KOVÁCS TIBOR
KOVÁCS TIBOR
KOVÁCS TIBOR, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársak! A délelőtti hozzászólásokban a bizottsági előadók elmondták, de az államtitkár úr expozéjából is kiderült, hogy nem egy egyszerű és nem egy egyszerűen áttekinthető jogszabályról van szó - de sosem volt ez ilyen, az előző ciklusban sem. Bár itt ellenzéki képviselők fölvetették azt, hogy egy salátatörvényről van szó, de én úgy gondolom, hogy Csákabonyi képviselő úr megfelelő indoklását adta annak, hogy egy ilyen törvénycsomag, amely elsősorban arról szól, hogy a kormány gazdaságpolitikai elképzeléseihez hogyan teremthetőek meg a források, másképpen nem tárgyalható itt a parlamentben.
Az adópolitikát a kormány alapvető gazdaságpolitikai célkitűzései határozzák meg. Ezekkel a célkitűzésekkel, amelyekről az államtitkár úr az expozéban már részletesen beszélt, úgy gondolom, mindannyian egyetérthetünk, legalábbis az ellenzéki képviselők részéről sem hangzott el ezen fő célkitűzésekkel kapcsolatban egyetlenegy kritikai észrevétel sem. Úgy gondolom, hogy jó, hogyha ezeket felidézzük. Melyek is ezek?
Elsőként fogalmazódott meg az, hogy az elmúlt másfél évben elért jóléti fordulat eredményeinek megerősítése, az igazságosabb közteherviselés megvalósítása az egyik fontos cél. A második: a gazdaság versenyképességének növelése talán az egyik legfontosabb cél. A harmadik: a jogharmonizációhoz szükséges törvénymódosítások, amelyek még a csatlakozás időpontjáig szükségeltetnek, és egy jelentősebb előrehaladás az egyszerűbb és átláthatóbb, korszerűbb adózási környezet kialakítása érdekében.
Az előzőekben beszéltem kötelezettségvállalásról is, és itt nemcsak elsősorban a Medgyessy-kormány kötelezettségvállalásairól van szó, hanem az előző kormány kötelezettségvállalásairól is, amit a mostani kormány természetszerűleg teljesíteni kíván, és aminek a fedezete nem minden tekintetben állt rendelkezésre, ezeket nem minden esetben biztosította az előző kormányzat. Természetes dolog, úgy gondolom, hogy adót fizetni senki sem szeret. Az évszázadok során a legkülönbözőbb technikák alakultak ki, és ezek nem minden esetben csak törvénytelen technikák voltak az adó elkerüléséhez. De nem lehet elégszer hangsúlyozni, legalábbis úgy gondolom: pénze csak az adófizetőknek van, akik ezt megtermelik, és befizetik a költségvetésbe. Az államnak nincs pénze; az állam azt a forrást tudja csak újra elosztani, amelyet az adófizetők befizettek.
Véleményem szerint komoly felelősség terheli a társadalommal szemben azokat, akik az állam mindenhatóságát próbálják bemutatni, és úgy próbálnak erről beszélni, mintha csak az állam szándékán múlna az, hogy az egyes forrásokat mire fordítja, és abból mire mennyit költ. Tapasztalhattuk sajnálatos módon az elmúlt hetekben, napokban, hogy a takarékosság követelése mellett az ellenzéki képviselőink megfogalmaztak olyan költségvetési kiadási igényeket is 1000-1500 milliárd forintos nagyságrendben, amelyek forrásai nem állnak rendelkezésre. Ezért természetes az az igény, úgy gondolom, az adófizetők részéről, hogy teljesen pontosan ismerjék az ország gazdasági helyzetét, azt, hogy a költségvetés mire kíván költeni az ő adóforintjaikból, melyek azok a területek, amelyeket támogatni kíván.
Ezért meggyőződésünk, hogy nekünk, kormánypárti képviselőknek őszintén kell beszélni nemcsak a sikerekről és az eredményekről, hanem a gondokról is; ha nem úgy mennek a dolgok, mint esetleg reméltük vagy terveztük, arról is, hogyha ezek rajtunk múlottak, ha esetleg hibás döntések következményei, de arról is, ha ezek külső okokra vezethetők vissza. Úgy gondolom, hogy az expozé e tekintetben is teljesen korrekt volt, felhívta a figyelmet az eredményekre, de a gondokra, problémákra is.
Mielőtt a törvényjavaslat lényegi elemeire rátérnék, még egy dologról szeretnék részletesebben beszélni. Kritizáltak minket, kormánypárti képviselőket az elmúlt hetekben azért, merthogy vitáztunk a frakción belül is, a kormányzattal is, ellenzéki képviselőkkel is azokról az elképzelésekről, amelyeket a kormányzat megfogalmazott. Úgy gondolom, hogy ennek itt van helye a parlamentben, sehol máshol alkalmasabb hely nincs arra, mint hogy ezeket a vitákat lefolytassuk. Örvendetes dolog, hogy ezekben a vitákban a kormányzat partner volt, fogadókész volt azokra a javaslatokra. Lehetséges, hogy ellenzéki képviselőtársaink ehhez nem szoktak hozzá az előző ciklusban, nem szokhattak hozzá azért, mert akkor háromhetenként ülésezett csak a parlament. Az egyik ellenzéki képviselő úr, talán Salamon képviselő úr volt az, azt sérelmezte, hogy csak rövid idő áll rendelkezésre az adótörvények vitájára.
Szerettem volna megkérdezni a képviselő urat, ha itt lenne, hogy egyébként 2001-ben volt-e módunk egyáltalán vitatkozni az adótörvényekről, ugyanis az előző kormányzat akkor be sem nyújtott adótörvényeket, függetlenül attól, hogy jelentősen változtak a gazdasági viszonyok és körülmények.
Ez a kormányzat nem hiszi magát tévedhetetlennek, nem gondolja azt, hogy azok a döntések, amelyek esetleg kormányülésen megszületnek, minden tekintetben üdvözítőek. A miniszterelnök úr is többször kifejtette azon szándékát, hogy számít a frakció véleményére, és ezzel mi a következő időszakban élni is kívánunk. Ugyanakkor sajnálatos módon a mai napon is, de az elmúlt napokban is - idézőjelben - „kitűnő partnerre” találtunk a rémhírterjesztésben, az ellenzéki képviselők oldaláról. Olyan dolgokról hallhattunk, amelyek sem szakmai alapon, sem egyéb más tekintetben nem állják meg a helyüket; néhányra majd tételesen is szeretnék visszatérni.
A célok között beszéltem a jóléti fordulat eredményeinek megőrzéséről. Mi ezt elsődleges prioritásnak tekintjük. Az előttünk fekvő törvényjavaslat-csomag meggyőződésünk szerint erre garanciát nyújt.
(14.10)
Mint ahogy már utaltam rá, képviselőtársaink megpróbálták ezeket az eredményeket lesajnálni, lekicsinyelni, és többször feltették a kérdést, hogy: na és, kit érdekel ez ma már, talán a jövővel kellene foglalkozni, és nem a múlttal. Nekünk pedig az a véleményünk, hogy mindazok számára, akik ma már jobban élhetnek, mert több jövedelemre tesznek szert, igenis fontos, hogy ezeket a vívmányokat meg tudjuk őrizni, még akkor is, ha a gazdasági körülmények időközben esetleg megváltoztak. Ők biztosan zokon vennék, ha valaki ezeket a kedvezményeket, a gazdasági nehézségekre hivatkozva, megpróbálná tőlük megvonni. Tehát én úgy gondolom, igenis rendkívül fontos az, hogy ezek az eredmények megőrizhetőek legyenek.
Célként fogalmaztuk meg az igazságosabb közteherviselést - mit kívánunk tenni ennek érdekében? Tovább kívánjuk csökkenteni a munkavállalók terheit. A társadalom igazságérzetét bántó adókedvezmények körét szűkíteni kívánjuk. A külön adózó jövedelmekkel ne lehessen előnyökre szert tenni. Fontos dolognak tartjuk a vállalkozók versenyképességének a javítását - ehhez csökkenteni kívánjuk a társaságiadó-kulcsot -, a beruházási adókedvezmények növelését, a különböző, foglalkoztatást segítő kedvezmények bővítését és bevezetését. Szeretnénk szélesíteni az evakört igénybe vevők lehetőségeit.
Természetesen szükség van néhány jogszabály módosítására az európai uniós csatlakozás miatt, ilyen például az áfaszabályozás új rendszerének bevezetése, egyes jövedéki termékek adójának a megváltoztatása, illetve a jövedékiadó-rendszer átalakítása. A gépjármű-regisztrációs díj bevezetése is ugyanebbe a kategóriába tartozik.
Ugyanakkor arról is őszintén kell beszélni, mint ahogy előzetesen már szóltam róla, hogy a célok megvalósításához, a kiadási tervek teljesítéséhez egyes adóbevételeket növelni is kell. Ebbe a körbe tartozik az egyes áfakulcsok változtatása, a játékadó, valamint a dohánygyártmányok és a jövedékiadó-körbe tartozó italok jövedéki adójának a növekedése, az egyéni egészségbiztosítási járulék emelése és az off-shore cégek adójának emelése. Természetesen egy ilyen vezérszónoklat keretében az időkorlát miatt sincs mód minden egyes adójavaslatról részletesen szólni, ezért szeretnék kiemelni néhányat ezek közül, és ezekről egy kicsit részletesebben beszélni.
Az embereket leginkább érdekli és leginkább foglalkoztatja az a kérdés, hogy jövőre mennyi adót kell majd fizetni a személyi jövedelemadó-körben. Én úgy gondolom, hogy az az adószabályozás, amit már az elmúlt évben elfogadott a parlament, jelentős jövedelmet hagy az állampolgároknál - utaltam rá, ennek a nagysága 140-150 milliárd forint. Szélesednek a személyi jövedelemadó-tábla sávhatárai, csökken az adókulcs.
Tisztelt Képviselőtársaim! Ez már a második alkalom, amikor a Medgyessy-kormány adócsökkentést hajt végre ebben a körben, szemben az előző kormány ígéreteivel, amire szeretnék emlékeztetni. Ez úgy hangzott, hogy: “egyszeri, nagy arányú adócsökkentést hajtunk végre.” Ez a kormány nemcsak ígérte, hanem végre is hajtja ezt az adócsökkentést.
És itt beszélni kell néhány gondolat erejéig arról is, hogy az elmúlt hetekben vita alakult ki a tekintetben, hogy a (Varga Mihály közbeszól.) személyi jövedelemadó-tábla elfogadott rendszere tartható-e a megváltozott közgazdasági körülmények között. (Varga Mihály felé fordulva:) Tisztelt Képviselő Úr! Úgy tudom, a következő vezérszónoklatot ön mondja majd el - lehetősége lesz elmondani a vezérszónoklata keretében a véleményét arról is, amiről itt a pulpituson beszélünk. (Varga Mihály: Igazat kell mondani! - Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Csak az igazat!)
Az MSZP-frakció többségének egyébként az a véleménye, hogy az igazságosabb közteherviselés érdekében célszerű lenne egy rendkívül magas vagy egy magasnak mondott jövedelemkategória fölött megtartani a 40 százalékos adósávot - ez véleményünk szerint az igazságosabb közteherviselés irányába történő elmozdulást tenné lehetővé.
A 2004. évre meghirdetett adójóváíráshoz képest növekszik az adójóváírás összege: 18 százalék, havi 9 ezer forint lesz. Megszűnik a nyugdíjjárulék- és a magán-nyugdíjpénztári tagdíj adókedvezménye, de ennek ellenére, az adómértékek csökkentése és a sávszélesítés hatására, a munkavállalók minden kereseti kategóriájában - és itt szeretném hangsúlyozni: minden kereseti kategóriájában - csökken az elvonás mértéke.
A kedvező változtatások mellett persze be kell számolni arról is, hogy a munkavállalók adóterhei mellett 1 százalékponttal - 3-ról 4 százalékra - emelkedik az egyéni egészségbiztosítási járulék mértéke; az idei 3,9 millió forintról 4,4 millió forintra emelkedik a nyugdíjjárulék-fizetés felső határa. Az átlagos keresetű dolgozó által 100 forint bérből fizetett adó- és járulék összege csökken, így jelentősen alacsonyabb marad, mint a 2002. évben, az adócsökkentési folyamat megindulása előtt volt.
Nem változnak azonban fontos adókedvezmények, adómentes juttatások, így változatlan marad a családi adókedvezmény, a jelenleg is adómentes természetbeni juttatások kedvezménye, az étkezési és az üdülési csekk, az iskolakezdési támogatás és egyéb, az öngondoskodás körébe tartozó kedvezmények. Új kedvezmények is életbe lépnek, elsősorban az egészség célú megtakarítások ösztönzése, az önkéntes kölcsönös biztosító-pénztári befizetések adókedvezménye nő.
Átalakul a lakáshitel adókedvezményének a rendszere is. A lakáspolitikai elképzelések megvalósulásának továbbra is fontos eszköze marad a lakáshitel adókedvezménye, amely a társadalmi igazságosság érdekében átalakul. Megtapasztalhattuk a rendszer működése során annak pozitív hatásait, de tapasztalhattuk azt is, hogy bizony visszaélnek egyes szabályozásokkal, és olyan célokra is használják ezeket a kedvezményeket, amelyeket a jogalkotó szándéka eredetileg nem tartalmazott. E tekintetben a háttérbeszélgetések során ellenzéki képviselőtársaink is bevallották azt, hogy bizony nekik is szándékukban állt korábban a korábbi rendszer megváltoztatása... (Varga Mihály: Ez nem igaz! Megint hazudik. - Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Kedvenc hobbija!) Én szívesen meghallgatom majd a képviselő urat, ha itt lesz a pódiumon. Az adókedvezményeknek azonban a jelenlegi feltételek melletti igazságtalan, pazarló, továbbá elkerülésre is lehetőséget adó változatait meg fogjuk szüntetni. Itt kell elmondanunk, hogy a kormánnyal történt, a frakció illetékes munkacsoportja által kezdeményezett egyeztetés alapján az eredeti 10 millió forintos kedvezményes határ 15 millió forintra emelkedik.
Az elmúlt időszakban sokan fogalmazták meg azt a véleményüket, hogy a magyar gazdaság egyik nagy problémája a versenyképesség romlása. Ez vitathatatlan, de kialakulásának egyik legnagyobb oka az az MNB által alkalmazott, elhibázott árfolyam-politika, amelynek következményeit a magyar vállalkozások ma is nyögik. Ezért fontosak, és szeretnék külön szólni azokról a törvényjavaslatokról, amelyek a vállalkozások versenyképességét javító intézkedéseket tartalmaznak. Ezek a módosítások több adónemet - a társasági adót, az egyszerűsített vállalkozói adót, a helyi iparűzési adót - érintenek. Fontos lépés, hogy a társasági adókulcs 18 százalékról 16 százalékra csökken, ez 100 milliárdos nagyságrendű fejlesztési forrást eredményez a vállalkozásoknál.
(14.20)
Ezzel nem elégszünk meg, és vizsgáljuk annak a lehetőségét, hogy az iparűzési adó bizonyos százaléka az adóból levonható legyen. Javasolni fogjuk a nemzetközi társaságoknál bevált úgynevezett egyablakos ügyintézés kiterjesztését kis- és középvállalkozásokra is. A beruházások, fejlesztések meghatározó jelentőségűek a gazdasági növekedés gyorsítása szempontjából. Ezért szeretnénk ezt minden rendelkezésre álló eszközzel elősegíteni. Különösen igaz ez a foglalkoztatási szempontból hátrányos helyzetű térségekben. Az ösztönzés érdekében módosulnak a fejlesztési adókedvezmény szabályai. Ezek közül csak néhányat szeretnék kiemelni. A fejlesztési adókedvezmény értékhatára 10 milliárdról 3 milliárdra csökken, hátrányos térségekben 3 milliárdról 1 milliárdra, tehát az egyharmad részére. Az adókedvezményt az eddigi öt év helyett tíz évig lehet igénybe venni. 2004-től a középvállalkozások is igénybe vehetik az új beruházásokhoz - korábban csak mikro- és kisvállalkozásoknak biztosított -, legfeljebb 30 millió forint beruházás megvalósításához kapcsolódó adóalap-kedvezményt. 2004-től a keletkező veszteség a korábbi ötéves általános időkorlát helyett korlátlan ideig elhatárolható. A helyi iparűzési adónál a befektetési pénzügyi eszközök és kamatbevételek 50 százaléka levonható az adóalapból.
Számos térségben országunkban még mindig legnagyobb probléma a munkanélküliség, tehát minden olyan intézkedés, amely új munkahelyek létesítését segíti elő, úgy gondolom, üdvözlendő. Ebbe a körbe tartozik az a kedvezmény, ahol a beruházás értékétől függetlenül engedélyezhető és igénybe vehető a fejlesztési adókedvezmény a társasági adóból, ha a beruházás legalább 300, hátrányos térségben 150 új munkahelyet teremt. 50 százalékban csökkent munkaképességűek foglalkoztatása esetén az adózás előtti eredménycsökkentési lehetőség a duplájára emelkedik. De ezen túl az MSZP-frakció kezdeményezni fogja újabb kedvezmények bevezetését. Ilyen, hogy az ipari társaságok megsegítése érdekében e körben a könnyűiparban az egészségügyi hozzájárulás mértéke 3 ezer forintra csökkenthető legyen.
A legtöbb vitát kiváltó változtatás leginkább az általános forgalmi adóhoz kapcsolódó módosítások körül alakult ki. Szeretnék utalni arra a megjegyzésre, amit a délelőtti vitában Tállai András képviselő úr vetett föl. Tisztelt képviselő úr, ön olyan dolgokat állított, amelyeknek nincs valós alapjuk. Az önkormányzatok eddig sem igényelhették vissza az áfát, azok a gazdasági társaságok, amelyek állami támogatáshoz jutottak, meg sem kapták az áfát, az európai uniós szabályozás szerint pedig az áfa nem igényelhető vissza. Tehát amit ön bizottsági véleményként itt megfogalmazott, azok közül egyiknek sincs semmilyen alapja.
Az áfakörben jelentős módosulások történnek, megszűnik a nullaszázalékos adókulcs, ez az európai jogharmonizációs követelmények miatt következik be. Itt jelentős vita alakult ki, hogy egyes termékek és szolgáltatások melyik áfakörbe sorolódjanak. Sikerült azt elérnünk, hogy egyes energiahordozók és a távfűtés ne a legmagasabb, hanem a kedvezményes adókulcsba kerüljenek. További kezdeményezéseink vannak a tekintetben is, és bízzunk benne, hogy a kormányzat erre fogadókész lesz, hogy a további szilárd energiahordozók is a kedvezményes áfakategóriába sorolódjanak.
Összességében - szemben azokkal az állításokkal, amelyek itt elhangzottak - az áfaváltozások mintegy 4,5 százalékos emelkedést idéznek elő a fogyasztói árakban, tehát szó sincs azokról a drasztikus árváltozásokról, amelyekről itt ellenzéki képviselőtársaink beszéltek. Évek óta nem volt példa arra, hogy az üzemanyagok jövedéki adója ne emelkedett volna, az eredeti elképzelések szerint a gázolaj jövedéki adóját még csökkenteni is kívánta a kormányzat. Mi ezt egy jó ötletnek és javaslatnak tartottuk, igyekszünk elérni, hogy a gázolaj jövedéki adójának csökkentésére sor kerülhessen. A különböző szeszes italok jövedéki adójának emelése pedig, úgy gondolom, olyan többletterhet jelent csak a fogyasztók számára, amely elviselhető, mert hiszen ez 0,5 százaléktól 3 százalékig terjedő áremelkedést eredményez mindössze, amely, úgy gondolom, nem olyan súlyú tétel, ami elviselhetetlen lenne.
Befejezésül, természetesen tisztában vagyunk azzal, hogy a következő hetekben még jelentős vita lesz itt a Házban és a közvéleményben is a különböző adótörvényekről. Mi szeretnénk és kérjük azt, hogy amennyiben az ellenzéki képviselőtársaink is egyetértenek azokkal a prioritásokkal, amelyek itt elhangzottak már többször, és még egyszer szeretném hangsúlyozni, hogy e tekintetben egyetlenegy kritikai megjegyzést sem hallottunk, szóval, azt szeretnénk kérni, ha ezekkel egyetértenek, és vannak olyan konstruktív indítványok, amelyek ezen célok elérését szolgálják, akkor természetesen a kormánypárti oldal fogadókész ezekre a javaslatokra.
Mi magunk is szándékozunk még a különböző adótörvényekhez ilyen módosító indítványokat benyújtani, és azt kérem az ellenzéki képviselőtársaimtól - úgy, ahogy itt Varga Mihály képviselő úr is ezt számon kérte rajtam -, maradjunk tényszerűek, és a javaslatok is tényszerűek legyenek.
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
