DONÁTH LÁSZLÓ

Full text search

DONÁTH LÁSZLÓ
DONÁTH LÁSZLÓ, az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság alelnöke, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Rögtön a legvégével kezdem, bizottságunk május 6-ai ülésén a beszámolót egyhangúlag elfogadta és általános vitára alkalmasnak találván, az Országgyűlés plénumának is elfogadásra kínálja.
Ezek után a legfontosabbat ombudsman úr szóbeli kiegészítéséből azért szeretném beidézni, mivel ha igaz az, ami itt többször előkerült az általános ombudsmanokkal kapcsolatban, különösen igaznak érzem az adatvédelmi biztos tevékenységére, hogy tudniillik még mindig rész szerinti az ismeret, rész szerinti az igénybevétel. Bizottságunk elnöke kicsit szomorúan mondta, pedig igaz és ennyiben inkább elgondolkodtató, mint érzelmi jellegű a kijelentés, hogy a vidéki emberek kevésbé ismerik a jogaikat és még kevésbé mernek élni azokkal. Valószínűleg az adatvédelem esetében ez még inkább így áll. Persze én nem tudok elvonatkoztatni a magam eredendő hivatásától, így azt a szkeptikus kérdést kell feltennem - nyilván nem költői kérdés ez -, hogy adatvédelemre csak azért van szükség, mert az adatainkkal vélhetően visszaélnek. Valójában ennek a tevékenységnek az indokoltsága nem valami jó, hanem valami rossz. Igazából talán egyszer eltűnődhet az ember azon - ha nem is itt, egy más világon -, ha az Örökkévaló a nevét sem szolgáltatta ki, akkor vajon az a töméntelen visszaélés, amely a mi személyes adatainkkal nap mint nap megtörténik, mennyiben az eredendő bűn része. De ezt elsősorban bizottságunk elnöke számára vélem továbbgondolásra méltónak.
Azonban Péterfalvi Attila szóbeli kiegészítéséből egy nagyon fontos gondolatot ki kell emelnem. Megemlékezett arról, hogy 2002-ben volt tíz éve annak, hogy az alaptörvény elfogadásra került. Szó szerint idézem: “Ez a törvény a rendszerváltás idején teljes konszenzussal vált alkotmányos alapjoggá. A közérdekű adatok nyilvánosságát szabályozza.
Mi a legfontosabb alapelve ennek a szabályozásnak? Az információs önrendelkezés elve, amely az Alkotmánybíróság gyakorlata és a megszületett törvény alapján aktív jogot jelent.” Súlyos szavak ezek, s amennyiben az ő tevékenysége és irodájának működése valóban azt szolgálja, hogy ez aktív joggá legyen mindenfajta diszkrimináció, megkülönböztetés és hátrány nélkül, akkor bizony - bár eredendően nem a jó, hanem a rossz elhárítása a hivatása ennek az irodának, mégiscsak - pozitív és fontos tevékenységet végez.
A másik, amit kiemelnék mondandójából: megemlékezett Majtényi László hivatalbeli elődjéről, amit példamutatónak tartok, s nemcsak abból a szempontból, mert a jogintézmény kontinuitását, a jogbiztonságot erősítő gesztusnak tekintem, hanem azért is, mert Majtényi László ennek a szakmának, s a jogtudomány egészének kiváló munkásaként valóban rengeteget tett azért, hogy ismertté legyen, mi is az adatvédelem. Bár a vele való disputák még nagyobb gondot okoztak számomra szellemileg, mint utódjával Péterfalvi Attilával - tömörebben fogalmaz a mostani ombudsman -, mégis azt gondolom, hogy egy folyamatos munka állomása az elmúlt év és az erről szóló jelentés ráépül mindarra, amit Majtényi László elöljáróban elvégzett.
Ide tartozik azonban, amit problémaként felvetettem, és az illusztráció kedvéért itt is visszaidéznék, egy konkrét, szimbolikus jelentőségű számot viselő ügy kapcsán - azért szimbolikus szám, mert a 666 nem jó szám mindazoknak, akik a Jelenések könyvét ismerik. Az az ügy, amely ezen a számon szerepel, a Terror Házával kapcsolatos ügyre vonatkozott. Arra, hogy valaki azért fordult az ombudsman úrhoz, mivel hozzátartozója fényképét megkérdezése nélkül, feltételezése szerint helytelenül vagy éppen jogtalanul helyezték ki a múzeumban. Ennek kapcsán én sokkal általánosabban vetettem fel azt a kérdést, hogy a tudományos kutatásnak, a művészi vagy muzeológiai megjelenítésnek milyen határai vannak, meddig mehet el a történész, a történelemtudománnyal vagy a múzeummal kapcsolatos tevékenység az adatvédelemmel versus. Ebben az esetben ombudsman úr különös érvelést használt számomra - bár lassanként hozzászokom ahhoz, hogy a jog messze meghaladja a teológia verbális lehetőségeit -, hogy tudniillik bírósághoz tessék fordulni, hiszen az a jogosítvány, amivel egy ombudsman rendelkezik, nem terjed ki arra, hogy például megállapítsa ebben az esetben is a lehetőségét, hogy helyesen vagy nem helyesen járt el a Terror Háza Múzeum.
(17.10)
Majd a bíróság eldönti, a történeti kutatás szabadsága, az eredmények nyilvánvalóvá tétele megkívánta-e a múzeumi tárgy elhelyezését - ez esetben néhány fényképről vagy iratról van szó. Itt azonban meg kell jegyeznem azt, hogy ombudsman úr bevezetőjében arra hivatkozik - és ez az, amit én még végezetül szó szerint szeretnék idézni, kristálytiszta szavak ezek, nem tudnám jobban visszaadni: “Azt kellett megállapítanunk a 2002. évre nézve is, és ez tulajdonképpen nemcsak erre az évre jellemző, hanem korábban is megállapította az előző adatvédelmi biztos, hogy sajnálatosan ezek a teljes konszenzussal megszületett törvényi alapelvek időről időre valamilyen cél érdekében megkérdőjeleződhetnek, és ez nem gyakorol jó hatást az adatvédelem ügyére, főleg nem akkor, ha ezek a célok valamilyen politika közeli célokat jelentenek. Ezért aztán a biztos legfőbb üzenete a 2002. év tapasztalatai alapján, hogy ezeket az alkotmányos alapelveket nem szabad veszni hagyni, ezek mellett következetesen ki kell állni.”
Én az ő számára - és megint csak nem pasztorális, lelkiismereti szinten, hanem a konkrét ügy egyébként sokakat érintő jellege miatt - tényleg példa értékűnek tartom, és túl a 666-os szimbolikus számon, jelentősnek, hogy tudniillik ebben az esetben azt kell gondolnom, hogy éppen megállapítható a politika közeli szempont a múzeumi tárgyak elhelyezése, a múzeumi koncepció fölállítása és konzekvens végigvitele kapcsán. Ami tehát azt jelenti, hogy ha az adatvédelemnek az a szándéka, hogy távol tartsa önmagától az ilyen fajta tendenciákat, akkor ebben az esetben vagy azt mondja, amit egyébként úgy tűnik, hogy Péterfalvi Attila tett, hogy forduljon a kliens a bírósághoz; vagy kimondja, amit én teszek, hogy bizony a dolog bár meghaladja az adatvédelmi biztos jogosítványát, egyértelműen adatot sért. Köszönöm szépen. (Taps.)

 

 

Arcanum Zeitungen
Arcanum Zeitungen

Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!

Zeigen Sie mir

Arcanum logo

Arcanum is an online publisher that creates massive structured databases of digitized cultural contents.

Über uns Kontakt Press room

Languages







Arcanum Zeitungen

Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!

Zeigen Sie mir