KUNCZE GÁBOR
KUNCZE GÁBOR
KUNCZE GÁBOR, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Lehet, hogy a rádióhallgatók, televíziónézők nem tudják, ezért mondom, hogy a kormány jelenleg ülésezik, és most hoz döntést a személyi jövedelemadó csökkentéséről, a társasági adó csökkentéséről (Taps a kormánypártok soraiban. - Dr. Juhos Katalin: Törvény van róla! - Balla György: Jézusom, mi lesz itt!), a beruházási kedvezmények növeléséről, és az eva, az egyszerűsített vállalkozói adó kiterjesztéséről annak érdekében, hogy a vállalkozások adminisztrációja és adóterhe ezen keresztül is csökkenjen. Nyilván ez az oka annak, hogy a miniszterek jelenleg nincsenek itt a teremben.
Kicsit a tegnapi vitára hajaz ez a mostani vita, mert ugyanazokat a felszólalásokat hallom ellenzéki oldalról, amelyeket már tegnap is volt szerencsém megismerni (Babák Mihály: Ismétlés a tudás anyja!), ezért felszólalásomat azzal kezdeném, hogy (Dr. Kosztolányi Dénes közbeszól.) akkor visszatérek arra, amit az előttem szólóktól hallottam.
Varga Mihály azt mondja, hogy Magyarország az átalakuló országok élén helyezkedett el, most meg nem így van. Egyetértek, Varga Mihály igazat mond, valóban 1998-ban Magyarország az átalakuló országok között első helyen állt, egy dinamikusan fejlődő, versenyképes gazdaságot birtokoltunk. Hadd mondjak néhány számot ezzel kapcsolatban: például a gazdasági növekedés 5,1 százalék volt '98-ban, abban a negyedévben, amikor átadtuk a kormányzást 5,8 százalékos volt. Ezzel szemben most, 2002-ben (Dr. Áder János: Nem, '03 van!), 2002-ben, tehát amikor átvettük a kormányzást, 3,3 százalék volt az éves növekedés, a második negyedévben 3 százalék alatti volt. (Dr. Áder János: Most 2,4! - Dr. Kovács Zoltán: Ennyi se lesz!) Ez az önök sikeres gazdaságpolitikájának például az egyik következménye.
A hiány mértéke '98-ban 5,4 százalék volt, 2002-ben 9,2 százalék, amiből… (Dr. Áder János: Micsoda? '98-ban annyi volt!) '98-ban volt, kedves Áder úr, 5,4 százalék, 2002-ben pedig… (Zaj. - Dr. Áder János: Tizenöt! - Dr. Veres János dr. Áder János felé: A hiányról beszél!) Ja, bocsánat, én a hiány mértékéről beszélek. Ha az inflációs adat is hiányzik, akkor arról is fogok majd szólni önnek természetesen. (Derültség, taps a kormánypártok soraiban. - Dr. Áder János: Inflációt mondtál!) A hiány mértéke 5,4 százalék volt akkor, 9,2 százalék volt 2002-ben. Az ipari termelés '98 májusában 19,8 százalék volt, ekkor voltak a választások, 2002 áprilisában pedig 0,4 százalékos csökkenést mutatott.
Mindezeknek, tisztelt képviselőtársaim, együttes következménye volt, hogy már a 2002-es választásokat megelőzően megindult az adósságállomány növekedése; a 2002-es választásokat megelőzően csökkent a munkahelyek száma (Dr. Áder János és Varga Mihály: Nem igaz! - Az elnök csenget.), és a 2002-es választásokat megelőzően a magyar gazdaság egyensúlyi állapota megbomlott, és ez tükröződött a költségvetési folyamatokban is; meg kell nézni a számokat. Szokás azt mondani, hogy most, augusztusban 85 százaléka fogyott már el a hiánynak, ez igaz. 2002 augusztusában az előre betervezett hiány 100 százaléka fogyott már el augusztusban. Amikor átvettük a kormányzást, akkor már 90 százalékos volt ez az érték. (Dr. Áder János: Ez a száznapos program következménye!) Augusztusban az első száz nap intézkedései még nem tudtak megjelenni, kedves képviselőtársaim, merthogy azok többnyire szeptember-októberi kifizetések voltak, és így tovább, és így tovább.
Lehet elemezni az Orbán-kormány gazdaságpolitikáját (Varga Mihály: Tárgyra!), de a gyönyörűségtől beájulni a sarokba egy közgazdásznak nem lehet, tisztelt képviselőtársaim. (Derültség, taps a kormánypártok soraiban.) Már csak azért sem, mert a '98-ban valóban fenntartható növekedési pályán lévő erős és fejlődőképes gazdaság adta lehetőségeket önök elpackázták, mert akkor lett volna igazán lehetőség a terhek csökkentésére. (Babák Mihály közbeszól.) Ha valaki Medgyessy Péteren vagy a kormányon számon kéri az ígéreteit, idézze fel magában azt a mondatot például, hogy “egyszeri nagyarányú adó- és járulékcsökkentést hajtunk végre a polgárok javára”. Ez volt a Fidesz-kampány fő üzenete '98-ban. (Dr. Áder János: Volt is adócsökkentés!) Semmi nem valósult meg belőle, pedig akkor a lehetősége meg lett volna, és a négy év egészét tekintve, képviselőtársaim, a személyi jövedelemadó-terhelés növekedett (Dr. Juhos Katalin: Nem az érdekel, '98-ban hogyan éltem, hanem hogy jövőre hogyan fogok!), a társadalombiztosítási terhelés növekedett. Lehet büszkének lenni - nagyon helyesen egyébként - a százalékok csökkentésére, csak mindig hozzá kell mondani, hogy “és az egyösszegű hozzájárulást pedig több mint duplájára növeltük”. A kettőt együtt kell nézni, és ennek a következtében semmilyen tehercsökkenés nem volt.
Vessünk egy pillantást arra is, hogy miért nem volt tehercsökkentés. És egyáltalán, ha arról beszélünk, hogy ki mit vesz ki a polgárok zsebéből, amire persze majd még külön vissza fogok térni, akkor vessünk egy pillantást erre a kérdésre is. Mert én szívesen beszélgetek és vitatkozom úgy, hogy nézzük meg, mik a gazdaság bajai, és hogy lehet azokon segíteni, s ebből a szempontból nem érdekes, hogy melyik kormánynak milyen felelőssége van ebben. Itt vagyunk, ezt a helyzetet kell most megoldani. De ha ilyen az elemzés, ahogy itt az előbb hallottuk, akkor hadd tegyem hozzá a sajátomat is.
Önök négy éven keresztül játszottak az inflációval, ha már az előbb igény volt arra, hogy beszéljünk az inflációról is. (Moraj a Fidesz soraiban. - Varga Mihály: Folyamatosan csökkent! - Dr. Áder János: Mi történt a Horn-kormány idején, könyörgöm?!) Játszottak az inflációval, rendszeresen, tudatosan alultervezték, és ennek következményeként (Zaj. - Az elnök csenget. - Dr. Áder János: Egy év alatt 14 százalékkal volt magasabb, mint a tervezett!) minden évben több száz milliárd forintot vettek ki a vállalkozások és az emberek zsebéből az inflációs eszköz felhasználásával, amit aztán ráadásul a parlament ellenőrzését megkötve költöttek el. Erre is tessék szíves lenni emlékezni. (Zaj. - Az elnök ismét csenget.) És mire? Olyan ügyekre, amelyek a saját kliensrendszer megerősítését és kiépítését szolgálták.
Erről szólt az autópálya-építés az önök idején, erről szólt a Széchenyi-terv az önök idején, miközben ezt a több száz milliárd forintot fel lehetett volna használni a terhek csökkentésére, a gazdaság versenyképességének a fokozására, és ezen keresztül a munkahelyek számának a növelésére.
Nem ezt tették önök, hanem ehelyett egy zavaros gazdaságpolitikát, mert valóban zavaros gazdaságpolitikát folytattak, aminek, megjegyzem, számos kommunisztikus eleme is volt. Hadd mondjak erre is egy példát! Való igaz, nehéz dolog, ha a gáz vagy az energia árát emelni kell, hiszen ez mindenkit érint. Csak, tisztelt képviselőtársaim, vajon fenntartható-e az a politika, amely azt mondja, hogy nem kell ezen szolgáltatások árát emelni? Nem! Mert a helyzet az, hogy ezeket a világpiacon szerezzük be, ennek következtében világpiaci árakat kell fizetnünk utánuk (Babák Mihály: Majd rámegy a gatyájuk!); ha nem ezt tesszük, akkor ennek az lesz a következménye, hogy egyre nagyobb lesz az a hézag, ami a beszerzés és az eladás értéke között mutatkozik, és ezt természetesen a költségvetésnek kell megfizetnie.
(10.30)
Vagyis mindenkinek, annak is, aki nem használja; és ez szerintem egy igazságtalan rendszer. A helyes rendszer az, ha az árukat az értékükön értékesítjük, és támogatjuk azokat, akik rászorulnak arra a támogatásra, mert a maguk erejéből nem képesek a szolgáltatás ellenértékét kifizetni. Ha nem ezt csináljuk, az hosszú távon megint csak alkalmas a piaci folyamatok és a gazdaság szétzilálására. Ezt is önök csinálták négy éven keresztül, én az önök helyében erre sem lennék annyira büszke. (Babák Mihály: Beszéljünk a jövőről!)
Ha az önök időszakáról beszélünk, érdekes még egy adatot megjegyezni: '98-ban a bruttó nemzeti össztermékhez viszonyított beruházási ráta 16,7 százalékos volt, 2002-ben, amikor átadták a kormányzást, 3,8 százalék. (Podolák György: Ez a legsúlyosabb!) Azt pedig tudjuk, hogy a beruházások alapozzák meg a jövőbeni fejlődés lehetőségét. Így alapozták meg önök a jövőbeni fejlődés lehetőségét! Mindezek együtt - természetesen együtt a világgazdasági konjunktúra kedvezőtlen alakulásával, ami korlátozta az export lehetőségeit - okozzák, hogy visszaesik a növekedés, hogy romlanak az egyensúlyi pozíciók, mindennek együttes hatásaként romlik a magyar gazdaság versenyképessége, és ezek együtt okozzák azokat a gazdasági problémákat, amelyekkel jelen pillanatban szembe kell néznünk.
Kéretik nem elfelejteni, hogy a kormányzás, noha a kormányok változnak, folyamatos tevékenység, nem lehet úgy szemlélni egy-egy ciklust, hogy én itt kezdtem, itt végeztem, és se előttem, se utánam nem érdekes, hogy mi történt. Amit önök elrontottak, azt ennek a kormánynak kell helyrehoznia, amit viszont jól csináltak, annak előnyeit mindenki élvezi. Így volt ez az önöket megelőző kormány időszakában is.
Tisztelt Képviselőtársaim! (Babák Mihály: A jövőről!) Így van, mondja itt fideszes képviselőtársam, beszéljünk a jövőről, ez annál is inkább fontos, mert eddig önöktől csak a múltról hallottunk, és valóban érdemes egy pillantást vetni a lehetőségekre. (Babák Mihály: Te sem voltál különb!) Nos, az eredeti kérdés úgy hangzik, hogy mennyi pénzt vesz ki a kormány a polgárok zsebéből, és ez valóban egy fontos kérdés. És erre a helyes válasz az, tisztelt képviselőtársaim, különösen a jelenlegi helyzetben, hogy a szükséges mértékű pénzmennyiséget kell kivenni a polgárok zsebéből, és egyébként pedig minél többet náluk kell hagyni, egész egyszerűen azért, mert jobban képesek azt elkölteni, mintsem az állam bármikor helyettük meg tudja tenni. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
És megint hadd utaljak az előző ciklusra egy pillanatra, hogy vajon sikerült-e ezt a filozófiát követni az előző időszakban. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: A jövőről beszélj!) A válasz az előbbiek alapján természetesen az, hogy nem. Ugyanakkor másrészt persze figyelembe kell venni, hogy milyen elköteleződések történtek, és itt érdemes egy szót vesztegetni valóban általában is a választási kampányokra. Én nagyon nem helyeslem ugyanis, hogy egy adott választási kampányban pártok ígéretversenyekkel olyan helyzetbe hajszolják egymást, hogy a végén ezek az ígéretek teljesíthetetlenek lesznek, viszont a háttérben megjelennek a felkorbácsolt várakozások. Mert aztán ez eredményezi azt a helyzetet, hogy ebből nagyon nehéz úgy kikeveredni, hogy ráadásul annak a politika ne legyen vesztese, a politika megítélése ne váltson negatívba. (Dr. Kontrát Károly: Ez a helyzet most!)
Azért szükséges csak a szükséges mértékig elvenni az emberektől a pénzt, mert arra van szükség, hogy a gazdaság fejlődjön, hogy visszataláljon az elveszített, az elmúlt négy évben elveszített fenntartható növekedési pályára, egész egyszerűen azért, mert csak a fenntartható növekedési pályán levő és ezért hosszú távon keresztül fejlődni képes gazdaság az, amelyik meg tudja termelni azokat a többleteket, amelyeket aztán megint a gazdaság adta korlátok figyelembevétele mellett szétosztva a különböző területeken jobb helyzetet lehet teremteni.
Ha nem ezt csináljuk, akkor hibázunk, mert a pillanatnyi politikai népszerűség érdekében való osztogatás hosszú távon lerontja a gazdaság teljesítményét, és ezért sokaknak okoz veszteségeket. És ebből a szempontból is érdemes egy pillanatra az ellenzéki kritikákra tekinteni, ugyanis az nem megy, tisztelt képviselőtársaim, hogy egyszer követelem a bevételek csökkentését, az adók csökkentését, és minden más napon pedig követelek újabb és újabb kiadásnöveléseket. (Babák Mihály: Ti ígértétek!) Én elismerem, hogy önöknek most nincs kormányzati felelősségük, ezért aztán csinálhatnak, amit akarnak.
Ebből a szempontból érdemes akkor, ha erre is igény van, a szabad demokrata módosító indítványokat megnézni ellenzékből, amelyeket a költségvetéshez beadtunk, meg az önökét, amelyeket például az idei költségvetéshez beadtak. (Babák Mihály: Most és mindenkiért!) Elképesztő, hogy mi rajzolódott ki belőlük, hogy Varga Mihály képviselőtársam szavával éljek, inkonzisztensek voltak a módosító javaslataik, mert nem is foglalkoztak azzal, hogy egységes egészbe lehessen őket rendezni. Egyetlen cél volt: a demagógia eszközével megpróbálni befolyásolni az embereket, ahelyett, hogy közösen segítenénk nekik is szembenézni mindazokkal a problémákkal, amelyekkel szembe kell néznünk.
Ezért mondjuk mi egyébként, hogy ebben a helyzetben takarékos államra, adócsökkentésre van szükség annak érdekében, hogy teret engedjünk a gazdálkodóknak, a gazdaságnak (Babák Mihály: Helyes, támogatjuk!), a szociálpolitikában pedig a rászorultság elvének érvényesítésére, mert azokat kell támogatni, akik arra rászorulnak, a többiektől pedig nem kell erre elvenni a pénzt, ahogy azt önök négy éven keresztül tették. Mert csak a fenntartható növekedési pályán levő gazdaság tudja megoldani mindazokat a problémákat, amelyekkel ma szembe kell néznünk, önöknek is, nekünk is, együtt. (Babák Mihály: Egyetértünk!)
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
