DR. FODOR GÁBOR
DR. FODOR GÁBOR
DR. FODOR GÁBOR, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Tisztelt Ház! A mai nap már én sem először szólok innen, a pulpitusról - több más képviselőtársamhoz hasonlóan -, és úgy látom, ahogyan haladunk előre a vitában, részben a javaslatok is egyszerűsödnek, amelyekről vitatkozunk, másfelől az idő is rövidül, amennyit felhasználunk. Magam is követni fogom ezt a példát, és előre szeretném bocsátani, hogy csak igen röviden szeretnék hozzászólni a szóban forgó témához, vagyis a nemzetközi szerződésekkel kapcsolatos eljárásról szóló törvénytervezethez. Teszem ezt leginkább azért, mert elöljáróban itt is szeretném leszögezni, hogy a Szabad Demokraták Szövetsége támogatja ezt a törvényjavaslatot, jónak tartjuk, helyesnek tartjuk, és kívánatosnak véljük azt, hogy a törvényjavaslat rendezze végre törvényi szinten mindazokat az eddig törvényi szinten el nem rendezett kérdéseket, amelyek a nemzetközi szerződésekkel kapcsolatban felhalmozódtak az elmúlt időszakban.
Gondolom, nem kell érvelnem az Országgyűlés előtt arra vonatkozóan, hogy miért fontos önmagában a téma az Országgyűlés számára, hiszen Magyarország komoly nemzetközi kötelezettségekkel rendelkező ország, rövid időn belül az Európai Unió tagja lesz, tehát a nemzetközi kapcsolatainkban egy olyan típusú változás fog bekövetkezni, amely egy egészen más szintre, egy egészen más jellegre fogja emelni és fogja változtatni Magyarország és a világ kapcsolatát. Ez helyénvaló, kívánatos is, és ennek a jogrendnek is meg kell felelni. Természetesen a jogrend eddig is igyekezett megfelelni ezeknek az elvárásoknak és igyekezte a megfelelő formát alkalmazni, de az helyénvaló, ha világos, átlátható szabályrendszerben, definíciórendszerben, szóhasználatban, hierarchiában történik mindennek az összefoglalása. Ezért mondtam azt, hogy helyeseljük és támogatjuk ezt a törvényjavaslatot.
Előttem szóló képviselőtársam, Szentgyörgyvölgyi Péter is beszélt arról, ami részben ezen a törvényjavaslaton is tetten érhető, és részben a mai vitáinkon, alkotmánymódosítással, Alkotmánybírósággal kapcsolatban is elő-előjött, ez a monista és dualista jogfelfogás kérdése. Természetesen ebbe nem szeretnék belemélyedni, hiszen nem ez a témánk, bár óhatatlanul is ez az előttünk fekvő törvényjavaslat érinti ezt a kérdést, ez teljesen igaz. De az is igaz, és én is így látom, hogy ami előttünk van, az a dualista rendszer irányba tett lépés, és ez így van rendjén, mármint abból a szempontból van így rendjén, hogy egyfajta kompromisszumként szerintem ez egy elfogadható megoldás jelen pillanatban.
Kétségtelen, hogy ez viszont egy olyan típusú vita, ez a dualista vagy monista felfogás a jogrendben, amelyet azért majd valamikor el kell rendeznünk, hogy melyik mellett teszi le a voksot az ország, főleg azért kell elrendezni, mert az itt felszólalók is világossá tették, hogy különböző felfogások léteznek ezzel kapcsolatban. Nem egy olyan kérdés ez, amit egyik pillanatról a másikra lehet eldönteni és kell is eldönteni, de hogy értelmes vitát erről folytatni kell, abban biztos vagyok, mert az előbb a bevezetőben általam említett nemzetközi kötelezettségeink növekedése miatt, az európai uniós tagságunk miatt ez nem lesz megkerülhető kérdés, és egyre inkább előtérbe kerülnek azok a kérdések, hogy mi van Magyarország és más országok viszonyával, mi van Magyarország és az Európai Unió viszonyával, mi van az európai uniós jogszabályok és Magyarország jogszabályainak viszonyával. Tehát a jövő kérdései valójában ezek a jogrendszerünkben, és azt gondolom, ezeket a vitákat egyre inkább le kell folytatni, egyre színvonalasabban, a színvonalhoz természetesen idő kell; és hogy ezek a viták érettek legyenek, ehhez kell a tudományos műhelyek segítsége is és az Országgyűlés érdeklődése is, hogy így fogalmazzak.
Én tehát helyesnek tartom ezt a kérdésfelvetést, hogy erről beszélünk, de úgy látom, a kompromisszuma is elfogadható ennek a javaslatnak, hogy nem bolygatja valójában a jelenlegi állapotot, a dualista rendszer mellett teszi le a voksot, anélkül, hogy igazából ellökné a magyar jogrendet ebbe az irányba, végül is a már létező gyakorlatot szentesíti és hagyja érintetlenül, és ez átmeneti megoldásként mindenképpen elfogadható.
Valójában egy olyan témáról szeretnék beszélni, ami viszont nincs benne a törvényjavaslatban, amit - meg kell mondjam - igen lényegesnek tartok. Az előzőekkel kapcsolatban is már bizonyos alapelveket kifejtettem innen az emelvényről az alkotmánymódosítással, alkotmánybírósági törvénnyel kapcsolatban is, és ezeket továbbra is csak megerősíteni tudom. Ezek az alapelvek többek között: a jogállamiság elve; a jogbiztonság elve; csak akkor kell hozzányúlni egy törvényhez, ha feltétlenül indokolt; nem szabad belemenni feleslegesen jelentős törvények, akár alkotmány módosításába, csak szükséges esetekben; nincs szükség új alkotmányra, sőt ellen kell állni a csábításnak az új alkotmány kérdésének az állandó felvetésével, hiszen ezzel elbizonytalanítjuk az alkotmány helyzetét a magyar jogrendben.
Tehát ezekről beszéltem, és közben az előző törvényjavaslattal, a jogalkotással kapcsolatban kifejtettem a nyilvánosság fontos szerepét is, amely a modern demokráciák, a Magyar Köztársaságnak is egy fontos alkotóeleme kell hogy legyen; a nyilvánosság jelenti mindig a nagyközönség, a polgárok kontrollját az ügyek vitele és a döntéshozatal fölött, és a nyilvánosság jelent sok mindenhez segítséget és akadályt is bizonyos dolgok végrehajtásával szemben.
Amikor a nemzetközi szerződésekről beszélünk, a nyilvánosság kérdése továbbra is felvethető. Azért vethető fel, mert valójában nincs tisztázva ebben a javaslatban, hogy a nemzetközi szerződésekkel kapcsolatos nyilvános vita hogyan folytatható le, ugyanis azt világosan látni kell, hogy az Országgyűlésnek korlátozott lehetőségei vannak a nemzetközi szerződések ügyében. Az a lehetőségünk, hogy vagy egészében elfogadjuk, vagy egészében elutasítjuk az adott szerződést. Azt gondolom, az a helyénvaló és az helyes, ha egyfelől az Országgyűlés vitatkozik erről, ez így van jól és így van rendjén. Szentgyörgyvölgyi Péter felvetése mindenképpen elgondolkodtató itt, ő a dualista rendszer melletti érvként hozta fel azt, hogy ennek a fenntartása egyfajta ellenzéki jogosítvány megerősítését jelenti, mert a mindenkori ellenzéknek van mindig lehetősége az adott szerződés nyilvános vitatására.
De én továbbmennék ezen az úton: helyesnek tartanám, ha már a nemzetközi szerződés megkötésével kapcsolatos előkészítésnek is nyilvános vitája lenne, és szerintem kívánatos lenne a megfelelő jogi változtatásokat eszközölni azért, hogy ez bekövetkezzen, illetve ennek felelősei legyenek, ennek legyen egy kialakult útja, mert én azért kevésnek tartom azt a lehetőséget, amikor már elénk kerül a szerződés és valójában egy kész szerződésről vitatkozhatnánk. Ismerjük a saját gyakorlatunkat, és tudjuk azt, hogy ritkán fordul elő olyan, hogy nemzetközi szerződésekről parázs vita alakul ki az Országgyűlésben, általában tudjuk azt, hogy amikor az Országgyűlés beszámol arról, hogy az évben hozott, mondjuk, 150 vagy 180 döntést és fogadott el törvényeket, annak jelentős része nemzetközi szerződés, amiket az esetek nagy részében, szerintem, 90-95 százalékos sűrűséggel vita nélkül dönt el.
Tehát én nem azt kifogásolom, hogy felesleges vagy különösebben nem vitatandó szerződésekről vitatkozunk, de az előkészítésnek a nyilvánossága fontos ahhoz, hogy érdemben azok a szervezetek, például civil szervezetek, amelyek egy adott kérdéssel foglalkoznak, képesek legyenek a nyilvános vitában részt venni, és tudják vitatni a nemzetközi szerződésnek bizonyos tételeit. Tehát én helyesnek tartanám, ha lépéseket tennénk abba az irányba, hogy már az előkészítés folyamatában is a nyilvánosság intenzíven megjelenjen, hiszen ez a modern demokrácia lényege, ez a jogállamiság egyik alapkérdése, hogyan tudunk a nyilvánossággal élni, és hogyan tudjuk mindinkább a döntések nyilvánosságát biztosítani. Tehát mi a Szabad Demokraták Szövetsége részéről azt tartanánk kívánatosnak a jelenlegi törvényjavaslattal kapcsolatban is, ha egy ilyen lépést a döntés-előkészítés nyilvánosságára vonatkozóan és a nyilvánosság megteremtése érdekében bekövetkezne, és itt a törvényjavaslat rendelkezne elképzelésekkel erre vonatkozóan.
Nos, tisztelt képviselőtársaim, tehát még egyszer visszatérve arra, amit bevezetőmben említettem: mi a törvényjavaslatot az előbb általam már elmondott erényei miatt természetesen támogatjuk, és helyesnek is tartjuk, hogy idekerült a Ház elé, de kívánatosnak tartjuk a demokrácia egyik alapkövének tekintett nyilvánosság erősítése érdekében, ha bizonyos változtatásokat is eszközölnénk rajta.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps.)
(17.00)
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
