DR. SZÁJER JÓZSEF
DR. SZÁJER JÓZSEF
DR. SZÁJER JÓZSEF (Fidesz): Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Elnök Asszony! “Uram! Az ön véleményével nem értek egyet, de az életemet adnám azért, hogy elmondhassa.” 13 esztendeje, a rendszerváltoztatáskor azt hittük, hogy a híres francia gondolkodó e szavait többé nem kell idéznünk, mert a szólás, a gondolkodás, a gyülekezés polgári szabadságát kivívtuk, és nincs, nem is lehet visszaút a szocializmus jól ismert gyakorlatához. Akkor rendre a karhatalom eszközeivel akadályozták meg a pártnak nem tetsző összejöveteleinket, vagy azt, hogy kritikus eszméinket nyilvánosan közöljük.
Akkor adatokat gyűjtöttek rólunk, és besúgók hálózata vette körül azokat, akiket a szocialista hatalom magára nézve veszélyesnek vélt. A szabadságot szerető demokratákat mégis újból, régről visszaköszönő gondok aggasztják. Csendben lopakodva visszatért közéletünkbe alapvető szabadságjogaink korlátozásának gyakorlata. A mai szabadságszerető emberek aggódnak azon, ha 13 év után ismét betiltanak nyilvános összejöveteleket, közlekedési okokra hivatkozva.
Az egyik internetes újság írta 2003-ban, miniszter asszony az imént nem idézte ezt az adatot, hogy több tüntetést tiltott be a rendőrség az idén, mint tavaly egész esztendőben. Az a hatalom, amely mintegy tucatnyi, virággal érkező asszony elől egy egész teret képes lezárni, aligha hivatkozhat egy másik esetben a forgalom akadályozására. Egy jogállamban sokan aggódnak akkor is, ha a hatóságok eljárást indítanak valaki ellen, mert egy nyilvános rendezvényen bekiabál az ott tartózkodó, magas kormányzati tisztségviselőnek; vagy csak azért, mert egyszerűen kiszorult, nem fért be egy másik rendezvényterembe.
De az is aggódhat a szólás szabadságáért, aki azt hallja, hogy egy bejelentett, békés demonstrációra hívó szórólapot koboz el a rendőrség.
Tisztelt Országgyűlés! A magyar demokraták még nem annyira korosak, hogy elfelejtették volna a szocializmus március 15-e előtti és máskori röplapelkobzásait. A történelemből tudjuk, hogy az a hatalom, amely békés bekiabálókkal vagy csendben emlékezőkkel szemben a rendőrséget veti be, nem antidemokratikus csupán, hanem fél - fél a szavak erejétől. Mi sem igazolja e félelmet jobban, mint az a kitartó küzdelem, amelyet ez a kormányzat folytat egy olyan múzeum ellen, amely a megfélemlítésnek, a szabadság elfojtásának éppen azokat a módszereit mutatja be, amelyek főnixmadárként élednek újra ebben az új szocializmusban.
De a polgárok sakkban tartásának szándéka indokolja az új kartoték bevezetését, amely jogunk sérti meg; az adóhivatal adós mindmáig hihető magyarázattal, hogy miért és kinek másolta le az összes, nála lévő adatunkat.
Tisztelt Országgyűlés! E helyzet megítélését véleményem szerint tovább rontja, hogy amikor az említett ügyek nyilvános felháborodást váltanak ki, akkor a kormány első embere, bár ő a felelős mindenért, álságosan sajnálkozik a hatósági túlkapás ellen, és atyai módon megbocsát a bekiabálónak, engedélyezteti a betiltott tüntetést, vagy visszaadja az elvett támogatás egy részét az üldözött intézménynek. Ez a logika, tisztelt képviselőtársaim, az új paternalizmus logikája, hiszen a hatóság végzi tovább a munkáját, hátha egyre többen gondolják meg majd kétszer is, mielőtt a kormánnyal ellentétes nézeteiket kimondják.
Tisztelt Ház! Itt vagyunk hát 2003 februárjában, az uniós tagság előtti visszaszámlálás 444. napján: Kapolcs, Vác, Batthyány-mécses, Andrássy út, Loppert Dániel, Kossuth tér, Tibet, Kempinski, minden byte-ok éjszakája, Berkecz Mária, Civilek a Békéért, Voltaire. Ízlelgetjük a régi-új világ szavait. Demokraták! Ne hagyjuk, hogy így legyen! (Taps az ellenzéki képviselők padsoraiban.)
(11.30)
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
