FONT SÁNDOR
FONT SÁNDOR
FONT SÁNDOR, az MDF képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Élénken figyeltem az SZDSZ vezérszónokának gondolatait, aki gyakorlatilag itt nyíltan vitatja meg az MSZP-vel, hogy mit is gondolnak gazdaságról, annak lényegi tartalmáról, és talán a tévénézők is megértik, hogy hasonló vita folyik másfél éve az MSZP és az SZDSZ között. Ennek lett az a következménye, amelyben egy sodródó kormány szinte már ellehetetleníti a magyar gazdaságot, válság közeli helyzetet hozott létre, és ennek minden következményét az adózókkal, az állampolgárokkal és a vállalkozókkal fogja kifizettetni.
A benyújtott adótörvénynek értelemszerűen nem is lehetne az a címe, amit ráírtak, ennek egyetlenegy értelmes címe van: Sarc 2004, merthogy ez a kötet mutatja meg, hogy hogyan veszik el azt a közel 700 milliárd forintot önöktől, hogy a gazdaságpolitikai tévedéseket megpróbálják korrigálni.
Nagy örömmel hallgattam Tállai András képviselőtársam gondolatait, aki bemutatta egy magyar család várható helyzetét a következő évben. Valószínűleg ez a család a Szegfű család lehetett, és valószínűleg a családfőt Szegfű Péternek nevezhetik, akinek estére már teljesen kivörösödik az arca, és nem érti, hogy a szegfű-kormány miért hoz rá ekkora rontást. (Derültség a Fidesz soraiban.)
A magyar gazdaság történeti léptékkel mérve viszonylag gyorsan állt át a negyven évig tartó, súlyos károkat okozó tervgazdaságról a modern piacgazdaságra, de 2003-ra egy igazi jóléti állam finanszírozásának feltételei még nem teremtődtek meg. Erőforrásaink arra elegendőek, hogy a GDP és a termelékenység növekedésének megfelelően, átgondolt ütemben, a szocialista (Sic!) piacgazdaság célkitűzéseit alapul véve és nem utolsósorban az EU által biztosított fejlődési, fejlesztési lehetőségekre támaszkodva növekedjen a társadalmi jólét országunkban.
Ennek érdekében és mindezeket figyelembe véve kell kialakítani a hosszú és az ennek alárendelt rövid távú gazdaságpolitikát. Tudjuk, a nemzetközi összehasonlító kutatások is ezt bizonyítják, hogy teljesítményeinket alapul véve csak mintegy 30-35 év alatt tudjuk utolérni az EU jelenlegi 15 országának átlagos jövedelmi szintjét. Felelőtlen minden politikus, aki ennek az útnak a megtételéhez öt-tíz évet elegendőnek tartana. A felelőtlen, fedezet nélküli jövedelememelés ugyanis ezt az utat nem rövidítené, hanem hosszabbítaná.
Az MSZP-SZDSZ-kormányzás ideje alatt nem a realitásokon alapuló és szükséges mértékben megújult gazdaságpolitika érvényesül. Az önkormányzati választási győzelmet megcélzó felelőtlen voksszerző gazdaságpolitika, a Magyarország és a világgazdaság helyzetét figyelmen kívül hagyó parttalan osztogatás egyenes következménye, hogy a nemzetgazdaság stabilitása megrendült, az ország letért a fenntartható növekedési pályáról.
(15.20)
Ennek következtében 2004-től a társadalom, minden állampolgár és vállalkozás, a látszólag előnyben részesített közalkalmazotti és köztisztviselői kar lesz kénytelen megfizetni néhány felelőtlen és felkészületlen politikus hatalmi ambícióinak súlyos árát. Ez egyrészt az adó- és illetékterhek jelentős növelésében, a már megszerzett kedvezmények megvonásában, tömeges elbocsátásokban, másrészt a Kádár-rendszerben alkalmazott rohamos eladósodásban, a nemzeti vagyon felélésében és az EU-csatlakozás utáni feltételek kihasználására való kellő felkészülés hiányában érhető tetten.
Elhoztam, mert önök már elfelejtették, hogy egyszer benyújtottak egy kormányprogramot, amely kormányprogram 72. oldalán a 4.2. pont alatt a következőket írják: a kormány célja az állami újraelosztás mértékének évi átlagos 1 százalékpontos csökkentése, valamint az államadósság GDP-hez mért arányának további mérséklése. Mi is történt az elmúlt másfél évben? Az úgynevezett újraelosztás, azaz államosítás a közel 50 százalékos mértékről közel 55 százalékos mértékre, tehát 5 százalékkal növekedett. Az államadósság - amelyről itt már előttem többen szóltak - 51 százalékról 55 százalékra növekedett; mintegy 2 ezer milliárd forinttal soha nem látott mértékű lett az államadósság.
2003 nyaráig a kormány úgy tett, mintha minden rendben volna, a hazai és nemzetközi gazdasági szakértők figyelmeztetéseire nem reagált. A parlamenti ülésszak bezárása után az osztogató retorika változatlan maradt, ugyanakkor elképesztő kapkodás kezdődött a súlyos léket kapott magyar gazdaság felszínen tartása érdekében. Megjött a 76 milliárdos Kiss-csomag, valamint a kapkodó, átgondolatlan monetáris politika következményeképpen megkezdődött a Bokros-II. vagy Medgyessy-I. csomag lázas megfogalmazása is. Lényegileg 550 milliárdos sarc kivetéséről van szó, amelynek célja a gazdaság egyensúlyának helyreállítása. Erre számtalan elképzelés, mondhatni, ötlet látott napvilágot az elviselhetetlen ingatlanadótól különböző áfa- és szja-variációkon át a nyugdíjas-jövedelmek megadóztatásáig.
Az elképzelésekben egy közös elemet látunk: az említett, nagyon súlyos hiányt valahogy be kell pótolni, a költségvetési lyukat be kell tömni, és tulajdonképpen ennek próbálják alárendelni a gazdaságpolitikát. Az elvonás most ugyanolyan parttalan, mint amilyen az osztogatás volt, csak most a vélt gyengébb ellenállás irányába megy, és észrevétlenségre törekszik. Ez a csomag többé-kevésbé végleges formában számos rejtett tétellel együtt került az Országgyűlés asztalára. A mellékelt számítási anyag nem segíti a törvényjavaslat hatásainak, réteghatásainak elemzését, a nemzetközi összehasonlításokban 2000. évi adatok szerepelnek. Magyarország vonatkozásában sem találunk a 2004. évi várható helyzetet tükröző adatokat. Ez - feltételezhetően szándékosan - nehezíti a társadalom tájékozódását a sorsát érintő alapkérdésekben és az ellenzék szerepét az adóvitában.
A csomag legfontosabb elemeire szeretném felhívni a figyelmet. A kormány 2004-ben az infláció 6 százalékra való emelkedésével számol, amire az áfaemelés önmagában másfél százalékos hatást gyakorol. Erre alapozva számolja a bérek, nyugdíjak, családi és szociális kiadások, a költségvetés kiadási oldalának változásait, igényeit. Figyelembe véve a többi adó- és áremelési elképzelést, a 6 százalék kicsit hihetetlenül hallatszik, alacsonynak látszik. Az infláció 2004-ben a 6,5-7 százalékot is elérheti, ami a tervezési hibából eredően a társadalom reáljövedelmeiben további veszteséget fog okozni.
A kormány azt állítja, hogy a reálbéreket szinten tartja, illetve ezek enyhén emelkedni fognak. Ennek érdekében 8 százalék bruttó, illetve 6 százalék nettó, vagyis az inflációval azonos arányú bérnövekedéssel számol. Hol van itt az emelkedés? Nagy kérdés, hogy ezt a versenyszféra hajlandó lesz-e egyáltalán végrehajtani.
Az egyes adótételek további elemzése a következő. Legfontosabb talán az áfatétel, amellyel a kormány véleményünk szerint a legnagyobb adóbevételt fogja összegyűjteni, tehát a legnagyobb elvonást fogja alkalmazni az állampolgárokkal kapcsolatosan.
Sokszor hivatkozást találunk az EU-s helyzetre - csak az EU-s helyzetet nem merték eddig nyilvánosságra hozni. Az EU-ban nem jellemző a háromkulcsos adórendszer, nálunk továbbra is háromkulcsos rendszert tart életben a kormány e javaslat alapján. Az EU-ban egyetlenegy fő szabály van: 5 százalék a kedvezményes kulcs, 15 százalék a magas kulcs. Ehhez képest mi 5, 15 és 25 százalékos kulcsot fogunk majd elviselni a következő években. Mit is jelent ez? Ez azt jelenti, hogy amíg az EU legtöbb országában az alacsony kulcs 6-8 százalék környékére áll be, az úgynevezett magas kulcs 16-19 százalék környékén van, ugyanakkor ez nálunk 15 és 25 százalékos kulcsokat is jelent. Ez azt jelenti, hogy a magyar állampolgárok többet fizetnek az Európai Unióban megvásárolható termékekért, Magyarországon sokkal nagyobb áfanövekedéssel terhelve lesznek csak képesek megvásárolni ugyanazt a terméket, amit az EU tagállamainak lakói olcsóbban fognak tudni megvásárolni.
És itt következik a szomorú helyzet, mégpedig az, hogy Magyarország köztudottan nagyon nehezen tudja elérni az EU-s bérek átlagát, esélyünk talán - ha jól számolták - mintegy 30-35 év múlva van. Ez azt jelenti, hogy a bérek mintegy 30 százalékával, mint amivel az EU rendelkezik átlagosan, sokkal magasabb kiadásokat kell eszközöljünk. Csak néhányat felsorolva, ezt majd többen fogják elemezni: az élelmiszerek árának változása az adóváltozás miatt 12-ről 15 százalékra, az energia, elektromos energia, tüzelőanyag 25 százalékos körbe való sorolása. Itt jegyeznék meg még egy érdekességet: újra az Európai Unióra való hivatkozással mondják, hogy át kell sorolni ezeket a termékeket. Ez nem igaz. Franciaország ez év júliusában a magas kulcsból, tehát a 19,6 százalékos ott alkalmazott kulcsból az 5,5 százalékos kulcsba sorolta vissza az áramot. Valamiért akkor ott ez megtehető volt. Itt nemhogy visszafelé sorolás, hanem még a magasabb kulcsba sorolás történik meg.
Az áfa-visszaigénylésnél sajnálatos módon megszüntetik az áfa-visszaigénylés lehetőségét mindazoknál az önkormányzatoknál és vállalkozásoknál, amelyek pályázati úton állami támogatásban részesültek. Ez, mint hallhattuk, egyes vélekedések szerint - felszólalók is elemezték - mintegy 28 milliárd forintos elvételt jelent a beruházóktól, a vállalkozásoktól és az önkormányzatoktól. Súlyos teher ez mind a vállalkozásokra, mind az önkormányzatokra, hiszen az önkormányzatok a tervezett és hallott költségvetés kapcsán nagyon nehéz helyzetbe kerülnek, a vállalkozók pedig már nagyon nehéz helyzetben vannak.
Mint említettem, ez az áfaváltozás sajnálatosan a legnagyobb adóelvonást fogja jelenteni, és egyébként az adótörvények teljességére igaz, hogy bármelyik részét ragadjuk ki, lehet ezt színezni, hogy itt-ott találunk benne kedvezményt - ezt is elismerem -, az összessége mégiscsak az, hogy azt a 600-650 milliárd forintos elvonást megvalósítsa az adótörvény. Hol van már az a jól csengő ígéret, hogy 25 százalékról 23 százalékra fog lecsökkenni a legmagasabb áfakulcs? Sőt, a jövedéki adók - amire majd kitérek - azzal kerültek beterjesztésre a rendkívül magas, megváltozott kulcsokkal, hogy ebbe beleszámolták azt is, hogy az áfa 25 százalékról 23 százalékra csökkent, tehát az így kiesett adóbevételt jövedéki ellenemeléssel tudják majd pótolni. Nos, a jövedéki tételek ellenemelése megtörtént, csakhogy az áfa magas kulcsa nem változott 25-ről 23 százalékra.
Legkedvesebb témám a személyi jövedelemadó, amelyet a kormány propaganda szintjén próbál beállítani, a szabad demokratáknak a választási sikerük is függhet ettől a jövő évi EU-s választás kapcsán. Egy szakmai félreértésre szeretném rögtön felhívni a figyelmet. Biztos, csak nyelvbotlás, de néha úgy hallom, hogy tudatos: nem adócsökkentésről van itt szó, hanem adókulcscsökkenésről - óriási különbség!
(15.30)
Bármelyik kimutatás, elemzés megmutatja, hogy az érintetteknek adóteher-növekedés lesz, például éppen az előbb említett áfa-, és majd még elsorolom, hányféle adónövekedés miatt. Ezen sok adóteher közül az egyiknek az adókulcsa valóban mérséklődik. A személyi jövedelemadó nagy küzdések árán, úgy tűnik, jövőre ugyanolyan lesz, mint amit már egyszer törvénybe iktattunk. Úgy látszik, a mostani baloldali hatalomnál már az is sikernek számít, ha egyszerűen a törvényeket be tudják tartani, vagy azt, amit egyszer ők maguk kezdeményeztek és megszavaztak, egyáltalán komolyan veszik, és továbbra is meg akarják tartani.
Csakhogy nézzük meg, mit jelent ez az szja-változás! Valóban, az szja-kulcsok változása mintegy 130-140 milliárd forintos kedvezményt okoz az érintettek részére. Ugyanakkor szerényen és csendesen nem fejtették ki azt - hát megtesszük majd mi -, hogy az egészségügyi járulék 1 százalékpontos növekedése, valamint a nyugdíjjárulék adókedvezményének megszüntetése teljes egészében, sőt számításaink szerint nagyobb részben elviszi az előbb említett kulcsokból adódó kedvezményt. Tehát már itt, ebben a pillanatban veszteségessé vált az adózó pozíciója, mondom, nem beszélve az erre rakódó áfa-, jövedékitörvény-kedvezmények megvonásáról, és amit majd később említek, illetékekről. Tehát legjobb esetben is nulla szinten futnak ki az adózók.
Hol is van itt szó a minimálbér adómentességéről? A tervek szerint 53 ezer forint lesz a minimálbér, mert mintegy 6 százalékkal emelni szeretné a kormány. Ez a tervezett infláció mértéke, hogy megint mindenkit megnyugtassak, a reálszinteket is figyelembe véve. A kormány természetesen a kormányprogramjában azt ígérte, hogy a minimálbér adómentes lesz. Kíváncsian várjuk ezt, mert az adótörvényekről most vitatkozunk, ebben nincs benne a minimálbér adómentesítése. A költségvetés benyújtása napjainkban megtörténik, és amennyiben 53 ezer forintra tényleg fölemelik a minimálbért, az nem lesz adómentes. Tehát a kormány az önmaga által szabott egyik legsúlyosabb választási ígéretét ezek szerint egy évig tudta tartani.
Nagyon sajnálom egyébként, hogy amit ők kormányprogram néven neveztek, azt most a vicclapok kategóriájára süllyesztették le. Elnézést, nem akarom megsérteni a vicclapokat, de most már nehezen találunk benne olyan mondatot - esetleg egy-két összekötő szót, ha jól megkeressük -, amelyek igazak, amelyekről úgy gondolták, hogy azokkal tényleg lehet kormányozni, és ezt be fogják tudni tartani.
A személyi jövedelemadó kérdésénél egy súlyos, a pénzügyminiszter felelősségét meg nem kerülhető kérdést szeretnék itt megvitatni. Mint tudják, a szocialista kormány bejelentette a minimálbér adómentesítését. Ez nem adómentesítése volt, hanem személyi jövedelemadó-mentesítése, ez sikerült, mert egyéb adótól nem mentesítette a minimálbért. Ezt mindenki tudja, aki 50 ezer forintos havi bérrel rendelkezik, hogy nem 50 ezer forintot kap, hanem annál valamivel kevesebbet, mert más adóterheket természetesen fizetni kell. De fogadjuk el, hogy személyi jövedelemadó-mentessé tette a minimálbért. Ennek következtében - és ezt elfelejtették közölni a pénzügyminiszter úrék a szocialista frakcióval - olyan módszert választottak az adójóváírás mértékének megemelésével, amely nemcsak a minimálbérből élőkre, hanem egészen a 100 ezer forint havi jövedelemmel rendelkezőkre is kiterjedt. Ez nem volt benne a programban, elolvastam.
Természetesen ez nem annak a felelőssége, aki megkapta ezt a váratlanul neki felajánlott összeget, hanem a kormányzat óriási felelőssége, László Csaba óriási felelőssége, hogy megengedte, hogy 135 milliárd forinttal több áramoljon ki a költségvetésből. Ők ezt először nem tudták, most már tudják, mert a Pénzügyminisztérium mai egyik legnagyobb problémája, hogy látják, hogy a személyi jövedelemadó nem olyan mértékben teljesül. Elárulom az egyik titkot, azért nem teljesül, mert a 9 ezer forintos havi jóváírást 100 ezer forintos jövedelemhatárig is igénybe lehet venni. Ez az összeg egyébként 135 milliárd forint.
Ezt azért mondom, mert miután érzékeljük, hogy a költségvetés hiánya mintegy 940 milliárd forintosra duzzadt föl, keresik, hogyan lehetne ezt a költségvetési lyukat betömni, és mindenkire szétterítenek egy hatalmas adóbevételi előírást. Ugyanakkor ez az óriási szakmai hiba, amilyen nagyságrendű hibát az eddigi kormányok egyike sem vétett, az eddigi Pénzügyminisztériumok egyike sem vétett, önmagában 15 százalékát okozza a jelenlegi költségvetési hiánynak. Az az érdekes, hogy szegény Szocialista Párt nem tudta, hogy ezzel kampányolni lehetett volna, hogy mi a 100 ezer forint jövedelemmel rendelkezőknek is adunk 9 ezer forint adójóváírást. Pedig benne van a törvényben, csak most derült ki, hogy ez egy komoly szakmai hibának mondható, és még a költségvetésben is csak 100 milliárd forintot ellentételeztek. Szegény Lendvai Ildikó százszor elmondta, hogy 100 milliárd forintba kerül a minimálbér adómentesítése. Elárulom, nem annyiba került, 240 milliárd forintba, és most keresik, hogy a 135 milliárd forint miért nem jön be. Ezért élesen figyeltük, hogy vajon az idén hogyan próbálják lekezelni a jövő évi személyi jövedelemadó-kérdést.
Elmondom az alapszámokat. Önök tudják, hogy nagy küzdelem árán megmarad az adótábla, amit már egyszer megszavaztunk. Nagy siker, mondhatnánk. De - és itt jött a propaganda egy része - még további kedvezmények is vannak benne, hiszen az adójóváírás felső határát 1 millió 350 ezer forintos határig lehet igénybe venni - egy folytonos, lejtő görbéről van szó -, és ennek a kifutása 1 millió 950 ezer forint éves jövedelemig alkalmazható. Szeretném megkérdezni, hogy hol van ez benne a benyújtott adótörvényben. Elárulom: nincs benne ez az adótörvényben.
Ha itt lenne a pénzügyminiszter úr - amire szerintem joggal tartanánk igényt -, nagyon szívesen megkérdezném tőle, hogy amennyiben meg tudja mutatni, hogy ebben a benyújtott adótörvényben hol van az adójóváírás felső határa leírva, akkor lehet, hogy belőle miniszterelnök lehet. De amennyiben ezt nem tudja megmutatni, lehet, hogy hamarosan még pénzügyminiszter sem lesz. Itt szeretnék már előre gratulálni Veres Jánosnak, jó úton tart afelé, hogy rövid időn belül ő legyen a kormány minisztere. (Dr. Veres János nevet.) Ugyanis ekkora szakmai hibát régen nem látott a parlament. Aki adótörvényekkel foglalkozik, pontosan érti, hogy milyen súlyos szakmai hiányosságokról beszélek ezen pillanatban.
Még egy elemzést elárulok, csak azért, hogy a kormány is érezze a felelőtlenségét, de egyben megmutassuk azt, hogy nemcsak ők foglalkoznak az adótörvényekkel, hanem mi is nagyon szeretünk vele foglalkozni, és amit esetleg ők sikerként propagálnak, az nem biztos, hogy úgy van, ezért merjük elmondani annak árnyoldalait is. Ha az így benyújtott adótörvényt meghagyják, akkor nem 1 millió 350 ezer forint az adójóváírás felső határa, hanem 1 millió 500 ezer forint. Tehát százszázalékosan biztos vagyok benne, hogy ugyan a kormány nem tehet már módosító indítványt ehhez az adótörvényhez, majd önök, szocialista képviselőtársaim, benyújtanak egy olyan módosító indítványt, amellyel lesatírozzák, visszaveszik ezeket az szja-ra vonatkoztatott, az adótörvényben megígért nagy hatású bejelentéseiket. Ezt súlyosan vissza fogják majd venni. Ezért kérdeztem, nagy kérdés számomra, hogy László Csaba kalandorságát még meddig fogja tűrni a kormány. (Derültség az ellenzéki pártok soraiban.) De ezt majd természetesen önöknek kell eldönteniük.
Még egy nagyon nagy csalafintaság van az szja kapcsán: az, hogy az adójóváírás igénybevételének a szándékát ezek után az adózónak kell kérnie. Tetszenek érteni? Aki nem kéri, az nem veheti igénybe az adójóváírás menetét, majd csak a következő év adóelszámolásánál fogja megkapni az elszámolt különbözetet. Addig az állam természetesen használni fogja a pénzét. Eddig fordítva volt, eddig automatikusan levonták, és csak aki tudta, hogy fölé megy az adójóváírás felső küszöbének, annak kellett jelezni, hogy nem kéri a levonásokat, mert így nagyon sokat kell majd a végén visszafizetnie. A kormány ezt az egészet megfordította. Kérdezem én, hogy János bácsi, Marika néni mikor fogja rendszeresen olvasni a közlönyöket, hogy figyelje, hogy neki kell innentől kezdve az adójóváírás igénybevételét kezdeményeznie. Ez szerintem egy cinikus magatartása a kormánynak, arra spekulál, hogy az emberek döntő többsége ezt nem fogja észrevenni. Remélem, hogy észreveszi, mert van egy ellenzéke is ennek a kormánynak, és számtalanszor fel fogjuk hívni a figyelmüket, hogy kezdeményezzék az adójóváírást, mert a kormány, úgy néz ki, azt szeretné, hogyha nem kezdeményeznék.
A jövedéki törvény egy katasztrófa; a bornál, sörnél, pezsgőnél és egyéb szeszes italoknál úgy próbálja megemelni drámaian az adótartalmat, hogy hiába is mondta itt Kovács Tibor, hogy a versenyképesség céljainak érdekében kénytelenek elvonásokat tenni, ezen adótartalmak indoklásánál például a következőt írja a kormány: a sör jövedéki adójának emelésére a jövő évi költségvetés bevételi előirányzatainak megalapozása érdekében kerül sor. Azt hiszem, ez tiszta beszéd. Ne csodálkozzunk azon, ha a bornál, pezsgőnél, köztes alkoholoknál ugyanezt az egy sablon mondatot írja le!
De hol is van itt ebben a jövedékiadó-módosításban az önök által megígért gázolaj jövedéki adójának a módosítása? Sehol nincs.
(15.40)
Önök elmondták az 5 forinttal való tételes csökkentést, elmondták, hogy 25 százalékról 23 százalékra csökken a gázolaj áfája, tehát mintegy 12 forinttal csökken ez az érték. Úgy néz ki, hogy ez nincs benne, a kormány ebben sem szándékozik semmit sem tenni, a nemzetközi kamionforgalom tovább rongálja Magyarország útjait, és egyetlenegy adófajtát sem fizet be, holott a gázolaj megvásárlásával a jövedéki adó és az áfa legalább Magyarországon maradna, ami nem kis összeg.
A legsúlyosabb támadást a kormány sajnálatos módon ismét a családok ellen veti be, amikor 240 ezer forintról 120 ezer forintra csökkenti az igénybe vehető kedvezményt, ráadásul lecsökkenti tizenöt évéről öt évre az igénybevehetőség évszámait. Ez azt jelenti, hogy mintegy 3 millió forinttal rövidíti meg a családokat a tíz év alatt. Nesze neked népesedéspolitika! Ugyanakkor sanda módon arra spekulál, hogy mekkora Magyarország halálozása, merthogy az öröklési illetékeknél durva emelést vezet be, s tudjuk, hogy várhatóan és szokásosan évente 130-140 ezer a halálozások száma. Ez etikátlan magatartás, de úgy néz ki, hogy a kormánytól ezt meg kell szoknunk.
Az egyéb adókról - illeték, gépjármű súlyadója és regisztrációs díj - jobb nem beszélni. A társasági adók 18-16 százaléka semmi, hiszen azonnal visszaveszi a 40 milliárd forintos kedvezményt; elmondom, hogy mivel: az innovációs adóval 24 milliárdot, az ökoadóval 11 milliárdot, az energiaadóval 13 milliárdot, a cégautóadóval 13 milliárdot és a cégbejegyzések illetékeivel megbecsülhetetlen összeget. Tehát mintegy 70 milliárd forintot azonnal visszavesz a vállalkozásoktól. Ne nevettessük már ki magunkat, hogy ez kedvezményes adó a vállalkozásoknak!
Összegezve: remélem, mindenki érzékeli, hogy a Magyar Demokrata Fórum ezt az adótörvény-tervezetet messze nem tudja támogatni.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki oldalon.)
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
