DR. FODOR GÁBOR
DR. FODOR GÁBOR
DR. FODOR GÁBOR, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Engedjék meg, hogy a Szabad Demokraták Szövetsége nevében kifejtsem álláspontunkat a jogalkotásról szóló törvénnyel kapcsolatban.
Rögtön előzetesen le szeretném szögezni azt, hogy az előterjesztéssel kapcsolatban az alapvető álláspontunk az, hogy támogatjuk, és helyesnek és indokoltnak is tartjuk. Utalnék az előző napirendi pontban szereplő, Alkotmánybíróságról szóló törvénnyel kapcsolatos vitára, ahol kifejtettem az álláspontunkat, és igyekeztem néhány alapvetést elmondani arra vonatkozóan, hogy miért gondolkodunk úgy a törvényről, ahogy gondolkodunk. Nyilván emlékeznek a képviselőtársaim arra, akkor is jelen voltak a vitán, hogy én nagyon határozottan leszögeztem, hogy nem tartom helyesnek azokat a törekvéseket, amelyek új alkotmányt szeretnének alkotni az országban. Úgy ítéltem meg, hogy ez nem helyes, főleg azért, mert elbizonytalaníthat mindenkit ebben az országban arra vonatkozóan, hogy a Magyar Köztársaság alkotmánya mennyire erős, mennyire működőképes, és mennyire van hatóereje a mindennapokban, és azt gondolom, hogy ez egy jó demokratikus jogállami alkotmány, amelyre büszkék lehetünk, és amelyen lehet természetesen módosítani, de nem hiszem, hogy változtatni kellene alapvetően rajta.
Ezt az álláspontot, ami bizonyos szempontból tiszteletet alakít ki a létező jogszabályokkal kapcsolatban, és csak a szükséges esetekben fogad el módosítást, ezt az álláspontot, ami jellemző az alkotmányra, és amely álláspontból én levezettem az alkotmánybírósági törvénnyel kapcsolatos álláspontunkat is, ugyanezt tudom most is, a jogalkotással kapcsolatos törvénnyel kapcsolatban megismételni. Tehát nekünk az alapállásunk itt is az, hogy az a jó és az a helyénvaló egy ország törvényeivel és jogrendszerével kapcsolatban, ha minél kevesebb ponton kell ahhoz hozzányúlni, és csak a szükséges esetekben kell a szükséges módosításokat elvégezni. Erre a gondolatra majd szeretnék kitérni a törvényjavaslattal kapcsolatos álláspontom kifejtésénél, mert azt gondolom, hogy ez a gondolat kritikai elemként benne lesz majd abban, amit szeretnék mondani javaslatként a mostani törvényjavaslattal kapcsolatban.
Említettem, hogy támogatjuk az előttünk fekvő törvényjavaslatot, és komoly erényeit is látjuk annak a munkának, amit az Igazságügyi Minisztérium letett elénk. Először is, itt helyénvalónak látjuk azt az álláspontot, hogy valóban szükséges egy új törvénynek a megalkotása, hiszen az 1987-ben született törvény, amely a jogalkotásról szól, valóban egy más korszakban született, és a szükséges módosítások ugyan megtörténtek rajta, mégis lényegét tekintve egy más gondolkodásmódot, egy más szellemet tükröz, és részben az európai uniós csatlakozás, részben a rendszerváltás óta a demokratikus jogállamban, köztársaságban eltöltött idő miatt és a köztársaság által megérlelt változások miatt eljött az idő arra, hogy a törvényen módosítsunk. Tehát helyénvalónak látjuk azt, hogy itt egy új törvény szülessen, pusztán módosítással nem lehet már ezeket a változtatásokat keresztülvezetni.
Helyesnek tartjuk a javaslat azon szándékát, hogy a jelenlegi titkosságot fel kell oldani, és az előkészítő anyagokat csak a lehető legszűkebb körben kell titkosítani. Ezt egy lényeges elemnek tartjuk, mert nem volt kívánatos és nem volt helyes az a gyakorlat, amely ugyan oldódott az elmúlt években Magyarországon, de amely alapvetően egy zárt körben tette megismerhetővé a jogszabály-előkészítés folyamatát, és szintén csak egy zárt kör számára tette lehetővé azt, hogy ebbe beleszóljon, a véleményét kifejtse ebben a folyamatban.
(16.00)
Tehát itt mi a nyilvánosság elvét tartjuk rendkívül fontosnak és rendkívül lényegesnek, fő szabályként ezt tartjuk helyesnek. Örülünk annak, hogy a javaslat is ebbe az irányba mozdul el; alapvetően a titkosítás feloldását tartalmazza, és szerintünk ez egy üdvözlendő, kívánatos és bátor előrelépés.
Mint ahogy helyesnek tartjuk azt is, hogy az előterjesztés javaslatot tesz arra vonatkozóan, hogy törvénymódosítás esetén mindig nyilvánosságra kell hozni a módosított törvény egységes szerkezetbe foglalt teljes szövegét, a jobb áttekinthetőség érdekében és szintén a jogbiztonság érdekében, amit, azt gondolom, mindannyian, akik a jogállam iránt elkötelezettek vagyunk, fontosnak tartunk. Ez olyan érték, amit lényegesnek tartunk, és mindannyiunk számára ez ugyancsak támogatandó és kívánatos irány, tehát ez is helyénvaló.
Helyénvalónak tartjuk az előterjesztés irányát a különböző miniszteri szerepek tisztázásában, de ennél mi tovább is mennénk, és még inkább helyesnek tartanánk, ha világosabban elkülönülne az igazságügy-miniszter felelőssége a miniszter és a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter felelősségétől. Ez ugyancsak tisztább helyzetet eredményez a jogszabály-előkészítésben és világosabb felelősségi rendszert. Az a véleményem, hogy a jogállamisághoz ez is ugyanúgy hozzátartozik.
Szeretnék megemlíteni egy olyan kérdést, amelyről itt az előzőekben vitatkoztunk képviselőtársaimmal, és a vita eredményeként ugyan nagyjából formálódott valami, amilyen irányba megyünk, de azért mégiscsak vita van köztünk: ez az egész jogegységi probléma. Ugyanis ez az előterjesztés is érinti ezt, és kell hogy érintse, hiszen itt valamiféle döntést kell hozni. Mert amennyiben abba az irányba megyünk el, hogy megteremtjük az alkotmánybírósági kontrollt a jogegységi határozatok fölött, akkor ez rendben van, amit a javaslatban olvashatunk, és ami a szándékokból kiviláglik. Viszont ha egy másik irányba megyünk el - amire szintén javaslat hangzott el itt, a parlament plenáris ülésén -, akkor világosan kell látni, hogy a jogegységi határozat beemelése ebbe a hierarchiába egy olyan sajátos helyzetet eredményez, amellyel nehezen tudunk majd mit kezdeni, hiszen akkor létrejön tulajdonképpen egy olyan jogforrás, amelyiknek nincsen alkotmánybírósági kontrollja, és ez zavart fog eredményezni a jogszabályi hierarchiában. Tehát ez a probléma is mutatja, hogy mindenképpen rendeznünk kell azt a kérdést, amelyről már az előzőekben itt egymás között komoly vita bontakozott ki, és meg kell találnunk azt a megoldást, ami egyfajta konszenzussal elfogadható.
A törvényjavaslattal kapcsolatban, mint mondtam, rendkívül lényeges előrelépéseket látunk, de már eddig is említettem kritikai elemeket, és továbbra is szeretnék hasonlókat említeni. Leginkább itt az európai országok gyakorlatára szeretném felhívni a figyelmet arra vonatkozóan, hogy érdemes pontosan és részletesen szabályozni a jogalkotási folyamat megindításának szigorú kritériumait. Itt kanyarodnék vissza arra a gondolatra, amit a bevezetőben mondtam, nevezetesen, hogy érdemes óvatosan bánni azzal, hogyha bizonyos jogszabályokhoz állandóan hozzányúlunk, tehát nem kell feltétlenül egy ilyen törvényhozási dömpingben lennie az Országgyűlésnek. Kívánatosnak tartanánk, ha ez az előttünk fekvő törvényjavaslat leszögezné azt, hogy akkor kerüljön sor jogszabályalkotásra vagy -módosításra, ha az adott kérdés rendezésének nincs más, egyszerűbb módja. Ezt helyes lenne a törvényjavaslatban kikötni, mert nem tartjuk jónak azt az irányt, amely egyébként az elmúlt években a Magyar Országgyűlésben is sokszor megjelent, laikusok is sokszor beszélnek erről - mármint laikusok alatt most azokat értem, akiknek nincs különösebb jogi előképzettsége -, hogy az Országgyűlésnek mintha az lenne a feladata, hogy állandóan nagy mennyiségű törvényt gyártson. Elsősorban az a feladata, hogy fontos kérdésekben törvényt és jó minőségű törvényt gyártson, és lényeges egy szemléletmódbeli változásnak a definiálása: nevezetesen nem kell mindig mindenről jogszabályt alkotni, a létező jogszabályokkal is sok minden megoldható, illetve jogszabályok változtatása nélkül is nagyon sok társadalmi problémára tudunk érdemi választ adni.
Helyesnek tartjuk azt, amiről már ugyancsak beszéltek képviselőtársaim itt a teremben - többek között Avarkeszi Dezső képviselőtársam -, a hatásvizsgálatok kérdését, és lényegesnek tartjuk, hogy ez bekerült a törvényjavaslatba. Nagyon fontos ez a kérdéskör. Mi ennél tovább is mennénk, mint ami itt a törvényjavaslatban tapasztalható és kézzelfogható. Mi helyesnek találnánk azt, hogy menjünk el abba az irányba, ami több nyugat-európai országban működik. Nevezetesen egyfajta tesztrendszernek a bevezetése, egy olyan tesztrendszernek a megalkotása, amely a hatásvizsgálatokat elég egyértelművé teszi, világos kritériumrendszerhez köti, tehát nemcsak előre látható költségvetési vonzatokat tartalmaz, hanem egyéb - környezeti, munkaerő-piaci, gazdasági - hatásokat is. Kívánatos ezeket a szükséges adatokat a döntéshozók elé tárni, méghozzá olyan módon, hogy számon kérhetőek is legyenek, mert egyébként akkor van ennek értelme. Ha a döntés úgy születik meg, valóban e hatásvizsgálat eredményeként, hogy ha a későbbiekben, évek múlva erre visszatérünk, hogy valóban beváltotta-e a hozzá fűzött reményeket a jogszabályalkotás vagy a jogszabály-módosítás, akkor helyes, ha számon kérhető előzőleg a hatásvizsgálatnál számításba vett vagy figyelembe vett kritériumrendszer. Tehát mi ezért egy ilyen tesztrendszert helyesnek, jónak tartanánk. És azt is fontosnak tartjuk, hogy a jogalkotó vizsgálja majd a későbbiekben, hogy jól mérte-e fel előzetesen a várható hatásokat, és ha nem mérte fel, akkor ennek mi volt az oka.
Tanulságos és rendkívül érdekes az, hogy ha mondjuk, a gazdasági szférával hasonlítjuk össze a törvényhozás területét, ott néhány száz millió forintos tervek előkészítéséhez milyen komoly apparátust mozgatnak meg a hatásvizsgálatok érdekében, míg sokszor mi a parlamentben úgy hozunk döntéseket milliárdos kérdésekben, hogy annak az előzetes kidolgozása, a döntés szükséges kritériumainak, a hatásvizsgálatnak az elkészítése jóval gyengébb lábakon áll. Tehát mi e területnek az erősítését tartanánk helyesnek a javaslatban.
Azt is világosan kell látni, hogy ha ebbe az irányba mozdulunk el, amit egyébként, hangsúlyoznám, a javaslat tartalmaz - hiszen helyes irányként beemeli a hatásvizsgálatok erősített szerepét a törvény szövegébe -, és ez kívánatos, helyes és támogatandó, akkor azt is világosan kell látni, hogy ahhoz, hogy ez megoldható és működőképes legyen, nagyobb szakértelemmel rendelkező és speciálisan képzett szakembergárda kell, és figyelni kell az ő képzésükre.
Nagyon fontosnak tartanák azt, hogyha egy szervezet jönne létre, amelyik azt vizsgálja, hogy a jogalkotói szándéknak megfelelően hatályosultak-e a jogszabályok. A javaslat ezt elsősorban a szakminiszterekre bízza, hogy végezzenek egyfajta vizsgálatot. Mi ezt helyes iránynak tartjuk, de kevésnek tekintjük. Szintén a nyugat-európai gyakorlatra tudunk hivatkozni, ahol nagyon sok ország - Hollandiát és más országokat lehetne példaként felsorolni - az általunk már említett tesztrendszert alkalmazza, és szintén önálló szervezetek foglalkoznak azzal, hogy évek elmúltával vizsgálják, hogy a jogalkotó helyesen döntött-e, jól mérte-e fel azt, hogy szükség van-e egy adott társadalmi viszony törvényi szabályozására, és sikerült-e az a törvényi szabályozás, kell-e módosítás, avagy később az derült ki néhány év múlva, hogy fölösleges volt a törvényi szabályozás, és egyáltalán nincs is szükség erre. Egy ilyen típusú, radikálisabb és függetlenebb vizsgálat a jelenlegi, szakminiszterhez kötött vizsgálattól elválasztva szerintünk kívánatos és helyes lenne. Az a véleményünk, hogy jó lenne, ha ebbe az irányba mozdulna el a jogszabály.
Több képviselőtársam szólt arról, hogy a civil szervezetek részvétele a döntés-előkészítésben milyen fontos. Én ezt csak megerősíteni tudom, nagyon egyetértek velük. Helyesnek tartom azt is, hogy a jogszabálytervezet ez ügyben szintén jelentős előrelépést produkál. De tanulságosnak érzem azt, hogy például egy civil szervezet, a Társaság a Szabadságjogokért eljuttatta hozzánk az álláspontját - nyilván több képviselőtársam megkapta -, és ez a civil szervezet megfogalmaz például elvárásokat a mostani törvényjavaslattal kapcsolatban, amelyeket én nagyon jónak és nagyon támogatandónak tartok; mindjárt egy jó példa arra, hogy egy civil szervezet véleményét, javaslatait hogyan tudjuk a jogszabályalkotásban figyelembe venni. Itt például ez a szervezet megemlíti, mennyire fontosnak érzi, hogy a jogszabálytervezettel együtt az előterjesztés-tervezetet is véleményezésre kelljen bocsátani. Azt gondolom, ez is olyan javaslat, amelyet nyugodtan lehet támogatni.
(16.10)
Vagy megemlíti azt, hogy a törvény határozza meg a törvénytervezetek közérdekű adatnak minősítését, mint ahogy beszéltem már itt a nyilvánosság kérdéséről. Mi ezt a javaslatot is nagyon tudjuk támogatni, és több más javaslatot is tudnék az előttem fekvő papírból felolvasni, amit a TASZ fogalmazott meg és amelyek helyesek és jók.
A példát arra hoztam e civil szervezettel kapcsolatban, hogy ha a javaslat elmegy abba az irányba, ami szerintünk rendkívüli módon üdvözlendő, hogy aktívabban akarja a jogszabály-előkészítésbe bevonni a társadalmat, a civil szervezeteket, formalizálni kívánja a részvételüket a döntés-előkészítésben, ez nagyon helyes. Rögtön van is rá példa, hogy már a mostani jogszabály előkészítésében egy civil szervezet aktívan részt akar venni, javaslatai vannak és elképzelései, szerintem ezeknek a javaslatoknak a jelentős részét jól, helyesen és a törvény javára szolgálóan tudjuk beépíteni a törvényjavaslatba.
Mindezekkel a kritikai észrevételekkel szemben, amelyek elsősorban a jogállamiság erősítését, a nyilvánosság kiterjesztését, a hatásvizsgálatok megerősítését, a tesztrendszer bevezetését szolgálják, tehát mindezen kritikai elemekkel együtt hangsúlyoznám végezetül és összegzésképpen, hogy a Szabad Demokraták Szövetsége helyes irányúnak és indokoltnak tartja a mostani törvényjavaslatot, amely előttünk van, ezért támogatni fogjuk. Ezt kérném képviselőtársaimtól is.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)
(Az elnöki széket dr. Szájer József, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
