DR. HORVÁTH JÁNOS
DR. HORVÁTH JÁNOS
DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! A téma, ami előttünk van, valóban fontos: kutatási és technológiai innovációs alapról van szó, a kormány törvényjavaslatot hozott ide, az Országgyűléshez. Helyes, hogy a kormány a témával foglalkozik, és helyes, hogy megosztja velünk gondolatait, és azt, hogy mennyire jutott ezekkel a gondolatokkal.
Ahogy már hallottuk a miniszter úrtól, a bizottsági előadóktól és másoktól, az Országgyűlés valóban komolyan veszi ezt a témát, sokkal komolyabban, mint ha valaki annak alapján ítélné meg, hogy hányan is vagyunk most az ülésteremben.
A kutatási és technológiai innováció annyira alapvető kérdése a magyar gazdaságnak, jelenünknek és jövőnknek, hogy ez egy egész napot és külön értekezést érdemelne. Most hozzászólásomban engedtessék meg, hogy néhány olyan gondolatot mondjak, ami eddig nem hangzott el, hiszen ráerősíthetnék azokra, amiket már eddig hallottunk, bölcsességeket és alapos belelátást. Mégis van még néhány olyan gondolat, amiről azt hiszem, hogy kívánatos számba venni. Különös rendszer nélkül, inkább mint téglákat az épülethez, hoznám a következő gondolatokat.
Az egyik az, hogy az alap, egy innovációs alap létrehozatala, lássuk csak meg, egy intézményt létesít, egy institúció jön létre, amelyek néha igen hasznosak és szükségesek; néha viszont a csökkenő hozadék törvénye már beállt az intézmények létesítése tekintetében, ami azt jelenti egyszerű nyelven, hogy máris túl sok van, és ha még egyet létesítünk vagy még többet létesítünk, annak az eredménye nemcsak hogy a költséget nem téríti meg, hanem talán a meglévő rendszert is lassítja vagy kevésbé teszi eredményessé.
Nem szeretnék tovább ilyen parabolákban beszélni, hanem azt szeretném egyszerűen mondani, hogy a kormányzati szektor és az állami szektor részvétele ebben a munkában, a kutatási és technológiai innováció jól megfigyelhető a mi gazdaságunkban, a mi országunkban is és szerte a világon. Az, hogy most arra gondolunk, a kormány azt javasolja, hogy a magánszektor szálljon be egy ilyen alapba, és közösködjön a kormányzatból jövő, a kincstárból jövő forintokkal, és majd létrejön egy pályázati rendszer, és ott egy tanács - tetszik hallani, hogy a szavakat hogy nyomom meg? -, egy intézmény, egy pályázati rendszer és a tanács, hogy azokat a pénzeket elossza, amelyek összejöttek már az előbb említett módon, részben a kincstárból, részben a magánvállalkozóktól.
Honnan tudjuk ennek a szakszerűségét és a méltányosságát? Persze, hogy meg kell bíznunk egymásban és meg kell bíznunk a szakemberekben, fontos a szakszerűség, a kompetencia, az etika és a morál. Mi szeretünk megbízni egymásban, ugyanakkor az is kötelességünk, hogy vigyázzunk: lazaságok és pontatlanságok ne épülhessenek bele a rendszerbe, mert bizony, amit képviselőtársaim itt már említettek néhányan, a protekció, sőt volt, aki még azt a szót is használta - én nem szeretem használni -, hogy korrupció, hátha ilyen is betolakodik a hátsó ajtón vagy valamelyik ablakon. Nem, én nem ettől félek, de ennek a gondolatnak a felvetését is helyénvalónak tartom.
Inkább azt tanácsolnám a kormánynak és magunknak is, hogy bátorítsuk azokat, akik eddig is sikeresen művelték ezt az “ipart”, ezt a tevékenységet, nevezetesen a kutatás-fejlesztést. Ha megnézzük magyar honunkban és szerte a világon, érdekes adatokat találunk. Talán sokan tudjuk is, talán nem, engedtessék meg, hogy említsek néhányat.
(16.50)
A jelentős találmányok vagy újítások - újítások, amelyekből aztán találmányok lettek - igen nagy hányadban hol is születtek meg? Hol is pattant ki a szikra, vagy hol csiszolták ki eszközzé, szerszámmá, alkalmazható valamivé? Műhelyekben, fészerekben, konyhákban, olyan helyeken, ahol egy-két ember maga fuserált, talán szebb szót is találhatok: igyekezett, alkalmazta tudását, gondolatait kipróbálta. Persze, hogy voltak nagy laboratóriumok, és nagy találmányok ott születtek meg. Ha valaki az előző érvemet vitatni kívánja, persze, hogy talál érveket, segítek is neki. Ott volt a Murray Hill laboratórium New Jersey-ben a háború alatt, ahol a tranzisztorral kísérleteztek, és bizony olyan nagy sikere volt, hogy végül is a XX. és a XXI. század arra épül, az information technológiára, ahogy ott kitalálták a tranzisztort, a semiconductort és mindent, ami ebből következett. Az egy nagyvállalatnak egy nagy kutatóműhelye volt, azért a három kutató - kettőt jól ismertem magam is - Nobel-díjat is kapott. Azonban, ha mégis egyenleget vonunk, akkor kiderül, hogy annak a technológiának az alkalmazása is nagyrészt kis műhelyekben, száz meg száz más helyen történt.
Mi tehát a célszerű, célirányos gazdaságpolitika számunkra ma? Tisztelt Országgyűlés! Erről elég sokat beszélgettünk a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség képviselői és szakértői, sőt jelenthetem, hogy az országban több helyen többekkel elbeszélgetve erről olyan bölcsesség, vélemény van alakulóban, hogy bátorítsuk azokat, akik hajlamosak ezt csinálni Hódmezővásárhelytől Simontornyáig és szerte az országban keletre és nyugatra.
A bátorítás egyik kézzelfogható eszköze az adókedvezmény. Tehát nem az, hogy direkt pénzt adunk valakinek azért, hogy kutatást ígér, még akkor is, ha igen alkalmas erre, talán ez is. De azt javasolom, egy hatásosabb ösztönzése a kutatásnak, ha az a forint úgy kerül el a kutatóhoz, hogy adókedvezmény, nem pedig direkt forint kifizetve. Miért? Mert egy adóforint be nem fizetése pont annyit ér, mint egy forint kifizetése. Egy forint, egy forint, így kapja meg, vagy úgy kapja meg. A különbség a kettő között a folyamatban az, hogy az adókedvezmény révén kutatás-fejlesztésre eljuttatott juttatás már valami meglévő, folyamatban lévő cselekmény megerősítése, mondhatnám, jutalmazása.
Tehát a vállalkozásoknak több szerepet juttatnék, ezt tanácsolom tisztelettel a kormánynak és magunknak is, hogy vonjunk be érdekképviseleteket, beszéljünk egyetemekkel, kutatási intézetekkel, hogy társuljanak, vagy velük társulhassanak ezek az egyéni kezdeményezők, és akkor azok, akik erre képesek, megszerzik azt az ismeretet, amire szükség van. Mert valóban - ahogy Püski képviselő úr olyan tisztán mondta - a tudás az egyetlen, a legfontosabb termelőeszköz, és ha azt fejlesztjük, azt bátorítjuk, akkor jó úton járunk. Mi az a tudás? Nem valami misztikus valami; nyelvet kell tanulni, matematikát, döntéshozatali közgazdaságtant, technológiát, humán ismereteket és így tovább, az eredményes és sokat ígérő kutatás-fejlesztési alapfundamentum lerakása.
Tisztelt Ház! Én drukkolok annak és támogatom azt, hogy legyen Magyarországon kutatás-fejlesztési mozgalom, az Országgyűlés legyen ennek egyik instrumentuma, azonban újra kellene ezt gondolni. Azt, amit a kormány most elénk hozott, jobb volna, ha visszavenné, és még egyszer átgondolnánk alaposabban.
Köszönöm, elnök asszony. (Taps a Fidesz soraiban.)
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
