DR. HORVÁTH JÁNOS
DR. HORVÁTH JÁNOS
DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az agrárpiaci rendtartásról szóló törvényjavaslat általános vitájában, úgy gondolom, elérkeztünk odáig, hogy föltegyük azt a kérdést: mibe kerül, mibe is kerül mindez? Mert hiszen, ami elhangzott itt, az nagyrészt igen fontos, lényeges, rávilágított a téma részleteire, nem is kockáztatom meg, nem is kísérelem meg, hogy még akár vázlatosan is reflektáljak azokra vagy még legtöbbjére sem. Azonban úgy érzem, kötelességem szakmailag is föltenni ezt a kérdést: mibe is kerül ez? A rendtartás azt jelenti, hogy valamiféle mechanizmus lép életbe, vagy a meglévő mechanizmust valahogyan adjusztáljuk, hogy az aztán működjön, valamilyen eredményeket hozzon, ami eddig volt vagy annál jobbat, vagy korrigáljon nemkívánatos elemeket.
Mibe is kerül ez az agrárszektornak önmagának? Ugyanis az agrárszektor különböző elemekből áll: nagyüzemi gazdaság, kisüzemi, őstermelő, családi gazdaság, különbözőféleképpen vizsgálhatjuk és vizsgálgatjuk a témákat. Melyiknek hogyan, mibe kerül? Lesz, aki ennek révén valóban jobban jár, hiszen a törvényhozó szereti azt ígérni, hogy majd jobb lesz. Valóban mindenkinek jobb lesz? Szeretném hinni, hogy igen, de nem látom a bizonyítékát. Jó volna, ha ilyen számítások elkerültek volna hozzánk. A beterjesztő, a kormány olyan kitűnő apparátussal rendelkezik, agrártudományos intézetekkel, egyetemekkel és összefogva másokkal, jó lett volna ezeket a hatástanulmányokat vagy az egészre, sőt az egészen belül egyes részletekre is kiszámítani. Ez lehetséges, de nem csak az agrárszektoron belül, hogy hogyan is alakul ez majd a kisüzem és a nagyüzem, a kisgazdaság és a kertgazdaság vonatkozásában.
Tisztelt Ház! Együtt voltunk éveken át, erről a témáról tanácskoztunk és vitatkoztunk, talán nem tetszenek rossz néven venni, hogy hányszor utaltam én a magam kisgazda és paraszti és őstermelői múltamra, gyökereimre és tudományos érdeklődéseimre is. Mindazokat most csak azért említem, hogy érzékeltessem: számomra ez nem csupán az a politikai teátrikus valami, amit időnként tapasztalunk és gyakorolunk ebben a Házban, ez valóban forrásokat, jövedelmeket jelent, tehát mibe kerül. De továbbmegyek: mibe kerül mindez a fogyasztónak? Ugyebár az agrártermelés elsősorban élelmiszer, és táplálja a népességet, mindnyájunkat. Hogy is lesz ennek következtében? Az árak hogyan alakulnak? Magasabbak, alacsonyabbak? Miért és hogyan? Ugyancsak kiszámítható, tisztelt képviselőház.
Még továbbmegyek, és talán ez a legáltalánosabb kérdés: mibe kerül az adófizetőnek? Mindnyájan adófizetők vagyunk, a Kincstárba begyülemlik az a nagy halom vagy sok nagy kalap pénz, és abból különböző nemes és kevésbé nemes célokra fordítunk, allokálunk forrásokat. Az adófizető részéről nézve van itt egy újraelosztás. Jó volna megint csak tudni, hogy mennyit is jelent ez. Hogy is nézzünk egymás szemébe mint fogyasztó és termelő? Mert igaz ugyan, hogy a termelő is fogyasztó, és ő maga is megveszi néha a másik terméket, vagy ha elfogyasztja, akkor költségnek számít az, amennyiért eladhatta volna. Ez már közgazdasági analízis, nem szabad ebbe belemennem. De mégis érzékelhető az, hogy ezeket a mennyiségeket jó volna látni.
Azután jó volna látni azt, hogy a juttatások - vagy mondjuk csak azt a kifejezést, amit itt használtunk, hogy szubvenció vagy intervenció - összege milyen mértékig piaci jellegű és milyen mértékig juttatás jellegű. Engedtessék meg, hogy egy példát mondjak, hogy ez világos legyen, mert nagyon fontos, hogy világos legyen. A kormányzattól, az állami költségvetésből jövő forrás - mondjuk, használjuk ezt a szót: forrás - olyan, ami teljes egészében juttatás lehet, de lehet olyasmi is, amely támogatás majdan visszafizetendő. Visszafizetendő részben, felében vagy valamilyen hányadában? Lehet, hogy ez csak kölcsön vagy hitel? Nem is szabad mondanom, hogy csak - kölcsön vagy hitel? Vagy olyan kölcsön vagy hitel, amelyik koncessziós kamattal egy évig vagy öt évig? Mert ha az a koncessziós kamat egy évig érvényes, akkor az alatt az egy év alatt száz forintonként, mondjuk, öt forint a két kamat közötti különbség, a juttatásérték, de ha ez öt évig tart, akkor ötször annyi, sőt kamatos kamattal számítva nagyobb. Milyen jó volna, ha mindezt tudnánk, és a kormányzat valóban segíthetne a törvényhozónak, hogy jobban érezzük magunkat, amikor erről vitatkozunk és amikor ennek a megszavazására készülünk.
Még egy-két lépéssel továbbmegyek, tisztelt Ház. Ebben a kérdésben hasznos volna tudnunk azt, hogy az agráripari rendtartás felé haladó ország és társadalom hogy is áll a földtulajdon és a földbérlet kérdésével. Ahogy végigolvastam ismételten ezt az irományt, bizony a tulajdon és a bérlet kérdése - ezek a szavak ismételten előfordulnak -, nincs arra idő, hogy bizonyítsam, hogy mennyire nem kielégítő számomra. Gondolom, ha tovább érvelhetnék, többen egyetértenek velem, hogy bizony jobb a tulajdon felé való haladás, és olyan jelzőket adni a juttatások és rendelkezések és rendtartások nyomán, ami a tulajdon felé vezet és nem a bérlet felé. A bérlő bérel öt évre, tíz évre, húsz évre, még ha generációkon át is, de még mindig nem azonos a földdel való azonosulás, mint abban az esetben, ha tulajdonos. Jó volna, amikor a rendtartásról beszélünk, ha ez is világosabban kitűnne.
Végül is az időm lejárta felé engedtessék meg, hogy azt mondjam: a családi gazdaságról való beszélgetésünk, irományaink, vitáink annyi pozitív érvet hoztak, termeltek, teremtettek az elmúlt évek során, hogy kívánatos volna. Engedtessék meg, hogy melegen ajánljam, nagyon melegen ajánljam, hogy bármikor a törvényhozás vagy a kormányzat az agrárrendtartásról beszél, akkor legyen része a családi gazdaság mint termelőegység. Most nem politikai és nem szociológiai és nem más szempontból nézem, hanem úgy, mint jó hatásfokú termelőegységet.
(15.30)
A legutolsó mondatom ennek nyomán az lesz, tisztelt Ház, hogy ez a mezőgazdaság, amiről, gondolom, mindnyájan beszélünk, de én magam különösen próbáltam aláhúzni, több embert lesz képes eltartani. Tehát egy hektár föld vagy száz hektár föld - bármilyen egységet tekintünk - több embert lesz képes jómódban, magasabb életszínvonalon eltartani, ha az optimumot keressük, nem pedig valamiféle olyan intézményrendszert reparálgatunk, toldozunk-foldozunk, amiről úgyis tudjuk, hogy bizony idejét múlta. Lehetünk okosak és bátrak, és főleg okosak ebben a kérdésben.
Köszönöm. (Taps.)
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
