MÉCS IMRE
MÉCS IMRE
MÉCS IMRE (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlési Biztos Urak! Tisztelt Ház! Úgy gondolom, a huszadik század második felének legnagyobb vívmánya az volt, hogy az emberi jogok végrehajthatóságát Magyarországon és Európában is alkotmányos törvények biztosítják és garantálják. Ez azt jelenti, hogy a klasszikus demokráciát meghaladva a többség sem korlátozhatja azokat az alapvető emberi jogokat, amelyeket több mint kétszáz évvel ezelőtt már egyszer deklarált az emberiség. Ez nagyon fontos dolog. És azt lehet mondani, annál demokratikusabb egy ország, az emberi jogoknak minél szélesebb körét biztosítja és garantálja.
Ezen garanciáknak egyik fontos eleme – bocsánat, hogy így mondom – az országgyűlési biztosi intézmény, és az országgyűlési biztosok azok, akik őrködnek az emberi jogok gyakorlati megtartásán. Ilyen szempontból kiemelkedő az adatvédelem szempontja. Úgy gondolom, hogy az adatvédelmi biztosnak kettős feladata van a törvényben előírva: ez a személyhez fűződő adatok védelme és az információs alapjogok biztosítása, vagyis a közérdekű adatok megismerhetőségének a biztosítása. Ezeknek a dialektikus egysége képezi annak alapját, hogy egészséges közélet lehet egy társadalomban.
Nekem a benyomásom személyesen, hogy az országgyűlési adatvédelmi biztos erőteljesen a személyes adatok védelmére koncentrált, és közben nem kellő hangsúllyal és nem kellő eréllyel foglalkozott az információs alapjogok biztosításával. Holott a kettőnek az egysége az, ami rendkívül fontos.
Problémák merültek föl a közérdekű adatok és a személyes adatok viszonylatában, és úgy tűnik, hogy vita van és eltérő felfogás van az Alkotmánybíróság és az adatvédelmi biztos, illetve az adatvédelmi törvény között. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint személyes adatok bizonyos esetben közérdekű adatokká válnak, és azok mindenki számára megismerhetők. Az adatvédelmi biztos felfogása pedig - ami az adatvédelmi törvényre épül -, azt mondja, hogy a személyes adatok soha nem lehetnek közérdekű adatok, hanem külön törvénynek kell intézkednie arról, hogy bizonyos adatok közérdekűvé váljanak.
Problémát jelent az is, amit több fórumon kifejtettem, az adatvédelmi biztossal való személyes diszkusszió különböző színterein is, hogy abnormálisnak tartom azt, hogy nincsen definiálva sem az alkotmányban, sem a törvényekben, sem az adatvédelmi törvényben az adat fogalma, és erre épül utána a személyes adat fogalma. Tehát egy bizonytalan, alap nélküli valamire építünk egy nagy házat, és ha az inog, akkor csodálkozunk. Tehát amíg nincsen az adat fogalma pontosan definiálva, amíg nem lehet megmondani valamiről, hogy az valóban adat-e, ha adat, személyhez fűződő adat-e, az mennyire ismerhető meg és mennyire nem, amíg ezt nem klasszifikáljuk, addig a római béljósláshoz hasonlóan a közegre van bízva, a jogalkalmazókra van bízva, hogy hogyan értelmezik a dolgot. S ez egy bizonytalan állapot. Tehát abban, hogy az adatvédelmi biztos hogy értelmezi, hogy egy bíró hogy értelmezi, vagy egy nyomozatot vezető személy, vagy egy közember, egy politikus hogyan értelmezi, rendetlenség van. Ami, bizony, azt is jelenti, hogy bizonyos szubjektív elemek szűrődhetnek be, és a szubjektivitás révén bizony, pártpolitikai hatások is. Ez szerintem nem annyira a személyek elfogultságán, hanem a helyzet alapvető tisztázatlanságán múlik.
Azt is tisztán kell látnunk, hogy a személyes adatoknak egy bizonyos köre az, ami igazán érzékeny, ami nincsen definiálva: ezek pedig a szellemre, a lélekre vonatkozó kérdések. Tehát ahogy annak idején a habeas corpust megalkották, úgy eljött az ideje annak, hogy a habeas mentem-törvényt is megalkossuk, vagyis azt, hogy abszolút joga van mindenkinek a lelkének és a szellemének a termékeihez és ehhez magához. Miért mondom el ezt?
Az informatikai bizottság ülésén hívtam föl adatvédelmi biztos úr figyelmét arra, hogy az elmúlt években példátlan mértékben sérültek a személyiséghez fűződő jogok azáltal, hogy egy nagyon agresszív egyesület feljelentései alapján igen nagy számú magánszemélynél házkutatást tartottak, és a számítógépeik központi egységét a memóriaegységgel, az úgynevezett hard diszkkel vagy winchesterrel együtt elvitték, lefoglalták, azt kifürkészték annak megállapítása céljából, hogy nincs-e jogosulatlanul használt, meg nem vásárolt szoftver a számítógépen. Ennek következtében a legszemélyesebb, a lélekhez fűződő jogok sérültek meg. Adatvédelmi biztos úr meglepve hallotta ezt, holott a szférában és az interneten is ezzel kapcsolatban rendkívül sok információ keringett.
(18.10)
Tehát szellemi emberektől, egyetemi hallgatóktól, mozgássérültektől, más személyektől fél évre, háromnegyed évre elvitték a számítógépüket, és kifürkészték azokat.
Hogy a számítógépbe mit írok bele, hogyan osztályozom azokat, hogyan képezem ki a directorykat, és mit írok le, az önmagában a legbelsőbb személyiségemhez tartozik, nem is szólva a naplókról, a lelki megnyilvánulásokról, a gondolatokról vagy az írásművekről. Úgy gondolom, fontos volna, hogy az adatvédelmi biztos megvizsgálja a bűnüldöző szervek ez irányú tevékenységét, és megvizsgálja, vajon az adatvédelem miképpen biztosítható ebben. A legjobb lenne ezeket generálisan lehetetlenné tenni, és a habeas corpushoz hasonlóan egy habeas mentem-törvényt hozni, hogy ezeket ne lehessen kifürkészni, ne lehessen elvinni, ne lehessen visszaélni ezzel.
Ugyancsak említettem az adatvédelmi biztos úrnak, hogy a Posta működésében is vannak olyan dolgok, amelyek komoly aggodalomra adnak okot. A Posta mint intézmény alapvetően a bizalomra épült.
A múlt Postája olyan volt, hogy generációk nevelődtek a Postán, dolgoztak ott, és hihetetlenül nagy volt a személyi bizalom. Nem lehetett elképzelni azt, hogy egy postás eldobja, vagy felbontsa a leveleket, vagy hogy ne kézbesítse a leveleket.
Az elmúlt ciklusban olyan törvényes rendelkezések születtek, amelyek szerint a Posta albérletbe kiadhatja a levélkézbesítést - akkor ez a bizalmi garancia megszűnik, hiszen nem is tudják, hogy kikről van szó. Ezek nem regisztrált levelek, hanem tonnaszámra átadják kézbesítésre. Saját magam is tapasztaltam, hogy 22 napon keresztül nem kaptam meg a leveleket, és utána egyszerre kaptam 50 levelet, köztük fontos állami leveleket is. Úgy gondolom, hogy ezzel a területtel is foglalkozni kellene, azzal az érzékenységgel, mint amivel az adatvédelmi biztos úr más kérdésekben működött.
Meg kell említenem, hogy a múlt feltárásával kapcsolatban az a roppant egyoldalúság tapasztalható, hogy míg az áldozatok adatai minden további nélkül feltárhatók, és nem kerülnek ombudsmani vizsgálat alá, addig a másik oldal (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) adatvédelme hihetetlen aprólékossággal és gondossággal történik. Elnök úr, mit tehetek?
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
