DR. VASTAGH PÁL
DR. VASTAGH PÁL
DR. VASTAGH PÁL, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Érdeklődők, akik esetleg televízión vagy rádión figyelik az alkotmánymódosítás vitáját! Előre szeretném bocsátani, hogy 1990 óta ez a harmadik alkalom, amikor az Országgyűlés ilyen terjedelemben foglalkozik a Magyar Köztársaság alkotmányának módosításával. Ez mindenképpen megalapozza és megteremti a jelentőségét a mai tárgyalási napnak, hiszen olyan egybekapcsolódó, régóta korrekcióért kiáltó szabályozási tárgyakról és módosításokról van szó, amelyekről a szakmai közvélemény az elmúlt évtized során nagyon egyértelműen és világosan kifejtette az álláspontját, hogy igenis, indokolt az átgondolás, indokolt a szabályozás. Tulajdonképpen a kormány, amikor ezt a módosító javaslatát beterjesztette az Országgyűlésnek, elsősorban arra vállalkozott, hogy ezeknek az évtizedes vitáknak a végére tegyen pontot, és átültesse az alkotmányba ennek a hosszú meditációnak a szakmai eredményeit.
A szakemberek számára nem jelentenek újdonságot azok az igények, hogy át kell gondolni a jogalkotási törvény tartalmát, és ennek az alkotmányos következményeit meg kell fogalmazni. Hasonlóképpen ismert és elismert az a törekvés, hogy az Alkotmánybíróság alkotmányos jelentőségének megfelelően az intézményre vonatkozó legfontosabb hatásköri szabályok, a bírák személyére vonatkozó legfontosabb szabályok kapjanak részletesebb alkotmányos rögzítést. Az is indokolt, hogy a nemzetközi szerződések megkötésének rendjét a kor követelményeihez kell igazítani, ahhoz a felgyorsult világhoz, ahhoz az intenzívebb nemzetközi kapcsolatrendszerhez, amely napjainknak, ennek a kornak a jellemzője. Tehát, tisztelt képviselőtársaim, alapvető, nagy súlyú, nagy jelentőségű alkotmányos kérdések vitája indul meg a parlamentben; remélhetőleg ez a vita eredménnyel és sikerrel zárul.
Tehát egy időszerű feladatról van szó, ezt szeretném elsősorban kiemelni a kezdeti gondolatok körében. Időszerű, aktuális feladatról van szó, hiszen a jogalkotás rendjét meghatározó, jelenleg is hatályban lévő törvény 1987-ben született, a '87. évi XI. törvény ma is hatályban van, egy lényegileg megváltozott korszak követelményeihez nehezen igazítható a tartalma. Egy lényegesebb módosítás 1990-ben történt, a '89-es módosításokat követően, amikor kikerült a törvényből a szakmai, társadalmi vita intézménye. Más alapvető módosítása ennek a törvénynek nem történt. Ez a törvény nem alkalmas egy többpárti plurális demokrácia jogalkotási rendjének körültekintő szabályozására ebben a tartalomban.
Az Alkotmánybíróság kapcsán már említettem azt a törekvést, amely nagyon sokszor itt is megfogalmazódott a Házban, hogy az alkotmány rögzítse a hatásköröket. Ezek garanciális jelentőségűek a hatalommegosztás egész rendszere szempontjából, hogy az Alkotmánybíróság hatáskörét maga az alkotmány rögzítse tételesen, egyértelműen és pontosan.
A legnagyobb elmaradás talán, ami a magyar jogalkotásban az elmúlt tizenegynéhány évben, 14-15 évben felhalmozódott, ez éppen a nemzetközi szerződések rendjének szabályozására vonatkozik, hiszen ezt talán kevésbé tudja a közvélemény, hogy erre a nagyon kényes és nagyon fontos területre vonatkozó joganyag még korábbi.
(11.00)
Hiszen az 1982. évi 27. törvényerejű rendelet adja a szabályozás alapvető keretét, és ráadásul ennek a ma már a magyar jogrendszerből kimúló jogforrási formának, kategóriának a végrehajtási szabályai pedig egy minisztertanácsi határozatban kerültek összefoglalásra, ami a mai viszonyaink között természetszerűleg nem is minősül jogforrásnak, jogszabálynak.
Tehát, tisztelt képviselőtársaim, nem hiszem, hogy a szakemberek számára, de még a szélesebb érdeklődő közvélemény számára is bizonyítani kellene azt, hogy igenis fontos, aktuális, időszerű mindaz, amit most a kormány az Országgyűlés elé terjesztett. És utalnom kell az előzményekre is, hiszen ezeknek a törvényjavaslatoknak a koncepcióiról és az ezekből a koncepciókból kihámozott alkotmányos részekről, amelyek az alkotmányos fundamentumát adják ezeknek a törvényeknek, az országgyűlési képviselők, legalábbis az ezekkel a témákkal foglalkozó országgyűlési képviselők éveken keresztül konzultáltunk; különböző kormányok tettek ebben kezdeményezéseket az elmúlt tíz év során, amelyek nem vezettek sikerre. Én remélem, hogy ez a mostani kezdeményezés nem osztja az előző kezdeményezések sorsát és sikertelenségét.
Tisztelt Képviselőtársaim! Az általános vita keretei között talán illő arról is szólni, hogy látszólagos ellentmondás alakulhat ki különböző alkotmányozással kapcsolatos törekvések között a kormányzati oldalon is. Hiszen nagyon sokan vallották és vallják azt, hogy igenis lenne értelme Magyarországon átfogó alkotmányozásnak; lenne értelme, és nagyon szép, közös feladat lehetne mindannyiunk számára egy új alkotmányt megalkotni, és nem feltétlenül kell ehhez kényszerhelyzet. Nem feltétlenül van arra szükség, hogy szorongattató sürgetések hatása alatt kelljen megalkotni az ország új alkotmányát - lehet ez egy építkezés fontos része, olyan állomása, amelyben a közös szándék megtalálja a lehetséges kompromisszumokat.
Ezt a törekvést, úgy érzem, lehet támogatni, jó szívvel lehet támogatni. Természetesen a törekvés érvényre juttatásának nagyon szigorú feltételei vannak, és ezek közül én elsősorban nem is a szakmai követelményeket szeretném kiemelni, hiszen a magyar közjogtudományban az elmúlt évtized során és a mi tapasztalatainkban is felhalmozódott annyi tudás, annyi érték, ami képes arra, hogy szakmailag megalapozzon egy új alkotmányt. Inkább a politikai szándék az, ami ezt a folyamatot hátráltatja, és nem engedi meg ennek a folyamatnak a kibontakozását.
Jó apropó kínálkozott akkor, amikor az ország integrációs felkészülése folyamatában meg kellett teremtenünk a közjogi feltételeket az európai uniós csatlakozáshoz; széles értelmű közjogi harmonizáció kezdődött meg a múlt év decemberében. Ezt megítélésem szerint egybeköthettük volna egy szélesebb alkotmányrevízióval is, és így eljuthattunk volna oda, hogy egy valóban nagy történelmi fordulat azzal is kifejezésre jutott volna, hogy ez egyben az ország új alkotmánya megteremtésének a lehetőségét is kínálta. Ez azonban, nyilván az együttműködési szándékok korlátozottsága miatt, nem valósulhatott meg, hiszen a Fidesz képviselői tavaly ősszel teljes egyértelműséggel jelentették ki, hogy nincs szándékukban semmi olyan alkotmányos kérdésben együttműködni, amely szorosan túlmutat azon a szükségességen, amit az ország európai uniós csatlakozása az adott pillanatban megkövetel. Ez pedig megszabta a határokat, megmutatta a realitásokat és az alkotmányozás egyértelmű korlátait.
Ezért kényszerül a kormány most arra, hogy a kormányprogramban foglaltaknak megfelelően, a számára, a közvélemény és a szakmai közvélemény számára is fontos kérdésekben olyan javaslatot nyújtson be, amely egy átfogó csomagot jelent, átfogó közjogi csomagot tartalmaz, de ez nyilvánvalóan nem helyettesítheti az alkotmányozás egészét. Ennek a közjogi csomagnak a tartalmával a képviselők, a parlamenti frakciók időben megismerkedhettek; elhangzott, hogy tavasz óta ott van a frakciók asztalán ez a javaslat.
Hogy egyeztetésre miért nem került sor, ezt elsősorban nyilván a kormány képviselőinek kell megindokolniuk. Én a tapasztalataim alapján azt tudom mondani, tisztelt képviselőtársaim, hogy az egyeztetésnek lehet pozitív hatása, és lehet annak is az eszköze, hogy az előterjesztés parlamenti tárgyalása bizony elhúzódjon, és ne az eredeti szándékok szerint alakuljon. De egyben az is meggyőződésem, hogy ha a parlament keretei között megvan a politikai szándék, ugyanúgy meg lehet találni a kompromisszumokat a parlamenti vitában, mint a parlamenten kívül. Tehát önmagában az egyeztetés ebből a szempontból, az eredmény szempontjából túlzott befolyással tulajdonképpen nem rendelkezik. Ha van kompromisszumkészség, akkor formális egyeztetés nélkül, a parlamenti vitában is meg lehet találni ezt a kompromisszumot, és oly sokszor elhangzott, éppen a Fidesz képviselőinek tolmácsolásában, hogy azért van a parlamenti demokrácia, hogy a parlamenti demokrácia intézményein belül jöjjenek létre azok a kompromisszumok, amelyek elengedhetetlenül szükségesek. Tehát én nem látom hátráltató tényezőnek azt, hogy az egyeztetés formálisan nem történt meg.
A felkészülés nagy kérdés, de hát a felkészülés feltételeit a kormány egyértelműen időben biztosította, több hónapja rendelkezésre állnak a javaslatok, ebből a szempontból ez tehát nem lehetett hátrány az ellenzéki képviselőcsoportok számára.
Tisztelt Képviselőtársaim! A továbbiakban szeretnék az alkotmánymódosítás néhány tartalmi elemére utalni a hozzászólásomban. Elsősorban azokról szeretnék szólni, amelyek megítélésem szerint új tartalmat jelentenek, és amelyek súlya, jelentősége, ismerete a közvélemény számára is fontos, és nem csupán szakmai kérdés, hanem ennél jóval szélesebb, a jogbiztonsággal összefüggő kapcsolatot feltételez. Ilyen elemeket elsősorban a jogalkotásra vonatkozó új alkotmányos rendelkezések között lehet látni, találni.
Rendkívül fontosnak tartom ezek sorában, hogy új alkotmányos garanciákat fogalmaz meg a javaslat, elsősorban a jogszabály kibocsátása tekintetében, annak az egyértelmű kimondása által, hogy általánosan kötelező magatartásszabályt csak az alkotmányban meghatározott szervek által alkotott és kihirdetett jogszabály állapíthat meg. Ez alkotmányos útját állja, gátját jelenti minden olyan kvázi jogszabály megszületésének, amely a jogforrási rendszer szempontjából gyakorlatilag káoszt teremthet.
Hasonló jelentőségűnek értékelem a visszaható hatály kimondását az alkotmányban. Az alkotmányos gyakorlat, a jogállami gyakorlat ezt 1991 óta, éppen az Alkotmánybíróság jogbiztonság-értelmezési és jogállam-értelmezési felfogásából eredően következetesen érvényesíti, de ennek a gyakorlatnak meg kell teremteni az alkotmányos vetületét és az alkotmányos feltételeit, és ezt a javaslat megteszi.
Hasonlóképpen jelentősnek tartom azokat az elemeket, amelyek a nemzetközi szerződések megkötésének rendjére vonatkoznak, és ezek alkotmányos vetületeit fogalmazzák meg. Én szívem szerint, és képviselőcsoportom tagjai is, akik ezzel foglalkoznak, szívesebben látnánk a monista rendszert Magyarországon; a jelenlegi viszonyok között egyszerűbbnek tartanánk, a nemzetközi jog beépülésének folyamatában gyorsabb munkát feltételezne vagy alapozna meg. Nyilvánvalóan itt a kompromisszumkészség és a másik oldal álláspontja azonban nagyon régóta kötődik a dualista rendszer fenntartásához. A kompromisszum érdekében ezt a megoldást el tudjuk fogadni, bizonyos korrekciókra, egyszerűsítésekre azonban maga a javaslat is lehetőséget nyújt. Bízom abban, hogy ezt az ellenzéki oldalról is támogatják.
(11.10)
Szeretnék szólni a szuverenitás közös gyakorlásának vagy - csúnyábban fogalmazva - átruházásának problémáiról és ennek az alkotmánymódosítási javaslatban való tükröződéséről. Nagyon kemény viták voltak mögöttünk a múlt évben, amikor a decemberi alkotmánymódosítás keretében megpróbáltunk olyan formulát találni, amely beilleszthető az alkotmányba, és amely feltétele az ország európai uniós tagságának. Ez a formula azonban rendkívül éles szakmai kritikát kapott, éppen azért, mert túlságosan megterhelte a politikai kompromisszumkeresés, és ez a szándék végül is egy eléggé követhetetlen, nyelvtanilag meglehetősen pontatlan, rendkívül nehezen lefordítható, bonyolult formulát hozott, amely nem eléggé egyértelmű, nem eléggé világos.
Tisztelt Képviselőtársaim! Szeretnék idézni egy szakmai tanulmányból, amely a Magyar Jog 2003. augusztusi számában jelent meg, és amit egyetemi oktatók, kutatók írtak, nem politikusok. Ebben szó szerint olvasható: “A választópolgárok felhatalmazása nem a sok sebből vérző politikai kompromisszum megkötésére szólt, hanem olyan politikai értékdöntés meghozatalára, amely hosszú távon képes hazánknak az integrációs szervezetben való részvételét normatív módon megalapozni. Eredményét tekintve azonban úgy tűnik, hogy a négypárti konszenzus csak az alkotmánymódosítás szükségességére vonatkozott, a revízió szakmai színvonalának, tartalmi aktualitásának a garantálására nem terjed ki.”
Nem árt, tisztelt képviselőtársaim, ha időnként a politikai viták és vélemények mellett több figyelmet fordítunk a szakma, a tudomány, a kutatók véleményére, álláspontjára, és ezt be tudjuk építeni saját véleményünk kialakításába. Ezért is javaslom, hogy gondoljuk meg még egyszer, tegyük ezt a klauzulát, ezt a szakaszt világosabbá, mindenki számára egyértelműbbé. Egyébként ma már az Európai Unió alkotmányos tervezete is sok tekintetben egyértelműbben fogalmaz, mint ahogy az a múlt évben még számunkra ismert volt.
Nagyon röviden - most már az idővel gazdálkodva - szeretnék szólni az Alkotmánybíróságra vonatkozó néhány új elemről. Messzemenően egyetértek azzal, és az önkormányzati bizottság véleményét is osztva támogatom, hogy ne az Országgyűlés döntsön önkormányzatok feloszlatásáról. Egy esetben volt, még a kilencvenes évek elején Tiszaderzs ügyében ilyen döntés, aztán volt egy kísérlet, amely éppen az ügy politikai megterheltsége miatt nem jutott dűlőre Hódmezővásárhely kapcsán. Nem hiszem el, hogy az Országgyűlés a szakmai szempontokat ilyen természetű ügyekben megfelelően tudja érvényesíteni. Bölcsebb, jogállamhoz illőbb, ha az Alkotmánybíróság állapítja meg az alkotmányellenes működés feltételeit.
Tisztelt Képviselőtársaim! Egy másik: az Alkotmánybírósággal kapcsolatosan szeretnék még néhány gondolatot elmondani, ez pedig a jogegységi döntés alkotmányos kontrolljának a megteremtése, amely nagyon alapos megfontolást igényel. 1997-ben, amikor a jogegységi döntés bekerült az alkotmányba, nagyon szilárd érvek szóltak mellette. Senki nem akarja ezt most kétségbe vonni, nem erről szól a javaslat. Elméletileg el lehet fogadni az igazságügyi tárca, a kormány álláspontját ebben a kérdésben, hiszen tartalmát tekintve a jogegységi döntés norma jellegét nem lehet kétségbe vonni. A keletkezési formája, módja azonban már nem jogszabály-keletkezési formára utal, de a normatartalmat ez nem vonja kétségbe.
Ugyanakkor a jogbiztonság szempontját szeretném megemlíteni a parlament vitájában, hiszen a jogegységi döntés szükségessége éppen abból fakad, hogy számos ügyben a bírósági gyakorlat nagyon nagy eltéréseket mutat, sok ügyet érint a vonatkozó jogszabály, és nyilvánvalóan az egységes bírói gyakorlat kialakítása érdekében a bírói gyakorlatnak olyan esszenciáját kell kialakítani, ami nagyon sok ügyben kell hogy iránytűként használható legyen. Ha az Alkotmánybíróság alkotmányértelmezése kiterjed, akkor azt az oldalát nem látom pontosan és világosan, hogy a jogbiztonság szempontjából a már ez alapján megítélt ügyek sorsa hogyan és miként alakul, és ennek milyen következményei lesznek.
Arra kérem tisztelt képviselőtársaimat, hogy ezt a szempontot is vegyék figyelembe akkor, amikor ebben a kérdésben döntünk. Még egyszer: elméletileg megalapozottnak tartom, a jogbiztonság szempontjából vannak aggályaim, amit persze el lehet oszlatni, ha erre megfelelő magyarázatot kapok.
Még két mondatot szeretnék mondani, tisztelt elnök úr, és befejezem a hozzászólásom. Indokolt volt a javaslat, hogy tizenöt helyett húsz perc legyen az időkeret. Tisztelt Képviselőtársaim! Most egy olyan kihívás előtt állunk, amikor azt kell eldönteni, hogy a józan mérlegelés, a szükségesség elismerése, az együttműködési szándék érvényesül-e, vagy pedig a szembenállás és az együttműködés elutasítása.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
