DR. HORVÁTH BALÁZS
DR. HORVÁTH BALÁZS
DR. HORVÁTH BALÁZS, az MDF képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Vélem azt, hogy figyelmesen végighallgatták a köztársaság alkotmányának módosításáról imént, a délelőtti órákban lefolyt vitát. Bár szemből figyeltem az arcokat, jó egynéhányon optimista derűt láttam; gondolom, ők nyilván elfeledkeztek arról, hogy ez a T/4487. számú, az Alkotmánybíróságról szóló törvényjavaslat elfogadása esetén is működőképes kizárólag abban az esetben lehet, ha az Országgyűlés elfogadná az úgynevezett Medgyessy-Bárándy-féle, lényegében új alkotmányt. Mivel pedig a Magyar Demokrata Fórum és a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség az alkotmány ilyen formában történő, ilyen tartalmú és mélységű módosítására lehetőséget a már elhangzott indokok alapján nem lát, így jelen vitánk nem más, mint vélemények megismerése - persze ezt minden bántó él nélkül szeretném mondani -, aztán meg a hasonlat kedvéért, elnézést kérek, de ez egy kávéházi beszélgetés.
Nem volt véletlen az, hogy a Magyar Demokrata Fórum két ízben is kérte a házbizottságban, hogy legalább az alkotmány módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának lezárásáig e három rendkívül fontos törvényjavaslat tárgyalásába ne kezdjünk bele; ismerjük meg egymás álláspontját, ha már ezt ez ideig valami okból vagy valaki felelősségére visszavezethető módon elmulasztottuk, és azt követően - mondom, legalább az általános vita lezárását követően - beszéljünk ezekről a törvényjavaslatokról.
(14.40)
Sarkalatos - és a jogállam kereteit ha nem is meghatározó, de a működés korlátait ellenőrző - intézményről, az Alkotmánybíróságról van szó. Pontosan emlékszem, és kérem önöket, Salamon és Fodor képviselő urakat, akik az Ellenzéki Kerekasztalnál, illetve a politikai egyeztető tárgyalásokon velem együtt részt vettek és ott dolgoztak, emlékezzenek arra, hogy milyen viták, szellemes szócsaták és kemény véleményütköztetések eredményeként született meg a '89. évi XXXII. törvény.
Ezt megint kénytelen voltam azért elmondani és emlékeztetni önöket a több mint egy évtizeddel ezelőtt történtekre, hogy most ez hiányzott. Szinte minden előttem felszólaló beszélt arról, hogy az alkotmányozáshoz, ezen szűk aspektusban az alkotmánybírósági törvény meghozatalához is kell egy nagyon erős társadalmi kontroll, társadalmi egyetértés, és ha nem is konszenzus, de legalább a konszenzuskeresés eltökélt szándéka. Ez egyébként kifejezetten jó szándékú és én szívem szerint támogatnám is az Alkotmánybíróságról szóló törvényt, de nagy valószínűséggel ez a törvényjavaslat is azért fog zátonyra futni, mert ez elmaradt.
Ezért tartom különösnek, hogy a pár héttel ezelőtt megkapott normaszövegről - az Alkotmánybíróságról szóló törvényjavaslatról beszélek - kérnek most önök tőlünk szakmailag, tehát tudományosan megalapozott és nemzeti jövőképünkbe épülő, politikai jellegű állásfoglalást, és most persze nem tágabb politikáról vagy a politikai mozgásról, hanem szakmapolitikáról beszéltem meghatározóan.
Higgyék el, egy ilyen sarkalatos törvény nem Siemens mosógép, amit évente kicserél az ember, és akkor örül annak, hogyha új. Egy ilyen sarkalatos törvénynél az állandóság, az egymásra épülés hallatlanul fontos, ami persze nem jelenti azt, hogy a részleteket nem kell finomítani, nem kell a társadalmi változásokhoz hozzáigazítani, sőt mi több, ez a hozzáigazítás, ez a finomítás, alakítás szükségszerű, elvárható és nem egy esetben el is várandó.
Mindezekből következően a Magyar Demokrata Fórum országgyűlési képviselőcsoportja itt és most, az általános vita keretében kénytelen leszögezni azt, hogy amennyiben az alkotmánymódosítást az Országgyűlés nem fogadja el, legjobb szándéka ellenére sem lesz képes elfogadni és támogató szavazatával segíteni e törvény megszületését. Úgy, ahogy ezt a helyettes államtitkár úr az alkotmányügyi bizottság ülésén elmondta, ez a négy törvény zárt logikai rendben épült, csak így vizsgálható és vizsgálandó. Mondom még egyszer: a parlament vezetése irgalmatlanul nagy taktikai hibát követett el akkor, midőn nem várták meg az alkotmányról szóló törvényjavaslat vitájának, legalább az általános vitának a lezárását, hogy ne kelljen most ilyen furcsa, kettős nyelven üzenő szavakat elmondani önöknek az ország nyilvánossága előtt.
Ebből következik, hogy bár ígértem, mondtam, hogy a részletekbe nem megyek bele, de azért az imént kifejtett elvi fenntartásaink mellett néhány részletkérdésre azért szeretném a figyelmüket felhívni. Persze, ez még implicite sem jelenti azt, hogy egészében ellenezném ezt a törvényjavaslatot, ha az alkotmánymódosítás bekövetkezne. De a contrario azt sem jelenti, hogy e módosítások vagy fenntartások mellett a régi finomítására, új állapotokhoz, társadalmi viszonyokhoz, kapcsolatrendszerhez való alakítására nem látnék lehetőséget.
Nem értünk egyet, nem értek egyet azzal, hogy az Alkotmánybíróság - ahogy itt már számos alkalommal elhangzott - lehetőséget kap a jogegységi határozatok alkotmányosságának felülvizsgálatára. Nem akarok itt most dogmatikai vitába belemenni, hogy mennyire norma jellegű egy jogegységi döntés, de ha emlékeznek arra a nyitó mondatra, hogy mire szól a jogegységi határozat, az azt mondja, hogy az ítélkezés egységesítésére, úgymond az egyszemélyi ítélkezés megteremtésére. Ez viszont azt jelenti az én értelmezésem és a mi értelmezésünk szerint, hogy ha van egy olyan törvény, amelyből a Legfelsőbb Bíróság talán alkotmányellenes értelmezéssel képes levezetni jogegységi határozatot, akkor célszerűbb lenne azt megvizsgálni - és ez lenne egy tiszta megoldás -, hogy miért olyan tartalmú az a jogszabály, amelyből egyrészt esetleg egy tiszta logikájú jogegységi döntés fakadt.
Másrészt annyiszor elmondtuk, évtizedek, sőt évszázadok óta, hogy válasszuk szét a hatalmi ágakat a súlyok, ellensúlyok, a hatalommegosztás épüljön be a gondolatvilágunkba, a létezési formánk legyen, hogy ha ezt elfogadjuk, akkor nagyon nehéz lesz magán a szakmán is - a jogász szakmára gondolok - átgyűrni, áttolni egy ilyen jellegű normaszöveget, és azt hiszem, hogy erre van más megoldás is. Az imént egy technikai jellegű indítványt - vagy elképzelést, jobban mondva - ezzel kapcsolatban kifejtettem.
De még rengeteg ilyen apró részlet van, és államtitkár úr, ezért sajnálom - komolyan, nagyon sajnálom - a normaszöveggel kapcsolatos négypárti egyeztetést, amelyről Dávid Ibolya is elég sokat beszélt, mert ezek az apró, talán nüansznyi fenntartásaink mind feloldhatók lettek volna. Csak egy vagy két példát mondok még.
Nem akarok senki egzisztenciális helyzetével foglalkozni, de ha én az Alkotmánybíróság elnöke helyettesének, tehát a helyettes elnök megválasztásához ugyanolyan rendet írok elő, mint magának az elnöknek - mondom: nem akarok egzisztenciális kérdésekkel foglalkozni -, ugyanakkor közel fél évig a jogszabály alapján ő vezeti az Alkotmánybíróságot az elnök akadályoztatása esetén, egyszerűen nem értem a logikáját, hogy az elnök megkapja a miniszterelnöki fizetést, javadalmazást, ő pedig ugyanúgy, mint a többi alkotmánybíró, megkapja a miniszterit. Ez egyszerűen nem pénz kérdése, államtitkár úr, higgye el, hanem úgy érzem, hogy valamifajta különös megbecsülés hiánya, ami egy egyszerű dolog, egy rövid módosító indítvány.
Az előzetes normakontrollról nagyon sokan beszéltek. Hogy egyértelmű legyen a Magyar Demokrata Fórum országgyűlési képviselőcsoportjának álláspontja, mi ellenezzük, és ez meghatározó a bennünk lezajló döntési folyamat kialakulását illetően, hogy a kormánynak ne nyissuk meg ezt az utat, ne nyissuk meg ezt a lehetőséget. A magam részéről abból indulok ki, hogy a kormány mögött ott áll a parlamenti többség, ott áll egy nagyon erős politikai legitimáció, a kormánynak az a feladata, az a dolga, hogy bírva a többségi kormányzó erők bizalmát, az ő akaratukat úgy formálja, hogy véleménye szerint alkotmányellenes döntés ne szülessen. Az, amit pedig a miniszteri indokolás tartalmaz, hogy lehetnek olyan indítványok, amelyek nem a kormány - és vannak is ilyenek értelemszerűen - kezdeményezésére kerültek tárgyalásra, és azok is lehetnek alkotmányellenesek, ez pedig egyszerűen fából vaskarika. Akkor is a többségnek kell azt megszavazni, amely viszont a kormánnyal együtt dolgozik, együtt lélegzik, elméletileg együttműködik.
Államtitkár Úr! Azért én még egy dologra felhívnám a figyelmét a kormány normakontroll-lehetőségével kapcsolatban: nagyon érdekes, ha végiggondoljuk azt az utat, megadva a kormánynak az előzetes normakontroll lehetőségét, hogy ez hogyan viszonyul - ezt hosszabb lenne most elmondani, csak az ötlet szintjén mondom - a konstruktív bizalmatlansági indítványhoz.
(14.50)
Ha ezt közjogi egységben nézzük, akkor hihetetlenül érdekes következtetéseket lehet majd levonni.
Egy másik apró technikai jellegű kérdés: régen is volt, most is volt, soron kívül elrendeli az Alkotmánybíróság, a bíró kezdeményez alkotmánybírósági eljárást. Ezt jó lenne összefésülni a bírák jogállásáról szóló törvénycsomaggal, hiszen a bíró nemcsak akkor bíró, egy ügy ura, amikor egy ügyet tárgyal, hanem este tizenegy órakor és reggel öt órakor is. Ebből következik, hogy megtartva ezt a törvényi rendelkezést beemelném azt a fél mondatot, amely egyébként az indokolásban szerepel, hogy a bíró által kezdeményezett alkotmányügyi eljárás csak akkor élvez értelemszerűen soronkívüliséget, ha - mondom, beemelendő az indokolási szöveget - a saját ügyéről van szó, amelyet ő tárgyal, és azt értelemszerűen alkotmányossági aggályai miatt fel is függeszti.
Most előfordulhat az, ha csak ezt a normaszöveget nézem - hogy hazabeszéljek -, a Veszprémi Városi Bíróság egyik bírája egy celldömölki ügyben mint bíró - erre lehetősége van - alkotmányossági panasszal élve eljárást kezdeményez.
Kérem, ha már ilyen részletességgel kidolgozták az Alkotmánybíróság működéséről is szóló törvényt, nagyon célszerű lett volna elgondolkodni azon, tán célszerű, okos és hasznos dolog lett volna beemelni egy olyan rendelkezést, amely az alkotmánybírákat mandátumuk megszűnése után segíti, támogatja visszavezetni a polgári életbe, hiszen az alkotmánybírói rang olyan nemes, nagy társadalmi megbecsülést élvező méltóság, amely már nem teszi lehetővé azt, hogy elmenjen egy minisztériumba előadónak vagy bárhová máshová; erre majdnem volt példa. Tehát a kimenő alkotmánybírák egzisztenciájáról célszerű lett volna valamilyen formában és technikával gondoskodni.
Persze, mindezek csak egyszerű példák, amelyekkel arra szerettem volna rávilágítani, hogy a konszenzuskeresés hiánya, az előkészítés csökött volta milyen hibákat okozhat.
Miután a Magyar Demokrata Fórum álláspontja ebben az ügyben következetes, működésképtelen törvényjavaslat elfogadásához nem kívánunk és nem is tudunk támogatást nyújtani, ezért döntésünket az alkotmány módosításáról szóló törvényjavaslat eredményétől tesszük függővé.
Köszönöm figyelmüket. (Taps az ellenzék padsoraiban.)
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
