DR. AVARKESZI DEZSŐ
DR. AVARKESZI DEZSŐ
DR. AVARKESZI DEZSŐ, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Egy nagyon jelentős törvénycsomag egyik legfontosabb eleméről kezdjük meg a vitát, a jogalkotási törvényjavaslatról. Mik az előzményei ennek a törvényjavaslatnak? Elhangzott már a bizottsági előadók szájából is, hogy több mint tizenöt éve született az a törvény, amely jelenleg szabályozza ezt a területet, az 1987. évi XI. törvény - és nem törvényerejű rendelet, ahogy, gondolom, véletlenül elhangzott az előzőekben.
Eddig valamennyi parlamenti ciklusban, valamennyi kormány törekvései között szerepelt az, hogy valamit változtassunk ezen a területen. Az Antall-kormány idején módosították a jogalkotási törvényt, az 1991. évi LIX. törvénnyel a legfontosabb, a rendszerváltással összefüggő változtatásokat végrehajtották. '94 és '98 között az első szocialista-liberális kormány az alkotmányozás keretében gondolta megváltoztatni a jogalkotás szabályait. Mint emlékezetes, létrejött egy alkotmány-előkészítő bizottság, az Országgyűlés elfogadta az új alkotmány koncepcióját, és elkészült az első normaszöveg is, ezt azonban az Országgyűlés akkor már nem tudta tárgyalni, később pedig nem került sor - az én legnagyobb sajnálatomra - erre a munkára, nem folytatódott az alkotmányozás.
Ennek kapcsán vitatkoznék Fodor Gábor képviselőtársammal. Szerintem igenis szükség lenne arra, hogy Magyarországnak új alkotmánya legyen, nemcsak azért, mert a rendszerváltó országok közül egyedül Magyarország az, amelyik a rendszerváltás után nem alkotott új alkotmányt, és nemcsak azért, mert '89-ben az alapító atyák is úgy gondolták, hogy ez csak egy ideiglenes megoldás - ezt tartalmazza is alkotmányunk szövege -, hanem azért is, mert sok szempontból ma már használhatatlan az alkotmány, újra kellene szerkeszteni, számos kérdést újrafogalmazni, az európai uniós csatlakozás miatt is érdemes lenne új alkotmányban gondolkodni. Tudomásul veszem, hogy a jelenlegi politikai helyzetben ez nem elképzelhető, de kérem, hogy egyszer és mindenkorra ne adjuk fel azt, hogy legyen új alkotmányunk.
'98 és 2002 között az előző kormány is úgy gondolta, hogy szükség lenne új jogalkotási törvényre. Az akkori kormányprogramnak az a fejezete, amelynek “Magas színvonal a törvényhozásban” volt a címe, a következőket tartalmazta: “A megalkotása óta eltelt időszakban bekövetkezett államszervezeti változások és a gyakorlati tapasztalatok szükségessé tették új jogalkotási törvény kidolgozását. A kormány a jogalkotásra vonatkozó alapvető rendelkezéseket az alkotmányban kívánja rögzíteni, meghatározva a kizárólagos törvényhozási tárgyköröket is.”
A jelenlegi kormány szintén foglalkozott programjában a jogalkotás kérdéseivel, és a következő gondolatokat fogalmazta meg: “A szilárd jogállamiság feltételeinek biztosítása a kormány kiemelkedő feladata. A jogállamisághoz hozzátartozik a jogalkotás hektikusságának megszüntetése, a gyakori jogszabály-módosítások mellőzése, az egyértelmű szabályok megállapítása az Európai Unió jogával harmonizáló minőségi jogalkotás útján. A civil szervezetek bekapcsolódnak az állami döntések, elsősorban a törvényalkotás előkészítésébe. A kormány féléves munkatervét a Magyar Közlönyben rendre megjelenteti, így ösztönözve a civil szervezeteket, hogy jelezzék, mely jogszabálytervezetek előkészítésében kívánnak részt venni, illetve mely jogszabálytervezetek kapcsán kívánnak véleményt nyilvánítani.
(15.20)
A kormány messzemenő nyitottsággal kíván működni, és erre ösztönzi a többi hatalmi ág intézményeit. Élve a modern technikai lehetőségekkel, működésének minél több mozzanatát kívánja az interneten követhetővé és ellenőrizhetővé tenni, egyben biztosítva a véleménynyilvánítás lehetőségét is.”
Tehát az elmúlt időszak valamennyi kormánya arra törekedett, hogy újraszabályozza a jogalkotási területet, új jogalkotási törvényt alkosson. Ezek után meglehetősen nagy meglepetésként ért minket, hogy az alkotmányügyi bizottságban az ellenzék ezt a javaslatot elutasította, bár azt örömmel hallottam, hogy például az önkormányzati bizottság egyhangú szavazással biztosította a támogatásáról, és a társadalmi szervezetek bizottságában is nagy többsége volt az igennek.
Nem ez az egy törvényjavaslat járt így egyébként az alkotmányügyi bizottságban, hiszen ugyanezen az ülésen tárgyaltuk az alkotmány módosítására vonatkozó javaslatot, az alkotmánybírósági törvényjavaslatot, illetve a nemzetközi szerződésekkel kapcsolatos eljárási törvényjavaslatot, valamint a Nemzetközi Büntetőbíróság statútumával kapcsolatos közjogi törvénymódosításokat is.
Ma reggel a televízióban elhangzott, hogy az egyik fideszes képviselő urat kezdik már Gromikóhoz hasonlóan “mister Nyetnek” hívni, ahogy őt hívták annak idején Nyugat-Európában. Mintha az alkotmányügyi bizottságban nagyon sok Gromiko ült volna, hiszen az alkotmány 10 nem szavazatot kapott, az alkotmánybírósági törvényjavaslat 11 tartózkodást, a jogalkotási törvényjavaslat szintén 11 nemet, a nemzetközi szerződésekkel kapcsolatos törvényjavaslat 11 tartózkodást, és a statútummal kapcsolatos törvényjavaslat is 11 nem szavazatot. Tehát úgy néz ki, hogy az egész csomag meglehetősen nagy elutasítással találkozott. Ez persze felveti azt a kérdést, hogy mit lehet akkor tenni ebben a helyzetben, de erre majd a felszólalásom végén szeretnék visszatérni.
Mi is volt az indoka annak, hogy új jogalkotási törvény bevezetésére tett javaslatot a kormány? Én azt hiszem, a mi korosztályunknak az egyik alapvető olvasmánya volt az elmúlt évtizedekben Murphy számos törvénykönyve; Murphy egyik törvénye úgy hangzik, hogy ha tiszteled a törvényt és szereted a kolbászt, akkor ne firtasd, hogyan készülnek. Én azt hiszem, mindnyájan, akik jó néhány éve képviselők vagyunk a magyar parlamentben, akár ellenzéki oldalon, akár kormánypárti oldalon, hiszen többségünk mind a kettőt megtapasztalta, jó néhányszor úgy láttuk, hogy nagyon komoly problémák vannak a törvényalkotásunkkal.
Az előző kormány programjából már idéztem, hadd mondjak el még egy idézetet ebből a programból. Úgy fogalmaz ez a program: “Az 1989-90-ben végbement rendszerváltozást a jogrendszer teljes átalakítása kísérte. Az elmúlt nyolc évben ezért a mennyiségi jogalkotáson volt a hangsúly. A legfontosabb közjogi és gazdasági jogi szabályok megszülettek, így a jogalkotás új szakaszba lépett. A kormány várakozásai szerint eljött az átgondoltabb, körültekintőbb és minőségibb jogalkotás ideje.” Én azt hiszem, minden kormány megfogalmazza ezt az igényt, és valahol mindig jelentős gondok akadnak menet közben a jogalkotással, és ez szinte tényleg független attól, hogy éppen melyik kormány fő feladata a jogalkotás előkészítése. Azt hiszem, mindnyájan tudnánk számos példát hozni arra, amikor menet közben vesszük észre egy-egy törvényjavaslat hibáit, akár jogszabály-szerkesztési problémákat, akár koherenciazavart más jogszabályokkal, akár nyelvtani, szövegezésbeli problémákat. Tehát szerintem ez a helyzet önmagában indokolja azt, hogy át kell gondolnunk az egész jogalkotás helyzetét.
Maga a törvényjavaslat indokolása két fő érvet sorol fel, ahogy ezt Szentgyörgyvölgyi képviselő úr is elmondta a kisebbségi vélemény ismertetésekor: az egyik az európai uniós csatlakozásunk kérdése; a másik pedig az az eltelt több mint tizenöt év, amely az egész gazdasági, politikai, társadalmi rendet megváltoztatta, és amely igényli ezen a területen is a változtatást.
Az indoklásban az is szerepel, hogy tulajdonképpen a jelenlegi alkotmány keretei között is meg lehetne alkotni ezt a jogalkotási törvényt, mégis van három olyan terület, aminek fontos volt az alkotmány szintjére való emelése, és egyébként az alkotmánymódosításról szóló törvényjavaslatban ezek szerepelnek. Az egyik ilyen, hogy az általánosan kötelező normákat jogszabályba kell foglalni; a másik a miniszteri jogalkotás kérdése, hogy a miniszter csak felhatalmazás alapján alkothat jogszabályt; a harmadik pedig a jogalanyokra hátrányos visszaható hatály tilalma. Úgy gondolom, hogy ezek valóban olyan fontos elemek, amelyeket feltétlenül szabályozni kellett az alkotmányban is.
Az európai uniós csatlakozással kapcsolatban az egyik nagyon fontos elem a 2002. decemberi alkotmánymódosítás által megkövetelt változások keresztülvezetése; gondolok itt a Magyar Nemzeti Bank elnökének a rendeletalkotási jogára. A másik ilyen fontos elem a jogharmonizációs célú jogalkotás feltételeinek a biztosítása; gondolok itt a szakminiszter, illetve az igazságügy-miniszter feladatainak pontosítására, elhatárolására, kapcsolatára; egy további ilyen elem: véleményeztetés az uniós intézményekkel. A harmadik pedig a tagságból eredő jogalkotási kötelezettségek tervszerű rendbe foglalása.
Itt szeretném megjegyezni, hogy nagyon fontosnak tartom azt a terminológiai különbségtételt, amelyet tartalmaz a tervezet, hogy jogszabálynak csak a hazai, a magyar jogalkotó szervek által megalkotott joganyagot nevezi, ugyanakkor pedig az európai uniós joganyagok mint az Európai Közösségek és az Európai Unió jogi aktusai, így szerepelnek a javaslatban, és a javaslat nyilván csak az előző kategóriára fogalmaz meg szabályokat, tehát a hazai jogszabályokra.
Nagyon fontos szempont volt, mint az előbb már beszéltem róla, minden eddigi kormány törekvése: a minőségi jogalkotás kérdése. Itt három elemet szeretnék megemlíteni: az egyik, amiről már többen szóltak, a hatásvizsgálat kérdése, külön meghatározva az előzetes hatásvizsgálat szerepét, feladatait, illetve a jogszabályok megalkotása után az utólagos hatásvizsgálat követelményeit. A másik ilyen fontos terület a jogalkotás nyilvánossága; elsősorban a társadalmi szervezetek bizottságának többségi, illetve kisebbségi véleményt elmondó képviselői szóltak erről részletesebben, de én is szeretnék még erre később kitérni. A harmadik fontos elem pedig a folyamatos gondozás kérdése, az a kötelezettség, hogy a jogalkotók folyamatosan figyelemmel kísérjék az egész hazai jogrendszer állapotát, helyzetét, koherenciáját.
A javaslat szerkezete megváltozott a korábbiakhoz képest - erről Szentgyörgyvölgyi képviselő úr beszélt, és gondolom, a vezérszónoklatában majd részletesebben ki fog rá térni -, hiszen az általános rendelkezések szerepelnek az első helyen, majd ezt követi a jogszabályok felsorolása, rendszere, az egyes jogforrások megnevezése, külön kiemelve a rendkívüli jogszabályokat is, ami új ebben a rendszerben, de az alkotmányos követelményeknek, úgy gondolom, az felel meg, ha ezek itt szerepelnek.
(15.30)
Külön fejezetet alkotnak a kormányzati jogszabály-előkészítés feladatai, a különös jogszabály-előkészítési eljárások, ezen belül is a törvényalkotási eljárás, a Nemzeti Bank elnökének rendeletével kapcsolatos eljárás, az önkormányzati rendelet, illetve a közös szabályok. Fontos eleme a javaslatnak a jogrendszer folyamatos felülvizsgálata, az állami és az önkormányzati irányítás egyéb jogi eszközeinek felsorolása, és az ezzel kapcsolatos szabályok, hivatalos lapok és jogszabálygyűjtemények, valamint a jogszabályok nyilvántartásának kérdése. A záró rendelkezések közül egyet emelnék ki, ez a jogszabályszerkesztő-képzés, ami azt hiszem, szintén a minőségi jogalkotás egyik fontos eleme.
Mik voltak azok a fő kifogások, amelyeket ellenzéki képviselőtársaink elmondtak a bizottsági ülésen? - én itt elsősorban az alkotmányügyi bizottság üléséről szólhatok. Az egyik ilyen, hogy miért kell egyáltalán új törvény; a másik, hogy miért változott meg a szerkezete; a harmadik, hogy kimaradt a törvényalkotási tárgyak felsorolása; a negyedik, hogy az igazságügy-miniszter hatásköre miért lett ilyen módon kiterjesztve, hogy egyetértési jogot biztosít számára a törvényjavaslat; a véleményezés kérdése - és itt azt is kifogásolták, hogy a minisztérium honlapján jelennek meg az előterjesztések -; és végül, hogy miért kell az EU-tagállamokkal is egyeztetni.
Nem foglalkoznék mindegyik kifogással, például hogy miért kell új törvény - az előbb ismertettem, hogy az előző kormány is új törvényben gondolkodott. Hogy a szerkezet milyen: szerintem logikus az, hogy az általános rendelkezésekkel kezd egy törvény, és utána a részletes szabályokkal.
Ennél már sokkal fontosabb a törvényalkotási tárgyak felsorolása. A jelenlegi javaslat csak utal azokra a törvényalkotási tárgyakra, amelyek az alkotmányban szerepelnek, és ez ellenzéki képviselőtársaink szerint kevés, és veszélyeket rejt magában. Szeretnék utalni arra, hogy az alkotmány maga hatalmas területeket sorol fel - pártok, jogalkotás, alapvető jogok, kötelezettségek, állam kizárólagos tulajdona, kizárólagos gazdasági tevékenység köre, kisajátítás, rendkívüli állapot, szükségállapot, képviselők jogállása, népszavazás, népi kezdeményezés, köztársasági elnökkel kapcsolatos szabályok, Alkotmánybíróság, országgyűlési biztosok, Állami Számvevőszék, Magyar Nemzeti Bank, kormány tagjai, államtitkárok, fegyveres erők, rendőrség, nemzetbiztonsági tevékenység, vészhelyzet, helyi önkormányzatok, bíróságok, ügyészségek, jogorvoslat; nem folytatom tovább idő híján -, ahol szükséges, hogy törvény szabályozza ezeket a területeket.
Egyetlen dologra szeretnék még utalni, és szó volt már erről a társadalmi szervezetek bizottsága véleményének és a kisebbséginek az ismertetése során is: a jogalkotási folyamat nyilvánossága. Szeretném elmondani, hogy ezzel a jogszabálytervezettel is foglalkozott például a Társaság a Szabadságjogokért szervezet, sokunknak el is küldték véleményüket. Üdvözlik egyébként a jogalkotás folyamatának nyilvánosságát, észrevételeik a szabályozás egyes részleteivel foglalkoznak, és nem a fő irányt érintik. Ők például számos javaslatot elénk terjesztettek, hogy milyen módon lehetne még jobbá tenni ezt a jogszabály-előkészítést. Úgy gondolom, hogy ezt mi jól fogjuk tudni használni a jogszabály jobbá tétele során. Felhívom Pettkó képviselőtársamat is, hogy azokat az észrevételeket, amelyeket itt elmondott, fogalmazza meg módosító indítványokban is, mi nagy valószínűséggel ezekre nyitottak leszünk, és ha jó javaslatokat tesz le a jogszabályalkotás nyilvánosságával kapcsolatban, azt támogatni fogjuk.
Az alapvető probléma azonban nem itt van, hanem azzal az elutasítással, amellyel az egész csomag találkozott. Föl lehet tenni a kérdést, hogy mit tudunk tenni ebben az ügyben. Úgy gondolom, hogy az lenne a leghelyesebb - nem az, ami a javaslat volt, hogy vonja vissza a kormány, hanem üljünk le tárgyalni, próbáljunk megegyezni minél több kérdésben (Dr. Hankó Faragó Miklós: Bármikor!), akár az alkotmány, akár a többi javaslat tárgyában.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban. - Taps az MDF soraiban.)
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
