DR. PÓSÁN LÁSZLÓ
DR. PÓSÁN LÁSZLÓ
DR. PÓSÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! A gazdaság versenyképességének a fenntartásához szükség van a kutatás és az innováció preferálására - azt hiszem, ezzel a megállapítással a Ház bármely szegletében ülő képviselő egyet tud érteni. Sajnos, a kormány ennek a fontosságát, úgy tűnik, csak most ismerte fel, ugyanis emlékeztetni szeretnék arra, hogy 2003-ban a kormány döntésének következtében tudományos kutatásra-fejlesztésre a 2002. évi összeghez viszonyítva, annak az összegnek kevesebb mint 70 százaléka jutott. Tehát ez bizony azt jelenti, elég hosszú idő kellett ahhoz, amíg ennek az elvnek a fontosságát felismerték - úgy tűnik, ennek az innovációs alapról szóló törvénytervezetnek a benyújtásával legalább odáig már eljutottak, hogy felismerjék ennek a fontosságát. Az persze más kérdés, hogy jó időben, jókor és jól készítették-e ezt elő.
Hogy időben ez jól van-e ütemezve, időzítve, erről szóltak már előttem a képviselőtársaim, kifejezetten olyan összefüggésekben tárgyalva a kérdést, ami a gazdasági élet szereplőit érinti. Azt gondolom, e tekintetben megállapíthatjuk közösen, hiszen szocialista képviselők is mondták, hogy ez most időben nincsen jól ütemezve. Hogy egy ilyen alapra viszont szükség lenne - ezt is elmondták, én magam is meg tudom erősíteni -, ez nem vitakérdés. A helyzet az, hogy a gazdaság jelen állapotában bizony megfontolandó, hogy mikor és hogyan hozunk létre alapokat, és annak milyen vonzatai vannak. Lehet-e ilyen körülmények között egyáltalán új adó jellegű járulékokkal terhelni a gazdasági élet szereplőit? Ez ugyanis a gazdasági élet szereplői többsége számára rövid távon inkább teher lesz, mintsem annak áldásos hatásait élvező előny.
Ugyanakkor persze nem vitás, hogy hosszú távon az innovációra, az új kutatási eredmények gazdaságban való hasznosulására alapvető szüksége van az országnak, és nem azzal kell operálni, amit egyébként valamikor még Medgyessy Péter miniszterelnök úgy fogalmazott meg, hogy Magyarország versenyképességét az olcsó munkaerővel kell megteremteni - ezt Medgyessy Péter mondta. Úgy látszik, amin persze már nem lepődünk meg, hogy a kijelentések, majd az új kijelentések tartalmi ellentmondásai nem zavarják különösebben a kormányt és a miniszterelnököt sem.
Az alapról szóló törvénytervezethez, azt kell mondanunk, csak nagyon komoly tartalmi módosítások elfogadása esetén lehet nyugodt lélekkel hozzájárulni. Azt gondoljuk, hogy az adóterhek és az egyéb elvonások növelésével, új adó bevezetésével nem biztos, hogy rövid távon is eredményeket lehet elérni. Hasznosabbnak tűnik az, amit egyébként a polgári kormány idején igyekeztünk mi magunk a gyakorlatba átültetni, hogy ne elvonásokkal, hanem adókedvezményekkel, az egyéni érdekeltség felkeltésével, megteremtésével érjük azt el, hogy a magánszektor nagyobb arányban kapcsolódjon be a kutatásokba, a fejlesztésekbe, az innovációba.
Az alap létrehozásával, működtetésével kapcsolatos elképzelések is nagyon komoly kifogásokat keltettek bennünk. Nagy vonalakban először hadd említsem azt, sommásan azt mondhatnánk, hogy maga a törvénytervezet, az abban foglaltak átgondolatlanok, elnagyoltak, és nagyon sok vonatkozásukban hiányosak. Az előterjesztés még csak azt sem említi meg, hogy mekkora lenne ennek az alapnak a nagyságrendje - elnézést kérek, ez első hallásra bizony nagyon furcsa. Feltételezzük azt, hogy nem készültek számítások? Miféle előterjesztés az ilyen? Vagy ha készültek számítások, akkor a kérdés az, hogy a képviselők miért nem ismerhetik meg ezeket? Nem találkoztunk ilyenekkel - azért jó lenne ezeket tudni. Nagyon sokféle szám röpköd itt a levegőben. Én azt gondolom, hogy ha egy szaktárca előrukkol egy törvénytervezettel, ráadásul olyannal, amelyik új adóterhet is jelent a vállalkozóknak, az a minimum, hogy hozzá kapcsolódóan készítenek hatástanulmányokat, számításokat, és azokat az érintettek, így természetesen a képviselők is időben megismerhetik - ilyenekkel nem találkoztunk.
A javaslat nyitva hagy olyan alapvető kérdéseket, mint a felelősség kérdése, az elosztás elveinek az ügye, a létrehozott szellemi és tárgyi értékek tulajdonjogának a kérdése. Ne felejtsük el, hogy közpénzen létrehozandó termékekről van szó, akár szellemi, akár pedig tárgyi értékről van szó - közpénzből, vagy azért, mert a költségvetés tesz bele pénzt, vagy azért, mert adó jellegű befizetésekről van szó. Ezeket illene tisztázni, ez alapvető jogi kérdés.
(17.10)
Mindeddig jól működő struktúrákat szüntetne meg, a forrásokat összevonja. Csak utalni szeretnék arra, hogy a magyarországi gyakorlatban az olyan szóhasználat, hogy “racionalizálni működéseket” - ami általában összevonásokat jelent -, a tapasztalatok szerint mindig leépítéseket jelent. Szeretnénk látni garanciát arra vonatkozóan, hogy ez nem forráscsökkenéseket jelent a meglévő, már most is hiányos állapothoz képest. Ezzel egyidejűleg persze minden működő grémiumot is megszüntetne, ami az elkövetkezendő hónapokra, de akár még évre kihatóan is nagyon komoly működési problémákat vet fel, és egyáltalán nem garantálja azt, hogy ez a bizonyos törvény és a hozzá kapcsolódó alap - ha a kormánytöbbség megszavazza - 2004-től mégiscsak működhet, mert mire felállnak az új testületek és elkészülnek a működésre vonatkozó új szabályozók, az alsó hangon egész egyszerűen fél év, ha nem több. Tehát nagyon komoly fennakadások lesznek.
Zavaros, nem pontosan definiált feladat- és hatáskörű a kutatási és innovációs tanács. Szintén csak felületesen meghatározott a nemzeti kutatási és technológiai hivatal elnökének a szerepe, jogköre, jóllehet szövegszerűen mégiscsak az olvasható ki a törvénytervezetből, hogy komoly jogosítványokat rendelnének hozzá. De nem látjuk ennek a kontúrjait, a határait sem. Szétverik a nemzeti kutatási és fejlesztési programot, azt a programot, amely a modern világ kutatási realitásaihoz igazodó pályázati rendszert hozott létre és működtetett, véleményem szerint igen jó hatásfokkal. Hasonló rendszer újjáépítése hosszú időt fog igénybe venni.
Minden kutatással és fejlesztéssel kapcsolatos jelenlegi bizottságot feloszlatnak. A helyükben létrejövő szervezetek, bizottságok kinevezésének rendjéről semmit nem tudunk. Az egész alappal és a hozzá kapcsolódó bizottságokkal kapcsolatosan óhatatlanul felmerül annak a gyanúja, hogy nem egy új klientúra építéséről van-e szó. Erről beszéljünk őszintén! Itt nagyon komoly pénzekkel lehet kalkulálni. Hogy ennek milyen a nagyságrendje, abban nem kívánok állást foglalni, mert ezzel kapcsolatban - mint említettem - semmilyen számot nem láttam.
Nem szól a tervezet arról, hogy milyen kutatások támogathatók. Támogatható-e például mindebből a privát hadi szféra? - ez csak egy kérdés. Illő lenne ezekre választ kapni. Kik az alapból támogathatók köre? A törvényjavaslatban egy szó sincs erről. Arról nem is beszélve, hogy jogi szempontból az egyes paragrafusok szintjén nagyon komoly ellentmondások vannak. Csak példaként hadd említsem meg, hogy a 8. § (3) bekezdése értelmében a pályázatok nyíltak. Magyar Bálint miniszter úr az expozéjában ugyanezt erősítette meg. Ezzel szemben a 9. § arról szól, hogy a gazdasági társaságok által befizetett járulék összegét a gazdasági társaságok által megvalósított kutatási és technológiai innovációs tevékenységekre kell fordítani. Ha ezt jól értem, és a pályázatok nyíltak, akkor nem a pályázati kiírások számítanak? Hogy kell ezt értelmezni? Értelmezésem szerint ez jogilag elég nehezen kezelhető. A 9. § korlátozását milyen részekben kell biztosítani? Éves összegekben arányosan vagy pályázattípusonként? Mi történik akkor, ha egy gazdasági társaság és egy egyetem, akadémiai kutatóhely közösen pályázik? Azt hova kell besorolni? A gazdasági társaságok “kvótája” alá vagy nem oda? Ezeket is illő lenne tisztázni.
Álláspontunk szerint nem indokolt a kisvállalkozásokra a nagy vállalkozásokkal százalékosan azonos járulékterhet róni. Erről szintén szóltak előttem képviselőtársaim. És egyúttal természetesen arról is meg kellene emlékezni, hogy aggályos közpénzekből finanszírozott innováció előmozdítása céljából kockázati tőkealapokkal kalkulálni. Ezeknek a nevében is benne van, hogy ezeknek a pénzeknek a megtérülése nem nagy százalékban garantálható. Nem vitatom, hogy jogilag viszonylag jól körül van írva, hogy hogyan és miként kell működni a kockázati tőkealapoknak, de szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy akkor, amikor - hogy egy aktuális példát említsek - ingatlanbefektetésekkel kapcsolatosan bűnügyi esetek, letartóztatások vannak, ha úgy tetszik, kockázati tőkebefektetések miatt, akkor talán mégiscsak érdemes lenne elgondolkodni azon, hogy amikor járulékokból, adókból kötelezően létrehoznának egy ilyen alapot, annak a tényleges hasznosulása mennyire garantált. Ez a passzus egész egyszerűen csak arra alkalmas, hogy a kockázati tőkekalapok bevonásával ebből az alapból úgy lehessen közpénzeket kimenekíteni magánzsebekbe, hogy utána jogilag ne lehessen azt mondani, hogy valami simlisség történt. Azt gondolom, ez így nem helyes.
Számos aggályunk fogalmazódik meg tehát ezzel a törvénytervezettel kapcsolatban. Magát a szándékot jónak tartjuk, viszont az időzítését és a kimunkáltságát egyáltalán nem tartjuk szerencsésnek.
Köszönöm a figyelmet. (Taps a Fidesz soraiban.)
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
