KÓSÁNÉ DR. KOVÁCS MAGDA, az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság előadója: Köszönöm szépen, elnök úr. Fontosnak és szükségesnek tartom azt a tényt, hogy az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság megtárgyalta a pártfogókról szóló előterjesztést, hiszen ez a tárgyalás is bizonyítja azt, hogy nem csupán az alkotmányosság kontrollját jelentő jogszabályi eljárás vizsgálatáról van szó, hanem alapvető emberi jogokról.
A jog változása sajátos tükörképe annak, hogy a társadalom hogyan tekint a bűnelkövetőkre, hogy mi a társadalom véleménye a büntetés céljáról és hatékonyságáról. De mutathat jeleket, képet arról is, hogy hogyan fogadja a társadalmi közeg, a társadalmi közösség a büntetését letöltött elkövetőt; hogy fenntartásokkal, gyanúval fogadja-e, hogy az elszigetelésére törekszik, vagy erőfeszítéseket tesz azért, hogy a bűnelkövető, aki megbűnhődött, visszailleszkedhessen a társadalomba.
A törvények változásait tapasztaltuk a közelmúltban, és biztosan tapasztalni fogjuk a jövőben is. Részben követik a közvélekedés alakulását; kikövetelhet a közvélemény bizonyos jogszabályi változásokat. De sokszor láthattuk azt is, hogy maguk a jogszabályi változások befolyásolják, alakítják a közvélekedést. E törvény nagy esélyének azt látom, hogy nem spontán folyamatokra bízza a közvélekedést követő cselekvés alakulását, hanem a pártfogói szervezet létrehozásával egy szervezett kvázi társadalmi részvételt épít be az ügyészi, bírósági eljárásba és a büntetés letöltése utáni időszakba.
Élvezettel olvastam a törvény általános indokolását, amelyik megkereste ennek a törvénynek a gyökereit a magyar történelmi múltban. És valóban így van, a patronázs jogintézményének megalapítói a magyar liberális demokrácia élenjáró gondolkodói voltak. Hadd tegyem hozzá, az általános indoklásban megemlített két nagy személyiség nevéhez, Eötvös Józseféhez és Deák Ferencéhez, hogy már a Kossuth-féle Pesti Hírlapnak állandó rovata volt a büntető jogalkotás és a büntetőgyakorlat átalakítása, a centralista Pesti Hírlap pedig európai dimenziókba kapcsolta be a bűnözőkkel való foglalkozást, és azt kell mondjam, hogy mindazt, amit Szalay, Csengery és a többiek ezzel kapcsolatban leírtak, az akkor Európa legkorszerűbb gondolkodásával volt egyenrangú.
Úgy vélem, ma ugyanazt kell kimondanunk, amit liberális elődeink kimondtak, hogy a bűnelkövető is ember; ha bűnt követett el, akkor bűnhődnie kell. De ha ember, és ha embernek tekintjük, akkor az eljárás során nem lehet csupán kartotékadat. És kell, hogy legyenek szakemberek, akik megismerik az embert a maga bonyolult lelki alkatával, körülményeivel, előéletével, társadalmi környezetével együtt; akik meg tudják mondani, mérlegelni tudják, hogy a lelki és külső körülmények taszították őt előre a bűnözővé válás útján, vagy éppen ellenkezőleg, megpróbálták visszatartani. Ha ez a pártfogói szolgálat ebben előre tud lépni, akkor ez a jogszabály igen nagy jelentőséggel bír az emberi jogok szempontjából is.
Az emberi jogi bizottság támogatta az egységes pártfogó felügyeleti szolgálat létrehozását, támogatta azt, hogy a fiatalok és a felnőttek gondozása egy szervezethez kerüljön, egyetértett az igazságügyi minisztériumi irányítással, és főleg egyetértett azzal, hogy felkészült szakemberek végezzék ezt a tevékenységet. Miután számos jogi feltételt kellett módosítani, a "saláta" jelzőt ezúttal értelmezni sem tudom, legfeljebb szomorkásan hozzáteszem, hogy a közszolgálati jogviszonyt sikerült ma már olyan bonyolulttá tennünk, hogy egy ilyen egységes szervezet létrehozása szükségszerűen több más jogszabályt érint. Tessék megpróbálni ezt kikerülni; nem lehet.
Az emberi jogi bizottság egyhangúlag támogatta a törvény általános vitára való alkalmasságát.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti oldalon.)