KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF
KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF
KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Vannak olyan jelenségek, amikor az adott cselekedetek, az elhangzó szavak túlmutatnak a pillanatnyi esemény keretein, és egy tipikusnak mondható magatartásforma, egy általánosnak mondható attitűd szimbólumává válik a történés.
Egy ilyen pillanatnak voltunk tanúi mostanában itt a parlamentben, amikor egyik felszólalásom után az alábbi jellemzőnek és tipikusnak mondható kioktatásban részesített dr. Szanyi Tibor, az FVM politikai államtitkára. Szó szerint idézem: „Bármennyire is nem tetszik önnek ez a dolog – hiszen önök végig azon dolgoztak, hogy Magyarország kimaradjon az Európai Unióból, szlogen szerint persze nem, csak a tényleges intézkedések vagy az intézkedések elmaradása okán –, mindenesetre én önt meg szeretném vigasztalni, hogy az európai Magyarország még önnek is nagyon komoly perspektívákat nyújt. Ezzel szemben önök saját maguk alatt vágták a földet.”.
Nos, ez a karakterisztikus MSZP-viszonyulás az EU-kampányban teljesedett ki igazán. Ők lennének a született EU-pártiak, mi pedig az EU-ellenesek, és még hozzáteszik: „szlogen szerint persze nem”. Mondják ezt ők, akik még a nyolcvanas évek végén is – és szlogen szerint is – harcos nyugatellenesek voltak.
Persze mindezt diszkrécióból nem tennénk szóvá. Még az sem zavarna minket, hogy most magukat örökös uniópártinak állítják be, hisz mint a Szovjetunió elkötelezett hívei ezzel még igazat is mondanak. A hipokrita magatartásnak azt a szintjét azonban már szóvá kell tenni, amikor az egykori moszkoviták azoknak az EU-elköteleződését kérdőjelezik meg, akiket EU-elköteleződésükért éppen ők bélyegeztek meg, diszkrimináltak és sokszor be is börtönöztek. Ugyanis mi - már 1990 előtt is EU-elkötelezettek - szenvedtünk ezért a meggyőződésünkért. A szenvedést pont az ő pártjuktól, az ő elvtársaiktól, az ő elnyomó apparátusuktól kaptuk. Egyszerre voltunk mi az ő szemükben nacionalisták és imperialista ügynökök, pedig a mi célunk, Barankovics István szavaival élve: „Magyarnak maradván Európában - Európainak lenni itthon. Ez a mi nacionalizmusunk krédója.”. Csakhogy a mai EU-neofiták, az 1990 óta EU-hívők ezt a szemléletet akkor még keményen megtorolták.
Édesapám többéves börtönbüntetésének egyik vádpontja: Magyarország Európai Unióhoz történő csatlakozása melletti propaganda. Ez a vádpont megnövelte az ítéletét. Kezemben vannak a megyei rendőr-főkapitányság politikai nyomozó osztályának édesapámról szóló, 1962. évi jelentései. Idézek belőlük: „Kékkői szerint a magyarok részére a legjobban egy Európai Unió felelne meg, ahol a határok megszűnnének.”
Idézet egy másik ügynöki jelentésből: „Kékkői elmondta, várható, hogy az európai országok többsége csatlakozni fog a közös piachoz, s ez egy Európai Unióhoz fog vezetni.”
Folytathatnám az idézéseket, de az eddigiekből is látszik, nem méltányos egy olyan családot EU-ellenességgel vádolni, akik már 1962-ben az EU eszmeiségében hittek, amikor hivatalosan még nem is létezett az Európai Unió, és akiket ezért a nézetükért nagyon meghurcoltak. A meghurcolás utózöngéjének tekinthető a meghurcolók részéről hangoztatott ízléstelen EU-ellenes vád is.
Amikor a mi családunk 1962-ben bizonyítottan az EU mellett kötelezte el magát, akkor a mai vádlók még Moszkvára figyeltek, ahol Hruscsov a XXII. pártkongresszuson a kommunista társadalom megteremtését tűzte ki célul. Ezt a célkitűzést az MSZP elődpártja rögtön magáévá tette. És bizony, ebben az utódpárt is érintett, hiszen ülnek többen a mai kormányban harmadik generációs kormánytagok is. Számukra a kommunizmus jelentette a „Hic Rhodus, hic salta”-t. És ezek a mai módszerváltók vádolnak minket, a születésünktől kezdve EU-csatlakozáspártiakat. Az ilyen abszurd helyzettel kapcsolatban jelentette ki az ókori híres ügyvéd, Tertullianus: „Bizonyos vádlók vádja számunkra dicsőség.”.
Köszönöm a figyelmet.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
