7. § (3) bekezdésben átalakította, és vámbiztosíték-bevételi számlaként a mindenkori költségvetés bevételeként kezelheti. Ebből egyébként jelenleg is sok peres ügye van az államnak.
A 48. § (2) bekezdése értelmetlen és végrehajthatatlan a mai és a jövőbeni infrastruktúra mellett. Az 52. § visszaállítja a készpénzes fizetéseket a vámhivatalokban, kétmillió forint erejéig készpénzben fizethetünk majd. Ezzel a pénzügyi kormányzat visszaállítja azt az állapotot, amit a '92-93. évben a vámbiztosíték-számla bevezetésével oldottak meg. A készpénz kiemelésében az MNB 9/2001. számú rendelete lenne az irányadó.
Ismételten felmerül annak a kérdése, hogy ha a ma érvényben levő törvényeket sem tartotta be a vám- és pénzügyőrség, amivel komoly anyagi károkat okozott a vállalkozóknak és cégeknek, hogyan fogja végrehajtani a most életbe lépő rendelkezéseket, amihez nincs megfelelő szakmai ismerete, és nincs kidolgozott rendszer sem. Ehhez feltétlenül szükséges lenne az, ha az ügyfél vámkezeltet, és letétre számolja el a vámhivatal, akkor a maradványt törvény szerint fizesse vissza, és vezessen naprakész, egyeztetésre alkalmas nyilvántartást, amely elől ma jelen pillanatban kibújik a vámhatóság.
A törvénytervezet nem ad és nem fogalmaz meg konkrét feladatokat és eljárásokat a vámhivatalok és alkalmazottaik részére, hanem csak kérhet, elrendelhet, megvizsgálhat. A vámkezeléseket ismételten szubjektív, érzelmi alapokra helyezi. Ez - mint ahogy említettem - a korrupció melegágya lehet, mert ha akarja, akkor csinálja, ha nem akarja, akkor majd pénzt vár érte, és majd akkor csinálja.
Sem a jelen, sem a korábbi törvénytervezet az adócsomagban nem foglalkozott az Unióban elfogadott és alkalmazott adóraktár bevezetésének lehetőségével. Ezzel a raktárformával ellenőrizhetővé tenné az áfabevallásokat, és azok az áruforgalomnak megfelelően ellenőrizhetővé válnának.
Itt szeretném megjegyezni gondolataim végeztével, hogy bizony-bizony aggodalommal tölt el sokunkat, hogy az átszervezés és létszámleépítés következtében képes lesz-e a vám- és pénzügyőrség ellátni az unióbeli kötelezettségeit. Való igaz, a nyugati határszélen megszűnnek az ellenőrzések, át kell terelődni a keletire. De hogyan tudja ezt elvégezni azzal a létszámleépítéssel, amit önök most elrendeltek? - miközben igen nagy lesz a csábítás a csempészek részére, hiszen drámaian megnő a keleti országrészen tapasztalható országon túli adómértékek és a hazai alkalmazott adómértékek között a különbség a jövedéki termékek területén, különösen a dohány- és a szesztermék területén.
Úgy gondoljuk, hogy értelmetlen volt a vám- és pénzügyőrségre is elrendelni a létszámleépítést, és aggályainkat fejtjük ki ezzel kapcsolatban.
A Magyar Demokrata Fórum az előbb említett kifogásai miatt jelen formájában nem támogatja a törvénytervezetet, azonban a vita során, ha úgy alakul, hogy a részünkről felvetett hiányosságok esetleg módosulhatnak, akkor elképzelhető.
Köszönöm figyelmüket. (Taps az ellenzéki padsorokban.)
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
