VARGA MIHÁLY
VARGA MIHÁLY
VARGA MIHÁLY, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Mielőtt az érdemi mondanivalóra térnék, engedjenek meg nekem két megjegyzést, az egyik az előbb elhangzottakra vonatkozik. Nos, azt hiszem, hogy Kovács képviselő úr nem a tényeknek megfelelően tájékoztatta a parlament nyilvánosságát, hiszen szeretnék arra emlékeztetni, hogy az előző ciklusban a családi adókedvezmény, ami a gyermekek után járt, a befektetési, beruházási célú adókedvezmény, amely a vállalkozók számára indult, és a tb-járulék közel egyharmados csökkentése valósult meg. Nyilván tehát az általa elmondottak nem feleltek meg ennek a helyzetnek. Amire a jövőre vonatkozik, azt nyilván majd jövőre tudjuk megítélni, de ebben is, azt hiszem, vitánk van.
A másik megjegyzésem, hogy ennek a parlamentnek vannak írott és íratlan szabályai. Két ilyen íratlan szabály van. Az egyik, hogy a kormány tagjai a parlamenti patkóból mondják el a felszólalásaikat, a másik ilyen íratlan szabály, hogy az adó- és költségvetési törvényjavaslatokat maga az illetékes pénzügyminiszter terjeszti elő. Nagyon sajnálom, hogy a pénzügyminiszter úr nem szánt ma fél órát arra (Kovács Tibor: 2000-ben te mondtad az expozét!), hogy tájékoztassa a közvéleményt, milyen adójogszabály-változások várhatók jövőre. Sajnálom azt, hogy az íratlan szabályokat sem tisztelik a kormánypárti képviselők.
Nos, ezek után az adótörvényekről szeretnék beszélni, hiszen ez mai vitánk tárgya. Mielőtt ezt megtenném, hadd idézzem azt a felmérést, amely a hét végén látott napvilágot és több lap is közölte, az ellenzéki elfogultsággal igazán nem vádolható Medián piackutató cégtől idézték a lapok. Eszerint arra a kérdésre, hogy Magyarországon jó vagy rossz irányba mennek a dolgok, szeptemberben a lakosság 61 százaléka felelte azt, hogy rossz irányba, 28 százalék szerint jó irányba, 11 százalék a kérdésre nem válaszolt, azaz idén szeptemberben a magyarok majdnem kétharmada látta rossznak a folyamatokat és vélekedett úgy, hogy Magyarországon rossz irányba mennek a dolgok.
Tisztelt Ház! A felmérést azért idéztem ide, mert a kormánynak az adó-, járulék- és költségvetési vitában van lehetősége arra, hogy a felfokozott figyelmet kihasználva, valós képet adva a gazdaság helyzetéről, olyan programokat vázoljon, amelyek befolyásolva a kedvezőtlen hangulatot is, megfordíthatják a rossz tendenciákat.
(14.30)
A kormánynak most lenne alkalma végre konkrét gazdaságösztönző, vállalkozásokat segítő programokkal előállnia.
Igen tisztelt Képviselőtársaim! Az emberek erre várnak lassan másfél éve, arra várnak, hogy a szocialisták végre elárulják, mit is akarnak a gazdaságban. Mert mi is történt eddig a gazdaságban? A gazdasági növekedés hatéves mélyponton van, a pénzromlás csökkenő üteme nyolcéves folyamatot megtörve újra növekedésnek indult. Éppen a most beterjesztett adóemeléseknek köszönhetően jövőre az elemzők már 6-6,5 százalékos, magasabb inflációt várnak. Az államadósság mértéke egy év alatt kétezer milliárd forinttal nőtt, minden magyar állampolgárra újabb kétszázezer forintos terhet rakva.
Mindezek mellett a külső és a belső pénzügyi egyensúly is megbomlott, az elemzők szerint a folyó fizetési mérleg egyre duzzadó hiánya és az időarányosnál magasabb államháztartási hiány ikerdeficit kialakulásával fenyeget. Persze, az okok fontosabbak ennél, és az okok közé sorolhatjuk a leállított vállalkozásösztönző programokat, a növekvő közterheket, az inkonzisztens, azaz összefüggéstelen, sodródó gazdaságpolitikát. A pénzügyminiszter egyik héten bejelenti, hogy a vállalkozói terhek nem nőnek tovább, majd a másik héten az oktatási miniszter egy új adó bevezetését tárja a nyilvánosság elé.
És végül az okok között említhetjük meg a világgazdasági recessziót, amire az utóbbi időben egyre többet hivatkoznak kormányoldalon. Megjegyzem, az Orbán-kormány utolsó két esztendejében is világgazdasági recesszió volt, és az MSZP úgy állította össze a választási programját, hogy már javában benne voltunk ebben a recesszióban. Mégis, miről beszélt ez a választási program, mi volt az ígéret, tisztelt képviselőtársaim? Itt van a kezemben: jóléti rendszerváltás. Jóléti rendszerváltás, ez volt az MSZP gazdasági programja. Mi történt helyette? Medgyessy miniszterelnök úrtól megtudtuk augusztus 20-án, hogy a jóléti államok kora lejárt, ez némi füttyel volt persze kísérve, vagyis a választási program nem érvényes, aki elhitte, magára vessen.
Miről szólt az ígéret? Hadd idézzek néhány mondatot: a következő négy évben négyszázezer új munkahely létesül, amivel elérjük az Európai Unió foglalkoztatási arányait. Mi történt helyette, tisztelt képviselőtársaim? Már év elején 28 ezerrel több munkanélküli volt az országban, még szerencse, hogy a nyári szezonális hatás miatt a munkanélküliség mértéke csökkent az elmúlt időben. De éppen most hallunk arról a gyárbezárások mellett, hogy közalkalmazottak, köztisztviselők, szolgálati jogviszonyban vagy bíróságon, ügyészségen dolgozók elbocsátásáról is döntött a kormány, 8 ezer fő a minisztériumokból és a háttérintézményekből, 45 ezer közalkalmazott pedig a közszféra egyéb területen válik feleslegessé. Hol vannak azok a gazdaságösztönző lépések, amelyek ezeket a munkanélkülieket fel tudnák szívni a magángazdaságba?
Miről szólt az ígéret? Olyan adó- és járulékváltozást hajtunk végre, amely a kis- és közepes jövedelműek terheit csökkenti. Mi történt helyette, tisztelt képviselőtársaim? A kormány olyan adómódosításokat terjeszt be, amelyek legnagyobb vesztesei épp a kis jövedelműek, a gyermekes családok és a nyugdíjasok. Nem az SZDSZ által ígért 18 százalékról beszélek, hölgyeim és uraim, ezt már a kampány idején sem hitte el senki. A most benyújtott tervezett áfaemelések, érzékenyen érintve a fűtés- és villanyszámlákat, megemelve az élelmiszer- és gyógyszerárakat, összességükben körülbelül egyhavi nyugdíjat vesznek el a nyugdíjasoktól. Egészen pontosan fogalmazva: az átlagnyugdíjjal számolva ez 47 018 forint most a KSH felmérése szerint, jövőre átlagosan 44 520 forinttal nőnek a nyugdíjasok terhei, azaz egyhavi nyugdíjat vesz el a kormány ezekkel az intézkedésekkel.
Miről szólt még az ígéret? Arról szólt, hogy az önkormányzatok bérlakásépítésének támogatásával, a vállalkozók bérlakásépítéshez és -vásárláshoz nyújtott adókedvezményével megkönnyítik a lakásgondok megoldását. Mi történt ehelyett? Budapesten 2003 második negyedévében 30 százalékkal esett vissza a lakásépítés, országosan 10 százalékkal kevesebb lakást vettek használatba, mint egy évvel korábban.
Szerencse, hogy még érezteti hatását a már megszüntetett Széchenyi-terv bérlakás-építési programja, enélkül valószínűleg még rosszabb lenne a helyzet.
Szólt még az ígéret a kiegészítő gondoskodás helyreállításáról, most halljuk, hogy az adókedvezményeket éppen most kívánja megszünteti a kormány, és a sort lehetne hosszan folytatni. Joggal kérdezhetjük meg, hogy összességében azok a lépések, amelyeket most a kormány benyújtott az adótörvényekben, valamilyen koherens gazdaságpolitika részét képezik-e. Nos, azt tudom mondani, tisztelt hölgyeim és uraim, a költségvetés még nincs benyújtva, tehát még teljesen tiszta képet nem látunk, de az adótörvények alapján növekvő terhek, növekvő újraelosztás és központosító állam képe kezd kibontakozni.
Ez a túlburjánzó és terjeszkedő állam élesen szemben áll a korábbi olcsó állam című választási ígéretekkel. Igen, itt ma már elhangzott, ezermilliárddal többet kíván jövőre a kormányzat beszedni az adóterhek megnöveléséből, ez egyáltalán nem olcsó állam, ez egy bevételcentrikus, a terheket egyre inkább növelő állam képét rajzolja elénk, amely sajnos a másik oldalon az állami szolgáltatások színvonalában nem mutatkozik meg.
Tisztelt Ház! Az MSZP-SZDSZ-kormány számára kínálkozott a lehetőség, hogy az adótörvények módosításának beterjesztésével hozzákezdjen egy összefüggő, céltudatos gazdaságpolitika kialakításához, kijelöljön irányokat, amelyek a tartós gazdasági növekedést, a pénzügyi egyensúly megteremtését, növekvő életszínvonalat, a hazai vállalkozások támogatását segítik majd elő. A beterjesztett adótörvényeket megismerve azt állapíthatjuk meg: a kormány elszalasztotta ezt a lehetőséget.
Hadd idézzek egy francia tudóstól, aki azt mondta: az ember kötelessége csak ott ér véget, ahol a lehetetlen kezdődik. Sajnos, azt kell megállapítunk, hogy a kormány a gazdaságban azt a minimális kötelességét sem teljesítette, amelyre tavaly a választásokon felhatalmazást kapott. Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzéki padsorokban.)
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
