KELLER LÁSZLÓ
KELLER LÁSZLÓ
KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt közbeszerzési tanácsi Elnök Úr! Két részben szeretnék hozzászólni a beszámolóhoz, tekintettel arra, hogy a benyújtás is úgy történt, hogy a 2001-es és a 2002-es időszak elkülönül egymástól. Természetesen mind a két esztendőre vonatkozó beszámolót alkalmasnak ítéljük arra, hogy az Országgyűlés elfogadja azokat.
Nagyon érdekes volt 2001-ben az élet, amikor is az akkori kormánypártok azt kezdték bizonygatni, hogy azért nem érdemes a közbeszerzésekkel bajlódni, mert sokkal drágább azok lebonyolítása, sokkal körülményesebb közbeszerzéseken keresztül elérni azt a célt, amit mi abban az időben úgy neveztünk, hogy klientúraépítés. Ezért volt öröm olvasni a Közbeszerzések Tanácsának a véleményét, amely tulajdonképpen alátámasztotta azt az általunk folyamatosan, évről évre hangsúlyozott tényt, hogy a közbeszerzések a közpénzek szempontjából megtakarításokat eredményeznek. Azért, hogy ez mindenki számára világos legyen, jó lett volna, ha egyfajta elemzésig eljutott volna a Közbeszerzések Tanácsa, de legalábbis a beszámoló, hogy megpróbálja azokat az árakat, amelyeket a különböző építési beruházásoknál, árubeszerzéseknél, szolgáltatásoknál a piacon általában tapasztalni lehet, összevetni azzal, amit a közbeszerzési eljárások során sikerül elérni, illetve azokkal a közbeszerzési eljárások során elért árakkal, amiket a szabadkézi eljárásoknál vagy a nem közbeszerzési eljárásoknál elért árak mutatnak.
Mindenképpen egyetértünk a Közbeszerzések Tanácsának azzal a megállapításával, hogy a közbeszerzési eljárás lefolytatása nagyon fontos szempont a korrupcióellenes küzdelemben. Nagyon érdekes ez a kérdés is, mert mindnyájan tudjuk, hogy a korrupció ellen többek között pályázatokkal, a közbeszerzési eljárások lefolytatásával lehet küzdeni, többen viszont úgy vélik, hogy éppen a közbeszerzési eljárás a korrupció melegágya. Éppen ezért fontos ilyen szempontból a tanács beszámolója, mert úgy érzem, hogy ezt az ellentmondást megfelelően feloldja, és meggyőzi azokat a kétkedő embereket, akik úgy gondolják, hogy nem érdemes közbeszerzési eljárást lefolytatni. Persze, nyilván vannak kedvezőtlen tapasztalatok, amelyek a Közbeszerzési Döntőbizottság asztalán landolnak, vagy még ott sem, és csak a gyanú ébred fel az emberekben a tekintetben, hogy esetleg bizonyos korrupciós cselekedetek történtek. Úgy érzem, hogy a tanács beszámolója e tekintetben a helyére teszi az ügyeket.
Egy másik kérdést is szeretnék felvetni, ami az elmúlt hetekben-hónapokban szintén komoly súllyal került előtérbe a viták során. Ez pedig az a kérdés, hogy amikor a döntőbizottság azt tapasztalja, hogy nem megfelelően használták a törvényt, nem megfelelően éltek a törvény biztosította lehetőségekkel és adott esetben elmarasztalja azokat, akik ezt nem megfelelően tették - s ez nem derül ki a beszámolóból -, tehát azokban az esetekben, amikor alapos oka lehet a döntőbizottságnak arra, hogy nem egyszerűen csak tévesen vagy rosszul értelmezték a közbeszerzési törvényt, hanem tudatosan hágták át, akkor vajon nyomozóhatósági lépéseket életbe léptetett-e.
(18.50)
Úgy érzem, azért, hogy a szereplők még inkább komolyan vegyék a közbeszerzési eljárást, el kell azon gondolkodni, hogy ilyen lépések megtételére is szükség van.
Megítélésem szerint - éppen a 2001. évi beszámolóra alapozva és elég sok döntőbizottsági határozatot elolvasva mondom ezt - az az érzésem, hogy a legjobb szándék ellenére sem alakult még ki a döntőbizottság megfelelően egységes gyakorlata. Amikor ez a gondolat megfogalmazódott bennem, akkor eszembe jutott, hogy az Állami Számvevőszék nem is olyan régen összeállított a tapasztalataiból egy korrupcióellenes programot, illetve a tapasztalatokra alapozva levonta azokat a legfontosabb megállapításokat, amelyeket a korrupcióellenes küzdelemben az ellenőrzések során ő maga tapasztalt. Tehát úgy érzem, a Közbeszerzések Tanácsának és a döntőbizottságnak is egyre inkább felgyülemlenek olyan tapasztalatai, amelyeket érdemes lenne összegezni, szintetizálni, és ezzel a szintetizált megjelenítéssel az egységes jogalkalmazói gyakorlatot talán tovább lehetne erősíteni. Úgy gondolom, majd a következő években ebben az irányban is érdemes a tanács beszámolóját fejleszteni.
A 2002. évi beszámolóból a magam számára azt tartottam a legfontosabbnak, hogy ez a beszámoló a 2001. évihez képest is sokkal erőteljesebben foglalkozik, sokkal nagyobb hangsúlyt helyez a korrupcióellenes küzdelemben betöltött szerepére a közbeszerzésnek és a közbeszerzési intézményrendszernek, mert a törvény önmagában nyilván nem elégséges ahhoz, hogy a korrupció ellen megfelelően fellépjen, ehhez nyilván szükség van arra az intézményrendszerre, amely biztosítja a törvény érvényesülését.
Azért tartom szerencsésnek már a 2002. évi beszámolót, mert itt a korrupcióellenes küzdelemben már konkrét javaslatok is megjelennek a tanács beszámolójában, és talán lehet azt mondani, hogy ezzel is összefügg az oktatás kérdése. Mint közpénzügyi államtitkár is borzasztó jó érzéssel tapasztalom azt, hogy nagyon jó az együttműködés a Közbeszerzések Tanácsával akkor, amikor az oktatás fejlesztéséről, a képzésről próbálunk jövőbe mutató elgondolásokat megfogalmazni.
A beszámoló rögzíti azt, hogy itt elindult egyfajta képzés a Budapesti Gazdasági Főiskola bevonásával, közbeszerzési szakemberképzés, és látva a mostani fejleményeket, felmerül bennem az a gondolat, hogy miért pont ezzel a főiskolával, miért nem lehet szélesebb körűen nyitni ebbe az irányba. Azt tapasztalom, nem biztos, hogy ezzel összefüggésben, de mindenképpen van a közbeszerzési szakemberképzés akkreditálásával kapcsolatban egyfajta visszatartó erő - nyilván nem a tanács részéről -, önmagában az Országos Képzési Jegyzékben nem tud megjelenni a közbeszerzési szakértő mint olyan. Úgy gondolom, most már megérett a helyzet arra, hogy - lehet azt mondani - önálló szakmaként vagy hivatásként kellene definiálni.
Nos, úgy gondolom, a Közbeszerzések Tanácsának is minden fórumon elő kellene segítenie azt, hogy ezen a területen előrelépjünk, a képzési rendszer nyitottabb legyen, és ebben a képzési rendszerben szintén kialakuljon a verseny, mert akkor tudunk még magasabb szintű közbeszerzési szakértőket képezni.
Áttanulmányozva a 2002. évi beszámolót, azt hiszem, érdemes lett volna kicsit hangsúlyosan foglalkozni az MKGI-vel, a Miniszterelnöki Hivatalnak a közbeszerzések lebonyolításával foglalkozó szervezetével, hiszen egyetlen szervezetként hihetetlen nagy mértékű beszerzéseket bonyolít le. (Az elnök a csengő megkocogtatásával a hozzászólási időkeret leteltét jelzi.)
Elnök úr, nyomjak egy ötpercest vagy egy újabb tízpercest? Megengedi, hogy még befejezzem?
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
