DR. BŐHM ANDRÁS
DR. BŐHM ANDRÁS
DR. BŐHM ANDRÁS, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: No, tehát ez mindenképpen egy javaslat lenne ennek a mérlegnek a meghatározásakor, amikor nagyon határozottan azt mondjuk, hogy a személyi jövedelemadó csökkenése 141 milliárd forintot jelent a magyar állampolgároknak, ennyi marad náluk - lehet, hogy valamivel több, valamivel kevesebb, 140 milliárd forintot meghaladó összeg mindenképpen.
Amikor azt mondjuk, hogy a társasági nyereségadó csökken, akkor az valós tény, és a vállalkozóknak ez könnyen kiszámítható gazdálkodási könnyebbséget jelent. Akkor, amikor ezek a vállalkozók a befektetések segítéséhez olyan kedvezményeket kapnak, amelyeket itt a képviselőtársaim felsoroltak, bizonyos vagyok abban, hogy nem szabad ezt az eredményt elvitatni; még akkor sem szabad elvitatni, ha napi politikai érdek amellett szólna, hogy semmit nem ismerünk el, semmi nem megfelelő, mint ahogy ezt az ellenzék teszi.
Az a véleményünk, hogy a mai gazdaságpolitikának a kitörési lehetősége valóban abban áll, hogy beruházásokat ösztönzünk és könnyítjük a vállalkozásokat. Milyen beruházásokat célszerű támogatni? Elsősorban azokat az infrastrukturális beruházásokat, amelyek a költségvetésben reményeink szerint szerepelnek.
Elég fölöslegesnek tartom, hogy pontosan ugyanazokat a mondatokat szakaszszám szerint végigmondjam, amiket, azt hiszem, a mai napig 32-en tettek meg, tehát néhány olyan kérdésről szeretnék beszélni, amit részint vitásnak tartunk, részint azt gondolom, szükséges, hogy szót ejtsünk róla.
Elsőnek a bevezetendő új adónemek közül az ökoadónak becézett adócsoportból a környezetterhelési adót szeretném kiemelni, és annak a megfontolását kérem, hogy nem tudom, a környezetvédelmi tárcánál-e vagy a pénzügyi tárcánál, ahol ez a gondolat megfogant, számoltak-e azzal, hogy számos környezetvédelmi beruházás előkészítése zajlik. Anélkül, hogy soviniszta szeretnék lenni, de úgyis a “budapesti lobbista” lesz nyilvánvalóan rám sütve, azért el szeretném mondani az államtitkár úrnak, hogy amennyiben ilyen formájában, változatlanul ez az adónem megszavazásra kerülne a parlamentben, ez egy csapásra ellehetetleníti az ország jelenlegi legnagyobb környezetvédelmi beruházását, a központi budapesti szennyvíztisztítóét, tekintve, hogy a már kész, megtárgyalt európai banki hitelmegállapodások - éppen a dolog előkészítetlensége miatt - nem számolhattak azzal, hogy az üzemeltetést egy újabb adótípus fogja megterhelni.
(15.10)
Ez abba a körbe tartozik, amit én az adóalkotmányosságról mondtam: idő kell, előkészület kell minden szereplőnek ahhoz, hogy egy ilyen adónem megjelenhessen.
Amiről még szeretnék beszélni, ez az úgynevezett fogyasztói ártámogatás, ami a szintén sokat emlegetett és napjaink vitájába kerülő tömegközlekedéssel kapcsolatos jogszabályi rendelkezés. Ebben a körben hadd mondjam el azt - és ez megint önkormányzati érdek -, hogy akkor, amikor költségvetési feszítő kényszerek miatt a kiadási oldalon takarékoskodni kell, amikor a kormánynak meg kell gondolnia azt, hogy mire költ és mire nem, az fel sem veti azt a mérlegelési lehetőséget, hogy olyan kiadásokat is mellőzzön, megtagadjon, amire nézve jogszabályi kötelezettsége van. Az nem egy mérlegelési lehetőség, hogy az önkormányzatok kötelező feladataihoz nyújt-e forrásfinanszírozást az állam vagy sem. Ez nem az a terület, ahol az államnak mérlegelési joga van, mert ha nem tesz eleget a finanszírozási kötelezettségének a kötelező feladatához, azzal törvénysértést követ el. Ez igaz a tömegközlekedés támogatásában is, és mindabban az önkormányzati feladatban, aminek a finanszírozása ma még nem látszik, jóllehet ma késő este lesz benyújtva a költségvetés, tehát a remény még nyitva van, a költségvetési végszavazás még néhány héttel odébb van.
A fogyasztói ártámogatással kapcsolatban annak a megfontolását javaslom, átgondolását kérem, hogy két vitatéma merül fel. Az egyik a politikailag kényes téma: nincs vétójoga a pénzügyminiszternek a tarifa meghatározásakor, az önkormányzatok képesek és a csillagos égbe megemelik a tarifákat, ez elszabadítja az inflációt - kezelhetetlen történet lesz.
Nem ez fog történni. Két okból nem fog ez történni: egyrészt azért, mert valamennyi önkormányzat, ahol tömegközlekedés üzemel, nem politikai öngyilkos. Tehát egész egyszerűen tisztában van azzal, hogy vannak politikai korlátai annak, hogy a lakosság meddig terhelhető, és a politikai öngyilkosságot a választott önkormányzati vezetők nem fogják elkövetni. Nem fogják elkövetni akkor sem, ha felmerül a gyanú, hogy a Pénzügyminisztérium részéről ez a jogszabály-módosítás éppen azért született, hogy a politikai felelősséget átterheljék az önkormányzatokra.
De van a dolognak egy még életszerűbb hatása - és ezt némi tapasztalatból hadd mondjam el -, szakértői vizsgálatok bizonyítják azt, hogy nem lehet a végtelenségig emelni a tarifákat. Nem lehet azért, mert van egy pont, ahol a dolog kontraproduktívvá válik, és egész egyszerűen hiába van felemelve a tarifa, nem lesz, aki megvásárolja az alapjául szolgáló bérletet.
Tehát ez az érvelés nem fogja megoldani azt a problémát, hogy emelhető a tarifa, hogy az állam 1995 óta kivonult a tömegközlekedés finanszírozásából. De ez az elkövetkezendő hetek egyik lényeges vitatémája lesz.
A másik eldöntendő kérdés a fix támogatás összege, amire nyilván a részletes vita során közgazdasági magyarázatot is kell tudni adni. Tehát amennyiben meghatározott százalékú támogatást köteles az állam folyósítani a támogatandó bérletfajták után, amennyiben az önkormányzatnak tarifamegállapítási joga van, akkor elég határozott véleményem szerint a fix támogatás legalábbis ahhoz kell hogy kötődjék, hogy mennyi a ténylegesen megállapított tarifa. Ezt nevezhetjük tételesnek is és százalékosnak is, de amennyiben a támogatandó összeg a tarifa alapulvételével nem kerül kiegyenlítésre, akkor azt kell tudni mondani, hogy a magyar állam úgy dönt, hogy a szociális támogatásnak ezt a területét még alacsonyabban húzza meg. Nyilván ennek a vitatása is megtörténik a későbbiek során.
Még egy kérdés, visszatérve az adókhoz, és ez lényeges kérdés. Megfontolás tárgyává kell tenni - és azt gondolom, hogy ebben partnerek leszünk -, hogy a megszűnő nyugdíjjárulékkal (Sic!) kapcsolatosan valamiféle módosításra nem találunk-e lehetőséget. Ez fontos kérdés. Amerre a gondolkodás tart, az az lehet, hogy a legmagasabb szférában legyen egy limit, hogy mennyi az a járulék, ami adómentes, illetve fokozatosan az adóbeszámítással egyező módon kerüljön megvonásra a nyugdíjjárulék adómentes és nem adómentes része. Ennek nem elsősorban költségvetési kihatása van, hanem amiért ezen érdemes elgondolkodni, az a '97-ben elfogadott nyugdíjreform. Tudniillik a jelenlegi adószabályozás kérdőjelessé teszi azt a gondolatsort, amin maga a nyugdíjreform alapul, de nyilván ez a szakmai vita is megoldható a részletes vita során.
Köszönöm a türelmüket, és a részletes vitában nyilván további részletek kerülnek felszínre. Köszönöm. (Taps az MSZP soraiban.)
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
