DR. AVARKESZI DEZSŐ
DR. AVARKESZI DEZSŐ
DR. AVARKESZI DEZSŐ, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! A pártfogókra vonatkozó egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat tárgyalásakor nem árt talán szólni arról, hogy ez az intézmény Magyarországon hogyan alakult ki, mik az előzményei. Megteszi ezt egyébként a törvényjavaslat általános indokolása is, és szólt róla Kósáné Kovács Magda képviselőtársam is.
Valóban, a magyar nemzeti liberalizmus legnagyobb alakjai szorgalmazták először ennek az intézménynek a létrehozását, Eötvös József és Deák Ferenc. Deák Ferenccel kapcsolatban ennél a törvényjavaslatnál is talán érdemes elmondani azt, hogy az ő nevéhez fűződik az akkori kor egyik legkorszerűbb büntetőtörvénykönyv-tervezete, amiből sajnos később büntető törvénykönyv nem lett, de a nemzetközi jogi irodalomban is elismerték jelentőségét. Csak példaként mondom, hogy az ő javaslata szerint például a büntetési tételeknél nem volt alsó határ, csak felső határ. Ő volt az egyik, aki nagyon fontosnak tartotta, hogy az utógondozói intézmény is európai színvonalú legyen.
A kiegyezés után jelentek meg az első olyan szervezetek, amelyek segélyekkel támogatták a szabadulókat, és ezek a szervezetek mintegy 40 évig munkálkodtak. Ezek után alakultak át lassan, olyan módon, hogy a segélyosztáson túl a munkába állásban, az elhelyezkedésben próbálták segíteni azokat, akik letöltötték szabadságvesztés büntetésüket. Ebben az időben jelent meg egyébként először a szakmai irodalomban maga a pártfogó elnevezés. Érdemes a nevet is elmondani, Angyal Pál javasolta ezt az elnevezést.
Egyébként az egyesületeket, mint ahogy ezt szintén Kósáné Kovács Magda képviselőtársam is elmondta, patronázsnak nevezték. Ők maguk a tevékenységüket ingyenesen végezték, és a segélyezés költségeit a kormány felvállalta. Egészen az első világháborúig működtek ezek az egyesületek, ezt követően azonban jelentős részük felbomlott.
1933-ban alakult meg aztán a Patronázs Szövetségek Magyar Egyesülete, és ennek a tevékenysége a második világháborúig tartott. Ez volt az újabb nagy törés, az '50-es években szinte teljesen megszűnt az utógondozási tevékenység. Az egyedüli forma, ami ekkor is megvalósult, a szabadulást megelőző beszélgetések rendszere, illetve az élelmiszer- és a ruhatámogatás maradt meg.
1954-ben vált állami feladattá a szabadlábra helyezettek foglalkoztatásáról való gondoskodás, és ez 1960-tól a tanácsok végrehajtó bizottságainak hatáskörébe került.
(12.20)
A hatékonyság növelését pedig azzal szándékozták megoldani, hogy különböző társadalmi szerveket is megpróbáltak bevonni ebbe a tevékenységbe, elsősorban a szakszervezeteket; 1966-tól pedig már önkéntes segítőket is be lehetett vonni a munkába. 1971-ben az 1971. évi 20. számú tvr. a reszocializációt jelölte meg a legfőbb célként; már volt egy előkészítő szakasz, amely a büntetés-végrehajtási szervezet feladata lett, ugyanakkor a munkáltatóknak is megállapítottak kötelezettségeket, és a végrehajtásról a bíróságok mellett működő pártfogó felügyelői szervezet gondoskodott. A bíróságok ez irányú hatásköre a jelen napig megvan, többek közt ezt kívánja megváltoztatni az előttünk fekvő törvényjavaslat. 1979-ben a '79. évi 11. számú törvényerejű rendelet egészítette ki a pártfogó felügyelet végrehajtásával kapcsolatos rendelkezésekkel ezt a '71-es törvényerejű rendeletet.
Az előttünk fekvő javaslat merőben új szabályozást kíván bevezetni számos szempontból. A kormány 2002 októberében hozott határozatot a kérdésben. A pártfogó felügyelői szolgálat felállításának és működésének szabályozási elveiről szóló 1183/2002. számú kormányhatározat volt az, amely elfogadta az egységes pártfogó felügyelői szolgálat működését, szervezeti koncepcióját, ami szükségessé tette, hogy az egységes pártfogó felügyelői szolgálat felállításának érdekében a törvényi szintű jogszabály-módosítások megtörténjenek. Ennek a kormányhatározatnak persze a jelenlegi törvényjavaslaton túlmutató részei is vannak.
Őszintén remélem, hogy a kormány nem fog megállni ennél a törvényjavaslatnál, hanem ezek a további fontos elemek is megvalósulnak később. Tudjuk, hogy ennek költségvetési feltételei is vannak, de ezek fontossága indokolja, hogy ezeket a költségvetési forrásokat meg kell teremteni.
A pártfogókra vonatkozó egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat - a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvénnyel összhangban - a pártfogó felügyelői tevékenységet olyan komplex igazságügyi tevékenységként határozza meg, amely a büntetőeljárásban magában foglalja a terheltről mintegy szakértőként készítendő, a nyomozói, az ügyészi vagy a bírói döntéshez segítséget nyújtó pártfogó felügyelői véleményt vagy környezettanulmányt, a büntetés-végrehajtás körében a közérdekű munka és a pártfogó felügyelet végrehajtását, a büntetés végrehajtását követően a terhelt beleegyezése esetén az utógondozói, szociális jellegű tevékenységet, s mindez kiegészülhet a felek egyetértése és a hatóság döntése esetén a terhelt és a sértett közötti mediációval is. Tehát láthatjuk, hogy valóban nagyon komplex feladatról van szó, amit viszont egységes szervezetben kíván a törvényjavaslat elláttatni.
A javaslat célja az, hogy átalakítsa a pártfogás jelenlegi szervezetét és működését, valamint a szervezeti változásból és a pártfogók feladatkörének bővüléséből adódó jogalkotási kötelezettségnek is eleget tegyen. A törvény a módosítással eléri, hogy a jelenlegi széttagolt pártfogói szervezetekből országosan azonos színvonalú tevékenységet végző, egységes szakmai követelmények alapján működő, központi irányítású pártfogó felügyelői szolgálat jöjjön létre. Egységes szervezetbe foglalja a felnőtt és a fiatalkorú elkövetőkkel kapcsolatos igazságügyi feladatok teljesítését, egyben lehetőséget ad az életkori sajátosságoknak megfelelő szabályok és gyakorlat megőrzésére. Ugyancsak megőrzi és általánossá kívánja tenni a fiatalkorúak pártfogó felügyeletének végrehajtási szabályaiból a ma is korszerűnek mondható elemeket, így a pártfogolási tervet, a környezettanulmányt és a más szervek részére a pártfogó által adandó tanácsokat és javaslatokat.
A javaslat szerint a pártfogó felügyelői szolgálatot az igazságügy-miniszter irányítja és ellenőrzi, gondoskodik a működés feltételeiről. Az országos szervezeti központ a kormányrendeleten alapuló és tevékenységét 2003. július 1-jén megkezdő pártfogó felügyelői szolgálat országos hivatala, élén a főigazgatóval. A főigazgatót és a főigazgató-helyettest az igazságügy-miniszter nevezi ki. A hivatal területi szervei a megyei, fővárosi hivatalok. A pártfogó felügyelőket a hivatal főigazgatója nevezi ki, a hivatalokban a pártfogó felügyelők mellett az érdemi ügyintézésben részt vevő tisztviselők, asszisztensek működnek.
A javaslat főbb elemeit ismertetem röviden. A javaslat megállapítja a pártfogó felügyelő képesítési feltételeit. Ezt érdemes talán kicsit bővebben megnézni, hogy milyen feltételeket határoz meg. Szintén Kósáné Kovács Magda képviselőtársam beszélt arról, miszerint feladatunk az, hogy a bűnelkövetőt, a terheltet az eddiginél sokkal komplexebben vizsgáljuk, és épp ezért ezek a feltételek is olyanok, hogy sokféle szakképesítést, sokféle ismeretet követelnek meg. Csak példaként mondom, nyilvánvalóan szükséges, hogy legyen közöttük jogász, közigazgatási szakértő, pszichológus, szociálpolitikus, szociológus, teológus, pedagógus, szociális munkás, és sorolhatnám még. Úgy gondoljuk, így biztosítható az, hogy valóban a különböző szakterületekhez magas szinten értő szakemberek dolgozzanak majd a szolgálatban.
A jövőben a pártfogó felügyelő a büntetőeljárás során az ügyészi, bírói döntés megalapozásához véleményt készít. A közérdekű munka végrehajtása a jövőben a pártfogó felügyelői szolgálat szervezeti rendszerén belül történik. Kiemelt figyelmet kapnak a fiatalkorú bűnelkövetők és a szenvedélybeteg bűnelkövetők csoportjai; azt hiszem, egyiknek a fontosságát sem szükséges külön hangsúlyozni. Hatékonyabbá válik a kapcsolat a helyi önkormányzatokkal - erről egyébként Jauernik István képviselőtársam is szólt az előbbiekben -, az egészségügyi szolgálatokkal, a civil szervezetekkel. A pártfogó felügyelői szolgálat elősegíti a sértett részére a jóvátételt. A javaslat szerint ugyan a társadalmi pártfogói tevékenység és funkció megszűnik, de ez nem azt jelenti, mintha nem lenne szükség a jövőben a pártfogás területén társadalmi segítőkre, de a pártfogó felügyelői szolgálat és a civil szervezetek, egyházak közötti együttműködés új formája a szakmai és a segítő elemeknek az együttműködő fél profiljának megfelelő együttműködési megállapodásban történő rögzítése.
A törvényjavaslat több törvényt kíván módosítani, így többek közt a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló törvényt, a büntetőeljárásról szóló törvényt, az igazságügyi alkalmazottak szolgálati viszonyáról szóló törvényt, a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló törvényt, valamint a büntetések és az intézkedések végrehajtásáról szóló törvényerejű rendeletet. Ebből a két törvény, a bírósági szervezeti törvény, illetve a büntetőeljárási törvény módosítása tulajdonképpen csak technikai jellegű, egy-egy szakaszos módosítás, de hozzá kívánom tenni, hogy a bírósági szervezeti törvény módosítása már csak azért is jelentős, hiszen itt kétharmados törvényről van szó, tehát nagy egyetértés szükséges ennek elfogadásához. Az igazságügyi alkalmazottakról szóló törvény, a gyermekvédelmi törvény, illetve a büntetés-végrehajtási tvr. módosítása már nagyobb jelentőségű, ezeket komolyabban érinti ez a törvényjavaslat.
(12.30)
Mint említettem már, egy folyamat részének tekintjük ezt a törvényjavaslatot, nagyon fontosnak tartjuk a folytatását, és különösen fontosnak tartjuk, hogy előrelépés történhessen az úgynevezett alternatív büntetések megvalósulása területén. Jól tudjuk, hogy Magyarországon nem igazán állunk jól ezen a területen, államtitkár úr is szólt erről expozéjában; de a bizottság ülésén is elhangzott, szinte valamennyien közülünk, akiknek vannak külföldi tapasztalatai, tudjuk, hogy például a skandináv országokban, de máshol is sokkal előrébb tartanak nálunk ezek megoldásában.
Őszintén remélem, hogy ez a törvényjavaslat is, illetve majd a pártfogó felügyelői szolgálat is abba az irányba fog hatni, hogy ezek az alternatív büntetési formák minél inkább fölválthassák a szabadságvesztés büntetéseket.
Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
